Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1906 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1906-03-01 / 9. szám

— 311 —

Mert, hogy honvéd volt, tiszt volt, vitéz volt ; természetes.

Valami honvéd-vadász-zászlóaljnak volt főhadnagya.

Mikor Branyiszkót ostromolták s pár utforduló sánczo^ bevettek: a véletlen Gnyonnal hozta össze, a vakmerő tábornokkal . A tábornok valami ok miatt toporzékolt haragjában- Pedig a golyók ott fütyöiésztek körülötte. Látta, hogy a rózsás képű fiatal'szőke vadásztiszt mosolyog. Pedig hideg is volt a tél miatt, meleg is volt a csata miatt.

— Mit nevet ön ?

— A németet tábornok ur.

— Mi van azon nevetni való ?

— Az, hogy mindjátt kiverjük minden állásából, Nézze tábornok ur, minden német jobbra balra tekintget,mintha jobb ról balról félne s mintha azt keresné, merre könnyebb futni. Ha megakaruá állását tartani : mereven nézne ráuk, mint a sas.

Igaza volt.

A tábornok jól megnézte látó csövével a hegyoldal német csapatait s rögtön észrevette maga is, hogyan tekintget jobbra balra a legénység.

Jó jel volt. Elismerésül kezet szorított, a fiatal hadnagy- gyal s azontúl neki is jó kedve lett.

— Hát a mikor az orosz ágyúgolyó derékban találta.

Valahol a Hegyalján verekedtek az oroszokkal.

Szentirmay^zászlóalja egy domb oldalán állt szálas nyárfaerdöbe vonulva. Az orosz seregnek, ha kifejlődni akart a előre akart hatolni, ezt a zászlóaljat az erdőből ki kellett verni. A', vadászok azonban ügyesen lőttek, bátran megálltak ; lovassággal nem lehetett, szuronyrohammal nem volt tanácsos őket megtámadni. Védték őket a szálas fák. az orosz vezér tehát egy félüteg nehéz tábori ágyút vezényelt ellenük s lőtte az erdőt alattuk, fölöttük, körülöttük.

Löhette azt. Nevették azt a jókedvű honvédvadászfiuk.

Pedig nem egészen nevetséges ez a hadi játék. Erdei nagy szálfát ugyan tábori ágyú le nem dönt. de az ember egy

SZENTIRMAY JÓZSEF.

— — Mikor a nap fölkelt: akkor aludtam el. Talán két -óra folyásig aludtam. Mikor fölébredtem, Répa Ferkómár nem ült mellettem az árokparton, hanem utitársam mosdott a harmatban s törülközött zsebkendőjével. Némely madár is megmosdik a harmatban, a hiú lány is megcselekszi, akkor nekem is jól esett.

Szigligetbea reggeliztünk.

A vár omladékaic összejártam. Ott is találtam egy kis juhászbojtárt, kerepöt faragott egy döledék fal árnyékában. Ennek is Répa volt a neve, de ez se Sobriról, se kedveséről nem tudott semmit.

Még nem volt dél, a mikor Badacsony hegyére értünk. Napkeleti oldalán értük el a csodálatos szépségű hegyet. Csak hogy akkor nem várt bennünket a parton Szentirmay József.

Mint várt *most, mikor Gyulai Pál ur fkiugrott a csónakból, hogy minél előbb szilárd talajt érezzen lába alatt.

Hatalmas szép férfialak volt ez az én ‘derék barátom Szentirmay.

Széles váll, domború mell, egyenes derék, piros arez, oroszlánfej, de kék szemekkel, állandó mosolylyal.

Jókedvű igaz magyar ember1 A minőt én szeretek. Jó kedve sohase szűnt meg. Még akkor se, mikor Branyiszkót ostromolta. Még akkor se, mikor az oroszszal ütközött s az orosz ágyúgolyó egyenesen derékban találta. Még akkor se, mikor a függetlenségi harcz végén besorozták s Olaszországba hajtották.

— 306 — ’

nekültem, de a mint a domb oldaláról visszanéztem ; akkor még Sobri ott állt egy nagy fa mellett. Hanem egy órával előbb, mikor az erdöszélben összjöttünk, akkor azt mondotta : „Gyerekek, ma nehéz sorunk lesz, ha engem baj ér, a mit fogadtatok, megtartsátok, az én mátkámat, mig éltek, el ne hagyjátok! Én Rozi húgom, nem is hagylak el tégedr azért jöttem hue hozzád, pedig most már az én életem kutyát se ér.

