Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1905 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1905-01-26 / 4. szám
mm mmm/^mmmmmmmi^mmmmmmm^m^^^^^mmm löbb való megkereszteUsét semmi sem igazolta. Tudtunkkal egy nő tért a róm. kaik. vallásra, bar bejelentve ez se .evőit sanö hivatalosan soha sem veit tagja egyházunknak, E téren nagyon bajos a gyülekezet messze szétszórt tagjai! nyilván tartani. Az bizonyos, hogy a vegyes házasságok kötésénél a nagyobb rész ragaszko dik a hazai szokásokhoz, bár megtörténik az ellenkező is. Több szüle it, keresztelteti minden gyermekét, s több vegyes házas itt kötötte meg házasságát akkor is, ha a leány más vaMsu volt. Egyházközségünk ügyei az elmúlt esztendőben nagy emelkedést mutatnak. Ennek oka a templomépités. Reméljük azonban, hogy ez az a- rany nem szállani, de a jövőben eme kedni fog. Egyházközségünk bevétele volt az elmúlt évben 10965 dől. és 40 cent. Ebbe az összegbe a Klein féle kölcsön nincs befoglalva. Kialá sa volt ezzel sz- mben 10405 dollár és 18 cent. Ebből az összegből 5047.04 cent lévén a kölcsön, gyülekezetünk tehát 5918 dollár 36 centet adott ösz- sze pártfogóivá 1 együtt. Felem ütésre méltónak tartjuk, hogy a hatvanöt alkalommal tartott coliectálásból 725 dollár és 63 cent volt a perselypénz. Miga templomszenteléskor 540 dollár és 45 cent volt a perselyben be gyűlt adomány. A jövőben is igy kell igyekeznünk s az Isten megsegít, áegitsen is meg mindenkit, a ki hiven teljesiti kötelességeit s igazán szereti egyházát. Ha még megemlítem, hogy egyházunkban megemlékeztünk a chest wicki szerencsétlenségről, a hol több magyar honfitársunk lelte halálát; megünnepeltük a biblia vasárnapot; a hazafiságot március 15, október 6 megünneplése által nemcsak híveinkben, de más vallásit honfitársainkban is ápolgattuk s ckt. 31-én is meggyujtottuk az emlékezés fáklyáját: úgy röviden, nagy vonásokban megrajzoltuk az egyházi életnek a képét az 1904-ik esztendőről pitts- burghi egyházunkban. ISÍem volna azonban teljes ez a kép, 2______________,______________ TÁRCA. Forradalom Oroszországban. A Ref. Lapja számára irta: KASSAI ANDOR. Régi, avult mondás, hogy az uralkodók, nevezzék őket akár királynak, akár császárnak vagy cárnak: az Isten kegyelméből uralkodnak. Annyiban van jogosultsága ennek a felfogásnak, a mennyiben azt törekszik nyilvánvalóvá tenni, hogyja hatalomnak legfelsőbb birtoklója is ember, ki Istentől nyer kegyelmet és segedelmet hivatása teljesítésére. Oh, de az uralkodók, főként a zsarnokság alatt nyögő országokban, soha sem igy értelmezték az Isten kegyelméből való uralkodást, hanem ezt oly jogformának tekintették, a mely felhatalmazza őket még arra is, hogy az igazi jogforrást, a népakaratot, a nemzeti követelményeket lábbal tiporják. A zsarnoki hajlamú uralkodóknál és azoknál, kik a hagyomány szerint egy teljesen leigázott nemzet felett lesznek életnek és halálnak urai. mindig csak az “én“ áll szem előtt s önkéntelenül is ajkukra tör XIY. ha ezen a helyen is meg nem emlé keznénk az u. n. “bekapcsolási“ mozgolomról. A múlt év március havában a ma gyarországi ref. egyház konventjé nek megbízásából meglátogatta az összes amerikai magyar gyülekezeteket gróf Dégenfeld József, a tiszán lull egyházkerület fögondnoka, ki arr«. törekedett, hogy az eddig segélyező egyházak fenhatósága alól ki vonja egyházközségeinket s megala kitsa az amerikai magyar egyházme gyét, a mely a hazai egyház duua .nelléki kerületével álljon kapcsolat ba. Ez a mozgalom nagy hullámokat vert fel s egyházunkat is a lehető legközelebbről érinti, mert együá zunk volt a második, a mely a feltétlen bekapcsolást eleitől kezdve vissza utasította s ez által hozzájá mit ahhoz, hogy egy olyan alap te remtessék, a melyen a kérdést egész békességgel s az amerikai viszonyok nak megfelelöleg lehetett volna meg oldani. De nem ez történt. Hanem megindulta harc, hogy mi lesz a vége, ki tudná megmondani? Hogy ez nem