Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1905 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1905-08-17 / 33. szám
M YI. évfolyam. PITTSBURGH, PA. 1905. AUGUSZTUS 17. 33. szám. Hi UNGAR! AN-AMERI CAN REFORMED SENTINELS Megjelen mindeo csütörtökön. Előfizetési ár egy évre Amerikába: 2 dollár, Magyarországba: 2 dollár 50c. AZ AMERIKAI MAGYAR REF. EGYESÜLET HIYATALOS LAPJA. A LAP TISZTA JÖVEDELME AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUS EGYHÁZI CÉLOKRA FORDITTATIK. Pul lislied every Thursday by the Hungarian-American Sentinel Publ. Co., Bates St. Old Hung. Ref. Church Évforduló. Augusztus 15-én les.z négy esztendeje, hogy e lapok szerkesztését átvettem. s Ettől az időtől kezdve teljes oda adással, kedvteléssel és igaz lelkesedéssel folytattam ezt a munkát,mert tudtam, hogy az amerikai reformá tus magyarságnak szüksége van egy olyan lapra, a mely az összekötő kapcsot képezze a szétszórt testvérek között s a mely alatt, mint terebélyes fa alatt, telepedhessenek együtt le azok, a kik egyek a hitben, a re ményben és a szeretetben. Reménységeim közül . sokat meg fagyasztott a közöny, de én nem csüggedtem el. Reméltem, hogy a tömérdek magyar református tömegesen fog sora kozni lapunk körül. Reméltem,hogy a régi harcosok, kik minden téren elöljárnak, ezen a téren is vezérek leendenek s igyekeznek megértetni az újonnan jöttékkel, hogy az amerikai viszonyok között feltétlenül szükség van arra, hogy egyháza ügyeivel mindenki törődjék s munkálkodjék az Ur szőlőjében. Sokan voltak, a kik megtették. De a nagyobb rész maga is távol maradt. Hát ez nem jól van igy ! Lapunkra ma még nagyobb szükség van, mint bármikor. Világi lapjainktól nem lehet várni, hogy ma is azzal az előzékenységgel szolgálják ügyünket, mint azelőtt tették. Ezelőtt annak a pár magyar református egyházközségnek a dolgait, a melyek működtek, a lapok szives örömmel közölték. De ma nem várhatjuk, hogy 20 református egy házközség dolgait a világi lapok tár gyalják, mert igy ök maguk lennének egyházi lapok. Azok, akik ezt a lapot alapították nagyon jól tudták ez1-, azok, a kik a gyermekkorát élő lapot megszilárdi tották, szintén tisztában voltak ezzel: csak a nagy közönség jó nagy része nem akart erről tudomást venni. Pedig nézzük csak! Ha minden magyar református ember, vagy a 100 ezer fö közül csak a 10-ed rész járatná lapunkat s ezért valósággal is megfizetne, úgy bátran mondhat jak, hogy nem volna szükség arra, hogy akár egyik, akár másik feleke zettöl fogadjunk el szívességet. 10 ezer előfizető ! Minő hatalmas erőt jelentene ez s mennyi sok jót lehetne végezni! De hát ez csak álom ! Ha a lelkészek s a világiak egy akarattal működőének közre, nem volna nehéz megvalósítani. Ha mindenki tisztába volna azzal, hogy e lap tiszta jövédelme egyházi célok előmozdítására szolgáland,ugy bizonyára többen állanának az olvasók táborába. Ez a lap nem magán tulajdon, bár ezidö szerint anyagilag csak én gondoskodom róla, feláldozván érte más nemű jövedelmeimet, de ha ma hozna tiszta jövedelmet, 'azt a közjóra adnám át s én sajnálom a legjobban, hogy még öt éves fennállása alatt is anyagi bajokkal kell ennek alapnak küzdenie. Az októberben tartandó egyesületi nagygyűlésünk alkalmával felolvasást szándékozom tartani az ,,egyházi sajtó fontosságáról“ s ekkor majd nyiltan és pontosan vezetett könyvekkel igazolom, hogy mennyit áldoztam e lapért. Már most is jelzem, hogy ezt a la pót máskép nem lehet nagygyá és olyan erőssé tenni, a mint szeretnék, ha mindnyájan egy szivvel lélekkel nem munkálkodunk érette. Ne legyen közöttünk egy lelkész se, ki minden héten ne tudósítson egyházának az életéröl. Az ilyen feljegyzések történelmi adatok s vég télén buzditó, lelkesítő hatásúak. Tanuljunk az amerikaiaktól, s ne feledjük, hogy népünk érdeklődése, buzgósága csak a nyilvánosság által tartható ébren és fokozható. Mozgás nélkül nincsen élet. Mutassuk meg. hogy a mi gyülekezeteink élnek ! Amannak közöttünk tollforgatc egyének ! Jöjjenek mind, építgessük Istennek országát. A lelkészek predi katioikat, egyes alkalmi beszédjei két, a világiak egy és más dolgokra vonatkozó fejtegetéseiket adják ál nekünk, hadd legyen e lap igazán mindnyájunkká. Egy ilyen lap elöállitása sok szellemi jónak az elégését jelenti, de a melegség mindenkor az élet csiráit fakasztja fel. Ne sajnáljuk azért a közjónak oltárán elégetett szellemi javakat. Mint a fáklya, világitanak be ezek a sötétségbe, sok lelket vezérelnek el az