Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1904 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1904-03-03 / 9. szám

'' - ' —-W '-’w: ?••■■'*<■■....$ ■ ' ’ ; ír ;. ■ ' r - ' * -«■■:■ : | - f! ; • , • 2 az ó-szövetség maradt a régi állapot­ban egész 1898-ig. Hogy 1898-ra a magyarság a mos tani zengzetes nyelven olvashatja az ó-szövetséget, az szintén a britt és külföldi biblia terjesztő társulatnak köszönhető. A tevékeny társulat át látta, hogy a Karoli bibliának át­dolgozása valóban szükséges. Ezért 1885-ben Duka Tivadar által, Szász Károlyhoz, Dunamellék akkori tudós püspökéhez kérdéstintéztetett a bib liának átdolgozása felöl. A tudós püspök a kérdésekre nagy lelkiisme­retességgel válaszolt s ez a felelet képezte alapját a későbbi átdolgo zásnak. Az átdolgozás nagy munkája 1886 ban indult meg. A munkát vezető központi bizottság megalakult. El­nöke lett: Szász Károly, tagjai: Ballagi Mór, Hunfalvy Pál és Szilády Áron. Majd a két protestáns egyház püspöke által ajánlott munkatársak kiválasztattak, kik az önként ajánl­kozókkal s az elnök által meghívott egyénekkel egyetemben két ízben tartottak gyűlést. Ezeken a gyülé ■ seken megállapították az átdolgozás vezérelveit, kijelölték az átdolgozó­­kat s a felülvizsgálókat s a munká­sok a nagy szélcsend dacára is dol­goztak megfizetett és sok elismerésre méltó buzgalommal. A munka sok ideig tartott, de a hosszú időre kiterjedő munkálkodás bögyümölcsöt termett. Ószövetsé­günk hűség, világosság s választé­kosság tekintetében méltó társa az angol ,,Revised versien “-nak. Bár olyan bö gyümölcsöket te­remne, mint ez az angol kiadás. A keresztyén ség közelebb állván az újszövetséghez, mint az óhoz, egé­szen természetes, hogy Magyarorszá­gon is a reformáció elterjedése után előbb az újszövetség egyes részei szólalnak meg magyar nyelven. 1532- ben Komjáthy Benedek már lefor­dítja Pál leveleit, amely 1533 ban Krakkóban jelenik meg. Perényi Gáborné Frangepan Katalin költsé­gén. 1536-ban Pesti Mizsér Gábor a négy evangyéliumot adja ki. 1541 ben pedigSárvár-Ujszigeten Nádasdy Tamás költségén már az egész új­szövetség megjelenik. Az egész új­szövetség lefordítása Sylvester János nevéhez fűződik. Mint említettük Heltai Gáspár már az egész bibliát lefordította s az új­szövetséget egy kötetben adta *ki 1561 ben siajláth Istvánnénak, Ná­­dasdy Annának ajánlva. Melius Pé­ter szintén ebben az időben 1567-ben adta ki az uj testamentumot. Félegy­házi Tamás, debreceni pap szintén lefordította az újszövetséget s ez 1586 ban jelent meg. A ATaroli teljes biblia fordításán kívül felemiitendö a 16-ik század újszövetségi fordításai közül felemlítendő még a csepregi lutheránus kollégium fordítása. A 18-ik századból nevezetes a Torkos András győri lelkész fordí­tása. amely 1736-ban jelent meg 1750- ben pedig Bárány György, Bárány János és Sártorius adnak ki egy új­szövetségi fordítást. Ezután csaknem száz évig hallgat nak a tudósok, mig végre Horváth János felszólalására Block Móricz és Szedács József hozzákezdenek a? új­szövetség. lefordításához, de ez a munka, bár később Török Pál és Hobos J ános is csatlakoztak a fordi tokhoz, nem jelent meg. Újra néma csend következett, a