Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1904 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1904-03-03 / 9. szám

6 hallgató zálogosította el, aki bejáratos volt Wartha tanár laboratóriumában. A fiatel embert váll at óra fogták s miután beismerte, hogy a csészét egy önfeledt pillanatban tulajdonította el, letartóz­tatták. A budapesti büntető törvényszéken Cseke Kálmán biró elnöklete alatt ma' dé­lelőtt volt a fötárgyalás ebben az ügyben. A fiatal, halovány vádlott arcán mély megbánás tükröződött vissza. Zokogva válaszolt az elnök kérdéseire. — Mi indította ennek a tettnek az elkö­vetésére ? — A nyomor. Úgyszólván gyermekko­rom óta meg kellett keresnem a magam kenyerét. Nappal dolgoztam, tanítottam másokat, éjjel tanultam. Küzdelmes ne­héz napok jártak fölöttem, garasonkin­­raktam össze a tandíjat, hogy folytathas, sam tanulmányaimat. Sokszor éheztem tekintetes törvényszék s csak a jobb jövő reménye tartotta fenn erőmet. Akkor tör­tént, hogy behívtak póttartalékosnak. A leckéimet abba kellett hagynom s eltűnt a reményem, hogy a tandijat összehoz­hassam. A balvégzet ekkor Wartha tanár ur laboratóriumába vezetett. Ott meglát­tam ezt a platina csészét . . . nem tudom, hogy történt. Valami ellenállhatatlan erő ragadott meg, a csészét a kabátom alá rejtettem és elmentem. Elvittem a zálog­házba, a kapott pénzből megfizettem a tan­dijamat. A bíróság ezután Wartha Vince mű­egyetemi tanárt hallgatta ki, a csésze el­tűnéséről és értékéről adott felvilágosítást. — Megrendítő szerencsétlenség történt Vadkert községében, hol a községi rendőr egy veszett kutya üldözése közben két em­bert agyonlőtt. Tegnap reggel egy veszett eb került a községbe. Amikor a gyermekek az iskolából kijöttek, a kutya éppen abban az utcában futkosott, a hol az iskola van s neki rontott a csoportban haladó gyer­mekeknek, kik közül többeket összemart. A gyermekek sikoltozására összefutott emberek elzavarták a veszett ebet. Az elöl­járóság pedig utasította Böcskei Tamás és Bieyák Mózes rendőröket, hogy a ve­szett kutyát lőjjék le. A két rendőr üldö­zőbe vette az állatot, mely Torma János gazda kerítésén akart átugrani. Böcskei Tamás rendőr célbavette e kutyát, de eb­ben a pillanatban kinyílt a kapu s azon Torma János és 14 éves fia lépett ki. A lövés eldördült s a kapun kijövő gazda és fia átlőtt testtel esett össze. A fiú azonnal meghalt, az apa még egy napig élt, ami­kor ö is kiszenvedett. A gondatlan rendőrt letartóztatták. , — Aradról Írják: Rémregénybe illő gyilkosság történt a minap az aradmegyei Kurtakér községben. Verekedés közben megöltek egy embert, aki fej nélkül ma­radt a küzdelem helyén. Pribák Mika jó­módú gazdát az egész községben veszekedő természetéről ismerték. A falu népe ke­rülte a társaságát, mert aliol csak megfor­dult, mindenütt civódást kezdett. Szom­baton este betért a korcsmába, hol nagy társaság volt együtt. Pribák egy ideig a társasággal mulatott, de kötekedő termé­szete kitört belőle s veszekedni kezdett a kompániával. Ezek megunták a szóváltást, ott hagyták Pribákot és elmentek Pantye Rossu Pável lakására. Kevés ideig ültek a szobában, midőn valaki hatalmas csapás­sal zúzta be az ablakot. Mindannyian ki­szaladtak az udvarra, hol Pribák állott vérben forgó szemekkel, kezében hatalmas dorongot tartva, melyet a szobából kitó­­dulókra emelt föl. Elkeseredett viaskodás fejlődött ki a támadó Pribák és a megtá­madottak között. A feldühödt emberek földreteperték az izgága férfit, kinek a szó szoros értelmében szét verték a fejét. Mi­dőn a hatóság emberei megtalálták a véres áldozatot, elborzadva látták, hogy a fejé­ből csak a nyak véres nyúlványa maradt