Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1904 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1904-07-21 / 29. szám

29. szám. ^L3^:b i 3I2:-Z5.i "stolzes V. évfolyam. Bridgeport, Conn. 1904 Julius 21. ST (HUNGARIAN-AMERICaN REFORMED SENTINEL.) riegjelen minden héten csütörtökön. Előfizetési ár egry érrre: Amerikába $2, Magyarországba $2.50. AZ AMERIKAI MAGI. REF. EGYESÜLET HIVATALOS LATJA. A LAP TISZTA JÖVEDELME AMERIKAI MAGYAR REP. EGYHÁZI CZÉLOKRA FORDITTATIK. Published every Thursday by the HUNGARIAN-AMERICAN SENTINEL PUBL. CO. Cor. Howard Ave & Pine St., Bridgeport, Conn. ENTERED AT THE POST OFFICE AT BRIDGEPORT, CONN. AS SECOND CLASS MAIL MATTER. Szomorú valóság. Az Amerikai Magyar Református Egyesület jegyzőjének lapunk múlt heti számában megjelent kimutatása nagyon szomorú adatokat tartalmaz és önkéntelenül is elmélkedésre hívja föl mindazokat, a kiknek szi­kén fekszik ennek az egyesületnek elöhaladása. Elmélkedjünk tehát és tegyük föl ■mindenekelőtt azt a kérdést, íiogy mi annak az oka, hogy egyesületünk tagjainak a létszáma egy hónap alatt olyan rohamosan fogyott? A múlt hónapban még 2248 tagja volt kimutatva és ma már csak 2048. A fogyás tehát junius hónapban két­száz lett volna. Bár az adatok ezt mutatják, maga a fogyás nem ebben a hónapban történt, hanem jóval régebben. Emlékezzünk csak vissza, hogy az áprilisban tartott vezértestü­leti gyűlésen mit jelentett a szám­vizsgáló bizottság! Úgy e bár azt, hogv egyes osztályok a fizetési jelen téseket nem küldik be rendesen, holott enélkül azt se lehet megálla­pítani, hogy hány tagja van az egye süléinek s annál kevésbbé lehet meg tudni, hogy ki után mennyi haláleset folyt be és hány tag űzette rendesen a kivetett illetékek-i. Most a jelentések, úgy látszik, pontosabban érkeznek be s az oszt jegyző abban a helyzetben van, hogy könyveit rendezhetie jelentések alap­ján. így magyarázható maga a fo­gyás. Természetes, hogy ha az osztályok tisztviselői híven teljesitik köteles ségüket. a vezértestületi tisztviselők is köuyebben mozognak és most a kicsinynek tel sző hanyagság miatt egyesületünk károkat is szenvedett, mert n 1 Ívelések 2248 tagra szólót tak julius elején, holott bizonyos, hogy nem volt ann\i tagunk. Ez azonban nem vigasztalás mi reánk s azt hisszük, senkire se, a ki ■ezt az egyesüleiet szereti, mert a/.t a szomorú valóságot, hogy egyesüle­tünk ebben az évben nem szrpioro dott, egyáltalában nem változtatja meg. Tudjuk, hogy a lefolyt több mint másfél év alati nagyon rosszul vol tak a munkaviszonyok; azt is tudjuk, hogy sokan hazamentek régi, kipró­bált tagjaink közül. De viszont az is igaz, hogy uj emberek jöttek a ré­giek helyébe és most a munkaviszo­nyok legalább is türhetök. Azok, a kik most is panaszkodnak, nem ittak még Amerikában fekete levest és nem táplálkoztak heteken át a farmokon összemezgerélt almá­val s igy nincs okuk a panaszra. 1900 ban is rosszabbak voltak a'vi­­szonyok, még se sóhajtoztunk annyj sokat. 