Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1906 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1906-05-17 / 19. szám
9 i 1 2 írás szavaival : „megálljatok a hitben és a szabadságban, melylyel a Krisztus minket megszabadított: A kegyeletes megemlékezéssel az áldozat értékét egyedül a szív tisztasága adja meg. Mi nem tudunk szobrot emelni köböl. Sokkal maradandóbb ennél, ha sziveiukbe zárjuk nagyjaink emlékezetét s minél távo labb esik tölünk, annál magasabb világitó torony gyanánt világol előttünk. A régi pogány templomban égett a Veszta örök tüze s még ez is gjaiv ran elhamvadt, kialudt, de a kegyeletes, hálás emlékezet ég, minta nap fénye. Tavaszra esik az emlékezés fel elevenitése. Az hirdeti, hogy a természetben nincs elmúlás, csak átvál tozás: úgy az erkölcsi életben is megtalálható a múltra való vissza emlékezésben a jövendőre való bizonyos reménység, Mi nem hivatalos megemlékezést tartunk: nekünk ez nincs rnegpa ranosolva. Hogy mégis kegyelettel nyitjuk fel uagyjaink, a magyar nemzet nagyjainak emlékét: ez az önmegbecsülésuek a kiayilatkozia tása; elismeri az érdemet, szeretettel tisztelettel, kegyelettel igyekszik jutalmat adni nagyjai emlékének. Egy ilyen nagy alakja a magyar nemzet szabadságáért folytatott küzdelmeinek s fényes sikereinek — az, a kiről magunk iránti kötelességünk szerint emlékezünk ----Bocskay István. Előbb azonban ösmerkedjünk meg főbb vonásaiban ama .történeti ke Jettel,mély teljes világításba helyezi ama nagy íza badeághös fényes tiszta nevét Az 1*604. felíuár 3án megnyit pozsonyi országgyűlésen, a hot Kudolt királyt már Mát j ás főherceg képviselte, nagy volt az elkesere dettség a miatt, hogy a kassai főkapitány Gróf Belgioso Baibiano kormányrendelettel erőhatalommal elfoglalta az evangélikusoktól a kassai templomot. Sokféle más régibb és újabb sérelmet is felsoroltak. Mátyás főherceg ígéretekkel igyekezett a karokat és rendeket lecsilapitani. A protestánsok felfolyamodással éltek, de noha az országgyűlésen ők voltak több ségben, hasztalan vártak a király válaszát, sőt a körülményekből Ítélve, tekintve a király legbensöbb tanácsosait, attól tartottak, hogy a válasz nem lesz rájok nézve kedvező. Mielőtt azért szétoszlottak, április 8án oly értelmű óvást tettek a nádori helytartónál Istvánffy Miklósnál, hogy ha kérelmeik ellenére bármi lendelet bocsáttatnék ki, mely a vallásgyakorlatot sérti : annak eleve is ellentmondanak; s ha e miatt a béke megzavartatnék, okai annak neui ok lesznek. Erre jött aztán 3 hét múlva a ki rály visszatetszést keltett törvénysértése, a midőn a 21. t. c.-hez önkényesen még egyet a XXII, t. c. t csatolt. Ez volt a válasz a prot. rendek felterjesztésére. Azt felelte, hogy a király nem emlékszik, hogy a protestánsokat vallások szabadságában sértette, vagy valamely temp lomukat elvétette volna stb. Más felöl a király, mint a róm. katli. vallás buzgó hive, megújítja vala mennyi elődeinek reudeleteit s a vallási vitatkozásokat az ország gyű lésről végkép eltiltja. A felvidéki rendek e miatt az ön kényes cikk miatt gálszécsi gyűlésükön megtagadták az engedelmessé get, A kassai főkapitány sereget gyüj tött, ezzel a gúnyos mondással ,,Csaka hajdúknak adjunk zsoldot, mind atyjokat, mind anyjokat levágathatjuk velők, ha a zsold mellett még szabad ' nyereséget is adunk nekik. “ Bocskay eddig az ideig igen kiváló méltóságokat töltött be előbb Erdélyben, majd Prágában a király mellett, a hol is az erdélyi ügyekben tanácsosa volt Rudolfnak. Bár Báthory Eudre halála után vissza nyerte jószágait, még se tért vissza Erdélybe, hanem Nagyvárad, és Debrecen vidékén fekvő jószágain élt. Az ellen reformáció érdekében megkezdett zaklatásokat különösen