Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1904 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1904-03-31 / 13. szám

Nagy hétben.

A virágvasárnapi Hozsánna elhangzott. A néphegy változó, mint a tó fodra, hajnar szétfoszlik. Olyan közel esett a gyábzos nagypéntek a „feszítsd meg“ kiáltáshoz. Hát ez lett az elösmerés azért az önfeláldozó szeretetért, hűségért ?

Minden nemzet igyekszik megtisztelni elhunyt nagy fiai émlékét. Az emlékoszlopok nagyságáról s feliratáról következteti s tudja meg az utókor, hogy milyen nagy érdemeket kívántak megörökiteni.

Jézusnak is állított a sajátkora emlékoszlopot :^a golgotha keresztjét. Milyen gyászos, lealázó emlék s ime a Jézus halála a váltság halál s ennek mintegy jeliépe, a kereszt, a világ feletti győzelemnek, a büntöli megváltásnak, az Istennel y&tó kiengesztelésnek is jelképe és minden* nagy, dicső és nemesnek útmutatójává lett.

Jézus Istenországát megálapitandó jött alá e földre. Ö az emberiségből egy nagy családot akart alkotni, melyben mindenki Isten gyermekének és testvérnek tudja és érezze magát, hol az embert ne a külső, a látszat, hanem a belső lényeg szerint ítéljék, melyben mindenki meg nem szűnő jóakarattal viseltetnék egymás iránt.

Eleinte csak a kevés, de bizalmas tanitványcsoport volt munkatársa, de eljött az idő, a midőn ezt az egész világnak tudtára kellett adnia ; midőn magához Jeruzsálembe, az ország fővárosába ment ama követeléssel : „Térjetek meg, mert elközelitett Istennek országa“.

A virágvasárnapi bevonulásakor ezrekre menő sokaság kisérte, de a midőn kijelenté, hogy ö nem földi királyságot kíván alapítani, gyűlölettel fordult ellene a vezető elem s ellene lázitá a népet is. Előre látta ezt Jézus is, ezért mondá a Getsemané kertében: „Atyám, ha lehetséges, múljék el tőlem a keserű pohár“.

Ha csak egy pillanatra is megrendült volna messiási küldetésében, az éjszaka védelme alatt könnyen elmenekülhetett volna üldözői elöl. Ámde, ö nem téveszté szeme elöl a felséges célt, el nem feledte^ hogy az az ö mindennapij^eledele, hogy a mennyei Atyának akaratát betöltse s ha kell, halálával pecsételje meg tudománya isteni eredetét.

Tudta, hogy az általa hirdetett igazságok csak úgy fognak gyökeret verni az emberi szivekben, ha ezekről a legfőbb földi bírósága előtt is nyugodtan és határozottan bizonyságot tesz.

így lett halála, vértanúi halál.

Ezért örök hála, tisztelet és kegyelet tárgya a Jézus halála az emberiség szivében.

De ha csak vértanúi halált halt volna, nem sokban különbözik egy Socrates, egy Húsz János, vagy egy Savanarolla vértanuságától.

Jézus halála egyszersmind áldozati halál is volt.

Élete főcélja volt, hogy az eltévedteket jó útra vezesse, a megvetetteket magához emelje, á bűnösöket bűneiktől megtisztítsa, a szerencsétleneket megvigasztalja, a nyomorultakat emberi méltóságuk tudatára ébreszsze ; ezért fáradt, nélkülözött, lemondott,áldozott mások javáért.Minden szava, minden tette egv-egy áldozat volt, hogy az embereket a bűntől megszabadítsa és uj erkölcsi életre serkentse. A könyörülő szerete eme csendes áldozatát megkoronázta halála által, mert itt látjuk, hogy ö kész volt a halálra,nem önmagáért, hanei.. a bűnös emberekért s igy lett továbbá az ö halála kiengesztelő halál.

Arra több példát nyújt a történelem, hogy egyesek a jóért fáradtak, áldoztak, meghaltak. De Jézus meghalt az ö ellenségeiért. Ö bűnt nem tett, az igazság útjáról soha le nem tántorodott, az üldözés, a .gyalázat, a szenvedések közepett is Isten akaratát látta s- nem lázad fel rendeletéi ellen, nem dacol végzéseivel, nyugodtan hordozza a legnehezebbet is, ki van engesztelve Istennel és a világgal. S mindezt teszi azért, hogy váltság halálával eleget tegyen Isten igazságának. § r/ÜfoV

Nyerj nékünk is Jézus! érdemmel, véres elégtételeddel Édes Atyádtól a megbántatott Istentől bünbocsánatot. Társaidnak híveidet vedd be Mennyei örökségedbe.

