Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1905 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1905-08-24 / 34. szám
'Z a tagsági idő szerint, melyik foko zatba soroztatik be. Az uj tagok közül a fiatalokra ez í nagy könnyebbséget helyez kilátás ba, mig az idősebbekre 45 évtől 55 [ évig csak az igazságos terhet róija, a ki később szánja rá magát, élete végén a biztosításra, fizessen arány lag többet, mint a ki már évek óta viseli a terhet, vagy az a fiatal, ki előtt emberi számítás szerint még több esztendő áll. A fizetendő összeg egy évre pl. 1905-6-ra meg is volna állapítható j hozzá vetöleg ilyen formán, vegyünk J fel mint a múlt évben 24 halálesetet, ! egy gyűlést, négy félsegélyt. 6 éves tag fizetne kivetésbe 8.10, évi j díjba 1,12 összesen *9.22. — 4 éves tag fizetne kivetésbe 8.93 évi díjba 1,24 összesen 10.17. — 3 éves tag fiz. kivetésbe 9.47 évi díjba 1.36 összesen 10. 83. — 2 éves tag Hz. kiv. 9.46 évi dij 1.48 ősz. 10 95. — 1 éves tag fiz. kivet. 10. 01 évi dij 1.60 ősz. 11.61. Míg ez idószerint mindenik tag fizetett $12-1. / Az uj tagok a fokozatos beállási dij s fiavi mellett a kivetést a beállás napjaiéi kezdve,. Összehasonlítás kedvéért jelezzük, hogy a : 1. Bs. Egyletek szövetségénél 1904- 5-ben egy tag fizetett $10.53 és az egyletet, mert a nélkül tag nem lehetett. 2. A Katii, Szövetségnél fizetett 1 tag 14.70. 3. A Verfiovay Egyletnél (tudomás szerint) 15 dollár. 4. Itef. Egyesületnél 12 dollár. 5. Akármelyik angol életbiztosító társulatnál többe kerül egy 800-ds kötvény mint 20 doll. Tehát ez idő szériát ha a tagok leolvadása miatt nem is a legolcsóbb de az előnyöket tekintve s az egye sülét magas erkölcsi színvonalát mér legelve, nem a legutolsó, s igy méltó minden ,,nem vadházasságbhn“ élő amerikai magyar pártolására az Am. m Ref. Egyesület! Beterjeszti az osztályok megbízásából Virág István o. elnök. Evaipliumi lecke. Lukács ev.19 r. 41 s köv.- v. alapján. Megrázó szavakban jövendöli az Ur Jeruzsálem közelgő pusztulását, mikor kőfalait aláássák a római bi rodalom katonái, pompás templomát és királyi palotáját lerombolják s az ősi dicsőségen csüggö népet lemészárolják. l>e a baljóslatú szavakat senki sem akarta megérteni, pedig az Ur is, mint egykor Jerémi- ás, könnyeket hullatva pecsételte meg szavainak jelentőségét s a veszély nagyságát. S vájjon csak Jeruzsálemre lehete vonatkoztatni ama szavakat? Nem arról győz e meg bennünket Istennek törvénye s a világtörténele n tanúsága egyaránt, nogy minden ország nak alapja, talpköve a tiszta erkölcs mely ha megromlik Róma ledől s rabigába görnyed? S legyen bár még olyan hatalmas és gazdag anyagi javakban ezen ország, melynek most lakosai vagyunk, minden prófétai tehetség nélkül is elmondhatjuk a múlt törvényei alapján, hogy ha belőle a tiszta erkölcs kivesznék az igaz vallásosság veszendőbe menne nem menthetik meg sem füstölgő gyárai, sem aranyai, sem óriási te rületei.A bűn tehát méltán veszedel mes ; romlást hoz az egyenré, város ra s egész oiszágra. S ha állani fog is ezen ország, a mit adjon is az Isten, még ezredévek múlva is, mégis ezen esetben is intézhetjük minden egyes emberhez ama szavakat: vedd eszed be azokat a dolgokat, melyek a te békességedre szolgálnak. Földi nap jaink megvannak számlálva idelent s a halál, mint paizsos férfiú, körülvesz és elxrasztit bennünket. Csak azt nem tudjuk, hogy mikor és milyen módon. Épen ezért fogadjuk meg Luthernek tanácsát: „imadkoz zál, mintha minden percen meg kel lene halnod s dolgozzál, mintha örökké kellene élned.