Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1904 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1904-12-01 / 48. szám
V. évfolyam. Pittsburgh, Pa. 190t Piozímbrr 1.-IP. s;nm. (HUNQARlAiN=AmiRlCAN REFORflED SENTINEL.) Megjeleli mindéi? csütörtökön. Előfizetési ár egy évre Amerikába: 2 dollár, Magyarországba: 2 dollár 50c. AZ amerikai magyar kft. egyesület HIVATALOS LAPJA. A LAP TISZTA JÖVEDELME AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUS EGYHÁZI CÉLOKRA FORDITÍATIK. Published every Tlmsduv by the HUNG.-AMERICAN SENTINEL l’UBL. CO.' Bates St. Old Hang. Ref. Chuicli Entered as Second Class Matter Sept 2. iy04. at the Post Office at Pittsburgh, I*a. under the Act of Congress of March 3, 1879. a hűséget Ö Felségétől, talán köve Eddig és ne tovább... A kinek módjában volt a lefolyt tíz esztendő során figyelemmel szemlélni az amerikai magyar reformátmsság egyházi életét, s különösen pedig, kinek része van a küzdelmes kár, de dicső múlt nemes munkájában, bizonyára Isten iránti hálával és örömmel fogja elismerni, hogy az amerikai magyar reformátusság egyházi téren olyan sikereket ért el, ©lyan eredmények]e mutathat rá, a minő fényes sikereket s erednié nyékét tiz évvel ezelőtt még álmában sem mert volna kirajzolni maga elé a legmerészebb képzeletű hittestvérünk sem. Mert hol is állottunk tiz évvel ezelőtt, s hol vagyunk ma ?-Tiz"evvel ezelőtt egyetlen magyar ref. templomunk volt az egész Amerikában s az is olyan kisszerű, minővel ma talán egyetlen gyülekezetünk sem elégedne meg. S ma több, mint húsz helyen zendül fel vasárnapról vasárnapra a hívek ezreinek ajakán az Istent dicsőítő ének, s megannyi templomban hirdettetik Istennek szent igéje zengzetes magyar nyelvünkön. Ki segitett építeni azokat a templomokat. ki tartja fenn még ma is jó részben azokat a magyar református templomokat ? Talán a magyar kormány, talán a magyarországi egyház ? Oh nem,— nekik 14 év óta több, fontosabb dolgaik voltak, sem hogy kivándorlóit véreik testi, lelki nyomorúságaival gondoljanak. A magyar pénz kellett évszázadok óta az osztrák császár fényes katonaságának dús ellátására, kellett és kell ágyúra, puskákra s a jó ég tudja, mi mindenféle kormányzati célokra, — A németnek adót izzadó szegény magyar ember pedig, ha nem tudta otthon megkeresni a mindennapi fekete kenyeret, vegye kezébe a vándorbotot,,fel is ut, le is ut, — gondolta a rövid eszü politika. De hát kiépítette ezt a sok szép református templomot az amerikai kálvinista magyarságnak? — Lehetővé tette azok fölépítését a krisztusi szeretet érzelmétől átnatott derék angol ref. egyház nagylelkű segélye, hozzájárulása. Kérdjük, volna-e ma New Yorkban, volna-e ma Clevelandban s igy sorra a többi helyeken olyan szép temploma a ref. magyarságnak, ha az amerikai ref. egyház segítő szeretettel gondjaiba nem veszi azokat az árva lelkeket, kikkel az édesanya évtizedeken keresztül semmit nem látszott gondolni ? S vájjon mit kíván cserébe tőlünk az általa nyújtott segélyekért? Talán kívánja, hogy lemondjunk nemzetiségünkről, kívánja, hogy leesküdjük teli, hogy lekötelezzük magunkat százados szokásaink levet közősére, az amerikai egyházi szervezet fel vevésére, talán ránk parancsolja az ö lythurgiáját, kívánja, hogy alkalmazkodjunk az ö szokásaihoz 1 — Oh nem, csak azt kívánja az általa alkalmazott lelkészektől, hogy azok hirdessék az Isten igéjét a magyar népnek a legnagyobb