Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1903 (4. évfolyam, 1-53. szám)

1903-02-12 / 7. szám

miatt, másodszor pedig, ha azon a napon a tizenegy apostol egy cseppet sem prédikált volna idegen nyel veken, és pedig annyit, hogy három ezer lelket megtérítsen azon predikálások által és kisegítve a felházban összegyűlt összes még más 109 tanítvány által, mivel számszerint 120-an voltak, midőn a Szentlélek elküldetett reájuk, nők és férfiak összesen,

és ha mondom, semmit nem prédikáltak volna is a népnek oly fokú meggyőzésére, hogy azok a keresztségnek alávessék magukat, akkor is minden nő ős férfi tanítványnak 25 darab megtért hívőt kellett volna megfüröszteni azon a napon, hogy a 3000 megtért hivő meglegyen kérész telve. A tanítványok pedig ezzel nem igen foglalkozhattak és igy ha csak felére tegyük is a nők számát, a férfiakra már 50 darab keresztelés esik, a mi, ha hozzá adunk egy kis ceremóniát, mely ilyen vallásos szertartással járni szokott, és talán még egy-egy rövid imádságot^ bizony a ligha nem volt több egy napi munkánál. Azonban hihető dolog, hogy e kereszteléseket csakis az apostolok maguk végezték és ebben az esetben közel háromszáz kereszteles esett egy re, melynek pár óra alatt kellett végbe menni; ha legalább is déligprédi káltak és ha még hozzá étkeztek is valamit. Igv ha minden percben meg kereszteltek egyet, a tizenegy apostolnak öt órai szakadatlan munkát adott volna e tömeges keresztelés és legalább is tiz hordó vízre lett volna egyuek szüksége, a mi 110 hordót tenne ki a tizenegynél, a mit még csak föl sem tételezhetünk Jeruzsá lemnek említett vízhiánya miatt. De ha fölteszszük, hogy volt egy-egy apostolnak tiz hordó vize, a magam részéről bajosan lettem volna a három századik abba a vízbe bemártóz ni, pedig nem is vagyok zsidó, a kik különösen még abban az időben, oly pedáns szigorúsággal és a tuzásig menő óvakolással tartózkodtak min den tisztátalannak még az érintésé töl is, nem a belemártózásától.

Azon érvelésük a baptistáknak, hogy a bibliában sehol sem találjuk megírva, hogy az apostolok gyerme

keket kereszteltek volna, szintén nem mond semmit, mivel azt sem találjuk megírva, liogv nem keresztelték. Midőn Péter megkeresztelte a Kornelius háznépét, rokonait és jó barátait, hogy tudná azt valaki bébi zonyitani, hogy ott a gyermekek ki voltak zárva és a hivő Kornélus gyér mekeitöl megtiltotta volna Péter a keresztvizet? Avagy midőn a tömlöctartót megkeresztelte Pál, “minden háznépével egybe” (Csel. 16: 33.) nem voltak ott az ö gyermekei is?

A bibliának hallgatása a gyermekkeresztség felől semmi egyebet nem mond, mint azt, a mit sok egyéb lényegtelen dolgok felöl, a mit úgy óhajtanának némely szőrszál hasogató theologusok, ha csak egy szót is szólna valahol a biblia, t. i. hogy a biblia irók előtt oly lényegtelen és eltűnő volt e dolog a többi lényeges és fontos dolgok mellett, hogy azt föl sem említették. A biblia célja az emberek megtérését munkálni s hí az ember megtért, a külsőségekben igazodjon el úgy, a mint neki azt Isten a lélek által tndni engedte. Nem kell attól félni, ha valami külsőséget nem bizonyos előirt régula szerint végez el, mert ilyen régulákat a biblia nem is állított föl, azok csak az emberek által lettek fölállítva.