1896-ban pedig arra is volt bátorságunk, hogy megpendítsük a szervezkedésnek eszméjét. És ma ? Nos nem mindenki lát rémképeket, pedig ha csak valami csoda nem tör ténik újra, csak Roosevelt fogja kor­mányozni ezt a dicső szép országot! Ne aggódjunk tehát a jövőn! Vagy legalább aggódjunk úgy, a mint fér­fiakhoz. keresztény nőkhöz illik. Bízzuk Istenre magunkat és jótékony intézeteinket ne hagyjuk el gyáván. Álljunk meg most is a zászló alatt és igyekezzünk arra, hogy a ki velünk egy a hitben, legyen egy a jónak cselekvésében is. Ma még nincsen baj a fogyásban, de baj lenne, ha ez tovább is igy tar tana. Baj lenne főként most, mikor már 23 magyar református lelkész műkö­dik itt. Mind a 23 hely egy egy őr­torony munkamezön. Vajha világí­tanának is a sötétben bolygók előtt, hogy igy ne lenne közöttünk özvegy, árva, elhagyatott. Testvérek, honfitársak! Gondolja­tok arra a sok árvára, arra a sok özvegyre, kiknek terhét megkönnyi. tette már ez az egyesület, ha tagok ' aeytok,legyetek hívek mindhalálig, lia nem vagytok, álljatok a zászló alá még ma! Ne halogassátok a na­pot. mert ki tudja, mikor kérik meg tőletek a ti lelkiteket! lm az ellenség már most is moso tyogi Akarjátok e, hogy a gúnynak ka­caja hangozzék fel egyesületünk Visszafelé való haladásán ? Úgy e bár, nem ! Úgy áldjon meg az Isten mindnyá­­j mkat, a mint megtartjuk fogadá­sunkat! Egyesületi tag. Egyházi beszéd. Templom-avatáskor. (Folytatás.) Hirdetteasenek azért emez oszlo p.íti, mely Isten dicsőségére emelte tett — a keresztények lelkiüdvössé aére épült — jól bevésetvén Istennek minden igéje; hirdette ssék hamisit­­tatlanul. emberi hiábavaló hozzá­­toldástól menten, az evangyélium, amaz örvendetes izenet. hogy Jézus megváltónk, szabadiíónk, vezérünk lett nekünk és hogy ö benne és általa mi mindnyájan Istennek gyermekei lettünk s az Ég és Föld hatalmas királya megbizonyitá az Egyszülött fiú által, hogy ö minden időben sze­rető menyei édes atyánk volt, az ma is és lesz minden időben. S legyen az a templom magas hegy tetején fundáltatott oszlop, mintegy útmutató jel, a mely biztos menedék­helyre vezérli azokat, a kik itt buj­­dokolnak zarándok útjukon. Tanítja őket Isten minden igéjével és vezé­reljen a szent életre mindeneket. A kik pedig eltévedtek, azokra legyen intő jel gyanánt a vallástalan, a közönyös, a világba fölöttébb el­merült hallja meg enDek cáfoló, intő, jóra vezérlő hivogatását, hogy vala­miképpen az áruló tanítvány bűnébe ne essék a keresztyén, hogy hitvány világi kincsért el ne fecsérelje meny béli jussát. Terjeszszen, mint hófehérrel be vónt tiszta törvényoszlop, bibliai világosságot. Nem látjátok e még a gyönyörtől tnámoros.szernüek is, nem tudjátok ti, kik különben az élet könyvében olvasni nem tudtok is, hogy ez a templom ama könyvnek ad állandó szállást, a mely csak három levélből áll; az első sötét fekete, bű­nös voltunkat mutatja; a másik vér­vörös a Világmegváltó vére hullásá­tól; a harmadik hófehér, azokat pél dázva, a kik megmosták szivüket a bűntől a váltság ama kútfejével a Jézus keresztje alatt. ,,Ki érettem megnyilál, rejts el oh örök kószál.“ Legyen ez a templom az Ebal he­gyén fundált ama nagy oszlop, hogy ha valaki hallja, de meg nem tartja ennek intéseit, ,,legyen átok!“ De: nem. Lebegjen fölötte az isteni lé, lek, hogy mindenek meglássák, meg­ismerjék, és tilhivén, kövessék; hogy nincs más fundamentum és nem is adatott az Ég alatt más név, mely által kellene megtartatnunk, hanem a mi Urunk, Jézus Krisztus! S hadd legyen egy a kövek közt oltár gyanánt, melyet kőfaragó vasa nem érint; ez az a változtathatatlan fundamentum: a Jézus Krisztus, az ő evangyéliuma s a teljes szentirás, mely Istennek üzene e az emberek liez. Hányszor fölemelte már fejét a hitetlenség s a tudás boncolókésével vagy vésőjével le akart