Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1904 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1904-06-09 / 23. szám
Hegjelen minden héten csütörtökön. SlSrS.ise'tési ár eg-37- érre: Amerikába $2. Magyarországba $2.50. í AZ AMERIKAI MAGI. REF. EGYESÜLET HIVATALOS LAPJA. A LAP TISZTA JÖVEDELME AMERIKAI MAGYAR REF. EGYHÁZI CZÉLOKRA FORDITTATIK. Published every Thursday by the HUNGARIAN-AMERICAN SENTINEL PUBL. CO. Cor. Howard Ave & Pine St., Bridgeport, Conn. ENTERED AT THE POST OFFICE AT BRIDGEPORT. CONN. AS SECOND CLASS MAIL MATTER. zi enyieteink szövetkezei«. E tárgyról e lapok hasábjain körül helül egy évvel ezelőtt már olvastunk -egy cikket. De senki nem szólt a tárgyhoz. Az eszme felett, annak -előnyére, sem hátrányaira, senki se nyilványitóttá véleményét. Abban a reményben vagyok, hogy •ezzel az alkalommal szerencsésebb leszek. Azóta ugyanis egyházi és egyleti életünknek több kiváló, szereplő embereivel beszéltem, a kik hajlandóknak mutatkoztak az eszme megbeszélésére s ha csak lehet ke resztül vitelére is. Természetes, hogy a dolog megfontolást igényel. A nélkül, hogy meg ne fontoljunk komoly tárgyat, annak meg valósításához hozzá' kezdenünk nem szabad. Hiszen ha ezt az eszmét megtud nánk valósítani, úgy az egység nagyobbá, hatalmasabbá lehetne kő.zöttünk. Ref. egyesületünk is ezt mozdítja elő, de csak részben, mert Egyesüle tünk betegsegély adással nem foglalkozik. Többször történt mái föl szólalás ebben az irányban, de természetesen semmi eredménye nem lehetett, mert az Egyesület nem tűzte ki célul maga elé a betegségé lyezést. Ezért újra felhívjuk Egyleteink ügyeimét arra, hogy egymással — ha nem csak cifraságnak használják a református nevet — szorosabban egyesüljenek. Az egyesülésre egyelőre elég volna annyi, hogy a felvételi dijak a kor külömbség szerint egyformán lenné nek megalapítva, a ki egyszer már valamely egyletnek tagja volt, az ha munka viszonyai ugv hozzák, hogy más olyan helyre kell költöznie, ahol református egylet van, minden belépti dij nélkül vétetnék fel, ha tagságát rendes elbocsátó és ajánló bizónyitványnyal igazolja. Nem szükséges fejtegetnem, hogy mennyi jó származnék eb.,öl az egyes tagokra, de főként magukra az egyletekre. Az egyének, a tagok látván, hogy ilyen gondoskodás történik róluk, megszaporodnának s az egyletek a nemes célt igy köbnyebben is aikeressebben szolgálhatnák. Hátha még azt az ideális egyesülést tudnánk létrehozni, a melynek ma még olyan kevés barátja van, — azt az egyesülést, a mely egy központi fő-tisztikar kezébe tenné az ügyek vezetését: úgy tudnánk együtt működve nagyot és hatalmasat alkotni! Most a nyár folyamán beszéljük meg a dolgot, s ha valamely irányban megegyeznünk: az egyletek tart sanak egy közös konvenciót, amelyen megbeszélhetjük a dolgokat. Szóljon hozzá e, dologhoz, a kinek e tekintetben van valami mondani valója. így keressük azokat, amelyek ~yesitenek. Y—r. Elvietek és Zászlók. Csakis magyar egyletekről es ezeknek nem csupán magyar, hanem csillagsávos lobogóiról szándékozom szólani. Napjainkban már ez olyan gyakori, hogy egy magát valamire néző egylet már zászíótaian egyleteskedésröi hallani sem akar. Tehát egy olyan iparágat is teremtett meg az ilyen hányba terelődött egyleies közlemény, a mely a szépet a hasznossal egyesíti. Természetesen a zászlókészítők ebből megélhetnek, ez hasznos, de vájjon az — e az egyle tekre — anyagi tekintetben í Semmi esetre sem. Magasabb szempontból mérlegelve e mozgalmat — az