A baptisták szemünkre vetik, hogy a csecsemő keresztelés a népet elbabonásitja. Általános, pl. a ma gyár köznép közt azon nevetséges ba bona, hogy az ördög kicseréli a meg nem keresztelt gyermeket, avagy az. hogy a keresztség megváltja a gyermeket az eredendő bűntől és több efféle. Leginkább pedig attól félnek, hogy a kereszteletlenül meghalt gyermek éjjeleken haza jár keresztségért és a lelke elkárkozott.

Valami igazuk van is, a midőn minket ezekkel vádolnak. De arra való a biblia, hogy a keresztyén ember olvasgassa és arra valók a lelki-Snok, hogy a népet oktassák és isztaságát megröizzék a babo- De mit nyernek a baptisták azzal, hogy gyermekeiket meg nem keresztelik? Először is azt, hogy meg fosztják a szülőt egy olyan hathatós ájtatossági gyakorlattól, a mely első

Először is tévednek az eredeti görög szó értelmezésében. Mert ámbár annak etymolygiája azon szóhoz vezet v i sza, mely azt teszi, kogy be már: mi, de nem veszik tekintetbe azt, hogy e szó a bibliában többször hasz: állatik képlegesen is, a mikor többi • nem feltétlen bem árt ást, vagy alán elitest jelent. A sző visszaható alakja a Septuagintában (az ó-testamen: unnak “Hetvenes“ név alatt isii, rí: görög fordítása) négyszer fordul * ö és csak kétszer szószerinti élteién ben: a Námán bemártózásáról a Jón ,n folyóban és a Judith fürdé séröi szólván, egyszer methaphoriku san elképiesen), használván a me lap! rt Ézsaiás a fejetlenségről, vagyis . törvénytelenségről szólván, a mH' öt környezte, az pedig csakis kép! gesen meríthet vagy boríthat el v: Jakit, nem szószerinti értelembe U. V negyedik esetben pedig cere mi i ikus mosódást, jelöl tisztátalannak rintése után, a mi szintén nem volt ilamerités.

A nj testamentom szintén hasz ná! j e szót jelképiesen, pl. Mk. 10: 38. : 9. Lk. 12: 50.— Lk. 11: 38 pedig féli i érthetetlenül mosódásról szól, m: a azt mondja, hogy a farizeusok icsodálkoztak azon, hogy Jézus nem mosakodott meg az evés elölt.

Még az sem bizonyos, bogy Kérész lek János azt az ö hozzá kitóduló sok: ágot egytől egyig alámentette volna, mert nem sok ideje maradt volna a prédikálásra, ha ugyan egyáltalán képes'lett volna azon törne ges ulámeritést végezni. Neki pedig a n: gtérést volt célja munkálni és pré ikálni. Mindazáltal ott volt elég viz és a tömeg tetszése szerint beírni : kozhatott; hanem azt már tud jak. hogy Jeruzsálemben nem volt vi/ :gy pár ezer ember megfürdésé re, mert esővizet gyűjtöttek a város vizs/ éhségének a fedezésére és még a magánfürdök is el voltak tiltva viz hiány miatt, mégis az első Pünkösd napján háromezer lélek megkeress telkV: léséről olvasunk egy nátron, melyet más ötezer követett rövid ne hány nap alatt, és árra még gondolni sem lehet, hogy ezek mind be let tek volna mártva: először a vízhiány

T ARCA.

ZE3:a„za, jött.

Irta: 0. Diőszegky Mór.

Erős Adám vagyonos gazdaember volt. Maga szerezte a vagyonát vasezorgalommal, hulló verejtékkel. Vele volt az Isten, megáldotta szorgalmiéit, megszámlálta hulló verejtékét, megsegítette, ha lankadozott, szóval vele volt, mig idáig érkezett. De Erős Adám, mikor idáig érkezett, mikor már ö maga is úgy gondolta, hogy elég van a földi jóból, hát ö maga kezdte elhagyni az Istent, úgy gondolta talán; hogy most már csak elboldogul magára is. Gőgös és felíuralkodott lett. Csak azokat nézte embernek, akiknek egyformán volt ö vele. A honnan ö'idáig jutott, oda csak kevélységgel tudott lenézni, fel felé szeretett volna nyújtózni, az elöt te ismeretlen világba.