melyet 1870-ben Kámory Sámuel tört meg a teljes bibliának a kiadásával. De ennek újszövetségi részét épen olyan kedvezőtlenül fogadta a kri­tika, mint az ószövetségit. A közvé­lemény óhajtása pedig a javított új­szövetség után mind erősebb lett. A „Protestáns Egylet“ vállalta ma­gára a közvélemény óhajának a kie­légítését, de 1878 ban a,. Britt és külföldi biblia társulat megbízásából Györy Vilmos, Menyhért János és Filó Lajos kiadták a revideált uj szövetséget. Ezt a meglepetésszerűen megjelent javított újszövetséget a biráiat, ugyan nem fogadta kedve­zően, de azért ma is ez van forgalom ban már másodízben a megjavított formájával. De hogy ez sem elégíti ki az igényeket igazolja az, hogy 1899ben, a Magyar Protestáns Iro dalmi társaság debreceni nagy gyű­lésén, miután a Britt és külföldi biblia társulat is beleegyezett, az új­szövetség valódi revisiója nem csak tervbe vétetett, hanem az arra kisze­melt tudós férfiak a munkát magok között fel is osztották s reméljük, hogy nemsokára megjelenik az új­szövetségnek hü, világos és korszerű magyar fordítása is. Erre enged kö­vetkeztetni a Mark evangyéliumának a fordítása, amely a múlt évben je­lent meg Kecskemétit y István, ko­lozsvári theologiai tanár tollából. A magyar nép szerette a bibliát s ezért a bibliának többszöri kiadása vált szükségessé. Hiába fondorkod­­tak a jezsuiták a magyar biblia ellen, Szenczi Molnár Albert, kinek zsoltár fordításait ma is olvassuk, a Károli biblia fordítását két Ízben is kiadta 1608-ban Kannauban és 1612 ben Oppenheimban. 1546 ban Jantonius János amsterdami könyvnyomdász adta ki a bibliát a Molnár Albert kiadása szerint. Nevezetes kiadás volt az úgyneve­zett váradi biblia. Erre a kiadásra nagy előkészületeket tettek. I. Rá­­kóczy György fejedelem volt az, aki az első magyarázatos magyar bibliá­nak a kiadását megindította. Ö már 1638-ban felhívta a figyelmet arra, hogy a Károli bibliában levő hibá kát ki kell javítani s az egyes helye két meg kell magyarázni. A fejede­lem halála után a,,nagy asszony“ Lorántffi Zsuzsánna vette kezébe a bibliának ügyét anyagilag is támo­gatván a megvalósításra váré szép eszmét. Miután az ilyen munkálko­dásnak ebben az időben olyan párt­fogói voltak, mint Bethlen István, Rákóczy György, Rédei Ferenc, Barcsai Ákos, Gyulai Ferenc és né­mely gazdag gyülekezetek, a munka 1657-ben megindult. Már nagyon szépen előre haladt, de miután a tö­rökök 1660 ban Yáradot elfoglalták — Váradról a nyomdát s a már ki nyomot részeket, a béke pontok ér­telmében Kolozsvárra vitték, hol a munkát 1661-ben végezték be. Az át­költözés alkalmával azonban a már kész ivekből annyi elkallódott, hogy a tervezett tízezer példányból csak négy ezer jelenhetett meg. Nevezetes a Tótfalusi Kis Miklós biblia kiadása is. E kiadás által nem csak a közszükséget óhajtotta kielé­gíteni, ha nem a Jantonius féle kia­dásba becsúszott hibákat is kipusz­­titani. E miatt sok kellemetlensége volt. Hiába adta ki teljesen a saját költségén, senkitől sem segittetve 1684-ben a teljes bibliát, majd 1687- ben az újszövetséget s külön a zsol­tárokat is : elismerés helyett zsinat elé idézték s az általa megbántottak megkövetésére Ítélték. Nem