Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1904 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1904-11-03 / 44. szám
előtt való külső meghódolás szabja meg: az ember vallásos életminőségét, erkölcsi értékét. Aki másként cselekszik : nem lehet az idvesség részese. ,,A szent, katholikus és apostoli egyház egységét hinni és vallani, minden emberre nézve lelki— ismeretbeli kötelesség“ .... „Ezen az egyházon kivül semmi féle üdv és semmiféle bocsánat nincsen.“ ... ,,emez egyetlen egy és egyedüli egyháznak, egy teste és egy feje van ; a Krisztus ; a Krisztus helytartója : Péter és Péter utóda.“ — A róm. kath. egyház fogalmának lényeges esnem nélkülözhető vonása: a római pápa iránt való engedelmesség. Tőle van az üdv és minden hatalom. ,,A püspökök, és papok és egyéb rendek felavatásához sem a nép, sem bármely világi hatalom, és elöljáróság beleegyezése, hivása vagy tekintélye nem kívántatik meg. Ellenkezőleg ; a kik egyedül a nép, vagy világi, hatalom és elöljáróság hivása és beállítása, vagy felavatása folytán léptek a szolgálatok viselésére: az olyanokat nem az ,,egyház szolgáinak,“ hanem az ajtón kivül belopódzott „orvoknak“ és „rablóknak“ kell tekinteni. Conc. Trid. Sessio 23. Canon 7. — VIII. Bonifacius egyenesen hiraeti, hogy „a római pápának alávettetni: minden emberi teremtményrenézve idvességbeli dolog.“ („Unam. eanctam“ bulla.) az egház, róm. kath. fefogás szerint,, egy föld fellelti isteni intézmény látható, fővel, csalhatatlan tannal, csodás kegyelmi eszközökkel. Ez az intézmény oly magasan áll bármiféle emberi intézmény fölött, mint a lélek a test fölött. E nélkül,, azaz a római pápa nélkül, sem a Krisztushoz nem lehet eljutni, sem az idvességet nem lehet elnyerni. A prot. egyháznak merően más felfogása van úgy az egyházról és a papságról, valamint az idvességröl és annak feltételeiről. A protestantizmus az egyház helyett Istenhez, a pápa helyett Isten igéjéhez, a. tekintély előtt meghódoló szolgai engedelmesség helyett az egyéni lelkiösm eret minden tekintélytől szabad függetlenségére utasítja a hivő embert. A keresztyén, vallás nem az egyház követelményeinek megfelelő külső élet, hanem bepsö éle t minőség ; nem a pápa előtt meghódoló, engedelmesség, hanem Istennel való életközösség az Ur Jézus Krisztus által. feszült figyelemmel hallgatták. Nánássy most is bebizonyította, hogy nem közönséges szónok. Ezután Dömény Zoltán sharoni ref. lelkész a vatta fel a templomot s adta át a köz használatnak a Szentháromság egy igaz Istennek tiszteletére; ezután elénekeltetett a 112. dicséret 2-ik verse, mely után Ludmán Sándor, loraini ref. lelkész mondott úrvacsora! ágendát és Kovácsy Miklós Istvánnal kiosztotta az úrvacsorát. A kintlevö híveknek, kik a templomba be nem fértek, Dömény Zoltán sharoni lelkész, a tót ajkú hívek nek az iskola épületben Ujlaky János mounth-carmeli ref. lelkész magyar egyházmegyi tanácsbiró tartót t2k hazaíias és lelkesítő beszédeket. Ezután a helybeli lelkész vendégsze retö házába menve a fehér asztalnál elégítettük ki igazi magyar ételek élvezetével testi éhségünket. A délutáni lélekemelő istenitisztelet 3 órakor vette kezdetét, melyen számos angol hittestvér vett részt s rézért erre való tekintettel angol be - szédeta Rev. Dr. I. Prugh pittsburgi ref. lelkészt helyettesítő homesteadi angol ref. lelkész tartott, u tana Dömény Zoltán sharoni ref. lelkész imát mondott s Ujlaky János mountb carmeli ref. lelkész tót nyel vü imát s beszédet intézett tót nyelvű ref. híveinkhez. Nagyon kedves benyomást tett angol testvéreinkre magyar egyházi éneklésünk: melyneu siettek is kifejezést adni. Ezu tán feuuállva elénekelte az egész gyülekezet a magyar Ilymnuszt, s utána angol testvéreink “My country“ kezdetű himnusukat. Már jól előre haladott az idő, midőn a templomból kijöttünk s Tomcsányi Józs.eí jó hirnevü homtsteadi magyar bankár ur hivott meg ben nün két lelkészeket vendégszerető házához jó magyaros vacsorára, hol az első toasztot a kedves házi gazda mondotta vendégeire. Újlaki J- a két Harsányi testvérre. Dömény Z. a helyi lelkész és elöljáróságra, Harsányi S. neje mint a nagy munká ban hűséges segitö társára és a kedves házi asszonyra stb, TÁRCA. A Balaton regéje. — Részlet egy költői beszélyből. — Tudjátok-e honnan ered A Balaton tava?