Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1904 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1904-07-14 / 28. szám

V. évfolyam.

Bridgeport, Conn. 1904 Julius 14.

28. szám.

(HUNGARÍAN-AMERICAN REFORMED SENTINEL.)

Hegjelen minden héten csütörtökön.

Előfizetési ár eg'őr érre :

Amerikába $2, Magyarországba $2.50.

AZ AMERIKAI MAGI. REF. EGYESÜLET HIVATALOS LAPJA.

A LAP TISZTA JÖVEDELME AMERIKAI MAGYAR REP. EGYHÁZI CZÉLORRA FORDITTATIK.

Published every Thursday by the

HUNGARIAN-AMERICAN SENTINEL PUBL. CO.

Cor. Howard Ave & Pine St., Bridgeport, Conn.

ENTERED AT THE POST OFFICE AT BRIDGEPORT, CONN. AS SECOND CLASS MAIL MATTER.

Tanulságok.

Azok, a kik látó szemmel vizsgá lódnak az emberi élet minden esemé nyében, a természet minden változá sában találnak tanulságokat.

Mi látó szemmel vizsgáltuk az el múlt vasárnapon a pittsburgi magyar református egyház nj templomának fölszentelési ünnepélyét és ezért ez reánk nézve tanulságteljes volt. Nem az a külső fény lepett, meg bennünket, a mely jellemezte az egész ünnepséget, hanem az a bensöség, az a melegség, a mely visszatükröződött nemcsak az egyháztigok, hanem az egész résztvevő közönség szemében.

Nem volt senki, a ki ne érezte volna, hogy a protestantizmusban rejlő nemzeti erő volt az, a mell a szép müvet létrehozta. Mindenki érezte, hogy egy olyan impozáns ünnepségre szükség volt Pitrsburgban és általában a Monongahela völgyén, mert ott van a nemzetiségi és felekezeti izgatások föfészke.

A nemzetiségi izgatásokkal szemben fényes cáfolat lesz mindenkoron ez a templom, mely azt mutatja, hogy a magyar nem barbár, hanem az idők jelét megértő népfaj, a mely a keresztyén elveket a gyakorlati éleiben is megvalósítja s a Krisztus parancsolat lit mindig szem előtt tartja.

A felekezeti izgatok megtanulhatják ebből az ünnepségből azt, hogy szavuk pusztába kiáltó szó. Az ame rikai magyarság érzelmi világába nem verhetik ott be az elválasztó éket. íz amerikai magyarság sokkal józanabb felfogású, sokkal értelme sebb, mintsem lángra lehetne lobban táni lelkében a felekezeti gyülölkö dés tüzet. Meg lett próbálva most is ,az, hogy ünnepélyünkről a katolikus •egyletek elvonaítassunak. De hiába, a római katolikus egyletek velünk örültek, velünk ü népe 1 efeg

Olyan kiváló mozzanatnak tartom ezt, hogy jól e.-ik föl jegyeznem a tanulságok között. Nem azért, mert a mekeesporti plébános külön is L-l liivia híveinek figyelmét, sőt az én figyelmemet is arra, hogy a pirts burgi püspökség nem veszi jó néven, ha a római katolikus magyarok részt vesznek egy ilyen „eretnek“ ünnepségen !

íme. az egyletek mégis eljöttek. Megmutatták, hogy nem csak „ráadásul*, magyarok.

Fogadják itt e helyen is mindnyájunk köszönetét.

Mig ünnepségünknek ez a mozzanata őszinte örömmel töltheti el minden egyes református embernek a szivét, addig teljesen lehangolt mindnyájunkat az, hogy a pittsburgi konzul, a ki mellett pedig mi már több szőr lándsát törtünk, dacára annak,

hogy személyesen meghívtuk volt, | nem vett részt ünnepségünkön, a mely pedi? a magyar nemzeti eszmének ünnepe volt.

Igaz, hogy küldött egy képviselőt!

