Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1905 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1905-09-14 / 37. szám
H* tekintetben elértek. Dacára, hogy naponta csak délelőtt 9—12 ig volt tanítás, a kezdők 2 kivételével elhaladtak az összetett betűkig s azokból is elsajátították már az ,,sz“ betűt, s mikor a vizsgán oda állottak a nagy fekete táblához, a feldiktált rövid mondatokat szép szabályos be tűkkel, hiba nélkül írták fel. Ezután következett, a földrajz és történelem. Felzeudült először is Pósa Lajos gyönyörű dala, melyet gyermekeink 2 hangra énekeltek: Tudjátok-e, ipitől terem gazdagon a róna ? Tudjátok-e, mitől piros a fakadó rózsa ? Kardforgató őseinknek hullott ott a vére. Ezer éves szép hazánknak minden kis rögére. Gondoljatok őseinkre, mikor rózsát szedtek, Mondjatok egy imát értöK, ha kenyeret szegtek. Foglaljátok a uevökei koszorúba, dalba, Gyarapodjék, virágozzék Árpád birodalma. Csodálatos volt a dal hatása ! Ott képzeltük magunkat kicsinyek és naSyok a Kárpát lábainál, ott láttuk a végtelen rónát, ott láttuk távol hagyott szeretteinket, testvéreinket, és a látománv kicsalta a könnyet szemeinkből. Bizony, bizony Babilon pusztáin bujdosunk mi! .. . A történelmi vizsga tárgyai Ma- gyarorszagnak az Árpád és vegyes házból származott királyok alatt történt fontos eseményei voltak. Majd ének és ima rekesztette be vizsgánkat, honnan mindenki egy boldog óra édes emlékével távozott. Este 7 órakor az iskolában azok a növendékek, kik tiszt. Kalassay Sándor lelkész ur buzgó tanítása folytán már az előző években saját jókká tették a magyar nyelvet, a helyes Írást és olvasást, előadták Muray Károly ,,Az ördög fia“ című egy felvonásos gveimek szinjáté kát. Valóban gyönyörűség volt látni és hallani a kicsinyeket, kik a tiszt. Kalassay Sándorné úrnő által készített jelmezekben ügyes játékukért valóban megérdemelték a tapsokat. E társas összejövetelen, melyen az esős idő dacára is oly szép számú közönség jelent meg, hogy tágas iskola termünket egészen megtöltötte. Ref. Énekkarunk 2 szép hazafias dalt adott elő. mely a legszigorúbb kritikát is kiállotta s a közönség éljenzését méltán megérdemelte. Kalassay Sándor ur gyönyörű beszéde után e sorok írója mondott egy vig szavalatot, s az elismerésből a mi kevés részt neki is jutatott a közönség, ö azt ezután még kétszeres buzgalmával fog törekedni kiérdemelni. Társalgás és ice cream kiszolgálása fejezte be a szép napot, melynek ha tása alatt eltökéltük, hogy ezután gyakrabban fogunk híveinknek ilyen lelki gyönyört szerezni, Boros Jenő. ______- „ . ^________ Evangéliumi we. Luk. ev. 10 r. 23—37 v. alapján. Az irgalmas samaritánusról szól a jelzett szakasz második fele, tehát a bibliai példázatoknak gyöngye áll előttünk, a mi a felebaráti szeretet gyakorlására nézve nyújt felvilágosítást. A tanítványok örvendezve jelentik a Mesternek, hogy szétmentek és tanítottak s ime az ördögök enged tek beSíé lüknek. Ekkor mondja ne kik az Ur e szavakat: ,,boldog sze mek, melyek látják azokat, melye két ti láttok, s hallják azokat, miket ti hallottok. “ Bizony boldogok vagytok ti is felebarátaim,' kik vasárnaponként láthatjátok szemei tekkel Dávid szavai szerint az Ur oltárainak szépségét s hallhatjátok az életnek beszédét! Gondoljátok meg csak, mily sokan vannak Amerikát an, kik a keresztyén