Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1905 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1905-08-31 / 35. szám
YI. évfolyam. PITTSBURGH, PA. 1905. AUGUSZTUS 31. 35. szám. niraSAitlAS-AMElilUN REFORMÉI) SEXTiNEL.1 Megjelen minden csütörtökön, Előfizetési ár egy évre Amerikába: 2 dollár, Magyarországba: 2 dollár 50c. AZ AMERIKAI MAGYAR REF. EGYESÜLET HIYATALOS LAPJA. a lap tiszta jövedelme amerikai magyar református EGYHÁZI CÉLOKRA FORDITTATIK. Puhlished every Thursday by the Hungarian-American Sentinel Publ. Co., Bates St. Old Hung. Ref. Church Entkrkd as Second Class Matter Sept 2. 1904. at the Post Office at Pittsburgh. Pa. under the Act of Congress of March 3, 1879 Egyesületünk. Egyesületünk évi nagygyűlése Youngstownban, mikor arról voll szó, hogy az egyesület fejlesztése minő eszközökkel volna lehetséges, azt határozta, hogy felkéri az egyes lelkészeket, hogy tegyenek meg mindent arra nézve, hogy az egyesü let tagjainak a száma szaporitassék. De az egyesület nagygyűlése téve dett, mert azt nem vette figyelembe, hogy vannak olyan magyar ref lelkészek, a kik a jótékonyság gyakorlása végett szervezett egyesületünket nemcsak nem pártfogolják, hanem egyenesen ellene törnek. Erre mutat a ,,Heti Szemlében“ „Kálvinista“ aláírással megjelent czikk, a mely teljesen feltárja azt a törekvést, a mely egy másik egyesület megalapítását tervezi. A terv ellen természetesen' nem lehet kifogásunk, mert Amerikában szabad kinek-kinek olyan egyesü letet alkotni, a minőt akar. De az -ellen határozottan tiltakoznunk kell, hogy azért volna szükség uj egyesületre, a református magyarság újabb szétszaggatására, mert itt ellen felek uralják a tért. A csatlakozás kérdését ide is be vinni, a legszerencsétlenebb gundo lat 8 azt mutatja, hogy az eszme felvetője még nem ismeri az amerikai •életet. Lehet, hogy létre hozzák ezt az újabb egyesületet, hiszen szerepelni vágyó emberek mindig voltak és lesznek, de ez csak azt fogja megmu tatni, hogy a hazai egyháznak a jó akarata a legkárosabb gyümölcsöket termi a rósz kezelés folytán. Reméljük, hogy egyesületünk működését ez a támadás nem fogja megingatni, sőt inkább erősíteni s minden tag arra fog törekedni, hogy mintáz arany a tűzben, úgy edződjék meg egyesületünk eme, — a krisztusi szeretetet lábbal tiporó, újabb tárna dás által is. Azért hát csak előre ! A református Egyesület tisztvise- löségének a mandátuma már csak rövid pár hétig tart. Nem mondhatja senki, hogy mi az egyesületi ügyek elintézésénél tekintetbe vettük volna a csatlakozás kérdését. Egyforma mértékkel, alapszabály szerint mér tünk mindenkinek. Ezért a „Kálvinistának“ az indokolását a leghatározottabban vissza utasítom s felhívom a közönség figyelmét arra, hogy a kik ilyen állításokkal akarják a népet megnyerni, azok a népnek nem javát munkálják, hanem egye nesen kárára vannak. Kalassay Sándor egyesületi elnök. Zászióavatási neszén. Irta s a Chicago westpullmani I. Magyar Betegsegélyzó Egylet zászlóavatásán 1905 aug. 27-én elmondta Nánássy Lajos. Midőn látom az ünnepelni egybe gyülekezett nagy sokaságot és sze meim elé tünia. a felavatásra váró két felemelt zászló: önkéntelenül Jeremiás próféta egyik figyelmez tetése jut eszembe. Ugyanis a népe jólétéért s előhaladásáért rajongó nagy próféta buzdítja népét, hogy emeljék fel a zászlót és gyűljenek össze (4: 6). Nagyon természetesnek tartom tehát, hogy ez alkalommal közelből s távolból összegyülekezett a magyarság, hogy testvéries érzületének kifejezést adjon s természetes nek találom, hogy a west-pulmani betegsegélyzó egylet zászlók készít tetősével tette emlékezetessé e napot. Hiszen a zászlók már ősidőktől fogva feltalálhatok az emberiség közéletében. Az ó-szövetségi választott nép nél minden törzsnek megvolta maga zászlója és jelvénye, igy pl. Juda törzsének az oroszlán, Dánnak a kígyó, Rubennek egy hadakozó férfi. Megvoltak a zászlók a persáknál, kartkagóiaknál is. valamint a roma iakuál s ez utóbiaknál a büszke saskeselyük (Máté 24: 28). De mind ezen népeknél a zászlóknak a harcz mezőn volt meg a hivatása, kitartás ra, bátorságra és állhatatosságra sarkalván a katonákat, a mai napon ünneplő egylet pedig emberbaráti jellegű, czélja nem a vérontás, hanem a békesség, nem az ölés, hanem a gyógyítás, iliö-e hát, hogy zászlókat avat? Oh igen. sokkal inkább megérdemlik a betegsegélyzó egyle tek a zászlókat, mint a vérengzést végző hadseregek s a betegsegélyzó egyleteknek is szükségük van ezekre mert harcot végeznek a bűn, szere- tetlenség, csapások ellen s ebben a nehéz küzdelemben a zászlók szere tetre ösztönzik a küzdőket. Részletezhetném a betegsegélyzó egylet munkáját •, elmondhatnám, hogy feladata az, hogy a betegeknek testi s lelki segélyt nyújtson, az özvegyen és árván hagyottakat