Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1904 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1904-12-22 / 51. szám
4 Amerikai Mastar Reformátusok Lapja. I (Hriv’G. Am. Reformed Sentimel) Szerkeszti : KALASSAY SÁNDOR, pittsburgi ref. lelkész. kihez a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Lakik: Johnston Axe. Hung. Ref. Church. Kiadóhivatal : Bates Str. Old Hung. Ref. Church. Pittsburgh, Pa. Ide küldendők az előfizetési dijjak. valamint az egyletiértesitések, egyházi és világihirek. Üzletvezető: Kovács Endre. i'i- ■ 1 ---‘--------—.............A lap előfizetési ára: Amerikába 2 dollár, Magyarországra 2.50c. A lap tiszta jövedelme ref. ormátus egyházi célokra fordittatik. o o o Huííoarian-American REFORMED SENTINEL. Published every Thusday by Hung. Am. Sentinel Publ. Co. At Bates Str. Old Hung. Ref. Church. Pittsburgh, Pa. Editor: Rey. ALEX. KALASSaY. Pastor of .the Hung, Ref. Church at Pittsburgh, pa. Manager Andrew Kovach. Karácsonykor. Dicsérjük Isten szent neved ! Mert nem hagyád el népedet, De szent fiad hozzánk leküldted, Hogy váltaná meg életünket, Tanítson, és legyen vezérünk, Utadról itt ha majd letérünk . . . Jóságodért atyánk ! | Hálát rebeg ma szánk, S imádva Tégedet: Dicsérjük szent neved ! A föld sarába süllyedett S gyengéket iúó népeket S az elhagyottat felkereste' És fényt dérit sok gyászesetre . . . A szenvedőnek s elhagyottnak Szemébe föl könnyek ragyognak . . . Jóságodért atyánk ! Hálát rebeg "ma szánk, * S imádva Tégedet; Dicsérjük szent neved ! Bűnben születtünk, s a halál Sötét rémként nyomunkban állt. . . A félelemnek volt királya___ Jött szent fiad, s értünk kiállja Kínjait halálnak, s azt legyőzte { S fénylő sugárt dérit jövönkbe.... Jóságodért atyánk! Hálát rebeg ma szánk S imádva Tégedet; : Dicsérjük szent neved ! Krisztus születve e napon [ Sok bus homályt sugárba von.... Öröm ragyog ma minden arczon ; [ A lélek győz a földi harczon.... f A szeretett kitárva karját | Sok szenvedőt ölelve tart át .... j Jóságodért Atyánk ! | Hálát rebeg ma szánk f S imádva Tégedet ; Dicsérjük szent neved ! ! Legyen megáldva ünnepünk ! Krisztus tovább is légy velünk ! Néped vezesd, hints fényt szivünkbe, És szellemed add hogy vegyük be.... | S utánad menve égbe jussunk ! Jóságodért Atyánk ! Hálát rebeg ma szánk, j S imádva tégedet ■ Dicsérjük szent neved ! Kömény Zoltán, ref. lelkész. Mik i'i mii. [Irta: Baksay Sándor. A keresztyénség nagyobbik fele csudálatos bájjal, hóditó varázszsal, örök szépséggel, örök ifjúsággal ruházza föl az Ö alapját. Boldogságát oly menyének, fájdalmát oly még menyeibbnek, szeretetét, dicsőségét oly éginek rajzolja, nevének, tiszteletének oly fényes és gyakori ünnepeket szentel, begy a másikfél ősztönszerüleg a reakczió terére lép miatta. Boldogságos Szűz, Fájdalmak asszonya; mint fia a Fájdalmak embere. Menyek királynéja, sőt Magyarok aszszonya. Magyarország istápja. Mert Magyarország regnum Marianum. Ezt állítja Bársony püspök Nagyváradról .. . Ezt tagadja Matkó István valahonnan és egyúttal a másik végletbe viszi a dolgot. Prédikál mindenről, amit két szeme meglát a bibliában. Péter tagadásáról, Tamás hitetlenségéről, Zebedeus