a felvidéken, nem nézhette közönyö sen ez a hazafias érzelmű református öur. A Bethlen Gáborral folytatott evelezése az ö legnagyobb ellenfele, a kassai főkapitány kezébe jutott. Ezért Rakamazta Bocskayt magá hoz idéztette. A helyett, hogy enge delmeskedett volna, a hajdú kapi lányokkal szövetkezett; íigyelmez tette a protestáns hajdúságot, hogy a kormány ellensége a protestáns egyházaknak. Az első összeütközés okt. lóén történt, előzetesen az engedetlen Bocskayszentjóbi kastélyát el foglaltatta' a kassai vezér és seregét a Bocskay kereki vára ellen küldötte. A német sereg Álmosánál szenvedte az első vereséget s innen fel Kassáig mindenütt ellenállásra találva, menekült az üldöző hajdúk elöl Szepes. várig. A felkelés mindenfelé nagy sebes séggel terjedt. Básta, Esztergomtól a kassai vezér felmentésére sietett; de bár nyert is némi győzelmet a hajdúk felett, Kassa alól kénytelen volt visszavonulni egészen Pozsony felé. A megrettent királyi udvar Bocs kayhoz békeköveteket küldött, de hasztalan. Bocskayt Erdélyben feje delemmé választották; Szerencsen gyűlést tartott s ott Magyarország fejedelmévé is kikiáltották, 1605. ápril 20án. Annak a gyűlésnek az volt máso dik fontos teendője, bogy a megsér tett nemzeti és vallásszabadság biz tositásáról végezzenek. A kath., és a két prot. felekezet szabadnak, egyenlő jogúnak nyilváníttatott, i megválasztották a felkelő sereg fö vezéreit s a kancellárt. Elhatározták hogy Eperjes, Tokaj, stb.- várait, a német megszálló seregtől felmentik. A háború folytatására minden füst után Rét-két forintot ajánlottuk meg, a leégett helyiségtől csak fe lényit kívántak, a győzelmes háború folytatására a nemesség személyesen Ígérkezett felkelni. A ki velők nem. tart, jószágvesztésre Ítél tett. A felkelő sereg szigorú fegyelme zését is kimondották, Május 2ikán, Báthory István országbíró is Bocs kaihoz csatlakozott ; ugyanezt tette nemsokára Illésházy István is, ki az előző évben hasztalan kérte a királyt s hiába sürgette a Mátyás főherceg közbenjárását: egyelőre még nem vett tényleges részt a felkelésben. Bocskay hadait mindenfelé megindította. Konstantinápolyba követeket küldött, az európai udvarokhoz kiáltványt bocsátott, ö maga is átment Etdelybe. A mozgalom hírére megrémült Mátyás főherceg s a többi főherceggel együtt arra akarta Rudolfot rábírni, hogy vagy tejjes hatalommal adja át valamelyiküknek Magyarország kormányát, vagy legalább pénz zel segítse öt, hogy a hadakról gon- doskodhassék. Ez h tsztalan volt. Majd az Illésházy közbenjárásától remélt valamit. Ez alatt a felkelő sereg annyira előre nyomult, hogy már Morvába is behatolt. A sereg másik része pedig a dunántúli részt bírta a felke léshez való csatlakozásra. A török hatalom is a felkelők pártján lévén, Bocskay Erdélyből felvonult Pest alá s a nagyvezér itt adta át neki a szultán részéről a fejedelemség jelvényeit s a szultántól küldött koronát, melyet azonban csak úgy foga dott el, mint a barátság, de nem mint a királyság jelvényét, mert Magyarország törvényei szerint tilos másnak koronát viselni — úgy monda, mig él a törvényesen megkoronázott király. A szultán nevében a nagyvezér kijelentette, hogy az adót Magyar- országnak és Erdélynek tíz évig elengedi, azután is csak tízezer ava- uyat kívánt évenkint. A Rákosról Bocskay Korponára sietett, hova az országrendeit már elébb meghívta volt. Tehát megvolt a békés hangulat a felkelők részéről Az országrendei által 15. pontra adott válasza a királynak nem volt megnyugtató, Bocskay a maga személyére három pontban adta elő feltételeit : hogy Erdély örökös fejedelmének ismertessék; a tiszai részek is Erdélyhez kapcsoltassanak; ha a töröktől meg- támadtatnék, pénzzel, haddal