Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1903 (4. évfolyam, 1-53. szám)
1903-11-19 / 47. szám
ÍV. évfolyam. Bridgeport, Conn., 1903. no vendor 19. 47, szám. (HüNGARIAN-AMERiCAN REFORMED SENTINEL.) Published everj Thursday by the HUNGARIAN-AMERICAN SENTINEL PUBL. M, Cor. Howard Ave & Pine St., Bridgeport, Conn. ENTERED AT THE POST OFFICE AT BRIDGEPORT, CONN. AS SECOND CLASS MAIL MATTER. flegjelen minden héten csütörtökön. lElöáxzetési ár eg-37- évrre: Amerikába $2, Magyarországba $2.50. AZ AMERIKAI MAGI. REF. EGYESÜLET HIVATALOS LAPJA. A LAP TISZTA JÖVEDELME AMERIKAI MAGYAR REF. EGYHÁZI CZÉLORRA FORDITTATIK. FIGYELEM! A lap szellemi részét, illető közlemények, valamint előfizetési dijak: KALASSAY SÁNDOR, ref. lelkész Bates St. Hungarian Ref. Church, Pittsburg, Pa. cimre küldendők. Kiadóhivatal: 318. Howard Ave. Bridgeport, Conn. Ide küldendők az egyleti értesítések, egyházi és világi hírek. Uj lelkészeink. Mint értesülünk a régóta várt magyar református lelkészek megérkeztek . Szivünk őszinte, igaz örömével üdvözöljük azokat, a kik meg hallották a hivó szót s jöttek, hogy munkások legyenek azon a mezön, a melyről igazán el lehet mondani, hogy széles mező s rajta már a gabona is megérett s az aratók száma pedig kevés. Régóta vágytunk már arra, hogy újonnan szervezett gyülekezetünkbe uj lelkészek jöjjenek. A magunk részéről is meg tettünk mindent, hogy a nyájak ne legyenek pásztorok nélkül. Akadtak is kik a meghívást elífogadták; de nem jöttek hozzánk. Ám ha fájdalommal telt is el a szi vünk akkor, a mikor csalódnunk kellett azokban, a kik szavukat adták, hogy munkatársaink- lesznek a Krisztus országának a terjesztésében, most annál nagyobb öröm tölti el szivünket, midőn végre is bizonyságot tesznek az érkezők arról, hogy ma már a magyar református egyházban is másként gondolkoznak a Jézus eme parancsolatáról: „Elmenvén tanítsatok minden népeket, mint csak pár évvel ezelőtt is. Igaz, hogy most is akadt magyar ref. lap, a mely az ifjak lelkesedé sét azzal a nem igazságos váddal akarta lehűteni, hogy csak a jőve delmezöbb. kecsegtetőbb állasért hagyják oda az édes szülő hazát. Midőn uj munkatársainkat üdvözöljük, legelőször is ez ellen a vád ellen kell tiltikoznunk! Ha Magyar országon igazán ismernék az amerikai magyarság helyzetét s ha valóban feltuduák fogni annak a munkának a jelentőségét, mely az amerikai magyar ref. lelkészekre várakozik, úgy bizonyára nem ilyen ki csiny&s, ilyen alacsony szempontból bírálnák el azoknak a nemes vállalkozását, kik nem tanácskoztak a testtel és vérrel akkor, a mikor arról volt szó, hogy idegenben is szolgálják a magyar nemzeti eszmét s a magyar ref. egyháznak idegenbe szakadt töredékeinek lelki üdvességére gondot viseljenek. Ha tudnák, hogy micsoda küzdelmeken kell nekünk itt át mennünk, ha arra gondolnának, a mire gondolni kellene, hogy t. i. Amerikát tartsák oda haza a legnagyobb gyakorlat iskolának, úgy bizony nem hogy könyörögnünk kellene jogaink elismeréséért is, hanem igazán meg becsülnék azokat, kik a mellett, hogy a hontalanságnak bizony sokszor keserű kenyerét eszik, nem ismerik a kényelemnek puha párnáját. Nehéz, küzdelmes az amerikai lelkészeknek a dolga. Egy egy helyen száz helyről is össze gyűlt gyülekezettel van dolga. Minden embernek más a nevelése, mások a szokásai. A hol odahaza a lelkész híven vezette a reá bízottakat, azok itt is hasznavehetö tagok, de a kiket nem övezett a lelkipásztoii szeretet, azokat