---Tündéreknek ékes völgye Virult itt valaha.... S fenn hegyek közt óriások Raktak sziklavárfalat.... Régi rege szól ma rólok, S egy-két kö, mely ott maradt.... Itt a rege, olvassátok, így beszélik az írások. * ■* * Rég időkben, rég eltűnt napokban Óriások erős lába dobbant Itt e tájon, —- harcra készen állva Szálltak innen gyilkoló csatákra.... Itt lakának sziklavárfalakban, A melyekből ma csak egy darab van---Sziklavárak széjjel porlott része Az a sok kö, mire itten lépsz te. És az ott fenn, mit Tihanynak hívnak... Hol harangok két toronyban zugnak — Ama hegynek égre nyúló foka Egy elesett óriás homloka. S ott alant a völgy ölén, berekben---Tündéreknek pici lába lebben, Pázsitos gyep puha szőnyegén át, — Dalra kelve, ha tevének sétát. t Este fél 8 órakor ismét isteni tisztelet tartatott, melyen a szent beszédet Ludmán Sándor, az imát Kováchy Miklós István mondotta. Isteni tisztelet után a lelkészlak áldatott meg, hol a beszédet Nánássy Lajos tartotta. íme a hit ereje miként növel csodákat, a homesteadi egyház 17 hónapos fennálása dacára egy óriási élöfává nőtte ki magát. Oh e mai nap örökké emlékezetes marad sziveinkben és a homesteadi templom világitó tornya lesz örök időkig az Amerikában letelepedett magyarságnak. Azok pedig, kik a Bethesda tavának pezsdülését nem érezik, kiknek szivében a Thábita aluszik, a kik közöny és tétlenség mély álmába merültek, ébredjenek és buzduljanak fel a homesteadi hit rokonok példáján és ne feledjék, Logy a protestáns templomok az igazi hazaszeretet csarnokai. S ha anyagilag mostoha is hozzánk az édes anya és az idősebb testvér kapzsi markában tartja az örökséget, úgy hogy egyedül a hívek áldozatkészségéből építünk is templomot, a nyo mór és bántalmazás ellen öntudatunkhoz fordulunk, mely azt mondja. hogy azért hu liai vagyunk az édes anyának. Kérünk azért benneteket itt a messze idegenben letele pedett hitrokonok, hogy őrizzétek meg apáitok szent örökségét, a hazaszeretetét; ne engedjétek, hogy a tétlenség és közönyösség miatt ellenséges kezek tépjék le egyházunk terebélyes fájáról az ágakat. Vegye mindenki kezébe a hitnek lámpását, hogy annak fénye világítsa be a sziveket, mely a tiszta erkölcs szövétneke s annak nyomán gyulhat fel a hazaszeretet melegítő és éltető tüze. A homesteadiakon pedig, annak minden egyes tagjain, buzgó és értelmes elöljáróin, buzgó lelkipásztorán, az ideális lelkületű ifjú Timotheuson nyugodjék meg az Ur jobb keze s az a tudat lelkesítse őket to vábbra is, hogy Istennek tetsző munkát végezzenek. A józan és élő hit tiszta erkölcs, magyar hazánk iránti lángoló szere-Szép kis ország volt e tündérország, Ligetenként egymás közt feloszták........ Mindeniknek volt benn kicsi része, Egy a másét irigyen nem nézte. Virágillat és madárdal várta, A ki csak belépett ez országba. Tündér szemek ragyogóan néztek Szeme közé békés jövevénynek. Nap ba felkelt, ha lenyugva, látott Mindenütt csak békét, boldogságot---Kis zavar ha volt is, hamar rend lett Harci zaj nem verte fel a csendet. Edzett karok fegyvert forgatának, Ha viharja dúlna bősz csatáknak, Ne találja őket készületlen Ellenök, ki síkra szálló ellen. Szép Zelinde volt az első köztük.... Ö előtte tettek erős esküt.. .. Öt uralták, neki engedének, Körülötte zenge bűvös ének. Büverövel bira szép Zelinde, Kis kezével egyet hogyha inte, Körülvették fénynyel és sugárral; Úgy kisérték berken-völgyön által.... Egy szép nyári hajnalhasadáskor.... — Még pihent a völgyi tündértábor, Szép Zelinde egyedül, magában, Ment a völgyön át nyugodtan, bátran. Messze járt már, völgyön át haladva Csillogott füvön az éj harmatja..., Kicsi lába hova csak lelépett, Harmatos füvön sugározó fény lett. tét: szánjanak be a megszentelt falak közé és maradjanak ott, mig e falak a földdel