segit- tessék. A király csak a tulaj dónké I peni Erdélyre volt hajlandó elismer- i ni Bocskayt fejedelemnek, a török j ellen a segítéssel megbiztatta. A király kéz alatt akart egyezked- I ni a törökkel, de sikertelenül: a tArca. Erdössy Andor, ELBESZÉLÉS^ GÁLYABABSIG, IDEJÉBŐL, Irta: Tp. Tóth. J ános. 13 (Folytatás.) Andor pedig bebújt egy emeleti falfülkébe s ott maradt mindaddig, mig az apácák esteli istenítisztele- tök után celláikba vonultak. Ekkor kibújt s a nála rejtegetett kalapácscsal a bástyaszoba egyik nyílását pár tégla kivételével megnagyobbítva. felkapaszkodott s viasz gyertyája világa mellett megtekinté a szoba belsejét. Egy körülpillantás azonban elég volt arra, hogy az iszony felkiáltását csalja ajkaira. A nyílással szemben, a régi ajtó helyére nagy márványkö volt beállítva, melynek tetején aranyozott Szécsy-Wesselényi czimer és halálfö s alatta öreg aranybetükkel e fölirat állott: ,,Széchy Mária, özvegy Wesselényi Ferencz nádorné, hűtlenségért örök fogságra Ítélve, meghalt 1671 septem bér 1-én. “ Tehát sírbolt I.......... Sírbolt, hol szencsétlen úrnője hideg tetemei nyu- gosznak. Csak azzal nem volt még tisztában, hogy a koporsót nem láthatá. Ezért létévé gyertyáját s a nyilast megnagyobbitá annyira, hogy feje beférhetett. Mikor ujolagfelkapaszkodott s fe jét bedugva szétnézett: a rémület újabb kiáltása hangzott ajkáról, E rémes kiáltás oka az volt, hogy azon pillanatban, midőn fejét a nyíláson bedugta : szemei még élő, de elevenen eltemetett úrnőjének örült tekintetével találkoztak. Ott ült a szerencsétlen nádorné egy nyomorult faágyon, kezein nehéz láncok, teste fekete bársony ruhája foszlányával takarva, haja megoszlik ve, fejénél korsó viz és rabkenyér. Az élőhalott nagy asszony fátyolozott szemei némi gyermekes kandi- sággal bámultak az előtte szokatlan Jelenetre. Andor már épen meg akará szólítani, midőn kívülről, valamelyik közeli cellából élénk küzdelem, majd női sikoltás hangzott feléje, mely halálos hörgésben enyészettel. Andor felrezzent; első gondolata Zrinyinére vagy NádasdyDéra esett és kalapácscsal kezében sietett a hang után, a megtámadott segítségére. Alig lépett ki rejtekéböl, midőn egy a folyosón feléj« rohanó alakkal ürközött Össze. Andor teljes erejéből megragadá a rejtélyes alakot s nem gondolva ve szélyes helyzetére, torka szakadtából kiáltá: — Gyilkos ! Segítség ! A menekülni akaró minden erejét arra forditá, hogy föltartóztatóját megfojtsa ; de Andorban a szerencsétlen szenvedők minden bosszuere- je egyesülni látszott; vasma rokka, szoritá ellenfele karjait a falhoz s oly keményen tartá, hogy az nem védekezhetett. A zajra a cellák ajtai megnyíltak s minden oldalról közeledtek éji lámpáikkal az apáeák. Midőn a világosság hozzájok ért s megvilágitá őket : Aneor meglepetve bocsátá el ellenfelét. Páter Forstall volt az, égre meredő hajjal, kidülledt szemekkel, széttépett öltözetben; ki, amint karjait szabadon érzé : rárohant Andorra s most már ö kezdé a meglepett Andorl ra a „gyilkost“ kiáltani. — Az Istenért, mi történik itt ? — kérdé az érkező fejedelem asszony. — Küldjön a fejedelemnö katonákért, mond Forstall ; a felvilágosításokat rögtön elmondom. A fejedeleomö két apácát elküldött katonákért. A felvilágosításokat igy adta elö> Forstall: — Este az ,,Ave“-n jelen lévén, fel tűnt előttem, hogy e fiatal munkás a kápolnában van. Figyelni kezdtem miuden mozdulatát s őszre vettem, hogy a zárdába vezető ajtót vizsgál- gatja. Midőn a közönség szétoszlott, ez, a padok közé rejtőzött, én pedig a sekrestyében húzódtam meg, hogy minden mozdulatára figyeljek. Akkor ez ember álkulcscsal kinyitotta az. ajtót, belopózkodott Lénóra herceg; ' í Iliül II í^íwmOiéí’ tir T