Atyához. A szellemi javakon kívül anyagi javak is kellenek. A technikai munkát végezöket meg kell fizetnünk, mert ez a kenyérkeresetük. Célszerű volna,ha az anyagi ügyek vezetése másra bízatnék. Jó volna, ha lelkészek,egyházak egy részvény társulatot alkotnának, hogy minden ki egyformán hordozván a terheket, egyenlő akarattal törekedjék a lap felvirágoztatására is. Előre jelzem ezeket, hogy felkeltsem a figyelmet. Legyünk tisztába mindnyájan azzal, hogy dolgaink, igy a hogy van nak, nem maradhatnak, mert ez nem élet, csak kínlódás. Munkatársaimnak, olvasóközönségemnek s mindazoknak, kik csak egy biztató szóval támogattak is, t— köszönetét mondok s Kérem további buzdító pártfogasukat. A. közönyös lelkekre pedig a lelke sitö Szent Lelket kívánva, vagyok atyafiságos szeretettel Kai assay Sándor. *) Itt van az idő, hogy mindazok, x kik Egyesületünk fejlődését, elő haladását szivükön viselik, megszó- - laljanek s ha van valami modaniva- lójuk, azt előadják, hogy igy a köz megbeszélés által minél többen többen vonassanak Egyesü’etünk kibon tott zászlaja alá. Ha a f jelen évi munkálkodást nézzük, szemünkbe tűnik, hogy bár ha vönként szép számmal csatlakoznak Egyesületünkhöz, a létszám mindig ugyan az, mert a kilépett v. kitörölt tagok száma mindig csaknem annyi, mint a belépőké. Mi ennek az oka ? Kétségtelenül az, hogy ezen az éven abnormálisán sok haláleset fordult elő, több, mint azelőtt bármelyik 2 esztendőben. De hát szabad-e ezért visszariadni csak egy tagnak is ? Avagy nem azért szövetkeztünk-e, hogy elhalt tagtársaink hátramaradt özvegyeit vagy árváit segélyezzük. S ha 12—13 dollárba kerül is egy éven át egy tagnak az egyesület,nem ez a legolcsóbb s legbizonyosabb életbiztosítás?! Fájdalom,ezt sokan nem látják be csak akkor, amikor már késő. Ha tehát valóban munkálni akar juk az Egyesület javát,úgy arra kell törekedniirk, hogy minél többeket nyerjünk meg azok közül, a kik testvéreink. Az első és _ legfontosabb kötelesség e tekintetben a tagokat illeti. Minden tag arra esküszik, hogy az egyesület jó létét, felvirágozását minden tisztes eszközzel előmozdítja Ha ezt minden tag legalább annyiban megtenné, hogy egy uj tagot szerezne, hol állana ma Egyesületünk kilenc évi fennállása után?! zv tagokhoz szólunk azért első sorban is! Most a 12ik órában ragadja jneg mindenki az alkalmat. Igyekezzünk minél többeket megnyerni annak a nemes eszmének, hogy bitünket jó ■selekedetekkel mutassuk meg. Ne nézzük tétlenül, hogy miként küzd, munkálkodik némely ember, hanem vessük kezünket az eke szarvára. Ismertessük meg Egyesületünk működését a kivül állókkal, ismerőseinket, barátainkat igyekezzünk meg győzni ári ól, hagy Egyesület nélkül itt árvaságban él az ember. Reméljük is, hogy szavunk nem lesz pusztába kiáltó szó.... Meghallják a régi és újabb tagok s mire a delegátusok összegyűlnek a sok gyászu esztendő után is öröm fogja eltölteni sziveinket. Azok az osztályok, a melyeknek létszáma közel van a 100-hoz, igyekezzenek százra felhaladui,hogy egy két szavazattal bírjon delegátusuk. Azok, a melyekben nincsenek 20-an, igyekezzenek arra, hogy húszán legyenek, hogy igy küldöttük által ö£ is megismerhessék az egyesület mun kálkodását. A második mód volna a szaporodáshoz, a fejlődéshez az, hogy a református nevet viselő egyletek mind testületileg lépjenek be Egy sületünkbe. Lapunk múlt heti számából olvassuk, hogy a pittsburgi osztály képviselője megfogja tenni ezt az indítványt, és azt hisszük, semmi nehéz- ségekbe nem kerül annak megvalósítása. Ha legrégibb, legnagyobb refoi’mátus egyleteink, mint a clevelandi, pittsburgi megtették ezt, a jó példát az ifjabb egyletek is követhetik. Nézzük. mag csak, minő erő van Egyleteinkben, külön külön is ! — Hátha még összekötnénk a sok vesz- szöt ! Ha nem csalódó m, van 20 22 olyan református egylet, a melyek nem tartoznak hozzánk. A 20 egyletben valószínűleg van 2000 tag. Minő lendületet adna jótékonyságunknak, ha reményeink csak felerészben is megvalósulnának. Atyámfiái, férfiak ! Kik a református nevet büszkén viselitek, mu tassátok meg, hogy nemcsak a szátokon, hanem szivetekben hordozzátok ezt a nevet. Szívesen látunk minden czikket, a egyesületünk fejlesztését célozza, mely Református embernek ott van a a helye közöttünk. Szabadelvűek vagyunk. Az egyének »selekvése elé korlátákat nem állítunk, de nyíltan hirdetjük, hogy a református nevet csak az viseli igazán, aki betölti azokat a kötelességeket, a melyek e névvel együtt járnak.