(Dics. 9. v. 8.)

VIRÁG ISTVÁN.

Az imádkozásról.

(Folytatás.)

Végül azokhoz is van egy pár szavunk, kik szoktak imádkozni. Reméljük, hogy, sokan vannak olyanok azok között, kik 3 sorokat olvassák, akik jól tudják, hogy mi az imádság. Nem árt azonban,ha ezeknek is szolgálunk nehány jó tanácscsal és gy buzdítjuk őket e fontos kötelesség teljesítésére.

Azt hiszem, nem csalódom, ha azt állitom, hogy sokan vannak a keresztyének között, kik nem szívből imádkoznak. Sokan vannak, akik nem gyűlölik, mint Dávid király, a haszontalan gondolatokat. Bizony mindnyájan,minden nap elmondhatnánk a megtért Hottentottával: Uram szabadíts meg engem minden ellenségemtől, főként pedig á bennem lakó rósz embertől. Nem szabad elfelednünk, hogy a gonosz leginkább akkor támad meg bennünket, a mikor imádkozunk s a jó keresztyénre nézve az imádkozásnak órája, a gonoszszal folytatott, harcnak az órája s. Azok az imádságok, amelyek nem ilyen lelki harcban^fogamzanak — ] keveset ér nek. Különben imádságainknak a jóságát nem magunk Ítéljük meg,hanem az Isten, kinek sokszor az tetszik a legjobban, a melyikben mi legkevésbbé bíztunk.

Ha imádkozunk a következőket tartsuk szem előtt. ;

1) Legyen benne’kifejezve az atisztelet, ainelylyel mi emberek viseltetünk az Isten iránt.

Soha sem szabad elfelednünk azt, hogy mi'emberek^vagyunk s mindig szemünk előtt kell tartatnuk azt is, hogy minő felséges kiváltságunk az nekünk, hogy Istennel beszélhetünk. “AzérP könnyelműen, gondatlanul^ (belőtte nem szabad megjelennünk. Ne feledjük, hogy az a hely, a hol imádkozunk: szent hely, az égnekkapuja s ha nem az van szivünkben, ama a szánkon, Istent kisértjük, aki bizonyára nem hallgatja meg, ami kiáltásunknak a szavát. „Ne gyorsalkodjál a te száddal és] a te elméd ne siessen valamit szólni. Isten előtt, mert az Isten mennyben van, te pedig c földön, (Pred: V. 2 mondja a bölcs) Prédikátor és valóban igaza is van. Gondoljunk mi is mindig Isten nagyságára és saját gyarlóságunkra. Mikor Ábrahám imádkozott, azt mondta. ,,En csak por és hamu vagyok“. Ismerjük el mi is, hogy „gyarló voltunk bűnben eredett“A

2) Imádságunk ingazán alélekböl fakadjon. Vagy is akkor imádkozzunk, amikor a Szent lélek megihleli lelkünket, mert igy imádkozásunk nem lesz puszta formaság. Az imádság az emberi lélek megnyilatkozása, épen azért vigyáznunk kell arra, hogy az puszta alakisággá ne sülyedjen alá. Fájdalom, sokan vannak az emberek között, akiknek az imádsága csak merő formaság. Szép szavakat, megfelelő szentirásbeli idézeteket használnak: de hiányzik ezekből a szív, a bensöség, a lélek. Imádkozzunk azért leiekből!

3) Minden nap i mád kozz u n k. Isten a jó rendet kedveli, azért a napnak valamely óráját tűzzük ki mi is a rendes imádkozásra. Az, hogy a zsidó templomban reggel és estve volt az áldozat, nem esetlegesség'volt. A rendetlenség nyilvánvalóan a bűnnek a gyümölcse, de azért az imádkozás idejére nézve senkit sem lehet megkötnünk. A födolog az,hogy lelkünk javáért minden nap imádkozzunk. Pia van időnk az evésre, az alvásra, a napi munka elvégzésére : szakítsunk időt az imádkozásra is. Válasza meg ki-ki magának a legalkalmasabb időt. A legjobb, ha Istennel akkor beszélünk, mikor még nem kezdettük meg napi foglalkozásunkat. De, ha valaki nem teheti ezt :£nem baj, a födolog, hogy minden nap imádkozzunk.