lehet a célunk Tótfalusit e munka keretében védelmezni, de olvasóink tanulságára feljegyezzük, hogy minő körülmé­nyek között adta ö ki a bibliát. Hátha ez is lelkesíteni fog másokat a biblia szeretetére : Mikor a biblia nyomtatásához kezdettem, Írja ment­ségében, nem volt nékem több két száz talléromnál. A prédikátor jó akaróim tudakozván, hogyha van-e reá tehetségem i Mikor megmondám mennyi van, csak elcsudálkoztak és Isten kisértésének mondották,dekor­tálván attól az igyekezettől. De én csak azt feleltem : Pertinacem me Assero, temerarium nego. Minthogy mái akkor jó munkák voltának ke­zemben, feltettem azt, hogyha Isten ihlette belém azt az indulatot, tehát bizony egészségben megtart, mig ez véghez megyen. Én nekem pedig tsak a kell Egésség, melly meglővén, mind reá érkezőm lassan-lassan. Úgy is lön, nekem a fejem sem fájt, va­­lamig annak a munkának végét ér­tem, noha mind a dolgom éktelen sok volt, mint eleségem igen vékony volt. Néha egy hónapig is bizony bort nem ittam és mennél alábbvaló s olcsóbb eledellel lehetett, ollyan­­nal éltem, olljan szűkön költő vol­tam, hogy véghez vihessem azokat, a mikhez kezdettem. Sokszor úgy ki­adtam a pénzemet a könyvnyomta­tóknak, hogy kenyér vételre is egy poltrám sem maradott“. Szereti-e igy ma valaki közöttünk az Istennek igéjét ? t A magyar bibliát Amsterdam­ban 1700-ban újra kiadta valaki, de hogy kicsoda, tudni nem lehet. Németországon üfasselben 1704-ben Ingebard János nyomdász adta ki a magyar bibliát, Jvalamit Norinberg­­ben is ebben az esztendőben jelent meg a magyar biblia Endter Márton kiadásában. Tótfalusi Kis Miklóssal egyidejű­leg munkálkodott a biblia fordítás kijavításán Komáromi Csipkés György, Debreczennek kiváló papja és tanára, ki a teljes szentirást lefor­dította s oldal jegyzetekkel látta el. Ö azonban nem érhette el azt a dicső­séget, hogy kitűnő munkáját nyom­tatásban láthatta vota. Tovább mint 30 esztendeig maradt e munka kéz­iratban — mikor a bibliák már fo­gyatékán voltak a debreceni refor­mátus egyház, a kálvinista Roma — lépett előtérbe, vállalkozván arra, hogy Komáromi Csipkés György for­dításából négy ezer példányt nyomat. Szépnek, a bibliához méltónak volt tervezve az a kiadás — s Debreozen kész volt ezért 12 ezer forintot fizetni a leydai kiadónak. Az egész magyar protestantismus örült mikor 1718 ban hire jött, hogy a biblia már készen van. De a fekete jezsuitismus megzavarta az örömet. A bibliákat lefoglaltatták s az első szállítmányt 2915példányt, Debrecen helyett, 1719 ben Kassára vitték g Erdödy egri püspök a jezsuitákra bízta a fordítás megvizsgálását. A hírhedt könyvvizsgálók gondoskod-TÁRCA. Este... Leszállt az est. Homály borult a földre. Mély csend honol a tájékon ; Pihenésre hajtom fejemet, S dicsőítve Uram tégedet. Szép csendesen imádkozom. Küldjél jótékony álmot szemeimre, Terjeszd ki szárnyad felettem, S örzö angyalidnak szent kara Oltalmazzon meg az éjszaka, Jóságos, édes Istenem ! Engedd megnyugodni fáradt testemet, 8 mig álomba merül lelkem, Távol legyen tőlem a gonosz, Elkerüljön minden, ami rósz, Hogy ellened ne vétkezzem. Adj kitartást, erőt és munkakedvet, Ha álmomból felébredek, S megújult testtel és