erkölcsi oldalán megtaláljuk az inditó okot, hogy miért is csináltatnak 3—4—500 dolláros díszes magyar zászlót \ A magyar becsületet akar vallani az amerikai előtt. S mikor vége van a zászló avatásnak, keresnek utat és módot — tartalmasabbnál tartalmasabb ünnepélyeken zászlóik alatt történő kivonulás által, arra, hogy az az elösmetés fokozódjék, vagy legalább is állandó legyen 1 A mely magyar kolónia vagy vidék erre a kérdésre nyugodtan fe lelheti, hogy ö náluk ez már több évi gyakorlatban nyilvánvaló, csak a legmelegebb elösmeréssel adózha tank nekik. Van azonban meg sok olyan ma gyár lakta hely a hol a drága zászló az egyleti kaszni-ban több évi börtönre van elzárva. Miért van ez? Nem másban keresendő az ok, mint az egyleti holt ver senyben. Hát ez meg mit jelent 1 Ez előt t pl. Tier toriban (ti> év elott;egy már í.kkor i * erős és gazdag egylet ellen egyszerre alakult kettő, öt ér múlva a harmadik s most, két, év óta — szüuetlenül ez nóta járja, ha ősszekülönbözünk valami lelett a földivel — nem nagyon, csak egy kicsit hely ben hagytuk egymást -r- hát had maradjon ö a ref. egyletben, én meg az első egyletnél próbálok szerencsét vagy belépek a Kossuth-ba, hiszen úgyis kell most ott az uj tag, mert diszzászlót készítettek. Már ez sem eljárás, hogy egylet a másiktól átcsalja a tagokat, de az meg már egyenesen a magyar becsületet csorbítja, hogy az ilyen verseny egyletek törnek egymás ellen. Az együttérzés — együttműködés helyett elmaradoznak ([egymásnak még olyan ünnepélyéről is, a hol már az amerikai is jobban megnézné mind a három egylet díszes zászlaját. A ki kezdte, elvégezte: a felekezeti villongásra vezethető vissza az egész história. A mely plébános ilyen hazafiasságot hirdet s igy ápolja a maroknyi magyar közt az annál inkább szükségesnek bizonyult, de most — fájdalom — meg nem levő — együttélést, összetartást: az első sorban katholikus — azután másodsorban: — semmi. De azt sem lehet elhallgatnunk, hogy a mi magyar ref. népünk is mutathatna már végre több fele baráti érzést, hogy amaz is ö is vall jón becsületet. Hibáznak fent, hibáznak lent! Magyar egyletek, különösen tj zászlósak, templomalapkö let^teli — s templomszentelési ünnepeken, s mi több a hazafias és amerikai íiun<-pélyeken — zászlóitok alatt jeienje»>k | meg. Ha több egyletnek egymáshoz közel fekvő helyeken vannak tagjai rendezzetek gyakrabban ünnepélyt. — önmagátokért és a zászlókért! TanuimaoyoK Jetei móriéi. Irta: Kat.assay Sandob. (Folytatás.) Egyéniségét több, mint egy félszázadra terjedő munkálkodása alatt se tagadta meg. Nemzedékek jöttek, nemzedékek tűntek alá a múlt ködébe. Különféle irányok támadtak az irodalomban s küzdöttek egymással: de .Jókai költészetének egyik se ártott. Külföldi mesterek, a folytonosan váltakozó "ilág nézet, hidegen hagyják múzsáját. Egyéniségét a legveszedelmesebb áramlatok között is megőrizte .. . Első regénye a „Hétköznapok“ 1846-ban jelent meg. Énül maga mondja, hogy az egész csak kecskeméthi vissza emlékezés, zaboláiban fantasia szüleménye. Ennek a megjelenése után mutatta be Petőfi Jókait Raye francia tanárnak e szavakkal: „íme egy iró, aki francia regényeket ir magyarul“. De Tóth Lőrinc, már ekkor elismerte a szerző „öreg érdemeit“. Jókai 1848 előtt a korviszonyok miatt nagyobb regény Írásán nem próbálhatta ki erejét: 1848-ban megjelentek tőle a „Vadon virágai“, de ekkor ö is oda állott a zászló alá, amelyre a szabad haza volt felírva jelszó gyanánt s a csaták tüzében, a fegyverek zörgése között elhallgatott az ö múzsája is. De mikor a hazára sötét éjjel borult, a költő újra szólt a nemzethez, hogy fényt hintsen a sötét éjszakába. 