újra kell formálni, ujrakell téríteni. A valódi cura pastoralist itt tanulja meg igazán az embers az, aki hü lelkész akar lenni, minden tekintetben tartozik tanács adója, védője, segítője lenni nem csak híveinek, hanem a más vallásu magyarságnak is. Ilyen körülmények között az amerikai lelkészi állások csak küzdelmet, de nem nyugalmat Ígérek azoknak, kik arra válalkoznak, hogy ott működjenek az urnák szöllöjében. Ilyen nehéz munkára vállalkoztak a mi uj lelkész társaink ! De ne féljenek! Mellettük állunk mi s mellettük állanak gyülekezeteink ama tagjai, a kik híven igyekeznek betölteni a királyi papságból háramló kötelességüket. Istennek hála! — Vannak ilyenek sokan Amerikában. Azért haladunk mi olyan szépen előre ! íme tizenkét évi munkálkodásuk után ma már tizenöt szervezett gyülekezetünk van s ma minden gyülekezetünk lelkészi állása bevan töltve. Most már aztán komolyan itt az ideje anuak, hogy egyet értve, anya szentegyházunk javára — el dobva az én nek kicsinyes érdekeit, valamilyen szervezetet alkossunk magunk között. Tizenöt hithü szolgája a Krisztus nak nagy és. felséges eredményeket rfautathat fel. Vessük azért mindnyájan egyakarattal kezünket az eke szarvára s hassogassuk fel a közönynek, s hitetlenségnek a parlngát s vessük el a felszántott mezőbe az igazságnak a hithüségnek s a Jézus iránt való szeretetnek a magvát ! Az Ur, ki esőt a t mind az igazaknak, mind a hamisaknak a szántó földjükre, bizonynyal megáldja kezünk munkálkodását s munkánk áldás is lesz egyházi és nemzeti szempontból egyaránt. „Áldott, a ki jött az Urnák nevében“. Az Ur nevében jöttetek ti uj lelkész társaim. — Legyetek áldottak, soha soha ne bánjátok meg, hogy az édes haza födjétöl messzetávol munkálkodtok a Krisztus evangyeliumáért. Kalnssay Sándor. II Keresztgéo társalgásról. A társalgást, a beszélgetést sokan olyan dolognak tartják, amelyért felelősséggel nem tartoznak. Olyan kicsinyes, mitse érő dolognak tartják ezt, hogy értékével egyáltalában nem törődnek. De ha igaz a Jézusnak az a kijelentése, hogy szaváért minden ember felelős lesz az ítéletnek ama napján, úgy a társalgás, beszélgetés bizonyára nagyon fontos dolog. Sámuelről mondja azt Írás, hogy „az ö szavai közül egy sem esett a porba“. Vagyis más szavakkal azok közül egy is el nem veszett, de mindenik elérte célját, mindenik elvégezte azt a munkát, a melyért kimondatott s igy az Isten, aki adta volt azokat, meg is áldotta a biró beszédeit. A János evangéliumának 17-ik részében van feljegyezve a Jézusnak könyörgése, hol azt mondja: „Atyám elvégeztem azt a munkát, amelyet reá ni bi2tál“. Elvégezett munka ! Mindent elmondott, mindeneket megcselekedett, amit elmondania és elvégeznie kellett. Oh minő tökéletlen, be nem végzett munka az, amit mi végezünk, ha azt a Jézus munkájával összehasonlítjuk. A beszélgetés, a társalgás bizonyára egyik hatalmas eszköze a jónak. Ha látjuk, minő hatalmas érvek kel tudja valaki támogatni üzleti érdekeit, ha halijuk, minő ékesen szóló egyik-másik nagy szerepet játszó politikus — bizony felsóhajtunk: vajha a Krisztus országának érdekében fejtenének ki ilyen hatalmas ér velést és fényes ékesszólást. A nők is, mikor gyűléseiken felszólalnak, mély benyomást gyakorol a hallgatóságra. Bizonyok is hatalmas támogatói lehetnek a Krisztus evangéliumának, ha kilépnek a nyilváno ság elé. Egy egyszerű szó a maga idejében sokszor egy egész életre kiható változást idézhet elő sok embernek a j jellemében. Egy