Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1905 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1905-12-21 / 51. szám

4

Jól esett nakem is megmelegednem, mert fia kifárasztott a világ íideg, könyörtelen haicza, mindig náluk mentem el, hogy egy kis szórakozást keressek, a melyből újabb erőt nyer jek a további tubára.

Elgyszer egy téli estén voltam sáluk. Jól eset a meleg kályha mellé telepedni, jól esett elnézni annak a három léleknek a boldogságát. Barátom, mint az meglett család áküoz illik, kényelmes hinta «aékben ült és oly nyugodtan pöfékelt, mintha ezen a világon más .gondja sem volna, mint a pipát újra megtömni, hog\ ha az kiég. ENfinsege • lámpához közm ült és valami kézi »unkával volt elfoglalva. A kis kosztol a mellette levő díványon he- verészett és nagyokat ingott a leve gőbe kővér lábacskáival.

Holmi hétköznapi dolgokról be- fiélgettúnk, majd a közeledő kará «Sony került Bzóba, a minek n vége az lett, hogy náluk kellett igérkez nem ebédre. Beszed közben barátom •lőhozta, hogy hallotta, hogy már én megint olyanba keveredtem, a miből az embernek semmi haszna nincs, csak a sok veszödtség. Ra hagytam, hogy igaz, bár nem haszon nélküli dolog az, mert hol van szebb fizetés ezen a világon, mintha, az ember érzi, hogy jót tett.

Biztattam, hogy álljon ö közénk, a mire ö hajlandó is lett volna, a mikor legnagyobb csodálkozá somra neje szólott közbe.-— Persze, hogy holmi haszontalan- tságra dobáljuk ki a pénzt, mintha nem elég nehezen keresné. Fiatalok ■vagyunk még nagyon, ráérünk még aneghalui.

Hogy mi volt ez a haszontalanság, A mi miatt ráér az ember meghalni, azt is elmondom. Abban az idötájban történt, hogy nehány embernek az & gondolata támadt, hogy segíteni kellene valahogy azon a sok szegény özvegyen és árván, a kik nem saját hibájukból vannak arra kénysze ritve, hogy az özvegyek és árvák keserű kenyerét egyék. .

Megalakították a Ref. Egyesüle tét, hogy egyrészről kevesebbé tegyék a kegyeiemkenyérre szorultak számát, másfelől módot adjanak rá mindenkinek, hogy embertársán segítsen. Elejétől fogva mellette vol tam és mint kis telepünk számára meghatalmazott ügyvivő igyekeztem a tagokat összeszedni. így került szóba azon az estén ez a dolog és ez volt az, a mi miatt az én barátom felesége ráért meghalni.

— Igazán meglep, hogy éppen te ellenzed, holott neked kellene a férjed biztatnod, hogy lépjen be. Igaz, hogy most jól megvagytok, ha Isten segít, a házatokat is ki űzetitek nem sokára; de mond csak, kinek van az az orrára Írva, hogy mikor hívják el innen ? Férjed munkája nem vészé lyes, de mégis ki tudja, hogy nem éri-e valami baj? Az a néhány cent pedig oly kevés, a mit fizetni kell. hogy az ember észre sem veszi.

— Ugyan hagy j békét vele, >nem kell nekem. Majd ha öregedni fogunk, akkor is ráérünk, — felelt tnnszolásomra az asszony.

Abbanhagvtam az egészet, mondom, majd máskor előveszem a fér jét, a hol a felesége nem lesz jelen és hamarább boldogulok vele.

Elérkezett a karácsony napja. ígéretemhez képest náluk ebédeltem és ebéd utó t mig az asszony a konyhában ett-vett, újra előhoztam a dolgot:

— Ugyan kéilek, embereid meg már mag d és ne légy olyan meg árulkodott. Nem szeretem a házas feleket egymás ellen biztatni, különösen benneteket a világért sem akarlak összevesziteui, de ebben az esetben a kis kosztos kedvéért meg tehetned, hogy ne hallgass a kon tyosodra. Hoztam magammal egy orvosi bizonyítványt, mert tudom, hogy szükséged lesz reá. Ne szólj neki semmit, hanem töltesd ki, azután punktum.

— Jól van no, a kedvedért megteszem. de ha az asszony megorol, mindent rád kenek és majd te beszélsz vele.

Jól vagyunk már — gondoltam — állok elébe! Mert hz igazat megvallva, barátom is abba az osztályába tarrozott az emberiségnek, a melyei érdemrend helyeit legokosabb volna feldíszíteni egy — papucocsaL

A többi már ír agától ment Nem sokára megjött a felvételi okmánya, de arra kért, hogy tartsam magam nál, mert ó fél az asszonynak meg mutatni A fizetéseit is titofcbm esz közölte, mert nem akarta feleségével összekoczódni.

