Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1904 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1904-02-25 / 8. szám

6 A vörösvári hengermalom eddig ismeretlen okból hirtelen kigyulladt s a tűzoltók önfeláldozó munkája dacára poi rá égett. A malom tulaj donosát, Pompet Alajost, aki nem volt Yörösvárott, távirati utón érte­sítették a nagy szerencsétlenségről. Ember élet nem esett áldozatul, sőt' az égő malom tőszomszédságában levü lakóházakat is megmentették. a malom biztosítva volt. — Dombóvártól Írják: Az idei téli vadászatok valóságos szenzációi a nagy utak vadászati szórakozásainak Ugyanis Döry jenö Dombóvár kör­nyékén nem régiben egy fehér nyn lat lőtt, Szemennyei Mihály jegyző pedig fehér vadmacskát. Az érdekes és ritka vadak mellé járul most. báró Fiáth Elemér tolnamegyei to al­jegyző legújabb vadászzsákmánya: egy róka, melynek lábai, hasa, fejt­és farka egészen fekete volt, faiká­nak vége tiszta fehér volt, csak a háta volt egy kissé vörhenyes. A báré a< érdekes vad-t kitömette. — Katonák zendülése Pozsonyban A pozsonyi Eszterbázy-téren levő hnszárlaktanya egy csapat legénye valóságos zendülésbe tört ki. Mint tudósitónk Írja, egy Lederer nevű közhuszár kihasználva a társai közt uralkodó kedvet lenséget, reggel arra bírta társait, hogy az istállói szolgá­latot félben hagyva, a kaszárnyával szemben iövö korcsmába menjenek. Tizen voltak a huszárok, akik enged tek a hívásnak. Az egy liter rumtól csakhamar zajosabbra fordult a Han­gulat. A nagy lármára benyitott a korcsmáim. Borsics őrmester, aki vé letlenül járt arra. Látva, hogy tószeg emberekkel van dolga, jószerivel akarta rábírni a huszárokat, hogy menjenek a kaszárnyába, a feldühödt legények azonban nem fogadtak szót, sőt szidalmazni kezdték az őrmestert ki kénytelen volt kardot rántani. A huszárok azonban lefegyverezték s saját kardjával több könnyebb sebet ejtettek rajta. Erre bejött Benkö őr­mester is, aki jóllehet a huszároknál nem volt oldalfegyver, szintén nem birt a duhajkodó legényekkel. Ek­kor már nagy csődület támadt a korcsma ajtajánál. Rohr Ferenc ve zérörnagy, honvéddandárparancsnok majd Benedek Andor táborszernagy is, akik a közelben voltak, szemé­lyeden intézkedtek, hogy a részeg huszárokat patrullal kisérjék a ka szárnyába. Útközben az utcán és a kaszárnya kapuján folytatódott a botrány. Valóságos kis utcai harc keletkezett, melynek elfojtására a kaszárnyában levő legénységet riasz tották. Ekkor az történt, hogy a har­madévesek megtagadták az engedei mességet és vonakodtak attól, hogy társaik ellen fegyvert ragadjanak. A rend helyreállítása csak nagyae hezen sikerült. Az ezredparancsnok ság a huszárok ellen zendülés, illető leg engedetlenség és részeg állapot ban elkövetett testi sértés mi.tt szigorú vizsgálatot indított. A többi legénység egyelőre kaszárnya fogsá­­ságot kapott. — A magyar tudományosságot és a magyar protestantismust súlyos veszteség érte : dr. Kovács Albert, budapesti ev. ref. theologia* tanár, ismert publiczista, aki politikai téren is nevezetes szerepet játszott, meghalt. Már a múlt év december 20 ika óta állandóan igen komoly volt az állapota. A beteg több órán át eszméletlenül feküdt és házi orvosa Körmöczi Emi) dr. este kilenckor íi gyelmezterte a nagybeteg ember fe leségét ésöcscsét, Kovács János dr t, hogy a katasztrófa minden pillanat ban beállhat. Éjfélkor megváltotta a halál a beteget szenvedésétől. Kovács Albert 1838 ban született Mezöbándon. Atyja táblabiró volt. Az elemi iskolát és gymriázinmot a marosvásárlmlyi kollégiumban, a theologiár /íolozsváron végezte 1861- ben. Kolozsvárottkétévig volt classis pracepior és contra. 