meg. A vizsgálat megindult. A terheltek valamennyien beismerték tettöket, de azzal védekeznek, hogy önvédelemből ölték meg Pribákot. Az ügyészség egyelőre szabadlábon hagyta a gyilkosokat. — A kolozsmegyei Kölesd községben hivatalos vizsgálatot tartott a járás föszol­gabirája, akit a falu leányai tojásokkal és kövekkel dobálták meg. A mulatságos eset előzményei a következők : A kölesdi legények verekedő hajlamaikról neveze­tesek. Ezért aztán a járás föszolgabirája az idei farsang idejére betiltotta a táncmulat­ságokat. Ez az intézkedés nagy lehangol­­tatságot keltett a falu fiatalsága körében. A legények nem mertek a szigorú fitezolga­­biró elé kerülni, elküldték tehát a lányo­kat, kik sirva-riva könyörögtek a báli en­gedélyért. Hanem a kőszívű főszolgabíró nem engedett. A küldöttség lehangolva tért haza, de egyszersmind elhatározták, hogy megboözulják magukat. A hét elején a kölesdiek megtudták, hogy a főszolga­bíró a faluba jön. A táncolni vágyó leány sereg csoportosult a községházára s kör­nyékére anélkül, hogy valaki sejtette volna, hogy a karjukon lévő kosárkákban kövek és tojások vannak. Délfelé járt az idő, amikor Varjas elhagyta a községházát s a jegyzővel együtt a közeli vendéglőbe indult. Ekkor a leányok körülfogták és a meglepett főszolgabíróra záporként zudi­­ditották a tojást meg a köveket, amik elöl aztán kénytelen volt futással menekülni a községházára. A csendörség még aznap megkapta a rendeletét, hogy nyomozza ki, hogy kik vettek részt a merényletben. A nyomozás azonban eddig vajmi csekély eredménynyel járt, mert senki sem akar tanúskodni a leányok ellen. — Horváth Adám volt országgyűlési képviselőt, Kecskemét város főügyészét Szabadkán letartóztatták. A főügyészt, aki nagyobb sikkasztás után Kecskemétről megszökött, a kecskeméti rendőrség távi­rati megkeresésére tartóztatták le. — Ferenczy András főhadnagy még egy évvel ezelőtt közkedvelt lakja volt a bu­dapesti honvédhelyörségnek és a főváros előkelő társaságának. Kicsapongó életével azonban olyan adósságokat csinált, hogy kénytelen volt lemondani tiszti rangjáról. Időközben szerelmes lett belé egy dúsgaz­dag özvegy, akivel tiszti rangjáról való le­mondása után jegyet váltott. A szerelmes növel elhitette, hogy önként’ mondott le tiszti rangjáról, mert okleveles gépész­­mérnök lévén, egy szenzációs Szerkezetű lakatot talált fel. Hogy ezt a tanulmányát gyümölcsöztesse, pénzre volna szüksége. A szerelmes asszony hitt neki s 50.000 ko­ronát adott a szabadalom elnyerésére. A mikor a zülött ember a pénzt megkapta, elbúcsúzott menyasszonyától azzal, hogy Brüsszelbe utazik.. Ez egy évvel ezelöt tör­tént s azóta nyoma veszett. A menyasz­­szony egy ideig türelmesen várta Ferencyt de később sejteni kezdte, hogy becsapták- Feljelentést tett a rendőrségen, ahol meg. kezdték a nyomozást. Egy rendörtisztviselö éppen Brüsszelbe készült az elzüllött had­nagy kézrekeritése végett, de a véletlen hamarább a rendőrség kezei közé jutatta a szélhámos exföhadnagyot. A főkapitány­ság ugyanis tegnap táviratot kapott a brüsszeli rendőrségtől, melyben közölték, hogv egyr razzia alkalmával lerongyolt, ki­éhezett embert találtak egy utcai szemetes­­ládában. Vallatóra fogták a szerencsétlen embert, aki elmondta, hogy a neve Fe­renczy András s budapesti illetőségű volt m. kir. főhadnagy. Budapesten elmulatta az 50.000 korona javarészét, majd Brüsszelbe ment, hol teljesen elfogyott a pénze. Teljesen tönkre jutva beállott istá­­lóm estemnek a Brüsszelben időző Wulf­­cirkuszba, de részegeskedése miatt innen is elcsapták. Pár napig élethulladékokból élt. Elkeseredésében két nap előtt a sze­metesládába ült s éhen