No hát kár is lett volut meg zavarni azt a csendes boldogságot, a mi köztük volt és a mi engem illet, nekem nem volt semmi czélom vele, hogy azt tegyem.

Újra eltelt egy év és újra jött a karácsony ünnepe. Munkából igyekeztem haza, a mikor barátom háza előtt elmenve hangos sírást hallottam a házból és az öreg doktort láttam a ház felé igyekezni.

Bementem a doktorral, hogy megtudjam, mi történt. Barátom ott feküdt a díványon és mellette a szomszédja felesége állott, a ki hideg vizes ruhával mosogatta halántékát. Felesége a szoba közepén jaj vészé kelt, a kis kosztos pedig a szoba szegletébe húzódva sirdogált.

A doktor megvizsgálta és semmit sem szólt. Két könycsepp esett ki szeméből és orvosságos táskáját kezébe véve így szólt:

— Nyugodjon bele asszonyom, az Ur akarata ellen nincs hatalma az embernek.

Barátom neje ájultén rogyott férje holtteste mellé és az öreg doktornak nagy munkájába került, mig nngá boz téritette.

Barátom is munkájából jött haza azon az estén és amint leszállóit a villanyos kocsiról, át akart menni a a kocsi háta mögött az utcza másik oldalára, de a másik vágányon jövő villanyos. a melyet az előtte álló kocsi miatt nem láthatott, elgázolta.

Eltemettük. Fiatal özvegye, kicsi gyermeke elvesztette a szeretett apát. Tanácstalanul, védtelenül maradtak a könyörtelen világban. Szomorú karácsonyra virradt a szegény asszony és sirva fogadott, mikor karácsony délutánján meglátogattam. Leültetett, de már a beszélgetés nagyon nehezen ment. A kis kosztos az ölembe kuporodott és nagyon el volt foglalva azzal a kis arany jelvénynyel, a mi mellényem gallérjára

volt felszurva. A jelvény láttára az asszonynak is valami gondolata tá madt és újra sirni kezdett.

•— Bizony koma, legalább rád hall gattnnk volna, most talán nem volna olyan kétségbeesett karácsonyom. A házra még tartozom négyszáz dollár ral, de nem tudom, miből fizetem ki. El fogják tőlem venni és én mehetek világgá szegény kis fiammal.

— Látod kománé, milyen gondat lan voltál. No de ne sírj olyan keservesen, nem vagy oly igen elhagyatva. A házad sem fogják elvenni, mert kifizeted a tartozást. Látod, látod, ez a jelvényen levő angyal neked is hoz egy kis vigasztalást, hiába akartad olyan erővel kizárni a házadból. Férjed tagja volt az egye sóletnek, de nem merte neked weg» mondani.

Bánatos arc ián a csodálkozás látszott, de síméiben lassanként látható lett a visszatért önbizalom és

kétségbeesés helyett csendes nyu- godsággal válaszolt:

— Az Isten áldjon meg érte, koma.

Barátom felesége kifizette a házat terhelő adósságot és most csendesen éldegél kis fiával együtt. Ügyes var rónő és könnyen megkeresi, a mire szüksége van és csak olyankor lát- S'.'k arczán valami kimondhatatlan szomorúság, ha arra az üres kar<>«- s'ékre esik tekintete, a hol szegény barátom szokott pihenni.

Egy reggel belliit, a mint. házuk előtt mentem el.

— Légy szives koma, hozz egy orvosi bizonyítvány lapot, mert én is b*1 akarok állani közzétek. Nagyon nagy adósotok vagyok, legalább részben hadd fizetem vissza a tartozásomat.

Toledói István.

Karácsony.

•/

... Rómában a zsarnok disztrónuson ül.. Lebzselve körülte a szolgák.

Intésire nemzetek árja vegyül.

Kincsét a világnak mind oda hordják.

A kincsesei a bűn nö; már fölhat az égig, A mi szent, az ellen tör a merény.

A kéj a fórumon dőzsölve jár végig ; Haldoklik az erkölcs, sir az erény.

... .Távot Keleten csend. Ott Messiást.

[várnak.

Az elsanyart népet tartja még a hit.

Már perczen is fénye, az égi sugárnak,-Mely világot jár át, mely szemet vakít. Csillag fut az égen Betlehem fölébe, Királyok és bölcsek térdre hullanak, Hogy a véghetetlen irgalom nevében Földre száll a tiszta, mennyei alak.

Megváltóra várt az emberiség itt lenn, Kinek lába nyomán üdvösség fakad S im berken, ligeten néma a sok isten,

Az ö világuknak most vége szakad. Czézárok hatalma égi szóra tör le, Omladoz recsegve a régi világ.

