Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1905 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1905-08-31 / 35. szám
■ — 97 — Ott kell lenni Veszprémnek is. Hiszen Balatonfüred Veszprém tövében fekszik s a szini előadások gyönyörűségét Veszprémvármegye élvezi első sorban. Sok rokona is volt a költőnek e vármegyében. S volt itt családjának birtoka is. A Kisfaludyak ősi várai Döbröntevár, Essegkvár, Csékutvár ugyan kiestek már a nemzetség kezéből, de Halimbát még test- vérjeivel együtt bírta a költő, a csékuti uradalom utolsó foszlányát. Győrvármegyében is nagy gyökerei voltak a nemzetségnek. Apja,Kisfaludy Mihály, föszolgabirája volt a vármegyének s csak pár év előtt halt meg. Birtokai voltak Györ-gyömörön, Téthen, Szemerén, Fölpécen, Kispécen s másutt is. Vasban is otthon volt a költő. Neje jogán hat évig bírta Kámot. Nemzetségének ősi fészke volt Vasvármegye is Volt birtoka Kemenesalján Genesen. Mind maga, mind felesége révén ezer kötelék kapcsolta a vármegye előkelő családaihoz. A meghívott vármegyék hazafias buzgalommal fogadták «1 a meghívást s a kisczelli gyűlésre mindegyik küldött néhány előkelő férfiút, alispánt, főjegyzőt, tiszti föügyviselör, tábla bírót, szomszéd járásbeli főszolgabírót. A kisczelli gyűlés tekintélyes férfi kát hozott össze nagy -számmal. A gyűlés elnöke Kisfaludy Sándor volt. Nagy éljenzéssel öt választották. A megbízott követeken kívül Vasnak kemenesalji, Veszprémnek somlyómelléki, Zalának sümegh- vidéki előkelő urai csaknem mind megjelentek. A gyűlést fölváltva a vendéglőben s a kisczelli barátok refektórinmában tartották. Tárgya volt : A balatonfüredi nemzeti színház fölépítése és megalapítása. A ,,Dunántúli Színjátszó Táisaság“ szervezése s megélhetésének minden évszakban biztosítása. Állandó ruhatárnak és kelléktárnak beszerzése és gondviselése.1 Komlóssy' Ferenc színigazgatóval s társaságával való szerződés megkötése. ! —100ban, mert ilyen mentében kardot, buzogányt, kantárszárat kényelmesen lehetett tartani. Kocsi Sebestyén Gábor után természetesen senki se merte többé a száját föl nyitni. Nehogy azonban a mindenféle férfi és nö számára való ruhák, viganók, kötök, kantusok fölött egyéként kelljen tanácskozni és határozni, kölcsönös egyetértéssel abban állapodtak meg, hogy a ruhatár ügyét rá bízzák a költőre, akit a gyűlés Zalavármegye példájára különben is fökor- mányzóvá választott a dunáutuli nemzeti szinjátszó társaságok összes ügyeiben. Gyűlés után nagy áldomás. k De áldomás után még nem mentek az urak egyenesen haza. A kemenesalji atyafiak ezt meg nem engedhették. Hanem kiválasztott magának mindenki egy csomó rég látott vagy* soha eddig nem látott atyafit és jeles hazafit s vitte magával Sitkére vagy Mihálvfára, vagy Csöngére vagy Ostfiasszonyfára vagy a Somlyóhegyére. S tartott a mulatság vagy ismerkedés heteken át. A vármegyék mind elfogadták a kisqzelli gyűlés határozatát. Még Sopron, még Somogy, még Fehérvármegyék is elfogadták. De az is természetes, hogy a bécsi kormány keresztet húzott az egész bölcs és hazafias intézkedésre s meg nem engedte, hogy a vármegyék a nemzeti nyelv művelésének szent séges szent ügyére egy fillért is áldozzanak. Nem azért vannak a magyar vármegyék, hogy a magyar nyelvet mixeljék, a magyar költöszetért lelkesüljenek s őseink dicsőségeit még egyszer visszaszerezzék. Adót behajtani, katonát beszedni, jobbágyot deresre huzni: ez a vármegyék dolga. A bécsi kormány és budai kormány igy segítette meg a költőt akaratlanul. Mert a hogy a vermegyék a kormány tilalmát megtud, ták : abban a pillatban kimonta a nemesség elszántan : — Nohát most már meglesz az a nemzeti szinház! Össze is gyűl hamarosan 12,954 forint ezüstben, meg is kezdték az épitést junius elején s annyi adomány, annyi munka — 104 — Pereyhez s az ifjú papnak kezet csókol. De szólani