Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1906 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1906-01-04 / 1. szám

2

kapcsolatba és érintkezésbe kivánom hozni az amerikai !magyar sajtóval. E végből ezentúl az amerikai magyarságot érintő minden közérdekű ügyben tett kezdeményezésünkről közvetlen fogom szerkesztő urat értesíteni. Nagy sajnálatomra ezt eddig nem tehettem, vagy nem oly mértékben, mint óhajtottam volna, mivel túl voltam közügyekkei terhelve, a mihez még hozzájárult mindkét ági szüleimnek pár év alatt történt elvesztésével reám háramolt családi ügyek lebonyolítása is.

Most a már valamennyire fölszabadult időmet és tevékenységemet első sorban is az amerikai magyarsággal való gyakoribb érintkezésre kívánom fordítani.

A nemzeti fennállásunkért most folyó harcban az amerikai magyarságra igen nagy föladat vár. Nemzeti jogainkért meg fogyatkozott számban küzdünk, mivel országunk lakosságának minden 15-ik munkabíró tagja Amerikába vándorolt, a minek követketében nemzetünk államalkotó és fentartó ereje megroppant. Bele kell tehát vonni az amerikai magyarságot a nemzeti küzdelemben való részvételre s elökészi'eni a nemzeti létünkért előbb utóbb megvívandó harcra.

Erre szövetkezni s idejeben szervezkedni kell. ügy érzem, hogy a gondviselés mintha csak azért adta volna kezünkbe a turulos lobogót, hogy azzal, annak lelkesítő erejével sorakoztassuk amerikai testvéreinket a nemzeti védelemre.

Az idő int és sürget a cselekvésre. Bontsuk ki turulos lobogónkat s'adjunk szervezetet az amerikai magyarság szövetségének.

Ennek a nagyfüntosságu célnak az útját kívántam megmunkálni az újonnan átdolgozott diszzászló szabályzattal, melynek részleteire most nem terjeszkedem ki.

Megvagyok győződve arról, hogy az amerikai magyar sajtó ezt a nagyjelentőségű szervezkedést is azzal az egyértelműséggel fogja keresztül vinni, mint a diszzászló fogadtatását.

Igen tisztelt szerkesztő ur ! Kedves hon fitárs ! Magyarország igen komoly időket él. A válságnak minden változata azt engedi sejtetni, hogy a 48-as idők küzdelmei előtt állunk. Jöjjenek segítségünkre. Szervezzék az amerikai magyarságot s nyissák meg ezt a nagy erőforrást, hogy

államiságunknak zátonyra jutott hajója a nemzeti jogainkat gyözedelemre segítő turulos zászlóval beküzdhesse magát ezredéves alkotmányunk révébe.

Tudom, hogy Önök is el vannak foglalva a napi megélhetés munkájával, de bizonyára él ^lelkűkben a magyar faj büszke öntudata és önérzete a nemzeti n igyságra való törekvésben. Napóleon mondotta, hogy minden közkatona bor- nyujában érezze a marsai botot. Önökre vár ez a feladat, hogy ezt a napóleoni mondást magyar értelmezéssel s akként vigyék bele az amerikai magyarok érzület világába, hogy mindegyik szivében hordozza a szülőhaza iránti kötelességek tudatát s a nemzeti nagyságra való törek> vés marsalbotját.

^ Boldog újévet kívánva Önnek s munkatársainak, nemkülönben lapja olvasó- közönségének, szeretett amerikai vérim- nek, vagyok

Budapest, 1905. december 19én.

Hazafiul üdvözlettel őszinte hive Zseni József.

Budapest, 1905. dec. 19én.

X. kér. Szabóky utca 52.

* Mélyen tisztelt Ezredes Ur !

Turulos nemzeti zászlónkkal ezelőtt 3 évvel végzett amerikai utam feledhetetlen emlékei között'megkülönböztetö kegyelet- tel[örzöm lelkemben az Ezredes^ ur körében átélt órák“ kellemes benyomásait, mint“egy dicső múltból reámrsgyogó, leáldozóban lévő nap aranyos sugarait.

AzTegymást váltóévek tűnésével úgy érzem, hogy ezen emlékek mind élénkebben támadnak fel lelkemben ; mert a mibölf táplálkoznak: az a soha ki nem alvó honszerelem, a minek Ön Ezredes ur. egyik élő megtestesítője. Történelmünk nagy alakjai úgy válnak ható erővé, távöli földek s óceánok határain tulrcl[is s a dicső tetteikhez fűződő emlékek [igy hatnak ^bátorítólag, lelkesitöleg az újabb korszakok nemzedékeire.

Már a harmadik esztendő merül el az idők végtelen árjába az amerikai magyarság körében végzett küldetésem óta, A szépséges “turulos zászló diadalutjában nemzetünk nagygyá tétele, Magyarország régi dicsőségének föltámasztása fölött tengeren túl"élő testvéreinkkel szöt tervek

s az Ezredes úrral váltott eszmék és gondolatok máig is élnek lelkemben s ezentúl is meg nem szűnő lelkesedéssel kívánom szolgálni az, Amerikában élő ma- gy arsághoz fűződő nagy nemzeti érdekeket.