A ki ut, igazság, az jött le a földre:

Az Ige, az Eszme. Uj lesz a világ !..".

Föld népe ne félj, ha tűnik az igazság, Égre bűzlik a bűn s tombol a gonosz.

Ha nemzetek jogát tiporja a gazság; Betelik az idő. Messiást a’ hoz.

Mindennap él Isten, ostora a bűnnek,

A nemzetek sorsán ott tartja kezét. Minden esztendőben jön karáosonyünnep, Mennyei sugártól oszlik a setét.

Népek életéből nem lehet kiveszve — Ha tán látták is már a ravatalon — Igazság, Szabadság, az Ige, az Eszme,

Mert ez maga Isten; örök hatalom, íme; Róma ledőlt, rabigába gürbedt,

Hogy Betlehem fölött fénylett a sugár. Szabadság, szeretet tölti be a földét,

Merre Istenfia üdvöt osztva jár.

Csüggedő magyar nép! lm itt a karácsony* Csordultig a pohár, nincs több keserű.

Ne csak tiszta ruhát, szivet, hitet váltson Mindenki és akkor megjön a derű. Mennyei fényesség árad le honunkra, Ragyog a négy folyó s a hármas halom. Jog, törvény, igazság ha a birtokunkban: Mi legyőzzön minket, nincs oly hatalon^

Furgáct.

NYILVÁNOS NYUGTÁZÁS.

A trentoni magyar reform, egyház orgona-alapjára szives adakozók:

1905. deca. 10-ig;’

«51. — Ref. ifjúság adománya ;

$30. — C. G. Roebling

$10—10: Ref. nö-egylet, Breitenbach János.

$5—5: t lő Virág'Istvánná, Orosz Jó- zsefné, kl. Kaposi István, Pásztor Gyula.

$2—2 : 1). Pásztor János, ifj. Kaposi

István. Varga Zsuzsanna (most K. Horváth -József-:é), Plecs Jánosné, Menyhért Ferenc/, Záboly Gyula, özv. Katkó Istvánná, Varga E. János és neje, Mihók Anna, Jakab Gusztáv. Gáspár Sándor és neje.

$1—1 : Jakcsv Jánosné, Farkas Erzsébet, Urban Zsuzsanna, Búzás István, Cséplő Mihály, Németh Eszter, Ari Menyhért, Páriosy József, Vargapál Erzsébet, Garanyi Zsuzsanna, Bodnár Károly, Szabó Juliska. K. Horváth József, Hu- szóvszky Mihályné, Dobos György, vargag pál János, Vargapál András, Réti Károly, Egry Dániel, Metényi Józsefné, Horváth József, Trombitás Mária (most Horváth Józsefné), Kacsó Mária, Kovács Mária, Gönczi Hermin, Záboly Béla, Réti Mária, Réti Lidia, özv. Szabó Andrásné, Nagy Róza, Nyárádi István, Kopcsányi Istvánná, Sennyei Sámuel, Balogh Sámuel, Kosztrub Mihály, Juhász András, Bajtel Lajos, Bajtel Erzsébet, P.ndák Julianna, id. Éliás Jánosné, Tóth József, .Takcsi Mária, Matusz Mária, Mizsák Péterné, Almási Julianna, Nov. Varga János, Bállá Erzséb»', M. Samu András, Jankó- pál Mihály, Kovács Gyula, Révész János, Páricsy Irtván, Mészáros János, Tóth Mihály, Tarbay János, Szegő István, Király András, Urbán János, Laky András, Mató István, Kopp György.

50—50 centet: Sz, Szabó Istvánné, Kenyeres Andrásné, Béres Zsuzsánna, Mizsák Julianna, Sz. Kovács József, Ónodi Sándor, Malaczkányics Anna Jankópál Jánosné, Zádeczky Borbála, Németh Ká- rolyné,/Draskóczy Pál, Szabó Ferencz, Szabó Kálmán, Breitenbach György, Túri Mihály id. Mészáros István, Bihari Károly, ifj. Bocsi Ferencz, Csonka Ferencz.

25—25 centet: özv- Blaskó Józsefné, Nagy Antal, Asszony János, Boozán András, Leliér Mátyás.

20 centet' Szőke József.

10 centet: Sári Károly. (

Összesen befizetett adomány : $215.05

Ajánlatban ; $10.—

Az egyház nevében fogadjáka legmó-4 lyebb köszönetünket a szives adakozók. 9

Trenton, N. J., 1905. decz. 10. |

VIRÁG ISTVÁN, ev. ref. lelkész.

■kIh

.... á.....<■ ...