akart meghalni. Éppen idejekorán sikerült a rendőrség kezei közé jutni. A fővárosi rendőrség in­tézkedett, hogy7 az elzüllött embert Buda­pestre hozzák. Hogy7 milyen szerepet vitt Ferenczy egykor Budapesten, arra élénk világot vet az a körülmény is, hogy mint­egy hat évvel ezelőtt viszonyt folytatott Reichsberg Hannival, a hires szépségű orfeum-divával, Carola Czeczilia vetély­­társnöjével. Később Reichsberg Hanni egy mágnás kedvéért a faképnél hagyta a fő­hadnagyot, ki ekkor meg is verekedett győztes főúri vetélytársával. — Az O-Kanizsa mellett levő ador áni csárdában az éjjel három vándorló legény' meggyilkolta Pilisi és Barsai sertéskeres­­kedöket és kirabolta őket. A gyilkosok a szegedi határ felé vették utjokat, hol most üldözik őket. — Kanitzer Géza fővárosi pénzügynök­­megszökött. Kanitzer a főváros társadalmi életében élénk részt vett, a Józsefvárosban a legutóbbi községi választásoknál bizott­sági tagnak is jelölték és csak néhány sza­vazattal bukott meg. Kanitzerröl most ki­derült, hogy nagy7stilü szélhámos. A ban­kár — annak hivatta magát — közel 400.000 korona erejéig csapta be és káro­sította meg üzletfeleit, akik egy7töl-egyig előkelő úriemberek. Kanitzer valaha ház­­iigynök volt, később pénzügynök lett- Mint ily7en személyi és vjáltóhitel lebo. nyolitásával foglalkozott. Mikor szökése nyilvánosságra került, egymásután jelent­keztek a panaszosok. Az első Drakulics Pál országgyűlési képviselő volt, akit több ezer korona erejéig csapott be. Egy főrendiházi tag 44.000. koronáról szóló váltót adott át neki eszkomptálás végett. Kanitzer a váltót valami uzsorásnál el­helyezte és !a pénzt zsebrevágta. így csalt ki Gosztonyi földbirtokostól 20.000 és egy7 másik képviselőtől 40.000 koronás váltót. A károsultak egész légiója emelt ma panaszt a rendőrségnél ellene. Mikor már égett talpa alatt a föld, megszökött. A tömérdek pénzt többnyire kártyán vesz­tette el. Óriási összegekben játszott és szö­kése előtt nehány nappal a józsefvárosi demokrata-körben pár óra alatt elvesztett 20.000 koronát. A szélhámos különböző helyeken a múlt hónapban 60.000 koronát kártyázott el; a Csongery-utcában levő és a rendőrség által leleplezett kártyabarlang­ban 20.000 koronát vesztett el. . A „bankár“ együk áldozata Jekelfalussy G. ulánusföhadnagy is, aki miatta uzsorások körmei közé kerül és kénytelen volt né­hány héttel ezelőtt Amerikába szökni, miután előbb tiszti rangjáról lemondott Jekelfalussy nemrégen megnősült és elvett egy7 Kacskovics-leányt, a kivel 80.000 korona kozományt kapott. Ezt a pénzt elkártyázta Balaton-Füreden néhány nap alatt és aztán Kanitzerhez fordult. Külön­ben Kanitzer öt is becsapta. Egy 20.000 koronás váltójáért kapott pénzt sikkasz­­otta el. Kanitzer a túrion is ismert ralak volt nagy fogadásai révén. Az emberek milliomosnak tartották és ezért bíztak benne vakon. A világ folyása. Még mindig a Japán-Orosz háború van előtérben a politikai események között. A hírek megbízhatóságához azonban sok kétég fér, mert bár hire járt annak, hogy a cár a cenzú­rát eltörölte, mindazonáltal a cenzúra még ma is meg van. E héten hirek érkeztek arról, hogy az oroszok visz­­sza verték Port-Arthurnál a japánok támadását, de a japánok azt állítják, hogy utánozni akarták Hobson had nagy san-juani tettét.Elsülyesztettek egy pár hajót csak azért, hogy teljesen bezárják a port-arturi orosz hadi hadat. A japánok Wladivostokot is bloekirozták. A japánok már mint­egy 80 ezer embert állítottak a csa­tatérre. Oroszország azonban még nem fejthette ki teljes haderejét s félünk, hogy bármily vitézül fognak is karcolni a japánok, a túlerő lefogja őket is győzni, mint legyőztek