Fájdalom, bogy a sok családi gyászeset mely azóta mindkét ági szüleimnek el vesztésevei ért, munkásságomat egyidöre megbénította s családi ügyeinknek lebonyolítása elvont az amerikai magyarsággal való gyakoribb és szorosabb érintkezéstől. Szinte vágyakozva nézek a már rövidesen elkövetkezendő idő elé, a mikor a nemzeti célok szolgálatára a becses személyi összeköttetések fonalát tengeren túl élő honfitársaimmal újból fölvehetem

A nehány nap múlva letűnő esztendő, mig a közeli múlt emlékeinek számba vételére késztet, egyúttal arra is ösztönöz, hogy hálás érzelmekkel emlékezzem meg mindazokról, akik közös édes anyánk, a szülőhaza s annak szabadságáért vérüket és életüket áldozva, mint a nagy vihar túlélői,’* a haza iránti szent kötelesség teljesítés élő emlékoszlopaiként képviselik a világtapasztalatszerzés vándorutján levő magyarság között a szülőhazának és a fajszeretetnek nemes erényeit.

E maholnap kihaló jelesek egyike ön is igen tisztelt Ezredes ur, ki a szabad Amerika magyarságának hálájától és szeretetétöl körülvéve, maiglan is képviselője maradt a dic'sö múlt éltető eszméinek s a “ szülőhaza iránti törhetetlen ra.

gaszkodásával örök

ementó ‘-ja

marad az ujj hazában is a magyar lelket megőrző hazafiui kötelességtudásnak. Mint a nagy.; szápriizöttnek, Kossuth apánknak száműzetésében osztályostársa s [eszméinek mindvégig törhetetlen bajnoka,[minden magyar lelkében örök hálát és [elismerést érdemelt ki Ezredes ur magának s én szerencsésnek érzem magamat hogy becses körében lelkem a legönfeláldozóbb [hazaszeretet eszméivel gazdagodott.

Hu r~emlékezésem szerény jeléül itt küldöm azon emléklapokat, amelyeket honalapító Árpád fejedelmüuk dicsőítésére! Pusztaszeren tartott ünnepélyen az Alföldről 'egybesereglett fajmagyar nép lelkes örömmel irt alá Ezredes ur iránt érzett|há!ájának-és tiszteletének' kifejezé seként. Csak félezernek jutott papír nevök aláírására, a többi ezrek amazoknak gondolatába foglalták vérségi szeretetüket.

Legyenek ezen egyszerű lapok a népünk lelkében nagyjaink iránt táplált elismerésnek legyeJelnek szerény bi zonyságai. Legyen meggyőződve Ezredes ur, hogy a 48iki szabadságharcunk verke- resztségében megdicsöült eszmék tkiirba- tatlanul élnek leikeinkben.

4 pusztaszeri üdvözlet kiegészítéséül itt küldöm Magyarország e legnagyobb történelmi nevezetességű helyének — Pusztaszernek kis látképét. Egyik felén Árpád nagy fejedelmünknek szobra''látható, másik felén a monostori apátság romjainak utolsó fala, rajta a vándorlást jelképező gólyamadárral.

Ezredes ur szeme bizonyára könybe lábad e kép szemléletén, s a gólyamadárról eszébe jut Tompa Mihály verse :

Szemeimmel elkísérem,

Mikor száll a kéklö égen ;

Ez a madár — mintha sorsunk Élő képe volna !

A szív, ha szent tárgyat veszt el, Tartja magát képzelettel.

Bennem is tartja magát 'a remény,, hogy a gondviselés kegyelméből meg fogja Ezredes ur érni a nagy napot, a midőn az amerikai magyarság áldozatkészségéből állani fog] Budapesten a Washington György szobra, a két sza- badságszeretö nemzet testvérisülésének Apotheosisaként.

Az örök szeretet szent ünnepére s az elkövetkezendő uj esztendőre Ezredes urnák szerencsét és jó egészséget kivan va vagyok nagyrabecsülö tisztelettel, kész szolgája és szerető honfitársa

Z se ni József.

A pusztaszeri Árpád-egyesület nevében ;

Dr. Becsey Károly, Szalay Károly,,

alelnök, v. tag.

Nagy események.

Az újévet a Fehér Házban még a szokottnál is nagyobb fényességgel és bensöséggel ünnepelték meg, A külföldi államok képviselői, az ország államférfiak a szárazföldi katonaság legmagasabb rangú tisztvise

TÁRCA,

Az örökség.

Irta : Túra Sándor.

(Folytatás.)

Így érkeztek ahhoz a fordulóhoz, a mely a város alatt lévő kis erdőbe vezetett. Látják ám, hogy azon az utón itt ott már messziről felcsillan a ragyogó napfényben egy egy fényes pénzdarab.