életnek eszközeitől meg vannak foszt va, kik templom, vasárnap szentelés nélkül kénytelenek élni. Milyen boldogok azok, kik ha nem is hallhatják, de legalább olvashatják amaz örvendetes üzenetet, hogy Isten magához hívogat bennünket szent Fiában Milyen boldogok azok a szemek, melyek látni tudnak s a fülek, me lyek ha’Jani akarnak, ha meggori doljnk, hogy a keresztyének egy része maga dobja el magától a meg világosiró tudományt akként, hogy látó szemekkel nein látnak s halló fülekkel nem hallanak. Ezen bevezetés után a példázat másik része a felebaráti szeretet gyakorlási módjára tanít meg. Az írástudó Jézust kisérteni akarván kérdezi, hogy ki a felebarát s ekkor mondja el az Ur az irgalmas satuari tánusról szóló példázatot, melynek minden szava értékes es kimerithe teilen kincses bánya. Egy zsidót fosztanak ki a rablók Jeruzsálem és Jerichó között, mely sziklás ma is rablóktól látogatott hely. Arra megy egy pap, majd egy levita s mindkettő elkerüli. Tatán siettek, s nem mulaszthattak sokat az utón ; talán féltek a rablóktól, kikről azt gondolták, hogy a közelben rejtőznek, vagy talán azt hitték, hogv már halott az utón fekvő 1 Nem tud juk ; elég az hozzá, hogy elkerülték. Á legközelebbi szombaton ezek a papok és leviták talán áhitatosan imádkozták a templomban, magya rázták a felebaráti szeretet törvé nyét, mire ök rá sem hederitettek. Óh milyen hazug az ilyen istentisz telet, milyen pusztában hatás nélkül elhangzó szó az ilyen prédikáció ! Végül egy samaritánus közeleg) kit a zsidó ellenfelének tartott, megvetett s gyűlölt. S ez oda ment a beteghez, sebeibe olajat és bort töltött, majd szamárra tette s vend,ég fogadóba szállította, hol érte fizetett s a később felmerülendő költségek kifizetését is magára vállalta. Bizony, hiába vonakodott a zsidó írástudó, mégis be kellett vallania, hogy ez utóbbi volt az igaz felebarát. Pedig nevét sem akarta kiejteni ajkain, annyira utálta a samaritá- nust, ki más nemzetiséghez tartozott mégis beismerte, hogy különb ember volt, mint a zsidó pap és levita. Szeretett atyámfiai, mily sokszor megszégyenülhetünk mi is az irgal más samaritánus példájából ! Mi magyarok mennyiszer gyűlöljük, pusztítjuk azokat, kik a mi vérünk- böi vaiók ! A ielekezet-k legtöbb helyen nyílt harcban állanak egymással szemben s a mikor egymást gyűlölik, azt gondolják, ‘hogy istentiszteletet gyakornak. SÖt mondha tunk, az ugyanazon nemzethez és valláshoz tartozók is ellenségek gya nánt állanak egymással szemben, akik között csak annyi a különbség, hogy egyik részök az amerikai egyházhoz tartozik, mely igaz samaritánus módjára ölelte keblére az ide szakadt magyarokat s a másik a hazaitól nyeri segítségét. Hol' van itt a kér. szellem, gondolkodásmód ? Óh milyen messzire maraduuk ama samaritánustól! Mit mond majd viselkedésünkhöz a lelkek föpász tora ? Óh szégyelje meg hát magát min denki, aki szeretetlenséget táplál szivében felebarátja iránt, a sam ári tánus előtt. Ha ö úgy tudott szeretni egy idegent, hát akkor mi, nem tudnánk eltűrni egymást ?! Épen kedvező időben jön hozzánk a fenti evan geliumi lecke, Idvezitönk mondja, tanuljunk hát belőle! Nánássy Lajos. A mint várni lehetett, Japánban a por- thrnouthi békekötést nem fogadták valami nagy lelkesedéssel, sőt némely városban, mint magában Tokióban is, zavargások történtek s a nép az