fiairól, hétszer bűnös Magdolnáról, szorgalmatos Mártimról, jobbrészt választott Máriától. Prédikál a farizeusról, a sadduezeusról, a gergenzénusról. Prédikál a róka Herodesröl, a szép Herodiásról, Sál óméról; a ragyogó Bereniczéröl (aki lebontott hajjal, tépett köntösben és mezítelen lábbal járt a vérrel patakzó utczákon, bogy a római helytartót künyörületre indítsa abban a nagy mészárlásban, mely háromezer embert ölt rakásra Jeruzsálem utczáin) és férjétől, a Mihaszna Agrippa királyról: Drusiláról és szeretőjéről, a boldogtalan Felixröl; a nemes Festusról, a pozitivisták ezen őséről; a krédóba került és álmodozó feleségéről. Prédikál a kis Zákeusról, az első vagyonbukottról, aki kész hitelezőivel 50 százalékra kiegyezni, aki kész négyannyit adni helyébe, ha valakitől valamit patvarkodással elvett, — amit bizonyítani is kéné tudni és aki zsidó ugyan, de nevét diákosra változtatta, hogy az atyafiai, rá ne ismerjenek.. . Prédikál a császárról, akinek meg kell adni, ami a császáré (alkalmas textus lukmaszedésior és kepehordáskor). Prédikál a Bálám szamaráról, akinek több esze volt, mint gazdájának. (Ez is jó textus, mikor a papot bántják: Nemde, nem a te szamarad vagyok-e én, hát miért ütsz engemet ?) Prédikál Judásrol és a pénznek szerelméről. .. Hát még arról a gonosztevőről, aki legelsőnek jutott be a menyországba! Legeslegelöször is egy gonosztevő lator ... Prédikál ^mindenről ötven esztendeig. Akkor jubilál és hirdeti, hogy nincs egyetlen lókus. nincs egyetlen alak a szentirásban, amelyről ö ne mondott volna rövid és együgyü tanítást.. . Csak egyetlenegy név nem jött ajkaira soha. Az egyetlen. Aki édes fájdalommal mosolyog a bölcső felett, melyet napkeleti királyok aranynyal, tömjénnel és mirrhával halmoznak el és ki később átvert sziwel áll a kereszt alatt. Az' egyetlen. Az anya. Mikor az ősz szent Polycarpust máglyára kötözték, azt mondták neki: „Tagadd meg a Jézus Krisztust és megszabadulsz, „Megtagadjam ?“ felelt a martyr, „de hiszen nyolczvan esztendeje, hogy szolgálom és sohasem tett velem mást, csak jót, és most megtagadjam?“ Hát kötözzétek már most arra a máglyára Matkó István uramat és mondjátok neki: „Prédikálj szűz Máriáról, különben meggyujtunk“ „Prédikáljak?“ — kérdeni fogja a vén igazhitű — „de hiszen ötven esztendő óta nem tettem és most . . . hordassam ki magamat a faluból ?“ És engedi magát felgyújtani inkább, hogysem Máriáról prédikáljon. Már ez igy van és ha már ez igy van, nézzük is el egymásnak. Soha egyébb baja ne legyen a magyar hazának. — Gyere le no öreg arról a máglyáról. Senki se akarja a te vén csontjaidat még zörgöbbé tenni. Az kellene még csak, hogy ereklyének maradj közöttünk ! Beszéljünk okosan. — Látod, öreg, akármint halgatsz is, azért ö mindig megmarad legnagyobb ée legtiszteletreméltóbb alakjául a történetnek, az evangéliumnak. — Egyik fényes szálául annak a sugárÖ2Önnek, mely az igazság napját környezi . . . — Igen, még a pogány előtt is í — dörmögi a vén Matkó. — Aztán anya . .. — Még pedig tüköré az anyáknak. . . . azután neki tüzelödik az öreg és folytatja: — Olvassátok az anyai alázatos hálaadásnak azt a szivreható énekét: Örvendez az én lelkem