nemes gondolkozásu férfiú mondja a következőket: Ha boldog voltam s valaha valakinek használtam, úgy azt egy rám nézve teljesen idegen emberhez intézett kérdésemnek köszönhettem. Szegény és nyomorék gyermek voltam. Egy alkalommal egy labda játékot néz lem. Vágy égett a szivemben, vajha én is ott lehetnék a teljesen ép láb dázók között. Mellettem egy ember állott, aki úgy látszott, a szememből olvasta ki a kívánságomat, mert igy szólt hozzám: „Úgy bár azt óhajtod, hogy volnál te is ama fiuk között ? Igen! feleltem én. ügy hiszem — folytatta tovább az idegen— hogy az Isten azért adott nekik vagyont és egészséget, hogy azokat valami jóra használják fel. Vájjon gondoltál-e arra valamikor, hogy az Isten téged azért teremtett sántának, hogy igy használj valamit a világnak ?.... Soha feleltem újra én !__De az idegennek a beszédje soha se ment ki a fejemből. Az Isten adta nekem az éa nyomorúságomat, hogy tanitson engem tűrni s benne vetni minden reménységemet! Eleinte nem tudtam ezt elhinni, de minél tovább és minél többet gondolkoztam erről a dologrél aunálinkább meggyőződtem az idegen szavainak az igazságáról. Ez a gondolat nagy befolyást gyakorolt egész lényemre, gondolkozásomra a minden munkámra. Ez a gondolat édesitette és áldotta meg az én életemet. Oh bárcsk megtalálnám azt az embert, aki kezembe adta a boldog’ életnek a kulcsát-Keresztyén társalgásról alig lehet szó az emberiségnek a jelen körülményei között. Sok minden féléről beszél az ember a közhelyeken, a társaságban, az otthonban, de a fájdalom, vallásos tárgyakra nagyon ritkán kerül a sor s ha néha néha nagy ritkán megtörténik is, hogy egyikmásik könnyebb fajta vallási kérdés felszínre kerül — csalt rövid ideig marad a felszínen s újra elmerül az életnek minden napi gondjai, bajai között. Pedig az egész'életet csak a vallás teheti boldoggá, megelégedetté ! A minap egy idegennel kezdettem beszélgetni vallásos tárgyról egy villanyos kocsiban. Megtudtam, hogy egyháztag. Na igy van, folytattam tovább a beszélgetést, miért nem beszél ön úgy hozzám, mint egy keresztyén ember s miért kényszerit arra^ hogy olyan soká találjam ki, hogy ön keresztyén í Nem teszi ezt senki jó uram ! Mit gondol ön, ha valaki bejön ez en üzletembe s ott vele vallásos tárgyról kezdek beszélgetni, mit gondol az én rólam ? kérdezte az én emberem.... Azt, hogy ön keresztyén, feleltem !.... Nos, én mást gondolok. Hiszen látja, vallásról ilyen módon ma senki se beszél. JNem, még a lelkészek sem. Soha se halljuk őket erről beszélni, csak a szószékben .... Hogy a keresztyének olyan keveset beszélnek a Krisztus országáról, ez feltűnik a hitetlenek előtt s gyakran a legsötétebb kétséghez vezeti el őket. Ké'elkedö nö mondotta a minap egy barátomnak : Nos hát megmondom önnek, miért vagyok én kételkedő. Egy varró iskolában voltam az elmúlt héten. Negyven nö volt jelen. Mindnyájan egyháztagok. Csak én magam nem voltam az. Három óra hosszáig voltam ott. Sok mindenféléről beszélgettünk, de Jézusról egy szó sem esett. Nem tudom elhinni, hogy e nők Jézusban olyan fenséget és hatalmat lássanak, mint a minőről ön beszél. Megvagyok győződbe arról, hogy a keresztyének közül sokan szégyenük az ö keresztyén voltukat.. Más részről azonban nagy erő rejlik abban, ha olyanokkal találkozunk, akik igy sóhaj thatnak fel Péterrel és Jánossal: el sem mondhatjuk azokat a dolgokat, a melyeket látunk és hallottunk. Egy úri ember egyszer útközben egy embert vett fel a ko-