nem. tud. Hanem azt mondja igazgatójának Komlóssynak: — Ma nem játszom. És nem játszott, akárhogy toporzékolt az igazgató s gkárhogy kérlelték az urak. Ma az áhitatnak engedte át lelkét. Úgy megrendité öt az egyszerű nép igaz ünneplése. A következő napon az alapítók, vármegyék, nemes urak számára nyitották meg az első magyar Demzeti színházat. Két prológ volt az előadás kezdetén. , Az egyik beszéd, a másik dal. Mind a kettőt Kisfaludy 'Sándor készítette. A beszédet Komlóssy Ferenc olvasta föl, a dalt a társaság énekkara dalolta el. Kívül négy lobogó volt az épület disze. A nemzeti lobogó közepén az ország címerével. Mellette Zala, Vészprém és Vasvármegyék lobogói a vármegyék címerével. De belül rózsák és cserlombok özöne ékesité a színpadot s virágillat tölté el az egész nagy termet. De minden rózsánál, cserágnál és illatnál felségesebb érzés töltötte be a sziveket. Mit idézzek a hosszú és remek beszédből? „Félszázad óta kezdett csak lábra kapni a magyar szin müvészség ; de hajh ! mily akadályokkal kell vala küzködnie ! Mily visszataszitásokat,mily sérelmeket s gunyoltatásokat kell valla szenvednie ! Mint kell vala nyomorogva, nehézségekkel és szükségekkel viaskodva magát tengetnie mai Dapig ! —“ „Nektek,dicső magyar Hazánk nagylelkű fiai és leányai — néktek tartatott fenn azon hazafiui öröm és dicsőség, hogy magyar sziveteknek szent érzését a nemzeti mivelödésnek ezen hiánya sértvén, áldozattételre vállalkoztatok !“ „Hazafiui buzgóságtok tavaly ilyenkor azt mondta : Legyen ! — és: meglett......... Itt, hol még tavaly ilyenkor az ezen helyen állott fákat és fűszálakat a szél ingatta, most a nemzetséget terjesztő szinmüvészi intézet áll ; — a tavaly gondolt Magyar játékszín szép valósággá len ! és az önön hazájába eddig zsöllérkedni kényteienitett magyar szinmüvészség tulajdon házra vergődhetvén, azt sóhajtja, itt most tulajdon hazamban én is már itthon lehetek \r— “ — 101 — annyi lelkesülés dolgozott a színházon, hogy a nagy és szép épület készen lett egy hónap alatt, s a költő julius 3-ára már kitűzhette az ünnepélyes felavatást. Még 1754 ezüst foiint meg is maradt a pénzből. Olyan ünnepet még alig látott a Balaton, mint az első nemzeti szinház megnyitásának ünnepe volt. Még a testvériség ünnepe 1848-baü, még a Kisfaludy- szobor ünnepe 1861-ben se volt olyan ragyogó. Mely napon tartották ezt az ünnepet ? A költö azt írja leveleiben : julius 3 án. Az egykorú hírlapok azt Írják : julius 2-án. Én meg azt mondom : mind a két napon. Az 1831 ik évben julius 2-ra szombat, 3-ra vasárnap esett. Az egyik napon a nép, a másikon a nemzet ünnepelt. Az ünnepre meghívták az összes szomszéd vármegyéket. Meg is jelentek. A küldöttségek, a fötisztviselök, a táblabirák a nagy nemzetségek tagjai, férfiak és nők Zala, Veszprém, Vas, Sopron, Győr, Fehér, Tolna, Somogymegyéböl s igen sokan Pestről és Pestmegyéböl. A színházba négy-ötszázan fértek. De maguk az urak is többen voltak szépséges asszonyaikkal s a papokkal. Hajh még akkor a pajiok, barátok, kanonokok, apáturak is otthon voltak a nemzetnek és magyarságnak örvendező napjain ! Hát a nép hova férjen, hol ünnepeljen? Az a nép, a mely jobbágy volt, paraszt volt, országos és úri teher alatt nyögött s az alkotmányt,a szabádságot s a jogok szentségét csak átokból, imádságból s példabeszédből ismerte 1 De a mely magyar volt s magyarságának büszke érzetét istenimádáshoz hasonló szentségnek tartotta. Pénzt nem adhatott a magyarság szentegyházához, de volt lelke, volt izmos karja, igavonója, adott tehát munkát. A. füredi jobbágy áldozatos munkája nélkül föl nem épülhetett volna az a szentegyház. S eljöttek még Arácsról is, még Balaton-Kisszöllösröl is, még Alsóörsről is együgyű földmivesek, zsöllérek, napszámosok, hogy egy két napig ingyen dolgozhassanak. Ezt a népet az ünnepből kihagyni nem lehetett.