1863 ban Ut rechtbe ment ki. ebben és a követ­kező évben hosszabb európaiul at tett 1865 ben idt-iglenes tanár lett Pesten, 1867-ben rendes tanár. 1867 őszén Dömötör Jánossal megcsinálták a ta nári egyesületet, t olitikai szereplése 1881 ben kezdődött, amikor maros­vásárhelyi képviselőnek választották meg. Az 1892—1897. cikluson a há­­romszékmegyei kovásznál kerületet képviselte nemzeti párti programmal. A kővetkező ciklusban már nem volt tagja a képviselöháznak és azóta a parlamenti életb-mnem is szerepelt, csak mint publicista kisérte figye­lemmel a politikai élet eseményeit. Politikai pályáján mindvégig gróf Apponyi Albert politikájához ragasz kodott és mint képviselő több éven át a nemzeti párt alelnöke volt. Mint református teológus egyháztörténeti dogmatikai és egyházjogi müveivel tekintélyre tett szert egyházában. Tevékeny tagja volt a dunamdléki refoi rnátus egyházkerületnek és több protestáns intézményben mint ala­pitó vett részt. A halál hatvanhét éves korában érte utói. Régi beteg sége ölté meg, amelytől utolsó nap­jaiban sokat szenvedett. — Nagyváradi törvényszék egyik polgári tanácsa előtt történt az ^lábbi kedélyes eset: Egy szakadáti házas­pár válóperét tárgyalták éppen. Kez­detét vette a békités, de nem sike iült sehogysem, mert mind a két fél szilárdan megmaradt az akaratánál, hogy : nem és nem : nem akarják egymást! A bíróság elnöke, végét érvén igy a tárgyalás, távozásra szó­lította fel a házaspárt. Egyszerre előáll a menyecske és követeli az el­nöktől, hogy rögtön adják meg néki a gyermektartási dijat. Az elnök ter­mészetesen felvilágosította az asz­­szonyt, hogy az nem megy csak olyan egyszerűen, be kell várnia az itétetet s csak akkor kapja, vagy nem kapja a tartásdijat. Az asszony azonban nem elégedett meg a válaszszal és mikor többszöri követetelésére sem teljesítették kívánságát, fogta a kar­jában levő pólyás babát és oda fek­tette az elnök elé, az asztalra : — Hát akkor tartsák el az urak ! — És eltűnt. A bírók alig tértek magukhoz a meglepetésből, az elnök elkezdte nyomkodni a villamos csengőt, de a szolga, akit hivott s akit az asszony után akart szalasztani, sehol sem volt található. Végre is a tanács egyik tagjának akadt mentő ötlete. Fogta a gyermeket s odaadta az ap­jának. hogy vigye az anyja után. Az apa nem tehetett egyebet,elballagott a pólyásbabával. — Három járás csendörségét fog lalkoztatja most egy nagyszabású pénzhamisító banda garázdálkodása. A Dombóvártól Péesváradig uerjedő vonalban fekvő összes községek már huzamosabb idő óta el vannak áraszt­va igen jól sikerült hamis egyforin­tosokkal. A forgalomba hozatalt a hegyháti járásbeli parasztok végzik, akiket a csendőröknek sikerül ki nyomozni. Vásárosdombon egy Be­­berika Pál nevű kovácsmesternél nagyobb menyiségben cinket és ól­mot találtak, a gépnek azonban nem sikerült nyomára akadni. A forinto sok, amelyekből már százszámra foglaltak le, különböző évről ve­rettek, de megállapították, hogy