ideerenek ellen érzett ellenszenvének azzal adott kifejezést, hogy az egyes keresztyén missiók telepeit megtámadta s nem egyet fel is égetett. Igaz, hogy ezt a mozgalmat, zavargást a minden nagy városban, tehát Tokióban is élő csőcselék számlájára lehet és kell Írni s az idegenek iránt érzett gyűli let korántsem általános, — de mégis meg volt az a haszna, hogy kiszivárgott, hogv a cár és mikádó kölcsönösen megegyezi) k arra nézve, hogy a cár az ö magán pénztárából ‘fizet a mikádónak 400 millió dollárt, s az állam pedig a fogoly orosz katonák, eltartásáért 100 millió dollárt. Kitűnt tehát, hogy a japánok 500 millió dollár kárpótlást kapnak. Witte elmondhatta, hogy győzött az orosz diplomácia, mert az ország nem fizet, csak a cár. A valóság pedig az,hogy'Oroszországbanmég mindig érvényben van XIV. Lajos mon dása : az állam én vágyik ! Lehet mondani, hogy a’cár fizet, de tényleg mégis a nép fogja a hadi sarcot kiizzadni. __ Japán győzött a csatában, győzött a diplomáciában is, de győzelme akkor lett volna a legnagyobb, ha tényleg csak a foglyokért kapott volna kárpótlást, bár a hadi költségek megtérítéséhez teljes jogot formálhatott. A békének az egész müveit világ hasznát veszi, s így a többek között az Egyesült Államok is. Oroszországból, némely amerikai iparcikk teljesen ki volt] zárva’ s most Witte arról értesítette az [elnököt, hogy ez a császári parancs visszavonatott, s az amerikai gyárosok is csak azt a vámot fogják fizetni, mint az ^európaiak, így termi meg egy nemes tett az anyagi g3Tümölcsöket is. Rooseveltnek nem adhatnak érdemrendeket, de kifejezhetik a hálát ilyen módon. ; j A harcoló felek katonái is megkötötték a békét. Oyama fővezér egy ötven tagból álló küldöttséget menesztett Linevicshez, s mind két táborban nagy volt az öröm, hogy vége lett a hosszú háborúnak,, Óriási földrengés volt az elmúlt héten Calambriában, Olaszországnak egyik tartományában. Több mint 25 falut pusztított el. Ezernyi ezer ember lett hajléktalan koldussá. A halottak száma négyszáz, a sebesülteké pedig több mint hat- száz. A földrengést Olaszország más tartományaiban is megérezték. A’^belügy- ministerium azonnal katonaságot küldött a veszélyben levő helyekre, hogy a mentés, segítés munkáját végezzék. A király azonnal a_ segítésre gondolt s [négy ezer dollárt adományozott a szegények „megsegítésére. A földrengést bizonyosan a föld belsejében egö tűz okozta. Ezt bizonyítja az a körülmény, hogy a Stramboli szigeten már régen kialudott tüzhányóhegy most újra működik. A magyar válságról e sorok Írásakor semmi biztosat nem tudunk. Egyes kábelhírekből arra lehet következtetni, hogy a Fehérváry kormány leszámol a 15-én kezdődő országgyűlésen a saját lelkiismeretével s az abszolutizmus útjára lép. Feloszlatja a képviselöházat s kormányoz minden felelősség nélkül. A másik hir szerint Fehérváry^megrendült e gészségi állapotára való hivatkozás- zál is, lemond s helyét Láng miniszter foglalná el. Mit hoz a jövő? Ki tudná megmondani épen a diplomáciában,a mely nem egyéb, mint a hazugságok tudománya? ! Megtörténhetik, hogy a király megadja a koalíciónak az ezrednyelvre vonatkozó követelményét s a többségből nevez ki kormányt. Mindenesetre nagy érdeklődéssel várjuk szeptember 15-ikét, a mely vagy békét, vagy harcot hoz s nagy jelentőségű nap lesz a magyarság életében. A