Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1903 (4. évfolyam, 1-53. szám)

1903-03-12 / 11. szám

Felelős szerkesztő': ^-ä.Iu-Zk.SS-S.-Z’ s.íLh.'Tidoe bridgeporti ref. lelkész. A lap szellemi részét illető minden közle­mény az ő címére: Cor. Howard Ave, & Pino Street, Bridgeport, Conn, küldendő. EDITOR: IER/Ott. _Zk.le2-r. Kalassay, Pastor of the Hungarian Ref. Church, . Cor. Howard Ave. & Pine st. Bridgeport. (Hungarian=American Reformed Sentinel.) ILdEegr jelem. minden cső-1 ■■ J ■■ M DB tortokom. Előfizetési á.r egry évrre : -S-merüteafoa, $2. nvCa.gry-o.rország'ra. $2.50. Az Amerikai flagyar Ref. Egyesületnek hivatalos lapja. A lap tiszta jövedelme amerikai magyar ref. egyházi célokra fordillaMlc. . Published every Thursday hy the “Hiitiin Sentinel Piling Mit," Cor. Howard Ave. & Pine st., Hridgeport, ("oua, ENTERED AT THE POST OFFICE AT BRIDGEPORT, CONN. AS SECOND CLASS MAIL MATTER. ima Március 15-ére. Felséges Ur, népeknek és nemze teknek Istene, ki örök hatalommal intézed az emberiség sorsát, hozzád jövünk ebben az órában s lelkünk szárnyain vissza szálunka múltba, az emlékezet fáklya világánál is téged keresünk; hozzád vágyik a mi szi­vünk, mert hatalmadnak s hozzánk való szeretetednek tanúbizonysága ez a nap is. Oty hát hogyan is feledkezhetnénk meg rólad e napon?! Hiszen te voltál az, a ki meghallgattad szolgaság­ban sinylödö néped kiáltását s férfi­út támasztál, a ki, mint Mózes csoda tevő hatalommal bírt s kinek ajkait, mintáz Áronét felruháztad ékes szólásnak ajándékával. Te tetted azt oh fölséges Ur, ke­gyes Istenünk, hogy a szadadság szellemétől áthatott nép szivében, lángra gyültak az egyenlőség és testvériség eszméi is. Te oltáb az emberiség szívébe mind ezeket; te oltál lelkesedést mindnyájunk szivé­be e magasztos eszmék iránt s,te jut­tattad diadalra azokat, édes hazánk életében is egy ilyen mp.m! L’e pró-» báltad meg a hab mad részt, s átvit ted őket minden veszélyen. A harc vészei épen úgy nem törték meg őket, mint a sötét éjszaka ré­mei meg nem rémíthették, s nem ír­től ták ki a te néped szivéből a sza badság, egyenlőség és testvériség iránti szerotetét. Zughaftott a vész fejünk felett; az ágyú Zörgésekor, a kardok villámlásakor is arra gon­dolt a te néped, hogy te látod, te tudod, bogy azért a földért harcol, a melyet őseinek vére öntözött. És bár mily sötét volt is az éjszaka mely egünkre borult: néped nem csügedetf,' hanem bízva bizott ben­ned, ki a keserűből is édeset hozol ki, ki az igazságnak vagy felséges Isten$. És az éjszaka elmúlt! Fényes pap ragyogott egünkön! Mit adjunk ezért neked hatalmas Isten? Ha most egy félszázad múltán visz szatekintünk - e pap vívmányaira, érezzük, hogy hálánk nem lehet elég nagy arra, hogy csak meg is köze­líthessük irántunk tanúsított szerel medet. Esdve kérünk azért, hogy ne nézd gyarló voltunkat, süt fogadd kedve­sen a szivünk mélyen fakadt hála érzelmeit, a melyek ajkainkról hoz­zád szálának fel ebben az órában! Hálánk mellett hald meg kérése­inket is Felséges Istenünk.- • Mi úgy élünk itt a népek tenge­rében, mint a vihar vert kószál. Jó barátinknak száma kevés, s ellensé­geink mind a fejünk fölé növekedő­nek. Adj azért mindnyájunk szivé­be szeretetnek lelkét; cselekedd hogy azok az eszmék, a melyek egy ily napon lobbantak lángra, ural­kodjanak mi közöttünk is, s ne fe­ledjük el soha, bog/ ezek nélkül az eszmék nélkül csak oldott kéve va­gyunk. Áld mega hont és a honnak aty­ját, ki együtt érez, együtt gondol kozik nemzetével; áld és szeres ötd, mig a honnak ól. Azokat kiket a mi édes hazánk kormányzására kiválasztottál: áld meg az anya földnek lángoló szerel mével. Őrködj kegyelmeddel e föld felett is, hol most? lakozást adtál mi ne­künk. E férfiút, kit e szabad nép élére állitál, ruházd fel bölcsesség­gel és soha meg nem tántorodó igaz­ság szeretettel. A tanácsosokat áld meg értelemmel, hogy annak vilá­gánál lássák azt mi jó s távolítsák el azt, a mi gátolja a szabadság föld­jének fejlődését. Minket pedig édes atyánk ruházz fel lángoló szeretettel az édes haza iránt, hogy itt túl a tengeren is le gyünk .