az én megtartó Istenemben . . . Nézzétek, amint kis fiát ölbe fogva, fut Egyiptom felé.... Mikor Simeon megjósolja neki ; A te lelkedet is általbatja az éles tör. Halljátok a gyöngéd szemrehányást, amelylvel feddi a doktorok között feltalált fiát: Fiam, miért cselekedtéd ezt mivelünk ? Nézzétek tűnődő arczát, midőn forgatja elméjében fia feleletét: Nem tudjátok-e, hogy nekem azokban kell foglalatoskodnom, melyek az én atyámnak dolgai? Azután egyszerre mintha eltűnnék a történet színhelyéről. Nem. Ott van mindenütt; a sokasággal együtt kiséri, féltve, óva, figyelve minden szavát, tettét, mozdulatát. A vendégségben ö figyelmezteti: Fiam, ezeknek az: embereknek elfogyott a boruk, (Mégis csak rokonaink lehettek nekünk a zsidók.) Mikor tanít, ellenségei zavarba akarják hozni: Imhol, a te anyád keres tégedet. Vájjon nincs-e ott a virágvasárnapi bevonulásnál ? Nem hallja-e szivszakasztó örömmel a hozsánnákat ? Nem látja-e diadalban ragyogó szemekkel a pálmaágak hullását ? És midőn a kálvárián egy keserves jajkiáltás tör ki a szenvedő ajkairól, hogy öt az atya elhagyta, az elborult szemek nem látják-e ott azt az asszonyt ? Minden elhagyta, az anyja nem. A nap elrejtőzik, az anya helyén maiad. A föld megrendül, hogy halottait hányja ki, az anya mozdulatlanul áll. A templom kárpitja ketté hasad; az anyai szív nem hasad ketté. Ha ketté hasadna: ki maradna még meg a kereszt tövében ? No látod, öreg Matkó; és te le tudtál élni egy hosszú életet anélkül, hogy ezt az alakot megláttad volna ? Beszéltél — de hányszor — Annásról és Kajafásról, Ákhábról és Jézabelröl, Ahasvérusról és Vásti királynéi ól, Sámsonról és Deliláról, Hágárról ,és Izmáéiról, Szodomáról és Gomorrháról, Sidrákról, Misákról és Abednégóról, Dánról és Bersebáról. Csak Máriáról nem. Most már hát, miután úgy meglágyult az a te polémiában megkérgesedett szived, jer és méltóztasd egy-egy tekintetre azokat, akiket egész földi életedben fumigáltál. Pedig tudom, hogy neked is volt anyád, aki minden hátbaütést, amit te zordon apádtól kaptM, egy-egy csókkal gyógyított be titokban. Jer ha tudnál valaha áldozni, emeld föl a te szikár kezedet és áld meg őket sorba. Mondj minden anyának egy-egy jó szót. Annak is, akinek korona övedzi homlokát, annak is, aki daróczba pólált fiát csókolgatja. Mert az az Isten legnemesebb teremtése. Azt mondják, de látom a szemedből, hogy te nem hiszed. Te szerinted az Isten legnemesebb teremtése egy kötekedő vén pap, aki ököllel veri a bibliát. Tekints oda arra a betlehemi jászolra. Nézz át a napkeleti bölcsek feje fölölt. ügy van, amint az irás mondja: Találák a gyermeket az ö anyjával. No csak le azzal a kézzel. Itt te ne próbálj áldogatni hanem borulj le, és esedezz áldásért arra a te makacs koponyádra. Egy kis eleven szenet. Amit itt látsz, azt látod az egész világban mindenütt. A néger rabszolgánál éppen ngy, mint a királyné asszonyok házában. Még a grófnéknál is sokszor tálálod a gyermeket az ö anyjával. Még ott is, ahol nem látod testi szemeiddel. Ott is ott van, mint egy 'gondviselés, vagy gondviseletlenség. De ott van. Nézd ezt a csoport mindennemű és kora gyereket itt az'utczán. Bot, göröngy, husáng és kődarab