Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1905 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1905-04-20 / 16. szám
O O Az Amerikai Magyar o O Reformátusok Lapjának 1905. ÁPRILIS HÓ 20. Szállá alá poklokra... <3h,'mikor először hittel'elrebegtem Remegő ajakkal: Hiszek egy Istenben! Lelkem szárnyát bontá s végtelenbe szál- y v- * lolt. Átölelni birtajaz egész világot. Mert egy volt, csakis egy; Ö volt az Ur, csak O, Ö, az isten-ember, Ö, az Idvezitö ! Gyermek-ifjú korban, serdülés határán, Mélyen meghatottan, megrendültén állván, E szavakhoz érve; ,,Szállá le poklokra“... Lelkemet csodás kép ragadta, sodorta Csodás egy világba: láttam, e fényalak Poklok éjszakáján kéfesztül mint halad. Hamvadt'szivek újra élednek, dobognak, Nemes lelkek újra esengnek, vágyódnak, Multjok éjszakája hajnalfényre virrad. Megindul, szárnyat ölt egy kmegdicsöült had. A hol Krisztus leszállt; ajtaján a simák, Poklok éjjeléből törnek föl az árnyak, Isteni szent összhang tölté be a lelkem. De hamar gyermekből heves ifjú lettem. Éreztemj, valómban szenvedély viharját, Élveztem az élet isteni összhangját. Kerestem, kutattam,[az Isten mélységét: Lélekvesztö sajkán az Óceán végét. Elém ekkor tűntél mesés alak, [Dante.^ Kiről azt rebesték: poklokra szálltáljle. k Néma áhitattal követtelek téged, Mind sötétébb éjbe, mely soh’sem ér véget. Gyötrött lelkem jaj ja sikonga körültem, Árnyak férgétegjét láttam ott rémülten. Egy kép, mint az első, itt is elém tárul; Leszált a Megváltó, le a Golgothárul. Körötte tolongnak az esengő árnyak S kínok mélységéből föl a mennybe vágynak Prófétákjerednek utána, utána, Gyermekéért eseng az anyának árnya. Ki ruháját érte, 'kire fénye röppent, Sötétet nem érez éjek éjjen többet,-\rint ajtó nyílásán ha a fény beárad, Érezik az árnyak, hogy az uj nap támad. Bálvány isteneknek csoportja szétrebben, Lenn az éjben hangzik: Hiszek egy , J Istenben! Idő szele futt-futt . . • Életemnek fája Hullatá virágát; szivem érzé fájva A lét ürességét, az iszonyú hajszát, Melyen a szenvedély iszonyúan viharz’ át Célt üziink céltalan; mire a szív vágyik, Édes való helyett por-hamuvá válik, S mint tombol az élet ! Oh, [mint zajong árja, A hol a tudásnak csalódás az ára ! És ha tudsz, mit érsz el! Szived lesz üresebb S a mig él az emlék, fölsajdul régi seb. Pedig rendre, rendre marad csak az emlék Mint a kehely mélyén egy utolsó csepp még. Hiába süt a nap, fakad a szép tavasz, Ontja hevét a nyár: többé nem az, nem az, A mi volt egykoron : ragyogó szép álbm. Nézve látó szemmel körül e világon. Lelkek mélyén látom pokloknak sötétjét Ködleni mind jobban és leszállni éjét. Mintha körül lelkek jajja sikongana, Mintha körül venne kinzott árnyak hada De ime, e percben fölcsendül szivemben A régi igaz hang: Hiszek egy Istenben Szállj, óh szállj, Jézusom, szállj e poklokra le: Lelkek poklára szállj, vezess az üdvre te! Hegedűs István. A szent sir városa. — John Foster Fraser után — Bejártam az egész világot. Láttam a, keresztyének, mohamedánusok, hinduk, buddhisták és Confucius követőinek istentiszteletét, a.buz- góság, szóljon az akár egy eszménynek, akár egy bálványnak, mindenkor megható. Ezért nem fogom soha elfeledni a meghatottságnak, a félelemmel telt örömnek azt az érzelmét, a mely eltöltötte egész valómat, mj- kor először jártam be Jeruzsálemnek keskeny, girbe-görbe utczáit; mikor először léptem be a szent sirnak templomába s láttam azt a helyet, a hol hagyomány szerint egykor a Jézusnak a teste feküdt, és a mikor először láttam a Kálvárián azt a gödröt, a melybe a kereszt volt beállítva. Kinyújtottam kezemet s belenyúltam abba az üregbe, a mely akkor támadt, mikor a szikla ama nagy tragédia végződésekor ketté repedt. Semmit nem törődtem azokkal a heves vitákkal, a melyek ama kérdés körül forogtak, hogy a szent sir belöl volt-e vagy jkivül Jeruzsálem falain. Az egész Jeruzsálem történelmi fontosságú s nem épen szükséges az egyes helyek hitelessége fölött vitatkozni. Maga a templom nem valami m eg ható. Az Olajfák hegyéről szemlélve- vagy Jeruzsálemnek valamelyik házáról, egyáltalában figyelmet se kelt. Nehéz dómja s vegyes építészeti stylusa egészen háttérbe szorul, ha az ember az Omar által épített mohamedán templommal hasonlítja össze. Közelről azonban megható. Árnyas fák környékezik a hozzá vezető utat, a melyen mindig nagy tömeg látható. A barna börü, mezítlábas, fehér teveször ruhába öltözött ara bök mellett ott vannak a damaskusi kapun épen most érkező beduinok, kiknek a vállain hosszú puskák láthatók; fekete ruhába öltözött arabnök. kiknek az arcza be van fátyolozva ; sovány arczu, halovány spanyol zsidók ; görög és római kat- holikus papok; hatalmas török férfiak: csinos európai lányok, a világ minden tájékáról, az emberiségnek minden faja képviselve van ez előtt a templom előtt. A templom udvaron ott vannak az emléktárgyakat színes, lenyomati! képeket, üvegből készült zarándok gyűrűket, olajfából készült csecsebecséket áruló kufáiok, a kik között a rendet vagy hat öt tartja fel. A templom építészeti stylusa vegyes. Román, bizanczi és góth stylus itt össze keverve, az ajtó felett a Jézus életének egyes jelenetei vannak kifaragva.. Gyönyörű, balzsamos őszi vasárnap reggel volt, mikor én is ott ültem templom udvarán s csodálkoztam, hogy ez a hát a valódi Golgotha. A harangok zúgtak s imára hívták a keresztyén hívőket s az én lelkem pedig vissza szállt a messze múltba s emlékezett. Több mint 1500 esztendővel ezelőtt a történet szerint, Helena, Nagy Konstantin császárnak az édes anyja, látomást látott. Ez a látomás vezetett a szentsir s az összetört kereszt feltalálására. Mióta felépült itt az első templom, mennyi vérontásnak volt színhelye ez a hely. Most a persák dúlták fel, majd a keresztes hadak foglalták el, aztán az arabok rombolták le, de a keresztes vitézek újra felépítették. Felépítése után nem sokára pusztulása következett. Ha megható volt akkor az érzelem, a mely el fogott, a mikor a templom udvarba léptem, ez az érzelem a legmagasabb fokra emelkedett bennem, midőn magában a templomban állotam> meg. A nagy márvány oszlopok