1850-ben „Sajó“ név alatt adja ki a „Forradalmi csataképeket“ két kötetben. 1851-ben megjelenik a„BujdosóNaplója“ Mind a kettőben a könyed humorai vegyül a honfibánat s a megtörtént események a lehető legszebben vannak össze forrasztva a csodás kalanddal, Nagyobb müvei még most se léphetett fel. Olvasó közönség alig volt s minden munkán, ott díszelgett a cenzori engedély „imprimotur“, ki nyomtatható. Jókai azonban dolgozott, 1852-ben megjelenik tőle a „Hangok a vihar után“ és „Újabb novellák“ cimü munkája. Jókai, miután látta, hogy magyar tárgyakról magyar költő nem irhát, ha felsőbb engedélyt nem kap: kelet felé fordult. Kelet tündöklő ege alatt keresett és talált tárgyakat s ezeket valódi keleti mezbe öltöztette. Szinte kábító az a szin és illat, elbűvölök azok a rajzok, a melyek a török Világ Magyarországon“ s az „Erdély .aranykora1* cii. ü regényeit ékesítik. E nemű müveihez csatlakozik a „Janicsárok I vég napjai“ cimü regénye. Kár, hogy e ínunkájn messze elkalandozik a történél lemtől, cselek vénye kuszáit, részletei szerte csapongók s jellemei ingatagok. E müvek gyógyító balzsamként hatottak a jelen keserűségeire s a búslakodó, magyar nemzetre. Az 1854-ben „Egy magyar nábobbaP, azonban már többre törekedett. A magyar társadalomnak egy osztályát akarja úgy rajzolni, amint az. a szabadság harc előtt élt. A szabadságharc előtt élt magyar arisztokráciának a rajza ez. Ez az osztály földi javakban gazdagon, de minden magasabb célokért való törekvésben szegényen élt. Nemcsak múltját tagadja meg, hanem azt is szégyenli, hogy magyar. A léhasággal, a hazafiatlansággal szemben áll az igaz magyar föur mindenkori minta képe: Gróf Szentirmay Rudolf. E regény meséjét szövi tovább „Kárpátby Zoltánban“ Kárpáthy Zoltán a magyar ifjúság typusa. E két müvében már diadalra jutnak Jókainak mindazon erényei, amelyekről fentebb szólottunk. Előadása elbűvölő, leírásai utolérhetetlenek, epizód alakjai ügyesen vannak jel lemezve de a társadalom rajza nem hü helyzetei túlzottak s fö hősei össze roskadnak a túlságos eszményítés miatt. 1856-ban adta ki a „Régi jó táblabirákat“. E regény politikai vonatkozása miatt érthet;' népszerűségre tett szert. 1858-ban az „Elátkozott család “-ban védi a református egyháznak az igazait. 1860-ban nem csak „Dekameronjat“ adja ki, hanem a „Szegény Gazdagok“ cimü regényét is. 1863-ban több müve jelent meg. Ezek között van a Politikai divatok és az „ üj földes ur“, két érdekes regénye. „A politikai divatokban“ Jókai a saját életét festi élénk s megragadó színekkel, amelylyel össze van vegyítve egy másik Írónak képe is. Ez Petőfi Sándor, a költőnek ifjú kori barátja. Az uj földes urban, amely a legsikerültebb regénye Jókainak, a magyar viszonyok átalakító hatása van élénk színekkel meg rajzolva. E regénynek alapeszméje a Szózat eme két sora: „Áldjon vagy verjen sors keze, Itt élned, halnod kell“. De ki volna képes a tömérdek regényt egyenként ismertetni ? Ki volna képes kimutatni, mennyi mesteri alkotás van e müvek között? Emlitsük-e a „Szerelei* bolondjait“, szóljunk-e a „Fekete gyémántokról“, Tárgyaljuk-e a „Mág is mozog a földet“, a mesék és a valónak, az igaznak s a lehetetlennek ezt a sajátságos vegyületét? Elmondjuk-e a „Kőszívű ember fiainak“ sorsát, csodáljuk-e az „Enyém, tied, övében“, a szenvedély Ívé ■ftiiBIflB ; fiittÉh lv