kezükben, háborút folytatnak egymással; azután annak a kósza ebnek esnek, mely messziről ismeri * A 3, legjobb ami ££ mindig felülmulhati.anI a Dr. RICHTER-féle világhírű “HOfiCaHY” PAIN EXPELLER, mint a legjobb ds megbízhatóbb külső gyógyszer IDEGBÁNTALOM, KOSZ VÉNY, FEJCSONTSZAKGATÁS és egyáltalán az idegbántalom minden neme ellen. már és igyekeznék kikerülni őket. A bütykös zsidó éppúgy megkapja tőlük a. magáét, mint a kuka koldus. Látod az anyjukat ezeknek a gyermekeknek ? Pedig itt van. Abban a purutytyaságban, mely e szerencsétlen teremtések egyenruháját képezi. Ahány gyerek, annyi gondatlan anya. Talán békétlenségben élő, házi kereszt alatt nyögö, maga is házi kereszt, talán nyomor és Ínség alatt elfáradt, talán betegségtől elcsigázott teremtés: de ha fóliába, félkeze a koporsóban volna, sem volna szabad gyermekének ilyennek lenni. — Találod a gyermeket az ö anyjával. De nézd ezeket is. Nem, nem azt » módos kis teremtést, ahol a szeretet fényűzése mindent fölrakott arra a térdig érő szóknvácskára és térden felül megkötött harisnyára, hanem ezt a kis kópét az ökurtára nyírt szöszhajával. Azt hinnéd férfigyerek, ha nem látnád rajta az öreg nemzetes asszony egykori hálóköntösét ügyesen hozzászabva arány®s kis terme téhez és nem látnád ezt napról-napra kimosottabban kerülni ez eleven tagokra. Hát ezt a rendes, tiszta arczot látod-e? Azt a nyugodt és bátor tekintetet, mely azt mondja: a tiszta vízhez és friss levegőhöz nekem is annyi jogom van, mint a királykisasszonynak és azt a szelíd mosolyt, mely azt vallja: engem éppen olyan szeretet ápol, vagy még nagyobb, mint a. királyleányt . . . Találod a gyermeket az ö anyjával. Tekints be ezen a másik ablakon, itt lakik Penelope. Az apa ki tudja hol tévelyeg és szaggatja vagy éppen issza gyermeke rongyait, melyeket Penelope fölszedeget és összevarrogat éjjel. Nézd, mint csillognak az uj öltések az ócska rongyokon. Találod a gyermeket az ö anyjával. Most nézz abba a még homályosabb hajlékba. Két kicsiny ágy egymás mellett, mindkettőben egy-egy kicsiny élet szundikál, talán hörög. Az ágy szélén két alak. Az egyik csont, vigyorgó csont, mely karmait kezdi kinyujtogatni, hogy beléjök fojtsa azt a hörgést. A másik az anya. Retteg a gyönge életért és nyugalmas derültséget mutat mégis. Zokogása mosolyra válik, — vonagló ajkak mosolya. Hiszen neki bátorítani kell és nem elrémiteni. Oh, drága csalárdsága annak a szent szivnek. — Ha a betegség tovább tart, a kisded test gyengül; ez a szív a legférfiasabb erő pánczéljába öltözködik, kiáll hihetetlen fáradalmakat, nem eszik, nem alszik éjen-napon át. Kémleli a betegség lefolyását, szemeit majd a kis szenvedőre, majd a Nagyra emeli; fogadást tesz, hogy ezt a gyermeket Neki szenteli, ha meg tartja. “ Találjuk a gyermeket az ö anyjával. Öreg Matkó István ! sokallod és megveted ezt a nagy anyakultuszt. Hogy hát az apa semmi ? Dehogy semmi! Hogy yolna semmi ? Hallod ezt a rettenetes menydörgést, mely a szomszédházat megrázkódtatja ? Egy ajtócsattanás volt az egész, az apai erő és hatalom nyilvánulása. Odabenn egy Isten nélkül való kis teremtés, aki mindig kilesi, mikor akar valaki elaludni, és akkor akkora lármát
