Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1905 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1905-11-23 / 47. szám

döszak arra emlékeztet minket, hogy az Idvezitö testbe öltözve jött el hozzánk, a jelzett alapigék pedig az Urnák második, a jövőben bekö vetkezendő adventiére vonatkoznak. E második összejövetel dicsőbb leszen, mint az első volt. Meglátják mindenek eljönni Istennek Piát az égnek felhőiben ; meglátják azok isi kik első eljöveteléről tudni sem akartak. Nen csak maga jövend, ka nem dicsőségének jeléül az égbeli angyalok is. Összegyűjt minden népeket, hogy mint győzelmes ki­rály uralkodjék felettük s mint igazíágcs bitó két lészie m r.d felel tök Ítéletet. S aztán kezdetét veszi az örök élet vagy örök halál ! Szédl tö dolgok ezek, ha pusztán rájok gondolunk is, hát akkor mennyivel inkább komoly lesz a helyzet, ha elkövetkezik ! N De az Ur nem hagy bennünket bi zonyíalanságban, megtanít, hogy miképpen lehelünk az örök hajlékok öiökösci. Valamit cselekedtetek egy gyei az en kicsinyeim közül, én ve­lem cselekedtetek, mondja áldott Idvezitönk. Ezekben gyakorolt hát magadat embertársam. Ha éhezőt látsz magad körül, adj egy darab kenyeret kezébe ; ha szomjuhozóval találkozol, ne sajnálj tőle egy pohár vivet; ha árvák, nélkülözök simák körülötted, adj rájok egy darab ruhát, mire oly nagy szükségük van ; ha betegek felöi hallasz, láto­gasd meg s vigasztald meg őket s a Megváltó mindezeket úgy fogadja, mintha Vele cselekednéd. így válik a jótékonyság lelki hasznunkra s a szorultak félfogadásakor nem tudva angyalokat fogadunk házunkba, mint az apostol mondja. Akarunk-e hát szószólókat, kik mellettünk be­széljenek, nevünket úgy a földi, mint a mennyei emlékezót könyvébe beírják ? Gyakoroljuk a könyörüle- tességet; boldogok az irgalmasok, mert ök irgalmasságot találnak. A mező nagy, melyen munkálkodha­tunk ; vessünk hát, semmit nem késlelkedvén, hogy igy arathassunk a mennyei örök hajlékokba. S mit szóljunk azokhoz, kik ide alant szívókét megkeményitve nem akarták még hirböl sem ismerni a felebaráti szeretetnek isteni törvé­nyét? Ezek nem lévén méltók arra hogy e földi hazának gyermekei le gyenek, vájjon a mennyei hajlék bírására volnának érdemesek ? Név — hallatszik feléjük az elutasító vá­lasz . távozzatok tőlem a külső se tétségre ! S ott lészen sírás, rivás és fogaknak csikorgatása! Embertársam, gondold meg azért, mi a különbség élet és halai közt s aztán komoly megfontolás után cselekedjél. Meit a mit az ember vet, azt aratandja! Nánássy Lajos. H so. sírni ov rét. lompiom felavatása. A szokásos iinn» pségek és szertartások keretében f. hó I2én avatták fel a so. sharoni magyar ev. ref. egyház uj temp­lomát. A veröfényes szép őszi napon százakra menő közönség gyönyörködött a színes felvonulásban, a nyalka bandériumban, zeneszóval, zászlókkal, jelvényekkel meg jelent különböző egyletek csoportjaiban, melyek között ott voltak dicséretre méltó szép számban a Verhovay Egylet 26ik fiók osztálya Oriody N. elnök vezetésével, a New Haveni Egylet so. sharoni osztálya Kiss József elnök vezetésével, a Youngs- towni ref. Egyesület küldöttsége Necsey András elnök vezetésével. Küklöttségileg volt még képviselve az east Yonngstowni Petőfi Sándor egylet, a Youngstmvni. NewJ Castlei, Beaverfallsi. Shan’-vilii', magyarság s csaknem teljes számmal részt vett az ünnepélyen a helybeli magyar közönség. Az ünneplő közönség egy része, vala­mint az_, angol és magyar lelkészek a templom bejáratánál várták be a menetet az egyház elöljáróival