egyenlők nem lesznek: s álljon az Urnák szent temploma, mindörökké. Úgy legyen! Dömény Zoltán, ev. ref. lelkész. sf—TM— Elvi különbségek flioiJllcMüuspioMinasai. Irta : Dr. Bartók György. A protéstántizmus, mely a gondolat szabadságát irta zászlajára, hadüzenet volt nemcsak a pápai, hanem bármiféle hierárkhia ellen. Midőn a hagyományokkal és a dogmákkal szemben az evangéliumra, a Krisztusra és a Szentlélek benső bizonyságtételére hivatkozott: kimondá az elvet, melya róm. katholicizmust és a protestántizmust egymástól végképen és örök időkre elválasztja. A protestántizmus tanítása szerint az ember idvessége nem az egyház papjainak kezébe van letéve. Életre és idvességre egyedül a Krisztus által lehet eljuthatni. Nem saját külső cselekedeteid és érdemeid, hanem egyedül a Krisztusba vetett élöhit szerezhet a bűnös embernek idvességet. Az idvesség nem emberek adománya, hanem az isteni kegyelem ajándéka a Jézus Krisztus által, — a töredelmes ember számára. Pál apostol ama felfogása, mely egész tanításának sarktétele és amelyén a protestáns vallás nyugszik : ,,hit által és nem cselekedetekből igazul az ember“ a középkori egyházat életgyökerén támadta meg. Ha az egyház eddig egy hierárkhiai intézmény vala, közbeeső helyet foglalva el isten és az ember között, hogy Isten országának ajándékait egyedül csak az egyház által a papok közbenjárásával lehessen elnyerni : a reformáczió ezeket a hierárkhius formákat összetöri, a papi hatalmat ledönti, az Isten és ember között emelkedő válaszfalakat szétrombolja és az idvesség föfeltétele gyanánt a középkori egyház tekintélyhite helyébe az élő, egyéni hitet, a tekintély' szellemi szolgasága helyébe a lelkiismeret szabadságát állítja és segíti uralomra. 1. A róm. kath. egyházban a tekintély Szive vágya vitte messze, messze.... Bércről a nap hol sugárt ereszt le---Fényes sugár oda szállt szivére, S mintha tűzre, lángra gyulna vére. S im egy ifjú lép elébe ottan, Elpirul és szive nagyot dobban__ Menne is már, futna is, ha bírna, De zsibbadás szállt a gyenge inba.... Állt remegve, oda kap szivéhez, Ott valami oly szokatlant érez.... Nem is öröm, nem is kin, de mintha Szive, lelke szédülve megingna. Mintha fojtná benn szivét a bánat, De utána édes öröm támad. Édes öröm, kéj, gyönyör s kin váltva. ... Hozza szivét hevesebb mozgásba. S im az ifjú már elébe lépett, S kezdi ajka lágyan a beszédet: ,, Szóllj, ki vagy Te, mondd hol láttalak [már ? Földön élsz? vagy ott, hol a csillag jár?.. IsmerÖB vagy ! mégis ismeretlen Láttalak már sokszor az életben.... Ébren is, de csöndes, szelíd álom Hozott elém ; — Te vagy ideálom ! Te vagy, te vagy! most már tudom, érzem, Ez a homlok, ez ajk, ez a két szem ! Ez a kis kéz, ez a lengő termet, Én előttem —-■ oh be sokszor termett... Csak hogy itt vagy, csak hogy rád találtam Lelkem álma ! nézz szemembe bátran... En vagyok itt, a ki annyi este Képedet a csillagokba leste. Ugy-e tudod ? ugy-e te is láttál Csillagok közt nyájas holdsugárnál___ Lásd lejöttem, lásd itt vagyok- nálad, Ajk suttogva, ajkkal szót is válthat.... Oh beszélj Te ! mondd ismersz-e engem ? Mondd : utánad hova kell elmennem ? Mit tegyek? szóllj! mondd el édes szókkal Versenyt fussak holddal, csillagokkal ? j S ajakáról mig igy ’zeng a hang, szó.... Mint bűvös dal, oly szelíden hangzó ... Szavak árja cseng ajkán a lánynak : „Azt, hogy itt vagy, érzem, tudom, látlak. ‘ Sharon, Pa. 1904, okt, 14. Dömény Zoltán ev! ref. lelkész. J Az “Am. Hagy. Ref. Lapjának” eredeti tárcája. Irta: TolecLoi Istirán. Már jó régen nem találkoztam az én kis Szemi barátommal s voltaképen nem is tudtam, mi lett vele? Régi helyén, a Madison Ave. sarkán, kis pártfogoltja, a mulya Józsi árulta a hírlapirodalom legfrisebb termékét, de Szeminek se hire, se hamva nem volt setwM. A Józsi azt mondta, hogy felhagyott a kereskedéssel és hogy a “Western Union“ társaságnak dolgozik és távirat kihordó' lett belőle. Hogy nem találkozom vele, annak az azoka, mert éjszakára dolgozik. Megizentem neki, hogy Szemi, mint sürgönykihordó. )