Ekkor mérte rá az Isten — akit ö kezdett elhagyogatni — az első csapást. Elvette hűséges élettársát, aki jobb keze volt neki, aki olyan szépen, hűségesen, gondosan takaritgatta meg azt, amit ö munkájával összeszerezgetett.

Erős Ádám eltemette az ö hűséges társát a temetőbe, csináltatott neki szép fejfát, a sirt is bekerítette, aztán megnyugodott és azt mondta: Jól van igy!

Jól. A Mózes fiú már házasulandó ember, egyedüli gyermek, szép legény, értelmes is, kap leányt, amilyet akar. A nótáriusnak is van

szép kisasszony, városon nevelődött, megkapjuk. Erős Mózesre nagy vagyon néz. Ötven köblös föld, nagy porta és tenger lábas jószág. így van. Megházasitom a Mózest.

Vasárnapi templom után haza jött Erős Mózes, Ádám, az apja, nem járt már oda régen, leültek mindaketten az asztal mellé és Ijlrös Ádám hamarosan szóba kezdett.

— Árván maradtunk, fiam!

—Úgy maradtunk, édesapám.

— Így nem"élhetünk. Asszony kell ide, aki godunkat viselje. Meg kell házasodnod, fiam.

—Igen édes apám, megházasodom.

— Magadhoz valót asszonyt keresel.

— Magamhoz valót, édes apám.

— Én kinéztem már a nótárius leányát, nevelt, finom kisasszony. Ez való ilyen vagyonba.

—Én meg, édes apám, ki néztem a Botár Julist, itt lakik a szomszédunkba, becsületes gazda ember az apja, tisztességes, jó erkölcsű a leány, ez való én hozzám.

— Az á paraszt, az a koldus, az nem jön az Erős Ádám portájára, még holtom után se! Érted?

— Akkor más sem, édes apám.

— Vagy az, akit én akarok, vagy te is mehetsz.

— Hát akkor — elmegyek édes apám.

*

Erős Mózes ott hagyta az édes apai házat, elvette Botár Julist, akit ö hűséges, tiszta szerelemmel szeretett és kerestek maguknak egy kis tanyát, valahol a harmadik faluban. Erős Mózesnek erős volt a két karja

is, meg az akarata is, éltek erős munkával, de tisztességesen és csendes megelégedésben:

Erős Ádám nein bírt a haragjával. Megállj te, kutya fajzat! Ha te igy akarod, hát legyen igy. Meghaltál. Nekem meg. Punktum.

Aztán sűrűn látogatott be a város ba. Addig iárogatott, mig talált ott magának egy uriféle dámát. Van ott olyan elég, nem tudni kicsodák, micsodák. Egy ilyen uriféle dámát talált magának Erős Ádám és elvette hites feleségül. Haza hozta a portájára, de elébb neki móringolta a fele vagyonát. Megvette a szép mada rat jó pénzért.

Ettől kezdve ur lett Erős Ádám, úri ruhás emberek rajostól odakaptak a házhoz, afféle semmittévök, akik szeretnek enni, inni — ha van hol. Nekik maguknak nem igen van. Heje buja tanyája lett az Erős Ádám portája, mert hát Erős Ádámból ur lett. Urat csinált belőle a felesége.

Vitték esztendőről esztendőre a hirt falubéli emberek Erős Mózesnek az ö csendes kis tanyájára, hogy az édes apja veszni indult. A tenger lábas jószág már elment, a fele vagyon az asszonyé, a másik felin maholnap meg ütik a dobot. Ne hagyja, mert nem fog maradni az apjáról egy járom szeg se.

Erős Mózes mindig csak azt mondta erre a beszódae:

— Ha elherdálja, a magáét herdálja. Én megélek a magaméból.