együtt. Majd az összegyűlt közönséget Shod le Adám mis- sionárus üdvözölte lelkes szavakkal, mely után a gyülekezet elénekelte a 84. zsoltár 1. versét. Az ének elhangzása után Rév. dr. T. W. Swan rövid beszéd kíséretében megnyitotta a templomot. Elsőnek lépett be az uj templomba Korány János gond nők, kezében a szent könyvvel s öt követték kezeikben az egyházi edényekkel az egyháztanács, tagjai, a lelkészi kar. majd a közönség. A bevezető ének elhangzása után Rév. dr. Irwin mondott angol imát, melyet dr. Swan, az egyházmegye megbízottjának beszéde követett, ki melegen emlékezett meg a magyarság érdemeiről. Hámborszky Gyula peckvillei magyar ev. ref. lelkész buzgó avató imája után Bassó Béla youngstowni lelkész tartotta az alkalmi ünnepi beszédet, ismert ékes szólásával magával ragadva a hallgatósá­got. Ez alkalommal az úri szent vacsora jegyei is kiosztattak s részt vettek a szent vendégségben az összes jelenlevő angol lelkészek is. Ezen idő alatt a számos tagból álló ifjúsági énekkar adott elő egyházi énekeket Szabó Antal vezér veze­tése mellett. Délután 6 órakor az áhitates hívek ismét nagy számban jelentek meg az isteni tiszteleten, mely alkalommal Tdö Hámborszky Gyula ur mondott nagy hatású beszédet. Az egyházi élet nagyarányú fellendülé­séről, a hívek áldozatkészségéről és buz- góságáról, Schodle Adám missionárus és az egyháztanács kitartó, szorgos munkál­kodásáról tesz tanúbizonyságot az uj templom ; a templomban külön helyisé­gekben talál elhelyezést a vasárnapi iskola, az énekkar szobája és a lelkipász­tor hivatalos helyisége. Az összetartásban, szorgalomban és nemes munkálkodásban eltöltött rövid félév után büszkén mondhatja el a gyüle­kezet és annak lelkes pásztora a Dicséret szavait : • „Építettünk mi is hajlékot.*‘ HAZÁI HÍREK. tartották meg az ünnepélyt, a mely alkalommal felszentelték a gimnázi­umnak adott úrvacsora osztáshoz . való edényeket, az * aszialleiitöt ■gyben a Rákóczy György-féle kelv- let. a. nagyszámú közönség s az fjuság urvacsoraosztásban részesült. A felavató beszédet Petri Elek, az úrvacsorái beszédet Csűrös István vallástanár tartotta. Tizenegyem* kor volt a felső iskolák hallgatói szántára az istentisztelet, melyen Nagy Ferenc prédikált. A budai templom szintén megtelt az ájtatos- kodókkal. Itt Haypál Benő tartotta az emlékbeszédet. A zuglói templom­ban is volt istentisztelet, a hol Ke- resztessy Sámuel prédikált. — A brad aradi személyvonat ét­kező kocsijába nov. 12 én a boros- jen öi állomás közelében belőttek. Az étkezőkocsiban Barabás Béla orsz. képviselő ült, a ki Kőröshányáról jött, a hol, mint a képviselöház biz­tosa Dauijan Vazul képviselő man­dátuma ügyében vizsgálatot folyta­tott. A golyó Barabás közvetlen kö­zelében ütötte át a félcentiméteres üvegtáblákat és erejét vesztve, le­hullott. A vonat zavartalanul tovább ment. —s Koburg Lu jza hercegnő nem tö­rődve a góthai bíróság döntésével, a budapesti törvényszék előtt fogja a legközelebbi napokban válókeresetét benyújtani. Azt hiszi, hogy lehetet­len, hogy a magyar bíróság illetek- telennek mondja ki magát olyan pörben, a melynek szereplői magyar alattvalók. Kóburg Fülöp herceg te­hát a budapesti törvényszék előtt meg fog jelenni s ha ragaszkodik a kóburgi kivételes bírósághoz, akkor a pör párhuzamosan fog folyni Go- thában is.