De, engedelmet kérünk, mi kálvinista őszinteséggel kijelentjük, hogy a pittsburgi magyar r-ef. templom fölszentelési ünnepség? n a magyar állam képviselőjének illő lett volna megjelennie. Megjelenése inspiráló hatású lett volna és ne.n támasztotta volna föl sokak szivében azt a sanda gyanút, hogy ez akaratos mellőzés volt és nem adott volna alkalmat arra, hogy részint nemzetiségi, rré szint felekezeti okok tartották vissza a konzul urat.

Lehet, hogy a konzul ur nem tudja, de mi igen is tudjuk, hogy a magyar nemzeti eszme szolgálatában az ö egyedüli támasza itt Pittsburgban, ez a történelmi fontosságú egyház, és ha a mekeesporti katolikus templomszentelésre és legközelebb a homesteadi református egyház alapköletét-di ünnepélyére elment a konzul ur, úgy az, hogy ott meg nem jelent, legalább is tapintatlanság volt, bárha könnyen magyarázhatjuk mellőzésnek is.

Lehet azonban, hogy az elmaradás a migasabb diplomácia körébe tartó ! zik. Ehhez mi uetn értünk, mert ez a csalfaságok tudománya.

De fáj látnunk, hogy akkor, a mikor a magyarság örül, a magyar állam képviselője visszahúzódik.

Nem baj azonban, hogy e keserűséget el kellett nyelnünk szép ünnepségünkön. Ha igaz, hogy teher i alatt nő a pálma, mi is arra igyekszünk, hogy a mellöztetés ne lankaszsza el a lelkesedést, sőt növelje és eiösbitse, hogy ezután még többre bízassunk.

Azért csak előre,

y—r.

Templom-avatáskor.

V • Mózes 27 r. 2—8 v.

A mely napon általmentek arra a földre, a melyet az Ur a te Istened ád nektek, nagy köveket állíts fel és meszeld be azokat és mihelyt által mégy, ird fel azokra e törvénynek minden igéjét, hogy bémehess arra a földre, melyét a te Istened ád néked. írd fel a kövekre a törvénynek minden igéjét jól bevésve. “

K. T.l

Közelből, távolból jöttünk mi el ide e jeles napra, a testvéri szeretet s a vallásos érzéstől indíttatva szives meghívásokra az e városban és ennek nagy vidékén élő testvéreinknek is, akik régi örömüket, hogy övék az első magyar református templom e szabad Amerikában,most azzal tetőzhették — Isten kegyelméből, hogy

ezen gyülekezet körében épült fel ez a legdíszesebb magyar ref. templom e szabad hazában.

Meghívtak minket is, hogy részt vegyünk örvendezésökben: „jertek el, menjünk be a mi Istenünknek színe eleibe s énekeljünk neki vig örömmel uj énekeket. Mert mind eddig segítségül ^olt nékünk az Ur

Jertek! örvendjünk mindnyájan

Az Urban, mi kősziklánkban.

Vigadozzunk szép énekekkel.

Menjünk színe eleibe

És magasztaljuk kegyesen ....

Az Ur keze nyugszik e hegyen ! (Ézs. 25 v. 10 v.)

Dicsösség és tisztesség van ö előtte, erősség és vigasság az ö helyén. (I. Króa. 16 r. 27 v.)

Lássátok az Ur oltárának mássát, a melyet a mi Atyáink készítettek, nem égő áldozatra, sem nem véres áldozatra, hanem, hogy bizonyság legyen mi közöttünk és ti közöttetek. (Józsua 22 r. 28 v.)

Igen k. t. ünnepet ülő szeretett atyánkfiái!

Eljöttünk mi, hogy lássuk mássár annak a templomnak, a melyet a pittsburgi gyülekezet 12 évvet ezelöc építtetett, do a mely már évekkel ezelőtt sem volt képes befogadni az Ur háza uíán epekedö Istenfélő hívek nagy seregét.

Azért ez a testvérgyülekezet — en nek vezető tanácsosai és minden rendű tagjai — nagyjai és kicsinjjei, gazdagjai és szegényei az Isten szent nevének segédeimül hívása mellett a múlt év őszén elhatározták, hogy „állítsunk emlékoszlopot ezen a helyen és pedig kőoszlopot és áldozzunk azon.“ (1. Móz. 35 r. 14 v.)