__Hullotta fa levél. Ősz volt.

Beszorult a munkásember a házba. Erős Mózes is bent üldögélt. A felesége a tűzhely körül forgolódott a

sorban is magának a szülőnek vallásos érzületére nagy befolyással van, t. i. midőn Istentől nyert kisdedét a szent keresztségben Istennek felajánlja. A szülő ez által fogadást tesz Istennek, hogy gyermekét a megváltó hitben fogja nevelui, és ez fejlesztésére szolgál a hitnek magában a szülőben. A baptista szülő e lelki öröiuben nem részesül.

Másodszor megfosztják gyermekeiket azon tudattól, hogy ók keresztyének és igen sok esetben, különösen ha a gyermek korán kikerül a szülei fegyelem és fenhatóság alól, örökre elvesztik őket a keresztyén egyház részére és szaporítják a keresztyén országokban a pogányok számát, mert ezerek és ezerek vesznek el az egyház számára örökre a baptista szülök gyermekei közül. A- zokat, mint valódi pogányokat egyenként kell megtéríteni, még pedig erős megdolgozással, hogy felnőtt öntudatos emberek lévén, egy ilyen nyilvános fürdéssel járó vallásos szertartás alá egy férfiak és nőkből álló templomi -gyülekezet előtt alá vessék magukat. Főként a bap tismusnak tulajdonítható, hogy a keresztyén Amerikában száz ezrekre menő tömeg nyilván vallja magát nem keresztyénnek és ennélfogva a keresztyénséggel járó erkölcsi kötelességeket önmagukra nézve nem is tartják kötelezőnek.

Még egy más bibéje is van a baptizmusnak, mely sok gondolkozó keresztyént visszatart a baptistákhoz való csatlakozástól. Ez pedig az, hogy az ö tanjuk nem tartja lehetőnek azt, hgy valaki piciny gyermek korától szerethesse az Ur Jézust és a hit az ö testével nevekedhessen benne. Hány meg hány buzgó keresztyén ember van, a ki uera tudja azt, hogy mikor tért ö meg, csak azt tudja, hogy szereti Istenét, szereti Megváltóját teljes szivével és ha megkér dezed, hogy mikor kezdte Jézust szeretni, azt fogja íeíefni, hogy ö mindig szerette. A baptista tan ezeket, ha azt a gyakorlatban szigorúan alkalmaznák, kizárná az egyházból, mert az ö tanjuk úgy szól, hogy a keresztség csakis egy töredelmes bűn

vacsorával, ö meg a két csemetéjével játszadozott.Kettő van. A fiúcska már betüzget az abc-böl, a leányka még csak most gagyog. Alkonyra hajlik az idő, amikor benyit a szobád ba valaki. Megroskadt, viseltes ember, keserű hangon szól:

— Egy koldus ember vagyok. Itt. kezdtem meg a kéregetést, aztán — megyek tovább.

Erős Mózes oda nézett; meg a felesége is. Aztán oda mentek a meg roskadt, kopott ember mellé. Az azszony le törölt egy széket a kötőjével. oda tette az asztal főre, az ember megfogta az öregnek a kezét és leültette, mondani csak anvit mondott:

— Itthon van, édes apám.

Aztán oda szólt a két csemetének: jertek ide kis jószágaim, tudjátok, akiről én anyit beszéltem, a ti öreg szülétek, a kiről azt mondtam, hogy oda van messzire, messzire, no lássátok most — hála Istennek—haza jött. Jertek csókoljátok meg a kezét.

A két kis csemete becsűlettudásra volt nevelve, oda mentek az öreg emberhez, az egyik megfogta az egyik kezét, a másik a másik kezét, és megcsókolták. Az öreg embernek még mélyebben lecsüggedt a feje, a szemeiből sűrűn hullottak a könnyek és a két kis bogárka tágra nyitott szemeiből azt lehetett kiolvasni:

— Ugyan minek sir az öreg nagyapó, mikor nem bántja senki. Jó, hogy hazajött, majd mond nekünk mesék “ Vasárnap."

— Honfitársak! Olvassátok és ter- I jesszétek lapunkat. Előfizetési ára$2