-^A református egyház hívei nagy ünnepségek között ülték meg Pesten a reformáció emlékét. Reggel 9 óra kor az elemi iskolás növendékek részére tartottak istenitiszteletet a Kálvin-téri templomban, a mikor is Izsák Ferenc vallástanár prédikált. Tíz órakor a ref. gimnáziumban — A kisvárdai postahivatalból a pénzszekrényt lopott szekérrel és lóval elvitték. A szekrényben 4779 korona készpénz és 10.000 koronát tartalmazó három pénzes levél volt. Útközben a szekér eltörött, mire a tettesek egy másik szekeret loptak és ngy vitték a szekrényt a vásár­TÁRCA. Izrael megtérése. EzéKiel XLVIII. 35. Dr. Moody András után angolból. Letűnt a régi nagyság Sionnak ormiról. A nemzet el — kiszórva Hazája tájirul. Te büszke Jéruzsálem ^ A Krisztust elVetéd S az Ur igaz haragja Tüzet dobott beléd. Haj! egykor úgy kegyelt föld Romlásod óh be nagy ! ; Büntbüntetö kezétől Mióta verve vagy ! \ A nép hazátlanul bolyg Kelettől nyugatig. { Lenézve, káromolvaj Seholse nyughatik. S*most bu gyötörte szívvel Tekint kelet felé : Sötét egén a,szép nap Ha vajha fölkel—é ? . Igen ! Ha Izrael már Bűnét bánván, zokog : A megtéröknek újból Sionról fény lobog. , A|templom újra fennáll. Kicseng az Ur szava. ; Csudás kegyébe* hívja j A népet, Ö, haza. A menyben áll e város — Száll, zug a dal s a húr — Nevén „ Jehovah-Shammah. “jj , ,Az4Ur várd ott !“ „Az Ur !“ * P e t h ö Károly. ISTel^éz id-öls: r észes n. ápolt­ig “Am. Magy. lief. Lapjának” eredeti tárcája Irta : Kassay Andor. 4 IV. Nagy sürgés, forgás van a Nagy Barna németi udvarában. Kocsik jönnek, kocsik mennek. A kocsiban sujtásos ruhában öltözött férfi, nép s aranypártás leányok, selyemruhás nri asszonyok jönnek. Valami készül. A konyhába a leg­ügyesebb szakácsnők forgolódnak, hogy a lakoma kitűnő legyen. A sürgés, a forgás nem akadályozza meg azért azt, hogy szóbeszéd ne legyen. Az asszonyok keze mindig könnyebben mozog, ha nyelvük is pereg. — Bizony lelkem komámasszony, szól az egyik, kinek úgy látszik nemi tekintélye van a cselédnép előtt, a mi aranyos kisasszonykánk nem valami szívesen megy férjhez a grófhoz. — Ugyan mán, ne mondja néném — szól közbe az egyik szolgáló, — hiszen annak annyi a pénze, mint a pelyva, hát hogy lehet azt nem sze­retni — Püspök a bátyja — jegyzi meg a parádés kocsis, ki az imént lépett be. — Már akármennyi legyen is a pénze, akármi legyen is a bátyja, én csak a mondó vagyok, hogy a mi lelkünk kisasszonykánk nem megy szívesen. Én tudom, a mit tudok. — Azért hát olyan halovány a drága kisasszony, szólt a kocsis. — A szeme meg mindig olyan ve­res, mintha mindig tormát reszelt volna, jegyzi meg ismét valaki. — Hát miért megy akkor hozzá, ha nem szereti, kérdi egy az idegen kocsisok közül. — Mert muszáj lelkem, muszáj ; a mi urunk parancsol nemcsak ne­künk. hanem a saját véreinek is. Itt minden az történÍK, a mit o akar. Épen erre lépett be a szobaleány a konyhába. Körül is fogták azon­nal s elhalmozták kérdésekkel. Igaz e ? Nem-e ? Mit csinál a kisasszony ? — Sir, csak sir. És valóban sirt. Hófehér leány- , szobájában fekete bánat ütött tanyát. Apja nagyravágyása, hiúsága meg­ölte szivét. Irtózott attól a gondolat­tól, hogy az oltár előtt megesküdjék hogy szereti a férfit a kit gyűlölt. Pedig az a férfi nem volt gyűlö­letre méltó." Hiszen ö szerette Mar- gitot, azért rakta lábai elé grófi koronáját. Valami mulatságon voltak. Gróf Korniss egész éjjel Margit mellett volt. Mást nem is látott, mást nem is vett észre. Engedelmet kért és ka­pott a ház meglátogatására és a rövid ismeretségnek leány kérés lett a vége. Egyszer mikor senki sem volt a háznál, apja a saját szobájába hívta Margitot. Ott volt már az anya is. Egy jóságos tekintetű, halvány arcú asszony. Apja leült iró asztala elé s /

Next

/
Oldalképek
Tartalom