édes gyermekei az édes ha­zának, s ne feledjük el soha azokat a kötelességeket, a melyekkel nevünk nek tartozunk. Áldj, oh áldj meg minden népe­ket, kik nevedet félik s vedd el irgal­madba azokat, a kik hozzád esedez­nek. Ámen. Vasárnapi iskola. Ének: a 107 ik dicséret. Imák: mint említve volt. Olvasandó Máté V: 17 27 ig. Miután Jézus meg felelt arra a kérdésre, kik a boldogok, egy Aoásik kérdést tisztáz hallgatói előtt é$ ez nem más, mint az, hogy vájjon azért jött-e Ö, hogy a törvényt eltörölje? Ö maga kijelenti, hogy nem a.tör­­vénynek az eltörlése végett jött, hanem inkább azért, hogy példát adjon arra, miként kell a törvényt igazán, valóban betölteni. Isten az emberiségnek: Mózes által az n. n. tiz parancsolatban olyan tör vényeket adott, a melyek a legtel­jesebb mértékben ki elégíthették hosszú időn át az emberiség lelki szükségeit. De eljött az idő, a mikor az emberi lélek többet kívánt, meg magasztosabb célokért kezdett lelke­sülni. Istenben nem az erős bosszú álló Istent látta, hanem az édes atyát s az embereket nem egy kivált-, ságos nép szentpontjából Ítéli meg, kandin a testvéri szeretet magg«zto­­sabb szempontja lesz az irányadó. Ezért akarja Jézus, hogy a mi igaz­ságunk feljebb bövölködjék az Írás­tudók és farizeusok igazságánál. Ezért magyarázza meg a tiz paran­csolatnak egyes pontjait, egyes zsidó Vallás szokásokat. Minő magasztos ez a szempont, a melyből Jézus vizsgálja az egyes törvényeket. Ha méltó követői akarunk lenni a Jézusnak, erre a magaslatra kell fel: emelkednünk. íme hogyan magyarázza Ö ezt a parancsolatot: Ne ölj! A tiz parancsolat csak ennyit mond: Ne ölj! — Jézus azonban to­vább megy, azt is méltónak tartja az itéletre; a ki haragszik az ö atvatiá­ra, s azt a ki azt mondja az ö ember tesvérének: Káka, már méltónak tartja arra, hogy a gyülekezet meg rovásában részesiiesék, azt pedig a kit bolond nevezéssel illet valakit a pokol tüzére vetendönek Ítéli.... Vagy hallgasuk meg csak miként utasít bennünket az atyafiakkal való békességre?! Ha csak ezt a pár példát vizsgál­juk is meg: be kell látnunk, hogy Jézus valóban azért jött, hogy a tör vényt betöltse s egész élete példakép arra, hogy miként kell betölteni az ur törvényét. Igyekezzünk arra, hogy az ö nyom do Kait kövessük. k.) Ha egy ember roszat cselekszik, valakit meg ver, meglop, vagy más ilyet csinál, mi történik vele? i.) A biró elé állítják, k.) Mit csinál vele a biró? í.) Elitéli a törvény szerint, k.) Ki adott törvényt legelőször az emberiségnek? f.) Maga az Isten, k.j Hány pontból állott az első tör vény. f.) Egy pontból, k.) Melyik volt ez az egy pont: f.) Ne egyetek egy fának a gyü­mölcséből. k.) Aztán ki által adott az ur tör vényt az emberiségnek, f.) Mózes által: k.)Hány pontból állott ez a törvény f.) Tiz pontból. k.) Mond el a tiz parancsolatot, f.) El kell mondatni a tiz parancso­latot. . k.) Azért jött-e a Jézus, hogy a törvényt eltörölje? f.) Nem, hanem azért, hogy betölt se s nekünk példát adjon arra, hsgy miként kell törvény szerint élnünk. Zendülés Efézusban. Apóst. Cselek. 