jól van igy, azt mind nyáján érezzük! Testvér miért támadja a testvért: mikor amúgy is olyan igen nagy, hatalmas ellenség ellen kell küzdenünk? Szűnjön meg hát a csatakiáltás s keressük azokat, a mik összekötnek és ne azokat, a mik elválasztanak. Ebben a törekvésünkben bizonyára velünk leszen egyházunk hivő kő zönsége is. Adja Isteu, hogy egyházi ügyeink ne csak ebben az egyház- községben, hanem az egész Amerikában békés mederben haladjanak és fejlődjenek, hogy általunk is é- püljön Istennek országa. Kalassay Sándor. Evangyéliumi lecke, Máté 8 : 23—27. v. alapjára. A Genezáreth taván ^történt az első tanítványokkal e kedves,hiterö- sitö töiténet. S ránk nézve is nagyon hasznos e lecke. Ott vagyunk mi is zugó tengeren, melyet vihar korháLajosnak hírhedt mondása: “En vagyok az állam!“ “Én vagyok az állam!“ Ez a ke- vélv, önző, de alapiában véve korhadt felfogás uralkodik a minden oroszok cárjának udvarában is. Lehet, hogy második Miklós cár szeli- debb, nemesebb érzelmekkel Ítéli meg a saját helyzetét és hivatását; lehet, hogy ö nem veri kevélyen a mellét, hongoztatván: én vagyok az állam, de udvara arról tett vasárnap bizonyságot, hogy Oroszországban a n?p semmi, minden az uralkodó. De a föld mozog! Oroszországban attól az időtől kezdve, hogy Ruric a kievi gróf a nemzetet megalapította 1149-ben, fokról fokra fejlődött ki a zsarnoki kormányzat, a mely lassau-lassan kiszorította a nemzeti akarat megnyilatkozását s latba vételét s az egyedüli jog forrása az uralkodói szeszély lön. De minél erősebb, nagyobb lett az önkény, minél jobban virágzott a cári hatalom: annál nagyobb lett a visszahatás is. A nép követelte Istentől nyert jogait és sokszor igye kezett azt a legsötétebb Oroszországban is érvényre juttatni. Vér jelzi mindenütt a császárság fejlődését. Katalin, Nagy Péter özcsol, szelek mozgatnak meg hullámaiban, már-már legyőzve a kétség beeséstől, midőn mennyei szózat hal latszik ? Boldog az, aki e szavakat halija és megérti, azt nem rettenti el a tenger hullámzása, viharok játéka s szelek sűvöltése. Ismered jól embertársam a zúgó, hullámzó tengert, melyen a te csónakod csak erötelen gyenge jármű ? E tengei a mindennapi élet, melyet a gondok, fáradalmak, kísértések és szenvedések gyakran tesznek rád nézve viharossá és szelessé. Félsz a felkorbácsolt hullámoktól, melyek minden percen elboríthatnak hajós tói együtt. ,,Mit féltek ó kicsinyhi- tüek ?“, ezen szelíd, szemrehányás hangzik mi felénk is Idvezitönk részéről. Mert már megtanulhattuk volna,hogy nem lehet baj a városban mely felett az Urnik szemei vigyáznak. Tudhatnánk, hogy Isten a Noé bárkáját negyven napi és negyven éjszakai esőzés után is épen juttatta partra az Ararat hegyén s felragyog - tatta a ragyogó szivárványt. Tudhatnánk, hogy Jónás élete fölött is csodálatos hatással őrködött az Ur, még a tengeri állat gyomrában is. Vagy ott Pál apostol példája, kinek hajója kettős tengernek helyére“ jutott s mégis a vihar dacára Isten megőrizte életét. Ennyi felemelő, magasztos példa után megtanulhatnánk mi is, hogy az Ur a mi életünk hajóját is bölcsen kormányozza. Gyakran ugyan vihart, szelet bocsát reánk,de vájjon nem igy van-e az a nyílt tengeren járó hajókkal is 1 Miért vagyunk hát kicsinyhitüekj Azért, mert mint a tanítványok, úgy mi is elfeledjük azt.hogy a hajónak Ura, hatalmas kormányzója ott van közel hozzánk,mint volta tanítványokhoz. Ott él, vagy legalább is lappang a szivekben a hit. hogy Isten ismeri az övéit s reájuk gondot visel, azt is tudjuk, hogy az ö gondviselésének utjai gyakran megérthetetleuek előttünk, mert a mennyivel magasabb az ég a föld felett.annyival magasabbak az ö gondolatai a mi gondolatunknál. Mire való hát a félelem és rettegés ? Honnan származik a kétségbeesés. vegye gyilok alatt^baljm eg; II. Péter elüzetik: VI. Ivánt meggyilkolják; III. fPétert lhasonlúképen; II. Katalin"fia Pál 1801-ben orgyilkosságnak esik áldozatul. II. Sándort 1881-ben