Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1906 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1906-03-29 / 13. szám
— 343 — olyan puha illatos szőnyegük, mint a milyen ott az avar. A testőr és Róza többnyire együtt voltak. De Róza észrevétlenül! gondoskodott arról, hogy a társaságtól el ne maradjanak. Sétájuk egészen a Vaskapuig tartott, onnan aztán visszafordultak. Ebéd után, de már este fele a Balatonon csónakáztak. Misor Kisfaiudy, mint a franciák hadi foglya már szabadultban a genuai tengeren utazott s irtózatos tengeri viharban a hajó népe már el veszetnek hitte magát: akkor jutott eszébe ez a balatoni csónakázás. A fenyegető halál Róza alakját állította lelke elé. ,,Bár most itt volna velem Ö is a habok között. Mint akkor, hogy a szerelem Láncával megkötözött. — Megragadnám karjaimmal., Es szivemhez szorítanám, És lángoló csókjaimmal Ötét végig boritnám, 8 kétségbe esve belevetném, 8 a tengerben eltemetném Együtt véle magamat. — Ha boldoggá engem nem tesz: mást se üdvözíthessen ! Kegyetlen gondolat. De hőshöz- szeretőhöz, költőhöz méltó gondolat, És mégis szép gondolat, hogy a mikor ott ordít körülötte a tenger haragja s minden pillanatban be- következhetiK a kikerülhetetlen halál, kétszáz mértföld távolságban akkor is az a lány jut eszébe, a kit már esztendeje nem is látott, s a kitől, mikor utótjára látta, akkor is keserűséggel kellett elválnia. Este megint vigalom, tánc, játék hajnalig. A lány nem tünetté ki a költőt. Talán tartózkodó volt vele szemben, mint másokkal, De a költő ügyelt. Asszonyok körül volt is más jártassága. A női lélek szerelmi változatait megléhetősen ismerte már. Olyan mély lélekkel és magas gondolkodással ugyan még nem találkozott, mint Szegedy Róza, de Teréz, a -pozsonyi lány szintén fiatal szűz hajadon volt s a lányiélek, mikor a szerelem illatát érzi maga körül s mikor szivének fölmelegedését érzi, bizonyos fokig mind egyenlő. Tűnődés, némaság, gyakori elandalodás, érzelmeinek gondos titkolása, szive választottját mindig felkeresni s mindig felkeresni s mindig kikerülni s édes ée / / arra. A gondolat kikelt, felnőtt, megizmosodott, gyönyörűen megvalósult. Létre jött a ballet szimnü. Az a melyik ma is fennáll s a melynek Vigano és Medina az eredeti alkotója. Sok midden kell az ily színműhöz. Szoborszerü szép testalkat, domború mell, telt csipö, szép karok, szép lábak; gyöngéd, finom, gyors és természetes mozgások. Föképen pedig testhez álló mez, mely a termet minden hajtását, min- den domborulatát, minden gödröcskéjét tökéletesen eláruTa. Szép a szép n 5i kar, Ki merné azt, ki tudná azt eltagadni l De hol marad annak szépsége a női lábak szépsépe mögött ?: / Gyönyörűen táncolt Szegedy Róza. Táncának kellemes még Medinát is fölülmúlták. A mi pedig nagy szó. Mikor Kisfaludy a testőr tisztséget a királyi udvarnál elfoglalta : volt akkor Bécsben egy európai hirü táncos férfi és nö, kik tudományukkal, művészetükkel s testük ügyességével történeti nevet alkottak a maguk számára s egyut' tál a színművészet számára is. A férfi: Salvatore Vigano. --i nö: Medina Mária. Eá- zastársak voltak. A férfi lángész, a nö bámulatos szépség. Mindakettö korának első táncosa. Táncot azelőtt is ismert a színpad. De csak egyes táncot. Az egyén ügyessége, kelletne és bája szerepelt benne ; egyéb értelme s egyéb hatása nem volt a táncnak. Volt tömeges tánc is. de ez is csupán a termek társas mulatságát » a népfajok Kölcsönös táncait mutatta be a miveit, a magas ée legmagasabb társaságnak. Vigano és Medina jö'tt arra a gondolatra, hogy a tánccal eszmét, cselekményt, érzelmeket, egységes és egész szini< müveket lehet ábrázolni, előadni, megteremteni s igy a tánc* ból, csupán a táncból színdarabot alkotni. Ha az arcvonások és karok mozdulatai alkalmasak arra, hogy zene segélyével s néma arcjátékkal egész színdarabot alkossanak: a lábak, sokkal alkalmasabbak lehetnek az arc, 9 karok és a test mozdulatainak segélyével