4) Legyünk állhatatosak az imádkozásban.Ha egyszer elkezdünk imádkozni, ne hagyjuk el azt a jó szokást. Lehet hogy megszólal szivünkben a kísértő :Ember-ember jársz a templomba néha néha, ne háborítson azért, ha nem vagy állhatatos a magán imádkozásban. Majd testünk szól hozzánk, álmos, fáradt, vagy épen beteg vagy: most ne imádkozz! Majd az eszünk szól igy: Sok végezni valód van ma, szabd rövidebbre imádságodat! Mindezek a Sátán kísértései, egyértelműek ezzel: „Hanyagold el lelkedet“. Nem azt követeljük, hogy az ima mindig egyforma hosszú legyen, de azt, hogy állhatatosak legyünk az imádkozásban. Az apostol azt mondja: „szüntelen imádkozzatok !“, de bizonyos, hogy nem azt érti ez alatt, hogy a keresztyén ember egyedül ezt a kötelességet teljesítse, hanem, hogy az imádkozástól semmiféle kisértésnek ne engedjük magunkat eltántoritatni. A mint ideje vagyon a vetésnek és az aratásnak, a nyárnak és a télnek s a mint a pogány istenek oltárainál soha sem aludt ki az égő áldozat lángja: a keresztyén ember szivében is égnie, lobognia kell az Isten iránt érzett hála és tisztelet fáklyájának. Legyünk bár társaságban, munkában, utón imádkozzunk, mint Nehemiás imádkozott még Artaxerxes közelében is. Azt az időt használjuk fel a legjobban, amelyet az Istennel való társalkodásban töltünk el. Az az ember sMz a nemzet boldogubigazán, amely ebben a hitben, ebben a meggyőződésben élve igazán betöltilsten iránt való kötelességét.

5) Buzgón imádkozzu nk. Nem kell kiabálni, a mellünket verni, hogy buzgóságunkat be bizonyítsuk, de minden szavunkból érezzék ki szivünk melegsége s igazán érdeklődjünk az iránt, amit cselekszünk. A biblia megtanít bennünket imádkozni. Jákob Pennelben azt mondja az angyalnak: „Nem bocsátlak el addig tégedet, mig meg nem áldsz“. Dániel ezt sóhajtja. „Uram hallgass meg! Uram légy kegyelmes. Uram figyelj reám és cselekedd meg tennen magadért oh én Istenem! (Dán. 9: 19). Jézus testének napjaiban nagy kiáltással és könyhullatással imádkozott. (Zsid. 5: 7.) Milyen különbség van ezek között és a mi imádságunk között. Bizony sok imádkozónak mondhatná Isten azt: Nincs mindenre szükségetek, amiért imádkoztok. Igyekezzünk megszabadulni ettől a hibától. Demosthenes, a kitűnő szónok egy embert, ki elbeszélte előtte élete történetét, eleinte meg sem akart hallgatni. Mikor az ember látta, hogy Demosthenes rá se ügyel, nagyon elkeseredett s felkiáltott, hogy amit beszél az igaz. Demosthenes pedig igy felelt neki: Most már hiszek neked ! így vagyunk az imádkozással is. Csak a buzgó imát, hallgatja meg az Isten.

6) Imádságunk alapja arendithetlen hit legyen. Hinnünk kell, hogy imádságunkat meghallja ami Atyánk Istenünk s ha az Isten akarata szerint való dolgokot kérünk, — úgy kérésünk meghallgattatik. Jézus maga mondja ; Mindazt, amit kértek, mikor imádkoztok,higyjétel el, hogy meg kapjátok és megadatik nektek. (Mark. XI; 24.) Hit nélkül az imádság nem száll fel az Istenhez. A mit kérünk, az Ö nevében kérjük..........

7) A hit mellett szilárdan álljon a bizalom. Olyan bizalmat értünk itt, aminö volt a Mózesé, mikor Isten előtt imádkozik, hogy népét tartsa meg, bár az sokszor hálátlan. Olyan bizalmat értünk, minő a Józsue bizalma volt, ki mikor a Kannaewok előtt meghátráltak az izraeliták, bízott abban, hogy az Ur az nevének dicsőségéért megszabadítja őket az ellenségtől s diadalra vezeti fegyvereiket. Olyan bizalommal kell imádkoznunk, a minővel imádkozott Luther kiről egyik kortársa feljegyezte, hogy, úgy beszél mint Istennel, a gyermek az atyjával.

