Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1905 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1905-06-29 / 26. szám
— 25 — kapott emlékbe sgy-egy aranyat, a püspök ötöt. Legalább- busásan élhettek abból az aranyból egy pár hónapig. Vagy addig, a meddig. De a mikor aztán a csalhatatlanság fölött összevesztek a János püspök egy remek beszédben kifejtette, hogy ö mint Szűz Mária országának, a szép Magyarországnak egyházi fejedelme, a csalhatatlanság hitét el nem fogadja : olyan zsivajjal riadtak tel ellene, hogy csak úgy harsogott bele Szent Petet temploma. De sőt még attól se irtóztak, hogy a katedráról kitaszigalják. Szép uj selyem püspöKi palástja egészen rongyossá lett a nagy ellen mondástól. Mikor mar letuszkolták a. szószékről, csak akkor vette észre, hogy a ki a legjobban tolta, húzta, ránczigálta : az az ö kápriszigeti püspöktáisa volt. Hazament szállására. Átöltözött s azt mondta kedvestitkárjának — Van-e még a zsákban arany, édes lián.í — Még félig van, kegyelmes uram. — No hát vigyük vissza Magyarországba s ezentúl az olasz püspököket és kanonokát hozzám ne ereszd kezet csókolni. De még keseiübb boszut állott ö szentségének udvari környezetén. Mert ezentúl csak annyi somijai bort küldött, a mennyit ö szentsége maga fogyasztott el. — Az én borom ne igyák ezentúl a ,,jezsuiták.“ De ö szentsége halálos holtáig mindig azt itta. El is ért akkora kort, a mekkorát előtte a pápai szent székben egyetlen pápa se. Még maga Szent Péter apostol se. ,,Non videbis anncs Petii.-4 Ez azt teszi magyarul : ,,Meg nem éred Szent Péter korát-4 Másfél ezer éves hagyomány ez Rómában és az egész világon. Igaz is volt ez János püspökig. De az ö scmlyai bora s IX. Pins asztali bölcsessége csúffá tette ezt a másfél ezer éves igazságot. A szent zsinat óta soha se ment el többé Rómába. Hanem a helyett szaporította a leány7nevelö intézeteket. Veszprémben kettőt, Budapesten, Pápán, Tapolczán, Keszthelyen, Kaposvárott egyet-egytt alapított. Belekerült neki — 32 — / elemzéssé alakult át. S valósággal fiatal korának legtöbb irodalmi nmnkája is bírálatból áll. A ki mindig bírál és csupán csak bírál: az nem kellemes lélek. De Salamon lelke csupa báj és kedvesség 1 olt nagy elméje daczára is. Akkora volt benne a gyöngédség, gyermekkedély, emberszeretet és magyarság. Alacsony, zömök termet, elörehajtott fejjel. Menése této vázó, keze mozdulatai nehézkesek, ügyetlenek. Arczböre cser- ezinü és sötétbarna, szemei aprók, villogok, sötétek. Szeme fehére nem Iá-szott a pillák miatt, de szemei örökké mosolyogtak, még akkor is, ha haragra gerjedt. Tatárjellege volt az- egész arcznak s a ki találkozott s futólag beszélt vele : nagyon megtisztelte volna azzal, ha benne egy falusi kálvinista tanítót ismer föl. Egyébként egy jóképű miskolczi csizmadia alakja állt benne előttünk. Pedig a történet nehéz kérdéseinek földerilésében a nagy gondolkozók közé tartozott s büszkén vallaná magáénak a. világ minden nagy nemzete. Elmondom gondolkozásának egy iczi-piczi történetét. A csúcsai ütközetben súlyos sebet kapott. Ezzel befejezte honvédéletét, függetlenségi harczunkban viselt dicső, de névtelen szerepét. Talán eljutott a káplárságig, talán a hadnagyságig, talán addig se. Sohase kérkedett honvéd dolgaival. Mikor Tordán, kedves városában fölléptették képviselőjelölt- neK : ellene föllépett Tisza László. És győzött is, minthogy Tisza Lászlóról elbeszélték kortesei, minő vitéz honvéd volt* minő hősiesen harczolt s mennyi sebet kapott Moórnál. Har- mincz év előtt ilyen érvnek győzni kellett Tordán. Hiába ismeri ék, hiába szerették Salamont : Tisza László