lelkesedéssel. Most jön a magyar kormány, s a magyar ref. egyház, mint a rosíz vizipuskás az eloltott tűzhöz, s a kiadott hamis jelszó után nyargalva kiáltoz otthon és itten : Az amerikai magyarságot meg kell menteni! Teringeltét, ugyan mi van az amerikai magyarságnál veszendőben, hogy azt meg kellene menteni f A hite \ — Hiszen a legkisebb itteni gyülekezetünkben elevenebb, erőteljesebb a hitélet, mint otthon a legfényesebb ecolezsiákban. A legszegényebb munkás ember aránylag többet áldoz itt évenként Isten di csoségére, mint a mennyit gróf Degenfeldnek kellene áldoznia, ha áldozna ! A magyarsága? —hiszen tizennégy esztendő óta az amerikai református templomok ápolják a tiszta hazatiság szent tüzét a kivándorlott hontítár sak szivében ! Templomaink kivétel nélkül a dia zaszeretet oltárai is, a mit f sem a római, sem a gör. katk. egyházakról nem lehet elmondani! Micsoda ámító beszéd hát az, mivel mint slagworttal a legújabb keletű amerikai magyar ref. lapnak, a Heti Szemlének szerkesztője folyton dobálódzik, hogy a vastagnyaku kálvinisták Antennában is német igába hajtják fejőket ? Szabad a hazafiság oltára körül évtizedek óta önzetlen buzgósággal, — tiszta idealizmussal forgolódó magyar amerikai reform, lelkészi kart ilyen nyilvánvaló lebecsmérléssel pellengérre állítani! Hát azután Kuthy Zoltán ur hat esztendő óta elismeri azt magáról s az általa végzett munkáról, hogy ö annyi esztendőn keresztül nemet igába hajtottan hordozta üstökét? Vájjon most becsületesebb magyar-e ö, mint volt 2 hónappal ez előtt, mióta t. i. a magyar kormány részére kiizzadott adókból kapja fizetését! Azután meg nem feltűnően furcsa dolog-e az, hogy ugyanaz a Kuthy Zoltán, a ki egy évvel ezelőtt a Kacziány ellen folytatott éles hangú cikkekben meggyőző eloquentiával mutatta ki, hogy az amerikai ref. egyház nem német egyház, hanem igenis angol ref. egyház (a Ref. Church in the U. S. hivatalos címmel), ugyanaz a Kuthy Zoltán, mert érdeke most úgy kívánja, megtagadja önmagát s visszaszivja korábbi állításait ? Nos, hát vegye tudomásul Kuthy Zoltán new yorki kartársunk, hogy az amerikai magyar ref. lelkészi kar minden egye? tagja önérzetesen visz szautasitja a hazatiatlanság vádját, mert ez nem egyéb, mint méltatlan s meg nem érdemlett meggyanusitása az amerikai magyar ref. lelkészi karnak, melynek minden egyes tagja a tiszta és önzetlen hazafiságnak áll olyan magas fokán, mint akár Kuthy esperes, aRár az ö társai közül bár melyik. A ki pedig az amerikai ref. egy házra a germanizálás vádját akarja rákenni, az vagy rosszakaratú, vagy tudatlan ember. — Kérdjük vájjon lehet e az amerikai kath. egyházat ajris egyháznak nevezni csak azért, mert ezer és ezer ajris eredetű egyház van kebelében ? Avagy még közelebbi példát véve fel, lehet-e a magyarországi ref. egyházat német egyháznak titulálni azért, mert a reformatio áldott szellője Német országból hatolt hazánkba?— Hát lehet e olyan pocsék gymuba bele mártani az amerikai ref. lelkészi kart, hogy azok híveiket és egyhá zaikat einémetesiteni törekednének ? Van ilyen gyanúra csak legcsekélyebb ok és alap? A Heti Szemle szerkesztőjének ilyen megbélyegző gyanúsításokat nem szabad világgá röppentenie, mert ilyenféle állításainak tarthatatlanságát maga ösmeri legjobban, s ez által csak a lapja hitelét szállítja alább. Födolog, hogy ne demagogizáljunk, hanem az igazság útját köves sük mindenekben! v Hazafias lelkész. 