— De már ezt csak nem hagyhatjuk itt, úgy e anyjuk ? — mondja Já nos gazda egészen felvidulva s szinte beleizzadt a nagy buzgó keresésbe.

— Jó, jó apukám, de sok időt nem fecsérelhetünk el, mert az idő múlik majd el találunk késni az örökségtől, mondja a higgadtabb asszony.

— Ugyan ne okoskodj ! — feleli a gazda, hiszen bolond volna, a ki a pénz mellett elmenne, a mikor a lába alatt csillog.

— Csak el ne késsünk !

.. Hát ki akar elkésni \ Én ugyan nem. Hiszen már itt a város az orrunk előtt, egy kettőre bent vagyunk. Aztán ne félj, nem tartják azt az ősz- toszkodást olyan pontosan. He ha tartják se hagyom itt a pénzt. Mert, a ki ezt elhullajtotta, nem csak aprót vihetett az magával. Ráakadunk mi még a nagyjára is.Talán letelepedett itt a kis erdőn valahol, aztán a lyukas zsákját letette. Ott lesz a dandárja, csak gyerünk a pénz nyomán tovább.

így biztatta az asszonyt a gazda, a kit már teljesen hatalmába kerített a kapzsiság ördöge. Ott bolygott a kis erdőben s -hol jobbra, hol balra talált egy egy hatost, sőt a többi között még egy forintot is. Ez aztán végkép megbolondította, Itt sok pénznek kell lenni valahol. S kereste kutatta órákon át mind lázasabban, mind nagyobb türelmetlenséggel, hogy szinte izzadt bele az üstöké. S ha az asszony néha nagy félve a városi örökségre figyelmeztette, már rá se hallgatott. Csak kereste, hajszolta a szerencséjét,' a mely olyau j közelről mosolyog feléje.

! Órák teltek, hatosok fogytak, a nap is össze kívánkozott már ölelkezni a földdel, a két öreg hát nagy fáradtan, egészen kimerítve s ki éhezve elhagyta az erdőt. Útközben falogattak egy két pogácsát, mert a nagy keresésben enni sem értek reá. Minél jobban közeledtek a városhoz,

annál szorongóbb érzés fogta el a lelkét Világi Jánosnak. Hátha már elkéstek és csakugyan nem kapnak az örökségből semmit ?

Végre odaértek a gazdag rokon házához. Beköszöntek.

— Jó napot adjon az Isten, kedves bátyám mi is megjöttünk.

— Jó este is megjárná már János fiam, feleli az öreg.

— Igaz biz' az, egy kicsit megkéstünk ebben a nagy dologban, mente, geti magát Világi.

— Nem kicsit késtetek ti meg ha nem egészen.

— Mit ? csak nem történt meg az osztozkodás nélkülünk ? — hülede- zelt János gazda.

— Meg biz’ az fiam, megtörtént Mind megkapta, a mi után járt. Seá mifcottam rád is, de hát nem jöttél.

Világi Jánossal forogni kezdett a világ. Siránkozó hangon mondotta ; De édes bátyám, ugy-e csak tréfál velem ! Hiszen tudhatta, hogy én is számot tartok az örökségre. Nem azért maradtam el, mert lemondtam róla, hanem mert útközben fönakad- tam. Látja, nézze, pénzt találtam. Krajcáronként, hatosonként, forintonként egész zsebre valót,Nem hagy hattam ott, mikor úgy kínálkozott.

— Fiam, a kapzsiságod vert meg.

Krajcárokon most százakat vesztettél Tudtad, hogy ma osztozkodás lesz,. Tudtad azt is, hogy a ki nem jár utána, nem kap. Elmaradtál mégis, mert a kapzsiságod tőrbe csalt. Valaki félrevezetett. Jól ismert, a ki tette. Ma reggel itt járt FeketePéter Tudom,hogy ellenséged. Mikor a sok rokont itt látta,bekiáltotta a kapnm Hát Világi János itt van e már ? Nin csen, felelte valaki. No hát nem is lesz, mondotta nagy nevetve Fekete Péter és elment befelé. Ez ejtett meg tréfából és irigységből. Viseld a sor" sódat fiam, a magad telhetetlensége ütött el a soktól, mert a kevés és a potya hálójába csalt.

Csak úgy tántorgott a portáról kifelé Világi János. Mikor az utcára art, a sarokról a Fekete Péter arcát látta feléje vigyorogni.

— Talán az örökséget viszi kend a tarisznyában % kiáltotta neki oda messziről !

Világi Jánost, elfutotta a méreg. Fogta, belemarkolt a nagy kínnal összekeresgélt drága pénzbe és marékkai vágta Fekete Péter után. De az már akkor nagy nevetve tovább ment.

Világi János pedig szégyenkezve és bánkódva szótlanul ballagott az esti szürkületben hazafelé.