győzött, mert ö vitéz honvéd volt. Boldog idő, nemes férfiak, dicső nemzedék, mely 1 italmát tűnődés néikül ruházta a vitéz honvédre. Választás után busán beszélgettek barátai Salamonnal a bukásról. — flf,jh barátom, ha te honvéd lettél volna csak egy napig is ! SALAMON FERENCZ. Julius 4-én reggeli 6 órá a rendeztem az összejövetelt a déli vasút budai állomásához. Megjelent valamennyi. Csak .Zeyk Ferencz maradt el, a kinek a honvédminiszteriumban akadt el nem halasztható dolga. És csak Szász Károly maradt el, a kinek meghalt valami kedves ismerőse s a család öt kérte meg, hogy a holtat mint lelkész ö temesse el. Eljött még Nagy Miklós is. Életében akkor hagyta el először egy hétre a ,,Vasárnapi Újságá ul. Bántotta is a lelkiismeret mindaddig, mig a Balatont meg nem látta. Száz irka- firkát vett elő zsebjeiböl s nézte, hogy mit feledett el. S irta irónnal vissza kesze-kusza leveleit s rettentő utasításait s adta föl a vasnti postán Tétényben, Martonvásáron, Fehérvárott, Lepsényben. Eljött még Gyulai Pál ur is. A déli vasút indóházának csöndes csarnokait még sohase verte föl a társalgás annyira, mint a mikor Gyulai Pál ur belépett s ott meglátta Szilágyi Sándort és Salamon Ferenczet. És a többit. Kiröhögött a vonat a sziu alól. Ennyi erdélyi ember Bethlen Gábor óta be nem tette lábát egy csopron Tuladunára. Annak pedig már 256 esztendeje. Öten voltunk. Kényelmesen elfértünk az első osztályú szakasz hat ülésén. Szilágyi Sándor ritkán ült le, Gyulai Pál ur soha se ült le, Nagy Miklós pedig mindig az ablaknál állt vidéket látni. A •csöndes öregek mi voltunk ketten : Salamon Ferencz meg én.- 29 — v Be Salamon Ferencz csak addig volt szótalau, mig a Vértes hegységre nem került a szó. A vasútról meglátni ennek nyugati sarkát ott Csókakő és Moór táján. Itt választja el egy keskeny völgy a BakoDytól. Salamonnak a Vértesről eszébe jutott Béla király névtelen jegyzője s arról eszébe jutott a honfoglalás. Salamon akkor már történetíró volt. A török hódoltság történetét és természetét, az első Zrínyieket s a Pragmatica Sanctio történetét akkor már megírta s irt már akkor egy csomó történeti kisebb értekezést. Nemzetünk hőskorába még egy oldalról se kapott bele, noha a legrégibb forrásokat már jól ismerte. A Névtelen Jegyzőről nem volt akkor nagyon jó véleménye Sokat is vitatkozott e miatt Szabó Károlyijai magán társalgásban. De akkor velem is kemény vitába keveredett. A Névtelen azt mondja a Vértesről, hogy : ,,nagy erdő az, melyet a németeknek ott elhányt vértjei után most Vértösnek neveznek.“ Salamon ezt ostoba szójátéknak, Horváth István- féle történetkoholásnak tekintette. Ebben nem vitatkoztam vele. De abban igen, hogy a Névtelen Jegyző hol született, vagy hol nevelkedett? Félig komolyan, félig tréfásan azt mondtam, hogy a hires Névtelen is ott született, vagy ott nevelkedett, hol én, mert ,,kenyér“ helyett ö is ,,kenyér“ szót, a középső ,,e“ betű helyet ö is ,,ö“ betűt használ. Bizonyítja ezt a ,,Vertus“ szó, melyet a latin betűk hiánya miatt Vertesnek kell olvasni. Ha Vértesnek nevezte volna : ezt le tudta volna Írni latin betűkkel is változatlanul. Minthogy pedig ,,ö“ betűvel csak' Somogybán, csak a Mezöföldön és csak Körös, Kecskemét, Szeged táján beszélnek, tehát a nagy Névtelen e három vidék egyikén nevelkedett. Talán épen az én falumban Mezöszentgyörgyön. Akárhol nevelkedett: én többre becsültem, mint akkor Salamon Ferencz. Ö azt mondta, ha az elmúlt időkről egyáltalában nincs krónika : ez nem oly baj, mintha hamis krónika van. Én azt mondtam, a valódi itélö tehetség se az igaz, se a hamis króniSaKSii UBHlHflMBBMiiKi »ti.-J.VÍjiMn