felrobbantják a nihilisták s a jelenlegi cárnak II. Miklósnak az élete egy percre sincs biztonságban. Csak az elmúlt héten is, vizkereszt ünnepén, a nagy katonai ]»arádé al kalmával a szentpétervári helyőrség egyik ágyújából éles töltéssel lőttek rá a, királyi palota ama részére, a hol a cár rendszerint tartózkodni szokott. És a cár?! A cár nem bir szakítani a hagyományokkal. Habár a keresztyénség egy jó része fejének, kormányzójának ismeri is el: mégis mikor arról van szó, hogy csak egy parányit is megvalósítson azokból a jogokból, a melyeket Isten oltott az orosz nép szivébe is; ö és tanácsadói kevélyen a mellükre ütnek, mondván: “Én vagyok az állam! A nép oda ad mindent, vérét, életét, a véres verejtékhullatásnak minden drága eredményét: de nincs joga ahhoz, hogy sérelmeit az atyuska e- lött feltárja. lm az a nép, mely egy eszevezzett hóbort következtében ezerszámra álmidön Isten gondviselésének hite ott van a szivekben. Ugyanazon ok található fel nálunk n, mint egykor a tanítványoknál, valamint ott az ö ha jojókban elalult az Ur, úgy a mi Istenben vetett hitünk is'gyakran alszik és szunyadozik. Ébresszük fel. verjük fel álmából gyó'nge hitünket ilyen esetekben. Hadd jelenjék meg előttünk dicsőségesen és hatalmasan az Ur, hadd kiálltsa felénk ama szavakat, ,,mit féltek óh kicsinyhitüek. “ S ekkor zughat, háboroghat hajónk az élet tengerén, mi bátran énekeljük a 46 zsoltárt: Az Isten, a mi reményünk! Ekkor fenyegethet bennünket elbo- rinássál az áradat, mi nem érezzük hatalmát, mert tudjuk, hogy az Urnák neve erős torony, akik ahoz fordulnak; bátorságban lesznek. S a vihar lecsillapulása után, mely elvonult anélkül, hogy levert avagy megingatott volna bennünket, a hitetlenek ama, szavakkal kiálltának fel: kicsoda ez, hogy mind a szelek,mind a tenger engednek neki? Óh tanítsuk meg e szegény tudatlanokat, hogy Isten az ura a tengernek is, Ö korbácsolja fel annak hullámait s ö csendesíti le s mi azért nem félünk, mert Isten gondviselésének hitét szivünkben hordozzuk. Láttátok már bizonyára akár képén ábrázolva, akár valóságban azon jelenetet, mikor a vihar áradat károkat okoz. pusztítva vonnlva végig szárazföldeken, falvakon és városokon. De a viz áradat felett a lehajtott ágon levő kis madárnak nem árt: mert idejében tova repül. Az életnek megpróbáltatásai is csak azokat viselik meg különösképen kik nek nincsen bitók, hogy meny,felé iepiiljenek annak szárnyain. De a kinek szivében élő igaz hit található, a vihar alkalmával hitének szárnyain ég felé Istenhez emelkedik. Van-e hát hited, alázatos, de e mellett hatalmas, gyermekies, de e mellett férfias, e ' béri természetű, de mennyei jellegű hited embertársam. Ez az első szükséges dolog. Ha ez megvan, akkor mindened van. ,,Mit féltek hát óh kicsinyhitüek. “ jy. L. dozza fel gyermekeit a keleten azért, hogy az ország nimbuszán csorba ne essék, mikor látja, hogy hiába minden vérhullatás, hiába minden nélkülözés, mert a véres verejtéken szer zett fillérekből a hatalmasok szeretőiknek vásárolnak gyémántokat: öntudatra ébred, eszmélni kezd és sor sán változtatni akar, hogy ne legyen csupán igavonó barom, hanem ember kinek fejében eszmék élnek s kebelében érző szív dobog. Távol leg3Ten, mintha mi a forradalmat, az erőszakosságot helyeselnök: de minden érező, gondolkozó egyénnek be kell látnia azt, hogy Oroszországban is van határa a zsarnokságnak s ott is közel van már az az idő, a mikor a trónnak legerősebb biztosítéka a népnek szeretete és hűsége leend! Minő magasztos színben tünteti fel az én lelkem, de hiszem, mások lelke előtt is az orosz népet a vasárnapi mészárlás! El van zárva előlük minden ut, hogy jogorvoslást találjanak. Sérelmeikkel szemben a hatalmasok süketek s a panaszkodónak jutalma a kancsuka. És az Isten férfiút küld hozzájuk egy egyszerű, alacsony sorsú papnak a személyében, a ki a leghatalmasabb egyének előtt is bátran hirdeti: iráJ-sÉife'k'.,. iaL<u*ä .. ...