19 r. 29 40 v. Az apostol működésének befolyá­sa érezhető volt Efézus társadalmá­nak mindenik részén. A városon ki vülis több vidéki városkára kiterjedt hatása, minden alkalommal roppant nagy volt hallgatósága s természet­szerűen csökkent a pogány templo­mok látogatóinak száma, s minél ke­vesebb pogány isten szobrot vásárol­tak. S minthogy Efézus az ilyesmi gyártásának központja volt, érző kény veszteséget szenvedtek a po­gány isteni tiszt. hanyatlásával. Pál az ötvösök szemében a legnagyobb el lensége lett a közönségnek s ötet­­mindenáron elkellett némitaniok. A zendülés elutazása estéjén tört ki. Előzetesen csend volt. Erre mutat, az, hogy hívei és társai közzül ket­tőt. Timotheust, Erastust elküldte előre, hogy a Macedóniában és Gö­rögországban fekvő egyházakat fel­szólítsák a köynör adománygyűjtés­re, hogy az adomány együtt legyen, mikor Pál valamivel később hozzá­­jok érkezik. A zendülés szitója volt Demeter nevű ezüstmüves. Később János após tol azt Írja róla, hogy tevékeny részt vett az eteznsi egyház ügyeiben, te­hát keresztyén lett. Hányszor meg­történik, hogy azeg\ház, vagy e­­gyik másik gyülekezet legvéresebb­­szájú ellensége lehivel-b tagjává less; annak! Példa maga Pál apostol.De­meter Diána szobrokat késziiett. Feje lehetett az ötvös céhnek, Ö igy szólt társaihoz: ,,férti; k, tudjátpk, hogy nekünk minden gazdagságunk e mesterségből vagyon Félő dolog pedig, hogy nemcsak ez a mestersé­günk veszszend el, hanem a nagy­­istenasszonynak, Dianának templo­ma is semminek Ítéltessék“ Azzal is vádolta Pált. hogy ez. a kézzel csi­nált bálványokat semmiknek ítélte. Az apostol predikálását nyomon kö­vette a cselekvés. Mikor a mágikus jós könyvek ellen szólott, a nép el­égette azokat, mikor a bálványok el­len prédikált, nem vették azután az istenszobrocskákat. Tehát maga Demeter vádolása volt a legfénye sebb bizonyság arra, hogy milyen hatást gyakorolt az. apostol a nép­re. Ezek az apró szobrocskák a hires efézusi Diana templomot mintzáták, benne az istennő képmásával s ezt imádták házaikban. A katholikus­­ság ezt később az olvasóval cserélte föl, hogy imádkozni sem tud a nél­kül. Ha útra ment magával vtite ab­ban a hitben, hogy az megvédi a ve­szedelemtől. Az öl fősök jó vásárt csináltak az ilyesmivel, mert mindenki igyekezett venni belőle. Csak természetes, hogy az ötvösök* zendülést szítottak a tömegben, nem annyira a régi vallást, mint saját jövedelmüket féltették. S mert nem tudtak ellene okot felhozni, meg akarták ütlegelni. így ütközik az evangyelium hir­detése ma is egyik másik üzletbe. Két dolgot nem szeretnek az embe­rek, hogy jövedelmükben, vagy he­lyesnek tartott bal vélekedésükben zavarva legyenek. Az evangyelium hirdetője összeütközik az italmérés-” sei is, valamint a társadalmi s poli­tikai különféle bűnökkel. Jaj aziga­­hirdetöknek, ha ilyesmik ellen be- , szélnek. Pedig az igehirdetönek min­den körben s minden időben éreztet­ni kell hatását. S mint tenger hab­jai közt a kószál, az ilyen ellensé­ges támadás koszt szilárdan áll az Ur egyháza. A zendülö tömegről is igen jellem­ző módon van emlités téve a felvett részben. A keleti nép véralkatánál fogva fogékonyabb az ilyesmi lá­zitó szavakra. Betelt az egész város háborúsággal, a piacra rohant a nép s el fogta a Pál úti társait s vitte a színházba; ez a keletieknek kedvenc szórakozási helyük volt, őO ezer em­ber is elfért ott. S a legtöbb zajon­­gott, de maga sem tudta, miért. Pál el akart oda menni, hogy védje tár­sait, de a taniványok nem engedték. A város egyik magas állású tisztvi­selője azonban pártjukat fogta. Hányszor ismétlődik az életben ez a jelenet! Ilyen esetben hasonlókóperi védeni kell a keresztyéneknek egy­mást. A tömeg inkább meghallgat-

Next

/
Oldalképek
Tartalom