egy és ugyanabból a gépből kerültek erő. A nyomozás a legszélesebb me­derben folyik. — Kassáról jelentik : A helybeli betegsegélyzö pénztárban nagy sik­kasztásnak jöttek a nyomára. Kunai Emil pénztáros és Gönczi Adolféi lenör, évek óta hűtlenül kezelték ;i segélyed egylet pénzeit. A bűnösök pedig 3462 korona elsikkasztását is­merték be, de hogy a tolvajlott ösz­­szeg nagysága mennyire tehető, ez idő szerint megállapítani nem lehet, mert a sikkasztok könyvet nem ve­zettek, csak egyes lapokra írták föl* a bevételt és kiadást. Kuuait, mint aki ellen a vád ferhelöbb, a rendőr­ség letartóztatta s az ürvészség bör­tönébe kísérte, Gönczit egyelőre sza­badon hagyták. — Weísz Manfred csepeli töltény gyárában az utóbbi időkben gyakran történtek lopások. Mintegy ezer ko róna értékű drót, ólom es egyéb fém áruk tűntek el ismeretlen módon. A csendörség és rendőrség vállvetve folytatta ez ügyben a nyomozást s kiderítette, hogy a lopásokat szerve­zett tolvajbanda követi el. Vezetőjük Gróf Sebestyén, ak a Széchenyi szo­bor ellopása miatt rárótt három évi fogházbüntetést éppen a múlt hó elején töltötte ki. A rendőrség leiar tóztatta Grófot, Olló Pál kocsist, aid bűntársa volt és orgazdájukat Svarcz Józsefet. A csendörség nem elégedett meg ennyivel, hanem letartóztatta a banda többi tagjait is. Ezek Trüb wasser Armin, Pécsi Ferenc, továbbá egy másik orgazda Krausz Frigyes lakatosniester, akinek Lehel u. 19. sz. a. v n ócskavaskereskedése és lakatósmühelye. A handa egy má­sik tagjának Dlachó Pál 36 éves gyári munkásnak sikerült meg szöknie. A pozsonyi várkaszárnya katonai fogházából kiszökött egy Csizmás nevű harmadéves baka. Alsó ruhá­ban fölmászott a kőfalra, az őrség azonban észrevette, rá is lőtt, de nem találta. A baka erre leugrott a tiz méternyi mélységbe és futásnak eredt. Több őrjárat azonnal utána indult, de a nyomozás nem vezetett sikerre. Akato naság ezutánkörülvette vár alját s két század legénysége ku tatta mindenfelé a szökevényt. Késő estig tartott a keresés, Csizmás baka azonban nem került hurokra. — Régóta áll összeütközésben a Danubius ó-budai hajógyár vezető sége a munkásaival! Ezért a mun­kások többször sztrájkolták. Nem régen a gyár elbojesájtotta a régi művezetőt, azzal gyanúsítva öt, hogy összejátszik a munkásokkal. Ez vég képp elkeserítette a munkásokat. A gyár vezetősége erre Győrből szerződ­tetett egy eróskezü művezetőt, aki a munkásokkal igen erélyesen bánt, e-feUi ti elkeseredésükben a munká­sok bérharcba akartak lépni, mire a gyár azzal felelt, hogy elbocsájtotta a munkásokat s kiadta a munka könyvüket. * — Hajdú had ház mellett egyik ura­dalmi tanyán nagy szerencsétlenség érte Boné Imre gazda 19 éves leányát Juliskát. A leány ruhát vasalt, mi­közben a vasalóból kipattant szikra lángba borította ruháját. A leány sikoltozására elösietö embereknek vizes pokrócokkal sikerült eloltani az égő ruhát, a szerencsétlen leány azonban oly súlyos égési sebeket szenvedett, hogy a debreceni kór házba vitték, hol felgyógyulásához kevés reményt fűznek. — Vakmerő rablótámadás történt Dárdán. Urinszky Páikir. közjegyző farsangi vacsorán volt dr. Hugel Jó­zsef baranyavármegyeijárásorvosnál. Éjféltájban tért haza, amikor az utón hirtelen elébe ugrott egy álarcos alak élesre fent késsel a kezében s egy szót