japán hajóhad gyöngye, a Mikasa nevű hajó, a mely Togo generálisnak abban a hires tengeri ütközetben, a melyben tönkre verte az orosz hajóhadat, zászlós hajója volt, vasárnap felrobbant. A hajó összes személyzete s más hajók segítségre küldött legénysége — közel hatszáz ember lett a hullámok áldozatává. A robbanás okát egyenlőre nem tudni. Kassán a napokban temettek el egy Klein nevű nyomdászt, kinek neve ösz- szefüggésben leend a magyaíországi üjabb események történetével. Durva, gyáva katonák — ketten egy ellen — megtámadnak aljasan egy véd— télén lapszerkesztőt, a nagy nevű Seress Imrét, a ki elég bátor arra, hogy szemükbe mondja, hogy hazafiatlan szelleműek. És ez elég ezeknek. Kardot rántanak— ketten egy ellen, mintha ez volna a lovagiasság. És Klein — a nyomdász védelmére siet a megtámahott Írónak s az egyik vitéz katona ezt a nemes érzelmű férfiút szúrja le azzal a karddal, amelynek az volna a hivatása, hogy a haza ellenségein ik. a vére fesse be. Klein meghalt, de a polgárság lelkében óriási gyülöltség vert gyökeret a militá- rismus ellen — s lehet hogy ez csak elő jele annak a nagy küzdelemnek, a mely a nemzetre várakozik. 'Egyik pittsburgi angol lapból olvassuk, hogy Rev. Joseph Lehotsky Budapestről már a napokban Amerikába fog érkezni,” hogy átvegye Bradockban alapított magyar-tót baptista j^missió vezetését. Nagyon jól tudjuk, hogy Amerikában minden felekezetnek van joga ahhoz, hogy missiói munkát folytasson, de azt nem tudjuk belátni, hogy miért törekesz- nek ennyien a magyarság megmentésére. Vájjon ez nem jó intő példa e arra, hogy a magyar reformátusság valami uton-módon azokat az eszközöket keresse, amelyek összecsatolnak és nem azokat, a melyek szét választanak ! A kinek füle van a halMsra, hallja meg... a kinek szeme van a látásra — lásson. Amerikából valaki r. 1. név alatt levelet irt a Debreceni Protestáns Lapnak s abban két hibát találunk. Egyik, hogy Dillonvaleben még csak ezután lesz templomszentelés. Itt csak alapkőletétel volt. A másik az, hogy a lapunkban megjelent indítványt nem Kozma József, hanem Ujlaky János tette. Kozma, a minő ellensége volt a csatlakozásnak, a múlt esztendőben, most annál jobban jobban támad. Hejh pedig de sok levél van, a mely igazolja, hogy ö és egy másik kollegája voltak azok, a kik legjobban izgattak a csatlakozás ellen. De hát változnak az idők és változnak az emberek. Az ilyen tudósításoknál a fö az, hogy igaz adatokat közöljön, mert nagy közönség ítél az ilyen Írások alapján. Úgy halljuk, hogy a Pesti Protestáns Egyházi és iskolai lapokban, ki van hirdetve a pályázat a Mtcarmeli lelkészi állásra, mint csatlakozott egyházba. Jól van. Nem lehet ellene semmi kifogásunk. Hiszen a födolog, hógy a nép megtalálja a lelki táplálékot. Csak azt nem értjük, hogy miért kellett Ujlaky Jánost onnan e 1 v e n n i, ha a Mtcarn.e.iek csakugyan, csatlakoztak. Vagy csak játékot űznek ezzel a dologgal? ! Óhajtandó, hogy a mtcarmeli állás be legyen töltve, de legyen eldöntve először az, hogy hova akarnak tartozni s akár hová tartoznak is, kapjanak egy papot, Addig míg ez el nincs döntve nehéz helyzete lesz annak, aki oda megy. A gyülekezet két nyelvű s még más irány} ban is ketté szakadva '•— csak gyötrelme és nem lelki öröme szerez] annak, a ki arra vállalkozik, hogy közöttük lelkészi hivatalt viseljen. i