“ S a felolvasott versekből még mást is tanulhatunk. A Mester ugyanis korbácscsal verte ki a templomból azokat, kik ellene szegülve a meny- nyei törvénynek a templomot bűnök házává tették. Az előbb sirt, mint Jerémiás s most rombol, pusztít, mint Illés próféta. Tehát értsük meg jól, a mennyei Atya szeretetének is vége lehet s vége is lesz egyszer. Ö ezeriglen irgalmas, de bűnt büntető egyszersmint a megátalkodottakkal szemben. Kegyesen hívogatja megtérésre a bűnösöket, de elveti szeut színe elöl a javulni nem akarókat. Hát ha a mi templomunkba s lakóhelyünkre látogatna el az Ur, vájjon mit találna itt ? Vájjon nem venné e kezébe büntető igazságszol gáltatásának fegyverét, hogy vele minket is megdorgáljon? Templomi isteniteszteletünk látogatottsága buzgósága s eredménye olyan-e, mint Isten óhajtja s tőlünk követeli Földi pályánkon úgy f«rgolódunk-e hogy nem kell rettegnünk álnoksá gunk miatt a szigorú s igaz biró tekintetétől ? Komoly, szivreható kérdések ezek, melyekkel iilö és érdemes foglalkoznunk. Ne engedjük hát, hogy hatás nélkül emelje fel ránk az Ur bűn t,etö s javító ostorát: az evangéliumi prédikációt, nehogy súlyosabb bűn tetést kelljen érnünk, mint hajdan Jeruzsálem. Keressük azokat, amik a mi békességünkre szolgálnak. r- Most meg nem késő, holnap már eljöhet ellenségünk. Meg vagy-e békülve Isteneddel és saját magad dal embertársam? Nánássy Lajos. Hírek Isten országának terjedéséről A walesi mozgalomhoz hasonló valláserkölcsi újjászületéssel találkozunk most Norvégország fővárosában, Christiauiában. Egy világi ember áll itt is a mozgalom élén, kinek neve Lunde s előbb matróz vo't s Amerikában megtért s most egy olyan hallt bérelt ki evangéliumi előadásai megtartására, a hova 5000 ember fér be. Hasvét két napján hat összejövetelt tartották s a terein mindannyiszor megtelt. Lunde és társai a bűnről és kegyelemről prédikálnak. A keresztyen diákok 6ik világkon t'eienciája újabban Zeistban volt tartva, Hollandiában s 136 hivatalos kiküldött jelent meg 29 országból. E társulatnak 1825 osztálya és lo30C0 tagja van E társulatnak törekvése ,,a tanulókat Krisztus tanítványaivá tenni, ki az egyedüli Üdvözítő.“ A japán diákkövetek hivo- gatására a konferencia jövö székhelye Tokio lesz. Egy rr romai katholikus Írja a „Converted Catholic“ lapban a következőket: Ha az Egyesült államok népe holnap megfogadná a Bourke Cockan tanácsát és római katholikus lenne, busz év eltelte előtt harcban találná magát az áldozá- rokKal, olyan harcban, a mi megrázná a vallást alapjában s az ország, csakuem összes társadalmi rendjét elpusztítaná. A római klérikálismus értelmi temetőt itenne a világból, olyan sirt, melyben az emberiség legnemesebb vágyai eltemettetnéuek köve^k^zésképen a római klerikáliz- mus állandó háború. Róma sohasem tudja eltűrni az értelem szabad gyakorlását; az emberi tudatlanságon van hatalma felépítve s hatalma az emberi tudatlanságból áli fenn.“ A presbyterian egyházban évröl- évre örvendetesen emelkedik a lelkész! pályára lépők száma. Tavaly 608 s az idén 658 ifjú készül a szent hivatalra. November hónapban a protestáns egyház különböző ágai közös gyűlést tartanak New-Yorkban, mely igazán érdekes lesz. A mi egyházunk is képviselve van, valamint az episco- palisták, presbyteriánok, methodis- ták, babtistak, congregationalisták stb. A protestáns evangéliumi ke- resztyénséget közösen érdeklő ügyek fogják megbeszélés tárgyát képezni. TARCA. A sir széléről. Édes barátom ! Emlékszel-^ meghitt beszélgetéseinkre ? Hányszor vetettük fel a kérdést, mosolygó szájjal bár, de elboruló szivvel; fájjon mit érzünk majd a halál nagy pillanatában ? Elemezni próbáltuk lelkünk állá potát a halál gondolatánál és tiszta, felhőtlen homlokunK, elkomorodva hajlott meg ilyenkor . . Oh, de meunvire messze volt még gondolatnak is tőlünk a halál! És ime, a gondolat messzesége ma valóság : meghalok! Egy pár nap talán, de meglehet, egy pár óra még az enyém e szép világból, és mennem kell, mennem húsz évem minden reményével, gyö nyörüséges álmaival . . . Tehát nem látom többé az édes otthoni, a susogó hársfát fehér pad jával, hol annyiszor haligatám elme rülve hangod édes zenéjét! Oh mennyire szeretnélek látni csak egyszer, csak egyetlen egyszer még, — jöjj! . — De nem, ne jöjj, a viszontlátás táj dal más gyönyörűsége összetörné szegény szárny aszegett lel kernet. Annyira elváltoztam, hogy meg som ismernél, arczom rózsáit elhervasztá a láz, a mosoly tova tűnt, élő halott vagyoK, kit semmi meg nem hat, kinek könnyei sincsenek . . . Édes barátom ! Nyugodtabb vagyok már, de any- nyíre szeretlek, hogy alig tudok beletörődni a gondolatba, hogy most utolszór szólok hozzád! Gondolj reám, én tanítottalak ismerni Istent! Ifjú sziveink bánatának, örömének, reményeinek részesévé tettük ama megváltó Krisztust, ki minden utain- kon felénk nyújtotta vezető kezét. Együtt sirtunk és együtt imádkoztunk a megpróbáltatás napjaiban, a könny és ima összefüzé sziveinket s azt álmodám, hogy veled egyesülten időtlen időig munkálkodhatom Mesterem dicsőségére. — Oh, minő álom. — És mégis, édes barátom, hihe tetlen könnyűséggel válók meg a világtól, pedig gyönyörűséges volt nekem. A kétségeskedések pillanata mind ritkábban, ritkábban kisért, mennyei békesség tölti el leltemet. Emlékező tehetségem csodálatos, Isten igőjét könnyűséggel átértem, és mindenek felett végtelen szeretet hatja át minden idegemet. Úgy hi szem, porhüvelyem mielőbb vállni készül lelkemtöl, oh, mily könnyűnek érzem magamat, mintha szárnyaim volnának, melyek szállanák fel, fel a magas egekig ! — Kimondhatatlan szükségem van a bocsánatra, a békére. írnom kell Péternek. Istenem légy irgalmas bűnös lelkemhez ! Édes jó barát, te is bocsáss meg nekem, ha nem vol tam az irányodban, a ki lehettem volna. A jó, a tökéletes felé kellett volna vezetnem téged, gyönge ingadozó voltam, ugy-e megbocsátasz ? Hisz annyira szerettelek, szeretlek. Én teljes szivemből megbocsátok, mindenkinek. Kimondhatatlanul fáj nekem, hogy oly kevéssé tudjuk egymást megérteni e földi életben, s hogy sokszor a legjobb akaratot, a legtisztább érzelmet meghurczolják a kétértelműség fertőjében. Minden, mi fájdalmas, felujul em- lékembem. Ah, ha még egyszer kezdhetném az életet, szivem vérén is megváltanálak minden fájdalomtól életed utján. És mégis boldog vagyok. A száműzött visszatér hazájába. Igen ott, 1 ott fenn az igazi haza !' Viszont látóin rég elköltözőit kedveseimet! — Oh ismeretlen édes, édes jó anyu, végre ölelni fogod elhagyott gyermeked. — Agg nagyapa felém tárod aiegitjult karjaidat. A mennyország egy kicsiny zuga ünnepel — Miért sir a fold, ha az ég ünnepel. Ne sírj, én kedvesem, hiszem, hogy látni foglak az egekből, hiszem, hogy még jobban szeretlek majd. És látni fo gom Jézust! Istenem, látni fogom, látni Öt tökéletességében ! Hányszor sóhajtottunk: mint szeretném látni Jézust! — íme, én csakhamar meglátom. Térdre esve mondon majd neki : Mester köszönöm, Te megtartottál. Kicsinyhitű voltam, érted keveset mundálkodtam, de a te kegyelmed véghetetien. Hárfát ragadok, énekszóval dicsérem az egek Királyát, — oh, mily gyönyörűséges látom ány 1 Édes berátom, vájjon te bizonyos vagy-e a te hited felöl? Hányszor kérdezőm tőled, s hányszor nyertem örvendetes választ! Mily boldog voltam; hiszen eltévedt, elveszett vándora voltál a földnek, de Isten véghetetien irgalma erőt adott nekem, hogy vissza vezesselek ö hozzá.