sem szólva a közjegyző zsebeihez kapott. Urinszky azonban nem vesz­tette el lélekjelenlétét, elszántan vé­dekezett s dulakodás közben több helyen megsérült. A rablót úgy lát­szik kihozta sodrából a nem várt, erélyes ellentáilás s csakhamar meg­ugrott. A dárdai csendörség erélye­sen nyomozza a vakmerő utonállót. — Óbecséröl írják, hogy Rákos Albertné városszerte ismert,gyönyörű fiatal asszon\ öngyilkossági szándék­ból meg mérgezte' magát. A gyors segély aligha mentheti meg a fiatal asszonyt ez életűek, mert az erős méreg: a szerecsika, belső szerveit tönkretette. Az öngyilkos asszony veg u-tes tettét, mivel boldog családi életet élt. nyilván pillanatnyi elme­­zavarában követte el. — A bécsi S. E. et H. Michelstaed­­ter cipögyáros cég Budapesten a váci utca 3. szám alait nyitott fiók­­üzleiet, amelynek vezetésével Szilas Izor Izsó (Sebware) pécsi születésű, 36 éves, izr. nős kereskedőt bizta meg. Ez óv január 14-ike és 16-ika között a bécsi cég leltározást tartott az üzletben és ezen konstatálták, hogy 4707 korona 10 fillért érő áru hiányzik, amelyről Szilas nem tud (leszámolni. A bécsi cég feljelentést tett Szilas ellen, amire az megszökött a fővárosból, A sikkasztó üzletveze­tőt, aki magas sovány termetű, barna szemű és barna bajuszu, a rendőrség nyomozza. Szilas a József körút 17. szám alatt lakott nagy családjával. A hiányt már régebben felfedezték, de a cég mindeddig nem tett feljelen­tést abban a hiszem ben, hogy Szilas gazdag rokonai megtérítik a hiányt. — A csendörség elfogott egy ve­szélyes katonaszökevényt. Az illető Tóth Pál kovács legény, akinek vi­haros múltja igazolja, hogy elfoga tása kétségtelenül nagy hasznára van a közbiztonságnak. Tóth Pál ugyanis még 1896-ban a diósgyőri vasgyár telepén társával megtáma­dott egy gyári munkást, akit agyon­ütöttek s a pénzét magukhoz vették, A kir. törvényszék annak idején hét évi fegvbázra Ítélte Tóthot, akit Vácról jó magaviseletéért feltételes szabadságra bocsájtották s ez idő alatt be is sorozták katonánaka 12 es huszárokhoz Lembergbe. Társa idő­közben Amerikába vándorolt- Tóth Pál másfél évet töltött a katonaság­nál, hol — mint most elfogatásakor is vallotta — a legjobb bánásmódban részesült s ahol, mint a műhelyben alkalmazott kovácsnak igen jó dolga volt. Állandó levelezésben állt azon­ban Amerikában lakó barátjával, aki folytonosan a kivándorlásra csábí­totta s igy történt, hogy Tóth elha­­tározr, hogy megszökik. Ez év jan. hó 16 án a karácsonyi ünnepeket megelőzőleg 6 napi szabadságot kért ezredétől, melyet mint jóviseletü ka­tona meg is kapott. Tóth ekkor azon­ban mar készen volt szökési tervével, nem is gondolt arra, hogy visszatér­jen ezredéhez, hanem eljött Mis­kolcon lakó rokonaihoz s innen akarta tengertuli útját megkezdeni. Folyó hó 5-én távirat érkezett a lem­­bergi ezredparancsnokságtól a mis­kolci csend őrséghez, mely távirat szövege szerint Tóth Pál miskolci il­letőségű lembergi közhuszár ezredé­től szabadságot kapott, de annak le­telte után vissza nem térvén katona­­szökevénynek nyilvánittatik s mint ilyen, ellene az eljárás folyamatba teendő, A miskolci csendörörstöl Szűcs őrs­vezető egy társával azonnal meg­kezdte a nyomozást, melynek során aztán sikerült a katonaszökevényt elfogni. !t • 'U JÉíÉÉÉiiii X Hl mm

Next

/
Oldalképek
Tartalom