erővel, Hálát adjak szívvel, lélekkel Néked, mennybéli felségnek! Jó Atyámnak, Istenemnek ! Komjáthy Ernő. A tengerparton. Csúnya zivatar dühöngött odakint, a szél hordta a havat, olyan keser vesen fütyülve hozzá, mintha Isten tudja micsoda nagy önfeláldozással csinálná a dolgot. Pedig ugyan ki törődött vele ; senki se bánta volna ha szélhordást, fütyülést abba hagy és visszamegy oda, a honnan jött. Éppen az egyik szakaszvezetövel sakkoztam az ebédlő terem egyik sar­kában, hébe-hoba elgondolva, hogy de jó is, hogy nem vagyok szolgálat­ban és nem kell kint lennem ebben a csúnya időben, mikor a vár felöl eldördült két lövés az egész társa­ságot talpra állította. Mikor a napos trombitás a vészj^lt fújta, már az egész üteg száladéban volt az ágyú telepek felé, Hogy mi a baj, nem tudtuk elképzelni. Hiszen a spanyol hajóhad már a tenger fenekén pihent és a fegyverszünet ki volt mondva a két ellenséges állam között. A kaza­maták előtt sorakoztunk, ki-ki a maga ágyúja előtt, mikor az őrségen levő katona jélentette, hogy nem ellenséges hajóhad, hanem egy fel­fordult kis hajó az egész riadalom okozója és hogy nem ágyú kell hozzá, hanem mentöcsolnak. Az öböl köze pén levő szigeten dolgozó munkások voltak benne és próbáltak hazajutni, hanem a rettenetes vihar fel fordította a lapos vitorlás csolnakot és mind nyáján a vízbe kerültek es csakis a csolnakba kapaszkodva tarthatták fel magukat. Szerencséjükre az őr észrevette őket. Futottunk le a rakkpartra a men­töcsolnak felé! A rakpart legtávolabb részén volt egy különös alkotmány, egy ház féle valami, de a minek a pádimentumául a viz szolgált. Ebben a házban volt a mentöcsolnak felesi gázva és minden percben útra készen. Pá»1 pillanat müve volt az egész és a mentöcsolnak nyilsebességgel vá gott keresztül a tajtékzó hullámokon. Kedvező szelünk volt. csakhogy túl erős és a kormányt kezelő ájris sza­­kaszvezetönek ugyancsak ki kellett a hangját ereszteni, hogy meghalljuk. Olyan nyugodtan osztotta a paran­csot, mintha valamelyik hadihajó óriásnak a kapitánya lett volna. Tudta is a dolgát, mert tizenkét évig ette a Samu bácsi kenyerét, mint tengerész. Én bal felöl ültem előtte és a hátulsó vitorla irányköte­lére, meg szükség esetén az egyik evezőre volt gondom, jobb oldalról való szomszédom egy kövér német fin volt, a ki előtt egy fekete hajú siria, ült az evező pádon, előttem pe­dig egy hollandi szőke hajú zárta el részben a láthatárt. Az első pár evezőt egy angol és egy jenki kezelte, mig a csolnak orrában egy norvégiai nyú­lánk alakja látszott, a mint egy gombolyagra szedett kötéltekercset tartott jobb kezében. Ilyen nemzet­közi mentöcsapac még nem pipált europa, mint ez volt. A kapitányunk gondolta ki, hogy a hány, annyi fajta legyen,mert nem tudott máskép igazságot szabni a sok önkénytesen jelentkező közt, így kerültem bele én a mi szittya fajtánk képviseleté­ben. Igaz, hogy nem nagyon sok ve­­télytársat kellett legyőznöm, lévén az ütegnél az egyedüli képviselője a három halom és négy folyó hazá­jának. A mint mondám csolnakunk nyil­­sebesen repült a felfordult csolnak felé. Sokszor csaknem megvakitott a szemközt csapó hullámtörés, majd

Next

/
Oldalképek
Tartalom