8) Mondjuk el Isten előtt mindazt, amit akarunk. Ne

legyen imádságunk csak nagy általánosságban tartva. Nem elég, ha csak azt mondjuk, hogy bűnösök vagyunk, de mondjuk ki nyíltan, mely bűn égeti lelkünket. Soroljuk fel bajainkat, fájdalmainkat s kérjük a bajok, fájdalmak orvoslását. Jakab nyíltan megmondja, hogy Ezsautól fél. Elizér azért imádkozik, hogy az Ur mutassa meg neki, ki lesz Izsáknak a felesége. Pál is gyakran imádkozik ilyen részletességgel. Ne titkolódzunk az Ur előtt. Hittel, bizalommal tárjuk fel előtte minden szükségeinket, mert csak így várhatjuk, hogy a zörgetönek megnyittatik.

9) Ne csak magunkért imádkozzunk, hanem*fmásókért is. Kisebb-nagyobb mértékben önzők vagyunk Együtt jár ez bűnös ember volunkkal. EmiatUsokan csak önmagukért imádkoznak, másokról pedig elfelejtkeznek. Annak azonban, aki igazán teljes hittel és bizalommal imádkozik : nem szabad elfeledkeznie másokról sem. Az szeret bennünket igazán, aki érettünk imádkozik: ahol igy imádkoznak ott jön segítségül a Szent lélek, Istennek lelke.

9) Imánkban mindig jusson kifejezésre az Isten iránt érzett háladatosság. Azaz imádság a valódi, amelyben a szívnek halája is kifejezésre jut. Könyörgéseitekben, imádságaitokban kéréseitek hálaadással jelenjenek meg az Isten előtt, (Filip. 4: 6.) igy int Pál, a nagy apostol. . . Kegyelemből van, hogy nem vagyunk a pokolban, hanem van reménységünk arra, hogy a Jézus érdeméért az Atya megtart. Kegyelemből van, hogy Istennek lelke vezérel bennünket, hogy valahogy eine veszszünk, járván a bűnnek utjain. Mindent, amink csak van, Istentől nyertünk, ezért hálaadással kell említenünk az Ö nevét.

Szives olvasók ! Vigyázzatok ezekre, amiket elmondottunk a ti imádkozástokban. Ha megtartjátok ezeket : imádságaitok meghallgatásra találnak.

Ha valakinek a lelki állapotáról akarok tudni valamit, csak azt kérdezem hogyan szokott imádkozni. Az imádság ugyanis a léleknek a hőmérője. Valakinek a vallássosságát ez által mérhetjük meg.

Fájdalom, a keresztyén világ ma nem nagy súlyt helyez a magán imádkozásra. Prédikációk, jó könyvek, különböző vallásos társulatok — Istennek hála — virágzó állapotban vannak, de a magán mádkozás el van hanyagolva.

Oh, bárcsak közel volna az az idő, a mikor minden keresztyén: imádkozó keresztyén volna. így virágoznék az egyházi élet s igy venne igazán mind nagyobb hatalmat közöttünk az Istennek országa.

Angolból szabadon: KASSAI ANDOR.

r

Életűek kenyere.

Jézus megvendégel ötezer ember.

Máté 14. r. 13—23.

„Jézus mondá nékik : én vagyok az életnek ama kenj7ere“.

(Ján ev. 6. r. 35 v.)

Ezt a csoda történetet mind mik evangyeliomban feljegyezve találjuk. Ebből nyilvánvaló, hogy ez igen nagy befolyással volt a tanítványokra, János e történettel együtt jegyzi fel Urunk ama nevezetes tanításáról, hogy ö miért az életnek ama kenyere. Ez a csoda nemsokára keresztelő János halála után történt. Midőn Jézus erről értesült, visszavonult egy félreeső puszta helyre, meggondolván a János szomorú sorsát s egyszersmind gyászolván is ötét. Előre látta, hogy ez e sors várakozik ö reá is. A tanítványok is visszaérkeztek első térítői utjokból, nekik is kissé pihenésre volt szükségök.

Azonban az isteni mester nem soká maradhatott nyugodtan, csendes szemlélődései közt felkereste a tudni vágyó nép. Tanulságos volt ez ! Az a sokaság érezte, hogy lelkűknek valamire szükségük van s ezt másutt nem találjak fel, Jézusban. A fáradhatatlan Mester hirdeté. nekik eva»■fH

w

•>

Áf* .