“Ha az Isten velünk leeud és meg őriz minket az utón, a melyen most járunk. Ez a kö, melyet oszlopul állítottunk fel: Isten háza lészen. (I. Móz. 28 r. 20—22 v.)

Még többen lehetnek e gyülekezeü- I nek tagjai közt, vagy közöttetek is l — Istennek népe, a kikjjrömköny I nyék közt avattátok fel amaz első — fából épített hajlékot — Istennek házává. Most — ime a jóságos Isten megengedte érnetek azt is, hogy meglássátok az Ur oltárának a mássát, a mely épült nem égő áldozatra, sem nem véres áldozatra,hanem hogy bizonyság legyen mi közöttünk és ti közöttetek.

Ti hát — bár akkor nem is ezzel a jelszóval — igyekeztetek a szent könyv ama szavai szerint cselekedni: „A mely napon által mentek arra a földre, amelyet az Ur, a te Istened ád nektek, nagy köveket állíts fel... és ird fel azokra a törvény minden igéjét....“

Mostan azért jertek mindnyájan, Istennek népe — mintán már fel van emelve a nagy kö — e szent hajién — mintegy fehérrel bevont oszlop készen áll arra, hogy írjuk fel a törvénynek minden igéjét,—keressük fel a hely méltóságához, a jelen ünnepszentele siiuk céljához illő kérdésre a feleletet is: mi módon lesz felírva e hajlékra a törvénynek minden igéje — és pedig jól bevésve? annyival inkább, mivel azoknak jutalma — kik ebben foglalatosak, nem marad el: „bemehet arra a tőidre,melyet te Istened ad néked. “

Monda az Ur: Meghallgattam a te i nádságodat és könyörgésedet. Megszenteltem e házat, a melyet építettél, abba helyheztetvén az én nevemet mindörökké és ott lesznek az én szemeim és szivem mindenkor:

Építettünk mi is hajlékot,

Mert szerelmed ösztönözött,

Hogy dicsőséged lakozzék ott,

A megszentelt falak között.

Oh mennyeknek Ura!

E por és hamura Nézz kegyelmesen,

Fogadd el házadnak,

Szenteld meg magadnak.

Hogy Szent lehessen.

(233 Dics. 3 v.)

I.

A mely napon által mentek arra a földre, nagy köveket állíts fel és meszeld be azokat és ird fel azokra a törvénynek minden igéjét.

Ez a parancs Izráelnek, mint vándorlónépnek adatott. De úgy látszik, mintha különösen reá illene a magyar nemzetnek itt Amerikában élő, részben már mégis telepedett gyermekeire. Minden olyan földön — a hol nagyobb számmal élnek híveink, mozgalmat indítanak meg, hogy felállítsanak egy emlékkövet, hogy templomot építsenek s igy hajlékot emeljenek a nagy Isten tiszteletére.

A régi időkben — a mire Mózes könyve utal, — az volt a közszokás, hogy a törvényeket nagy oszlopokra írták fel. Nagynak kellett lenni,mert sokat kellett rá feljegyezni. Be kellett vonni fehér mázzal, hogy sima legyen a felszíne s a kiírás rajta tisztán látható és olvasható legyen.

A egyptomiaknál megvolt az a szokás, valószínű hogy innen vették át a zsidók. Az összes törvényeket, tehát nemcsak a tízparancsolatot, hanem amaz isteni rendeléseket is, a melyeket közlött az Ur Mózes által a néppel, fel kellett arra jegyezni] tehát a Tóráh mind a 613 parancsát. Ezért van meghagyva, hogy köveket állítson fel, tehát az nincs megszabva, hogy hányat.

Az Ébal hegyen kellett azt felállítani. A kifaragott kövek közt legyen egy oltár gyanánt, a melyet faragó szerszám ne érintsen. Ez legyen az áldozat részére emelve.

Ama kövek felemelése jelképezi, hogy a Jehova és népe közti szövetség megújítása s m. e. minden időkben fenmaradása az oszlopokra felirt törvényben állandó. Mivel a törvény-