s nekivaló zenekisérettel ugyan- 888 — i — 342 —- 339 — nincs úgy berendezve, bogy ott huszonöt s harminc férfit éjjeli szállásra el lehessen látni. Három szoba s a pincelejárat fólotfc a sajtóház : ez az egész. * Sebaj ! A három szobát és a sajtóházat elfoglalják a nők. Külön au öreg asszonyok, külön a menyecskék, külön a lányok. Me* nyecskeszó : dévaj beszéd ; -i- nem való a leánynak. L^ánybe- szed : madárcsicsergés ; unalmas az öreg asszonynak, de a me-' nvecskének is. Minden korszak együttesen jobban érti egymást. Hát a férfiak hol töltik az éjszakát ? A hány elfér : a vincellérnél alszik a szoba földjén idei puha zörgös buzaszalmán. Takaródzik lópokroccal vagy a saját köpönyegjével. A kinek van : elmegy a maga hajlékához, visz magával vendéget is, Nehánvan, kivált a fiatalabbak, a kiü- tókban alusznak, ügy ülnek az ülésekben, mint a pulykák. De azért a reggelinél olyan üde, olyan piros, olyan nyalka valamennyi, mintha lakodalomra készüln-c Szüreten még az öreg urak is kipöbrik legalább a fele bajszukat. Hátha még ma ök is táncra, kerekednek? Az ördög nem alszik. Kusza bajuszszal táncolni pedig annyi menyecske közt nem lehet. A testőr még meg is borotválkozik. Testőrnek díszben kell lenni mindig. Kivált mikor Róza égszínkék ruháját ölti fel, a melyről azt mondta varrónője : ez áll rajta legjobban. Reggeli alatt az éjjeli szállás körülményeit beszélik el a »öknek. Vidáman, elmésen, túlozva Mint az ezüstnek csengése úgy szól a menyecskék és lányok kacagása. Hát a cigányok hol aludtak ? Vali esze a cigánynak. Észrevették, hogy a padlás tele van illatos sarjuval. Oda takarodtak. Jobb fekvésük volt, mint az uraságoknak. Elő se kerültek előbb, csak a mikor az ebédhez kellet muzsikálni. Szép őszi nap volt s langyos a levegő. Valaki indítvá- myozta: menjünk sétálni. Mentek sétálni. A tomaji oldal felé mentek, a Koldusok utján. Az ut itt gyönyörű szálas erdőben vezet. Nincs a napkeleti zultánoknak És hol marad művészi hatása? Emeld fel a női kart: csu' pán a váll és a lapocka mozdul meg ; a váll és a lapocka mozgásában pedig alig van élet, alig van változatosság. Költészet, művészi alakulás pedig semmi sincs. Még senki se let! szerelmes női lapoczkába. Még Petrarca se énekelte meg Kanra lapockáját. A váll szépsége valamivel többet jelent. De akár nyugszik a kar, akár ölelésre, akár esküvésre emelkedik: a vált csak gömbölyű, köralaku marad- Se lágy hullámai, se gödröcskéi, se mosoly vonalai nem támadnak. Mozgását is alig lehet látni. N Mi más az, mikor a no lábát emeli fel! A láb domború izmai uj alakulást nyernek. Hullámos hatásaival, finom rezgéseivel állandó mozgásba jön a csipö e ennek minden alakulása bájos, mert kör és hullámvonalak változnak minden alakulásban. Szakadatlanul alkalmazkodik a derék s a felső test is a lábak mozgásához. A ka1 rok játéka főleg csak a látás által, a lábak játéka azon felül a kéjizelet által nyújt is művészi élvezetet. A mai ballet-szinmü' már részben romlott művészet. Mikor a táncosnő lábának hüvelykujján fut, saint a csirke, vagg mikor a táncosnő l’ádujjain £örgetyü módjára pörög, vagy a mikor a tánc mester karján félköralakba hanyatlik : akkor már vége a művészetnek. Mindez már torzkép. Mindez pusztán erömüvi izomműködés és nem művészet. Olyan, mint a kígyó ember vagy mint az a bolond ember, a ki saját fejére ül. Nincs olyan szobor, a melyben a bős vagy az istennő lábának csak hüvelykujján áll. Olyan, szobor sincs, a mely saját tengelye körül pörgenytyü módjára pörögjön vagy1 a mely félkör alakra hányát hajló nötestet ábrázoljon. A táncnak pedig egyetlen művészi feladata mozgásban állítani elő tökéletes szoboralakot. * Medina tánca még nem volt elfajult. Az ö tánca még Igazi művészet, igazi mozgószobor tánca volt.. De Szegedy Róza tánca ennél is szebb volt. Azt írja a költő, hogy a kellemek gazdagabb mértékben megvoltak Róza táncában, mint Medináéban. Apolló s e V ’ \ —fi-s:-. v=*ss>i ■HHMÉÉi ■iwt