ben­nünket 1849 ben az osztrákok, vagy mint a búrokat legyőzték pár évvel ezelőtt az angolok. Az oroszok nagy reményeket fűznek a Kuropatkin fövezérségéhez. Kuropatkin már elindult a harctérre s a cár elutazása előtt meleghangú levelet intézett hozzá s egy nagy érdemjellel tün­tette ki. A távol keleti bonyodalmakkal a legszorosabbösszefüggésben vannak azok a bonyodalmak és harcias hirek is, a melyek Europa keletéről ér­keznek. Berlinből jelentik, február 26-iki kelettel, hogy Ausztria Ma­gyarország megkezdette a hadsereg mozgósítását, s úgy hallatszik, hogy Ausztria Magyarország és Oresz or­szág a Balkánon együttesen akar eljárni. A szabadságolt katonákat behívták s a tisztek nem kapnak szabadságot. E hitekkel bizonyára összefüggésben van az a tudósítás is, a mely arról ad hirt, hogy a magyar delegáció hosszas vita után megsza­vazta a közös hadügyi költségvetést s ezen kívül is 18 millió 750 ezer ko­rona póthitelt szavazott meguj tábori ágyuk beszerzésére. íme az újkori Moloch, a mely megemészt mindent, vért s óriási pénzösszeget kíván. Vájjon, mikor fog már uralkodni a keresztyén Országban igazán a Krisz, tus szelleme? Mikor fogjuk már meg­érteni, hogy akik fegyvert fognak fegyver álltai kell el veszniük ? — Az Egyesült Államok minden lakója a legnagyobb érdeklődéssel a bányász unió küldöttség és a bánya­­tulajdonosok gyüléseiránt viseltetik. A puha szénnél dolgozó bányászok munkabérét megállapító szerződés a jövő ápril hó elsején jár le. a rendes nagy gyűlésen is próbálták mái megállapítani a további árakat, de a tökét és munkát képviselők nem tudtak megegyezni. A munkások a mostani árnak a fennmaradását köve­telik, a munkaadók pedig csak az 1901-ik évi árnak a megadására hajlandók. A gyűlés február hó 29-én kezdődött meg Indianapolisban. De hogy mi lesz az eredmény, annak a jó Isten a megmondhatója. A bányász unió kész arra, hogy ha jogos köve­telése nem teljesittetik, kimondja a sztrájkot. Ez pedig a jelen munka viszonyok mellett nagyon is megfon­tolandó. Számtalan bányász van, a ki már három négy hónap óta semmit se dolgozott a Strike esetén a legna­gyobb nyomornak lesz kitéve. De általában is veszélyes a strike, a mennyiben az üzlet menet nem olyan mint a múlt esztendőkben. Minde­nütt csak félerövel dolgoznaak s ha tényleg strikeba mennek a bányá­szok úgy általános pangás fog beál­­lani minden téren. Már most is erez­hető a munka hiány, hát ha még majd egyszerre beszüntetik a bányá­szok a munkát. Isten óvjon ettől . I Reméljük, hogy kevés jóakarattal az ellentétek kiegyenlíthetők s nem lesz strike. A kemény szén bányá­szokat a strike csak annyiban érin­tené, hogy a puha szénnél dolgozók azt az erkölcsi és anyagi támogatást várják meg tőlük, a minőben ezek részéről részesültek az 1902 ik évi nagy bérharc alkalmával. — Magyarország végre is képvisel­teti magát a st.-louisi világ kiállítá­son. Bár jó későn Dr. Szönyi György kormánybiztos már megkapta a ki­állítandó tárgyak névjegyzékét s Horshy Pál művész tanár bízatott meg a kiállítás elrendezésével. A magyar ipar művészeti és az országos magyar képző művészeti társulatok vesznek részt a kiállításon, valamint kilesznek állítva az összes magyar ásványvizek is. Amennyire örülünk ennek az igazán jó hírnek, annyira boszant, hogy ilyen későn jutnak tudomására odahaza annak, hogy a magyar ipar és és művészet termékei valamint annak a természeti gazdag­ságnak számos produkuma, a mely­­lyel Magyarország bővelkedik, csak úgy találhat idekint piacra, ha azok egy olyan kiállítás keretében ma­gukra vonják a közfigyelmet. De mégis vigasztal az a példa szó,—jobb későn mint soha.

Next

/
Oldalképek
Tartalom