ügy sirt, úgy zokogott szegény húgom, könnye úgy omlott, mint a záporesö. De mégis oda fordult Pap Andorhoz.

— Köszönöm kendnek bátyámnál», szives jó indulatját, de én nem akarok terhére lenni senkinek, az isten megsegít engem.

Hiszem, hogy meg is segítette, csak azt nem tudom,, milyen uton-modon. Elbúcsúzott másnap édes anyánkul, harmadnap én tőlem s elbucsozott. Azt mondta, hogy Sobri Jóska sírját megy fölkeresni. ‘ >

Sohase láttuk többé.

Megtalálta-e Sobri sírját,vagy éle még valahol, vagy a szive megszakadt vagy neki ment a Balatonnak: nena tudja megmondani senki. Pedig messze földről jövő emberektől én is sokáig kérdezősködtem utána.

így végezte Répa Feikó a szomom történetet.Mire elvégezte, világos reggel lett, csak épen hogy a nap még nem bujt ki a Balatonból. Hanyatt feküdtem, a vakandtnrásoB- nyugodott a fejem, úgy hallgattam. Nem szóltam közbe, nem kérdezősködtem, nagyon elfogta képzeletemet Répa Rozi alakja s életének és szerelmének története.

Csodálni való is ez. Nem a töténet, hiszen az mindennapi, A szeretők egyike meghal vagy elhidegszik, vagy hűtlenné válik s a másik aztán vagy utána hal, vagy vigasztalódik. Tagy hűtlenséggel fizet a hűtlenségért. Tízezer regényben és- Bzázezer elbeszélésben megirták ezt már igazi és nem igazi költők. Szétfoszlik az eszmény, vagy eltűnik vagy utálatossá lessz. s a beteg szív aztan vagy megromlik, vagy kigyógyul, vagy el— 307 —

szárad, vagy megszakad.

Én csodálom azt a mélységet, eiöt, fenséget és tisztaságot, mely otthon van a szegény ember, szegény lány szerelmében is. S a mely oly ritkán van otthon a társadalom iensikján ■élő lelkek szerelmében. >

Mi a szerelem ?

Agynak működése, mint a gondolkozás.

De a gondolkozás mértékében kiszámithatlan különbség van az emberek közt. Az egyiknek agya független ‘tud lenni érzéstől, szenvedélytől, önimádás babonájától, — másiké nem. az egyik a csillagok nyomait méri föl s ezer esztendős jövendőnek javulására dolgozik, hogy a születendő nemzedékek jobbak s boldogabbak legyenek, mint mi. S a másik gondolkozása teremtés legnagyobb ügyének a kamatláb változásait tekinti. Newton és Shakspeare agya az istenekkel száll versenyre s a földhöz ragadt szegény ember agya. elvész abban a kérdésben : mit e3zik holnap s miként szerzi be téli gúnyáját ?

A szivek közt nincs akkora külömbség. ,

A szegény lány szive úgy érez, mint a királylányé s a betyár úgy megőrzi szerelmének titkait, mint a lovag. Észszel, tudománynyal, magas miveltséggel keveset törődik a szív. A legtudósabb elme s a legmagasabb gondolkozás mellett is satnya és nyomorék maradhat a szív s erővel és érzések gazdagságával lehet tele a nyájörzö tanulatlan bojtárgyereknél is.

Miért van ez.

Érzéki dolog a szerelem s az érzékek mindenkinél egyenlők. így tanítják a tudomány emberei. De ez nem megoldás. Hiszen az agy és gondolkodás is érzéki dolog s ebben mégis óriási változást idéz elő a tanulás és a miveltseg.

A bolcseség arany, a bölcselkedés aprópénz. Keveset adnak érte, elvesztése se nagy kár, rozsda is megeszi. A tudós elmék, erős gondolkozók, számítás emberei b51cselkedésük mértéke alá vonják szivüket, szerelmüket.

Megengedjék-e erősödni at érzést! Nem lesz-e ez akadály életük utján 1 Nem árt-e meg az egészségnek ? Melyik lánynak szerelme lesz biztosabb, kényelmesebb és hasznosabb ? Mit nyer-