törni ennek ösere]éböl. De a fundamentum szi­lárd. Évezredek tűntek el az idő me­llében és jönni fognak ezerszer való pzer évek, de Istennek igéje mind örökké megáll, még ha az Ég és a Föld elmúlnak is, az én beszédim semmiképpen el nem múlnak — ezt mondja az Ur. De mivel ö lélek, ama faragatlan oltárkő hadd példázza azt is, hogy ö nem gyönyörködik az isteni tisztelet tulságba vitt ceremóniáiban. Legyen a mi tiszteletünk lélekben és igazság­ban mesterkéletlen, egyszerű, de tér mészetes. Áldozzunk bár igy is, égő áldozat t=d és békeáldozattal; legyen mind­egyik egyszerre és nem külön be­mutatva. A menyei Atya iránti ;a­­gaszkodás, szeretet s az ö országáért az igaz értelemben tett keresztyéni lelkesedés, áldozatkészség tüzének égő áldozatában olvadjon föl teljesen a szívnek jégkérge, hogy mutathas suk be békeáldozatunkat, mint a mely szivet, lelket, egész életet sz x td Isten országa s az emberiség ügyének. Ez szerez békességet, kö­zösséget Istennek. Enn-k áldozati füstje száll föl, egyenesen föl az Ég felé s alant terjeszt kellemetes me­legséget, felebaráti szeretetet ebben az irigy, közönyös, kihalt, elfogult világban, hol utoljára már még a, koldusnak szánt darabka kenyérnél is azt kérdezik, milyen felekezetbeli— nek jut az! Szent vallásunk isteni tanítómes­tere jövel! Mert már a babonának, az előítéletnek, az elfogultságnak, a külső ce nuóniás felekezetieskedés­­nek sötét szárnyú éji madarai mind sűrűbben röpködnek; nem látjuk, Uram, tisztán utunkat. Igéd világá­val maradj köztünk Uram, maradj velünk! Ez a magas hegyen fundáltatott Sión nagy missziót fog végezni őr­helyén, ,,világit a világtalanoknak, szabadulást hirdet a raboknak. Oh, nagy vendég, testver, atyánkfia, jöjj szivünkbe Jézus, Dávid fia. Elménk homályát űzze világod. Bűnünket födje el igazságod.“ (61 Dics. 7 v.) Legyen ez a szent hely orvosa a Mki betegségeknek, hogy támadja­nak uj életre azok js, a kik a bűnök­ben holtaknak látszanak. Ruházza föl a lelkeket hittel, reménységgel és tiszta szentséggel, az ártatlanság­hoz vezéreljen vissza. így illően áldja Istent s a mi Meg­váltónkat szivünk és szánk. Valaki azért hallja e beszédeket és megtartja azokat, hasonlítom azokat a bölcs emberhez, ki az ö házát épí­tette a kősziklán. Mert eljött az eső, eljött az árvíz és eljöttek a szelek, megütköztek a házba; de nem rom­lott el, mert kősziklán építtetett. Építtessetek föl ti is e gyülekezet­nek úgy a jelenben, mint a jövőben hiv tagjai s ti is sz. t. Istennek népe. építtessetek föl ama szilárd funda­mentumon lelkiházzá, a lé eknek megannyi élő templomaivá. így lesz­tek hiv tagjai annak a kézzel csinált hajléknak, mely arra van hivatva, hogy hirdesse Istennek minden igé­jét. Nagy föladatát végezze el első sorban a ti szivetekben. „Öltözzetek föl azért a hitnek mell vasába és sisak gyanánt az üdvösség reménységébe, s fegyver gyanánt övezzétek föl a szeretetet, a lelkifegyvert. Öltözze­tek föl a könyörületességnek indula­tit, a kegyelir.ességet, az alázatossá­got, szelídséget, csöndességet. Eltűr­vén egymást és megengedvén egy­másnak. Az Istennek békessége uralkodjék a ti szivetekben, melyre hivattatok is egy testbe. A Krisztusnak beszéde lakozzék ti bennetek bőséggel, minden bölcse­­séggel. (Kolossi 3. r. 12—16 v.) És most igy szól az Ur: „Odavigye­tek mindent, a mit én parancsolok néktek, kezeiteknek fölemelt aján-

Next

/
Oldalképek
Tartalom