Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1905 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1905-10-19 / 42. szám

A BALATON. ,

Ott fekszik a befagyott Balaton.

Igazán fekszik — némán és mozdulatlanul.

Messze-messze, a meddig a szemed ellát, fehér halottá» szemfedö boiitja. A jég, a mely az eleven vizit betakarja s a köd, a mely fátyolt borit a jégre.

Nem a menyasszony fátyolát,a mely alatt élet, melegség lángoló pir s égő vágy váltakozik. Hanem a koporsó leplét, a mely alatt hideg van.

Minő ragyogás, mennyi mosoly, mekkora élet a nyári nap sugarai alatt! Színe örökké változik mint a szűz hajadon arca az első szerelmi vallomás közben. Ezüst és arany, smarag- dos zöld és zafiros kék,a mint verő napfény, rajzó bárányfélhö vagy viharos fölleg terül el az égen. A magasságnak minden mosolyát, minden vidámságát,minden haragját minden zordon indulatát visszatükrözi — hálával, ha kedves, daccal, ha mogorva a magasság. Nézz az égre s meglátod a Balatont, nézz a Balatonra, s meglátod az eget. S a szél ha támad, a hullám is feltámad. Ugrál, játszik, kergeti egymást ; cseveg, csattog, kiabál egymásra s ha rieki melegedett, habos fürtökkel ékesiti homlokát.

A nyári nap sugarai alatt.

Ezer szárnyas mulat a nádasok körül. Ott fürdik a libucz, ott piperézi magát a zöld aranyfejü töke, ott kergeti egymást a gyöngykacsa s ott áll komolyan a sekélyen s néz magasra tartott Tejjel a sudár nyakú gém. Őrködik a világ fölött. De nem ügjel ö rá a sirályok serege. Hosszú, fehér

— 1ST —

Jókai föltette magában, hogy Horn Edét besegíti a parlamentbe. Járt vele kerületről kerületre. Az élcelö újságok már úgy rajzolták le, mint a tiahordó kengurut. Az öléből Horn Ede furcsa bajuszos furcsa képe kandikált ki. Tizenegy kerületben tilódott meg vele, ntig végre képviselőséghez juttatta. Megfordult vele a pápai kerületben is.

Itt Yály Ferenc pápai kollégiumbeli tanár volt a Horn Ede párt elnöke. Egykor Jókainak tanára, később nekem i» tanárom. Jókainak sógora, az angyal lelkű Jókai Eszternek férje s egyébként is nagy tudós, kitűnő tanár, nemes ember. Gyöngéd, szép emlékezete él a pápai kollégiumban. Nagy jól- tevöje a tanuló ifjúságnak.

A választás megtörtént. Horn Ede megbukott s valami négy-öt ezer forintnyi alkotmányos költségért elkezdték porolni Yály Ferencet. A jámbor professort, a. ki soha hírét se hallotta semmiféle alkotmányos költségnek. De hiába védekezett : pártelnök volt.

Irt utóbb Jókainak.

— Azt szeretném tudni, micsoda nagy bűnt követtem éo el, hogy az ágyat kihúzzák alólam, a feiern felöl meg elviszik a. háztetőt.

Hajh öreg, megbuktál a választásnál. Politikában pedig megbukni nagy bűn, ha az ember Jézus Krisztus is. Győzni pedig nagy erény, ha az ember Rozsa Sándor is. Nem értess te ahhoz.

JÓKai nem az az ember, a ki cserben hagyta volna hűi rokonát, jó barátját, pártelnökét. Fogott egy váltót, alákanya- ritotta a nevét, aláíratta szívességből egy nagy nevű barátjával és elvtársával is és igy megszerezte a pénzt s Vályi Ferecet kimentette.

Csakhogy Jókai meg a váltót és a váltóbeli szívességet nem ismerte. Ha már neki azon igynevü elvtársa aláirt : ö se tagadhatta meg annak a hasonló váltóbeli szívességet. Sőt nagy örömest teljesítette, hogy háláját leróhassa.

Egészen természetes lett a sok kölcsönös szívesség vége. Egyszer csak azt vette észre Jókai, hogy mindenféle végrehaj— 158 —

Óh'költö, miért'kell neked megöregedned? Ha liallhatat- lan tudsz lenni, miért nem tudsz ifjú maradni örökké ? S lia érzed gyöngülésed, miért nem mégysz a csaták tüzébe, mint a liös, vagy a rengeteg sűrűjébe, mint az oroszlán, vagy a szirtek elérhetetlen magasságába, mint a sas, hogy halálodat mindenki sirassa, de haldoklásod senki se lássa ?

I

/ —155tók járnak a nyakára. Először azt gondolta, kéregetök. Adott nekik hol egy, liol két, bői öt forintot— kinek mennyit, a hogy szebben tudtak beszélni Kinevették vele. Vagy tizenkét hitelező harmincezer forintig akarta elvinni ökrét, szamarát, minden némü jószágát, ingót, ingatlant.

Gondolt egyet. Ö ezzel a sok duvaddal nem vesződik. Kiruccant balatonfüredi nyaralójába.

— Jer ide toliam, édes jó toliam, a végrehajtók hadd Írjanak Budapesten, a mit ök akarnak, majd én is irok veled valamit.

Megírta az aranyembert.Ezt a szép és csodálatos regényt Egy gyermekkorabeli komáromi emlékezet volt regényének kezdő meséje. De minő tündér szépségű mese lett abból az ő keze alatt, az ö tolla alatt, az ö költészetének teremtő erejével.

A nyáron megnéztem a senki szigetét. Szigetet is találtam, a sziget ligeteit, berkeit, gyümölcsöseit is megtaláltam. De a Senki szigetét meg nem találtam, s Noémi harmatlábának édes nyomait meg nem mutatta se fü, se fa, se vadvirág. A költő képzelete alkotta meg azt a szigetet, nem a Duna árja. De azért Temesvármegye dunaparti részein és még a szerb parton is Szemeiül riától aláfelé mindenki tudja, mindenki mondja s mindenki mutatja a Senki szigetét.

Történet és földrajz lelt a költő gondolatából.

Egy regénye se készült olyan gyorsan, mint az Arany ember. S Balatonfüreden készült el az egész alig pár hónap alatt. Agyonütött vele minden hitelezőt és végrehajtót.

Készült Balatonfüreden még egy más nagy nni is. Igazi korszakalkotó mü. Ez a magyar Büntető törvénykönyv.

Három napos képviselő voltam 1872 dik év nyarán, mikoi egyszer betoppant hozzám egy apró kis vörös ember veszprémi lakásomon. Valami koros aljegyzőnek néztem a Bakonyból. Bemutatja magát s mindjárt te-uek szólít. Nevét nem hallottm jól, nem tudtam a bemutatás után se : kicsoda.

— Meg akartalak látogatni barátom. Hallom, sok bajod van a baloldallal. No de csak hogy győztél. Majd Pesten sokat fogunk együtt dolgozni, ügy mellékesen a hivatalod