Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1906 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1906-01-04 / 1. szám
Az Egyesült Államokbeli Kef. Egyház Magyar Egyházmegyéjének hivatalos közlönye. Mesrjelen mindéi! csütörtöki)», Előfizetési ár egy évre Amerikába: 2 dollár, Magyarországba: 2 dollár ßo<-. AZ AMERIKAI MAGYAR REF. EGYESÜLET HIVATALOS LAPJA. A LAP TISZTA JÖVEDELME AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUS EGYHÁZI CÉLOKRA FORDITTATIK. Published every Thursday by the Hungarian-American Sentinel Publ. Go., Bates St. Old Hung. Ref. Church Entered as Second Class Matter Sept l. 1ÜU4. at the Post Office at Pittsburgh, Pa. under the Act of Congress of March 3,1879 Újév. „Az Urnák jóvolta napjainkhoz napokat told!“ Kinek ne jutna eszébe e napon a mi énekeskönyvünk első dicséretének ez a sora, mikor egy uj esztendőnek a bölcsőjénél állunk? Bizonyára mindenki, a ki az élet folyása felett elmélkedni tud, nagy meghatottsággal látja azt a változást, a melynek minden alá van vetve a természeti világban... A nappal után éjszaka következik ; az évszakok egymás után következnek, — s az emberek, hogy az időt jobban be tudják osztani, a hold változásainak megfelelöleg hónapokat és észter dőltet számítanak s mi, emberek, megemésztjük a mi észténdeinket, ■ ajint a beszédet... ' Az emberek, kik legelőször osztot rak az időt részekre, csak ama tör vényszerüségnek hódoltak, a mely a természet örök változásaiból nyilvánvalóan kitetszik. S mindazoknak, a kik e változásokat látó szemmel vizsgálgatják, be kell látniok, hogy a változásokban is van egy örök, s ez a természet rendje, s az, a ki e fölött áll: az Ur, a bölcs teremtő, ki nem nézvén szá mát a bűnnek : újra felragyogtatta felettünk kegyelmének napját, s fel- derité reánk az uj esztendőt! Uj esztendő! Mennyi titkot rejt magában ez a szó?! * A mig lelkünk a múlt eseményei felett elmélkedik : látjuk a jövöt is ! Ki tudja, mit hordoz méhében. Örömöt vagy bánatot... Megpróbáltatás" vagy vigasztalást, elismerést vagy rágalmat ? Ki tudná ezt megmondani ! ? Egy bizonyos, hogy bármi történjék is, életünk eseményeiből, a világ folyásából, az emberiség történetéből világos, hogy felettünk egy változ- (hatlan, örökké való Ur vagyon.. ■ E világnak történeti Lesznek akaratából. Nem a szerencse vezeti Azokat csak vaktából. Hanem úgy mennek végbe, A földön és az égbe, A mint szájából kijönnek Az egv fö gondviselőnek ! Az egy fö gondviselő, a jóságos Isten áll a változások felett. Azért történjék bármi, rejtsen bár örömet, ■ agy bánatot méhében a reánk következett uj esztendő ; nyugodjunk neg az Urnák akaratán és sóhajtunk fel Sámuellel: ,,Ö azUr, cselekedjék úgy, a mint neki jónak látszik !“ Nekünk, embereknek, a kik szere tünk azzal dicsekedni, hogy a világ legnemesebb teremtményei vagyunk: az a hivatásunk, hogy okosan gazdálkodjunk a reánk bizott talentu mokkái. Töltsük be ember tisztünket a ne künk adott tehetség és képesség szerint, mert csak az igaz munkás az, a ki megtalálja a nyugalmat, a boldogságot. A ki a reá bizott talentu mókát elrejti, az szégyene lesz nemének s büntetését már itt a földön elveszi! Az uj esztendő reánk virradtával tegyünk azért szent fogadást, hogy mint emberek és keresztyének a múlt tapasztalatain okulva, okosan gazdálkodunk a reánk bízottakban. Mint emberekre nagyon szép hivatás vár mindazokra, a kik komolyan fogják fel az élet czéliít. Minden egyénnek arra kell törekednie, hogy a köz boldoguljon. A z égvén magában soha nem állhat meg s csupán önmagáért senki nem muukálkod- hátik. S a világon a legnyomorultabb, a legss j n ál a traméltóbb teremtés az önző, imm.igának élő. De még annak is, a ki a legnyomorulfcibb önzésben él, lehet, hogy tudtán és akaratán kiviil, de mindenesetre van köze az egészhez, a köznek az elc- haladásához. Ha más nem, hát az az utálat, a melyet tetteinek a látása bennünk gerjeszt, a mely még inkább arra ösztönöz, hogy a közért munkálkodjunk, lelkesedjünk. Főként mi reánk, amerikai ma. gyarokra várnak nagy teendők eb ben az uj esztendőben. Most valóban szükség van reá, hogy minden egyes magyar ember a neki adott talentumok szerint munkálkodjék a köz javára. Nagy és nemes czél áll előttünk : Washington György szobrának a felállítása Budapesten, szülőhazánk fővárosában. Ez már közel van a megvalósulás hoz, de még olyan sok a teendő, hogy minden magyar ember kiveheti részét abból a mozgalomból, a mely fényt hint nevünkre s örökidökre összekapcsolja fogadott hazánkat szülőhazánkkal. Aztán ott vannak a még