0------------- - ■-----------Lelkészt szolgálatok szabályozása míssioi eyyíjázaiMan. Református egyházunk minden időben kiváló súlyt helyezett arra, hogy a lelkészi szolgálatok, értvén ez alatt a szent sacramentumok (keresztség és úri szent vacsora kiszolgáltatása) mindenkor csakis fölszentelt, vagy arra legalább is egy házhatósági meghatalmazást nyert lelkészek, s illetve segédlelkészek által végeztessenek. E tekintetben a református egyház az apostoli levelekben lefektetett keresztyén ajapelvekhez, s a Kálvin Institutiojában, s a 2 ik Helvetica Confessioban s az egyházi canonok ban kifejezett irányelvekhez tartotta magát. És ez igy is van helyesen. A lelkészi szolgálatokat, a sacramentumok administrálását jogérvényesen csakis arra hivatott, s az egyházi hatóság által arra törvényesen fölhatalmazott egyének végezhetik. Ez nem az egyéni szabadság korlátozása, hanem igenis a jó rend fönntartása az egyházban. Ennek figyelmen kívül tartása egyházunk elhajlását jelentené úgy az ősforrástól, a Bibliától, mely az apostoli egyházak szigorú fegyelmezettségét állítja követendő például elénk és a tiszta kálvini egyház adminstrationális berendezkedettségétöl. mely természetesen szintén az uj testamentomi öskeresztyén gyülekezetek módjára lett szervezve. Ezen elmélkedésre, s ennek közlésére egy felmerült abnormális eset adja meg nekünk az ős-tönt. Megtörtént ugyanis az az eset, hogy egyik fiatal barátunk, ki még csak ' a theologiát hallgatja egy ír seminariumunkban, úrvacsora szent jegyeinek kiosztásával egybeköt öfrt ünnepi istenitisztelet tartását hirdette meg egyik leányegyház kebeléire». Nagyon természeti s. hogy e dologról sem az egyházmegyei, sem a missioi hatóságnak, mely ama szóban forgó ifjú barátonk pappá leendő kiképeztetéséhez a neveltetési költségeket adja, tudomása nem volt. — Nagyon természetes az is, hogy az ilyen dolgok csak mint visszaélések történhetnek meg a történelmileg megállapodott s kifejlődött, lytburgiával oiró református egyházban. Minden magyar missionárius növendéknek éreznie, tudnia kell, hogy lelkészi szogálatok végzésében mennyire szabad mennie. Ha túl megy a vonalon, lelkiismerete és az egyházi törvény tiltó szavát lépi által. Emlékezzünk rá, mi, kik otthon végeztünk, hogy bizony még csak eszünk ágába sem jutott volna mint theologusoknak az Ur asztala elé állani, s ott szent szolgálatokat végezni. De nem szabad ilyet cselekedni amerikái ifjú theologusoknak sem. Erre nézve az amerikai egyházi törvény is világosan és határozottan intézkedik. Rév. Whítmer, missioi püspök ur ugyanis éppen a rajzolt felmerült eset alkalmából igy ir egyik lelkésztársunkhoz : „Kérem írja meg bizonyosan,igaz-e, hogy kiképeztetés alatt levő növendékeink úrvacsorát osztanak a vidéken a magyarok közt. Ez engem sze: felett aggasztana, ha ez igaznak bizonyulna. Minden ilyen cselekmény törvénytelen és határozottan ellene van az amerikai ref. egyházban érvényben levő törvényeknek. Ha a dolog igaznak bizonyulna, Kev. dr. Eshbach missio tanácsi elnök szigorú intézkedéseket fog tenni, hogy hasonló sajnálatos visszaélések megtörténhetésének a jövőben eleje vétessék. - A missio tanács egy tagju sem merte volna föltételezni, hogy hasonló dolog megtörténhessék.“ így ir erre a dologra vonatkozólag Whitmer superintended, s mindnyájan látjuk, érezzük, hogy minden szava igazság. Gyülekezeteinknek saját érdeke az, hogy mielőtt magukat lelkészek/ 4 *