pártfogásába vegye, de röviden csak egy szóba foglalom össze hivatását s az a fele baráti szeretet gyakorlása. Ezért állok ez alkalommal e gyülekezet előtt, hogy Krisztus szent vallásá nak nevében köszöntsem e nemes czélu egyletet és evangéliumi útmutatásokat adjak elő. Hiszen kitől tanultuk a szeretet gyakorlását ? Ugyebár Krisztustól, kinek föpa- rancsolatja ez : szeresd Istenedet és szeresd felebarátodat. Tehát ne felejtsük el, első Isten szeretete. Aki Istent igazán tiszteli, teljes elméje, szive és akaratja szerint szereti, az képes igazán fejebarátjával szemben is gyakorolni a keresztyén vallás parancsolatját. Ne azért segíts felebarátodat, mert hízelegsz saját magadnak, hogy könnyét letörölted, vagy nem akarod tovább hallani panaszát s leakarod rázni magadról; sem nem azért, hogy megmutasd a világnak azon különbséget, ami van közötted, a hatalmasnak képzelt segítő s a lenézett koldus között, hanem segítsd azért, mert szeretőd Istenedet s tudod, hogy egy Atyának gyermekei vagyunk, akit szeretünk teremtményeiben is. Istenszeretet és emberszereret egymás nélkül hiányos és veszedelmes s mig az által lehet épen megmutatni egy részben Isten iránt való szeretőiünket, hogy szeretjük felebarátainkat, áddig másfelől, mint szent Ágoston szépen tanítja, a felebaráti szeretet gyakorlása Istenhez emel, vezet s ez a legnagyobb jutalma a mi szeretetünknek. Nem volt senki sem a világon, ki úgy tudta volna szeretni felebarátját, mint Krisztus, s a ki olyan gyönyörű parancsokat adott volna a felebaráti szeretet gyakorlására, mint Krisztus. Az*erről tanúság tevő evangéliumok meg indítják még a pogányt is. csodálkozásra ragadják Krisztusnak még esküdt ellenségeit is s meghatnak minden kebelt, melyben a jó érzésnek még parányi szikrája fénylik. Olvassátok csak az irgalmas samari- tánus, avagy templomi ládába pénzt dobó szegény asszony történetét, ki az, aki nem tanulna, nem tisztulna ez evangéliumi szakaszokból? S tudjátok e, miért volt képes Krisztus oly kimondhatatlanul szeretni felebarát jait gyakorlatban s olyan szép utasításokat adni elénk elméletben? Azért mert ö kimondhatatlanul szerette a mennyei Atyát. Óh mi emberek nagyon szegények és tehetetlenek volnánk még az emberbaráti szeretet gyakorlásában is, erőnk elfogyna hamar, mint a hold, ha nem lenne forrás, honnan újító, frissítő vizet meríthetnénk s ez a forrás itt van közelünkben, itt van bennünk s ez az Isten szeretete. Szeretni öt mindenben, a tavasz virágaiban, a nyár buzakalászaiban, az ősz szölö- fiirtjeiben s a tél fagyában és szeretni főleg az ö hasonlatosságára teremtett emberben, kiben az ö létének egy paránya, halhatatlan lélek lakozik, óh az ilyen „szeretet erős, mint a halál, kemény, mint a sir a buzgó szeretet, sok vizek el nem olthatnák e szeretetet, a folyóvizek sem boríthatnák azt el, még ha az ember minden házabeli kincsét adná is e szere tetért, mégis megvetnék azt.“ (Énekek Éneke 8 r. 6—7 v.) Erre a szere- tetre fordítja figyelmünket Krisztus, midőn az utolsó napon azt kérdi tölünk: adtál e kenyeret az éhezőnek vizet a szomjuliozónak, meglátogattad e a beteget, vigasztaltad e a szenvedőket s ha ezeket cseleaedtük egygyel az ö kicsinyei közül, azt ö magával cselekedtük (Máté 25: 31) Erről a szeretetröl mondja a nagy apostol, hogy minden közt legnagyobb. (I. Kor. 13:13) S a kereszténységnek lényegát épen azért ezen szeretet képezi, a szeretet, a teljes szeretet és semmi egyébb, csak a szeretet. Krisztus nem építette országát világi hatalom kincseire, hiszen eltűnt a Nagy Sáudor birodalma, elpusztult a római császárságé egy félszázad múlva megváltozhatik a világ ábrázatja s a most leghatalmasabb birodalmak lehetnek semmivé ; Krisztus nem építtette országát csá- - szári vagy királyi dynastiákra, melyek egyszer úgy is kivesznek, ne biztatok gyarló emberekben, kikben nincsen segedelem re való erő, mondja szentkönyvünk; nem építette hatalnját a világra, a természet szépségeire, ö maga mondta : az ég és föld elmúlnak: tehát világi gyönyör, gazdagság, csillogás mind mind semmi a keresztyénség előtt, buborék, mely ma van, holnap elpusztulhat s a pusztulás emez őszi hangjába az elmúlás eme siri zenéjébe bele vegyül ama mennyei szózat a Pál apostol ajkairól: „a szeretet soha el nem fogy, megmarad a hit, temény- ségés szeretet, ez a három,ezek között pedig legnagyobb a szeretet.“ És megmaradt mind eddig s Pál apostol szavai után mondom nektek, hogy megmarad mindörökre. Az első keresztyének mellőztek minden titulát, üres cafrangot s a soha nem látottak is testvéreknek nevezték egymást, mit a pogányok sehogysem tudtak megérteni; mi cselekedte ezt ? azon szeretet, mely nem cselekszik éktelenül nem keresi csak az ö maga hasznát, nem gerjed haragra, nem gondol gonoszt. (í Kor. 13:5) A II.