csak félig kimondott eszmék : a magyar kór ház,“a magyar árraház és menház megalkotása.. Mind ©lyan dolgok, a melyek felett nem csak gondolkozni érdemes, hanem érettek mun kálkodni kötelesség. K Pn (1) Inul I Az árvaház eszméje ugyan már részben meg van valósítva... A róm. katholikus magyar árvaház már megkezdette működését. Mi legjob ban sajnáltuk, hogy ebből az egyetemes jellegű ügyből felekezeti dolog lett, de ha már igy van, meg kell nyugudnunk. Azonban, mint protestáns magva roknak nem szabad a dolgot leven mink a napirendről, hanem, ha meg van már a római katholikus magyar árvaház: alkossuk meg a magyar protestáns árvaházat. A hizai egyház kiküldötte a felettes hatóságokkal tárgyal s majd ha itt elvégezte a dolgát, akkor fog velünk tanácskozni s akkor lesx alkalmunk elmondani álláspontunkat. Az Isten óvjon m“g attól minket,’ hogy ebben az esztendőben is a versengés uralkodjék mi közöttünk. És reméljük is, hogy egy vagy más alakban meg lehet teremteni az egységet s mindazok, a kik ezt a czélt szolgálják, nemes dolgot csele- kesznek. ,,A győzök között az a legnagyobb, a ki önmagát le tudja győzni.“ Győzzük meg magunkat s az eile' niink vétőknek bocsássunk meg nem hétszer, hanem hetvenhétszer : mert csak igy leszünk a Jézus valódi, I igaz követő;. Mii él, ha r.sak ajkun- | kon van az ige, s tetteink pedig az | ige ellen vannak. De végzem újévi czikkemet! Lapunk olvasóinak, barátainknak , és ellenfeleinknek egyaránt boldog j ujesztendöt kívánva, s a magyar protestáns árvaház eszméjét, egyházi • j ügyeink békés rendezésének kérdését. mint legnagyobb teendőinket, szives figyelmükbe ajánlva, vagyok atyaÜ8ag08 szeretetten ,1906. jan. 1. Kalassay Sári'3 Szükség van reá... Ki ne tudná ezt mi közülünk, a kik naponként látják az özvegyek és árvák férjet és apát elsirató könnyhuílatását. Az alkalom is meg lesz hozzá! Egyesületünk — egyetlen közös intézmú- í nyűnk — ugyanis ebben az évben ünnepli megalakulásának tiz észtén- j dós évfordulóját. S mi lenne méltóbb! emlékjele egy ilyen magasztos em j lékfi évfordulónak, mint betetőzése; az alapvető munkának egy árvaház j felállítása által. Nem hiszem, hogy ha az összes, lelkészek, egyházak ebben a kérdés- j ben kezet fognak, az eszme testet ne ölthetne s itt. az ország szivében, vagy a nngynépességü Clevelandbau, j vagy a kies fekvésű Bridgeportban j egy év leforgása alatr fel ne lehetné, állítani az árva házat, a mely aj miénk lenne, a mely a legszebben j munkálhatná közöttünk az Isten or- i szágának a terjedését. Ez az eszme maga egy programra ! Gondolkozzunk rajta, s azután cse lekedjünk, a mig időnk van, mert eljö az idő, a mikor többé senki nem cselekedhetik. De mint református embereknek nem szabad elfelednünk azt a nagy czélt sem, a mely éppen most vára kozik reánk. A múlt év a versengés esztendeje volt. Ez az esztendő legyen a békés megegyezés és együtt munkálkodás esztendeje. Abból a szép, tisztességes vitából, a mely e lapokban éppen e kérdi s körül foly: meggyőződtem arról, hogy ezt minden iró őszintén és iga zán óhajtja; de még a formával, a melyben ezt végre lehetne hajtani, — nem jöttüuk tisztába. Olyan czélnak tartom ezt a magam részéről, a melyért a kicsinyes érdekeket, a részletkérdéseket teljesen fel kell áldoznunk, s a leghelytelenebb dolog, ha most, a mikor kilátás van rá, hogy a béke létrejön, kicsinyes szempontok szerint Ítéljük meg a helyzetet. Kél liléi sí Otífos Ml SzőIgen tisztelt Szerkesztő Ur ! Figyelmessv Fülöp ezredes úrhoz az uj év alkalmából intézett levelem másolatit van szerencsém rendelkezésére bocsátani. Magában foglalja ez a honszarzü Árpád fejedelmünk emlékezetére Pusztaszeren szeptember havában tartott ünnepélyen jelen voltaknak az Ezredes úrhoz intézett üdvözletét is, a mit mintegy félezeren Írtak alá. Az amerikai magyarságot bizonyára érdekelni fogja ez a tiszteiéinyitvá- nitás, mely szeretett nesztora révén neki is szól. Egyúttal mellékelem a new rorki nyilvános olvasó könyvtárban nyitott magyar osztály számára a hazai közönséghez könyvek adományozása iránt intézett kérelmünket is. Fölhívom egyidejűleg szerkesztő ur figyelmét a diszzúszlóról alkotott uj sza- ’ bályzatra, amit Értesítünk most megjelent számában közlünk. Szíveskedjék 'áttanul«* mányozni s véleményét velem közölni. Azt hiszem szívesen veendi igen tisztelt szerkesztő ur abbeli szándékomat, hogy az Országos Nemzeti Szövetséget szórói A monongahela völgyének legrégibb pénztovábbitó intezete, -eszközö7 péaxkúldeményeket gyorsan és pontosan a világ bármely részébe. Pánakf mén M
