Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1903 (4. évfolyam, 1-53. szám)
1903-11-05 / 45. szám
«____* leend a paragrafus elejére jön: „A felségéi y és“. A 16-ik §-ba a választhatók után bejön : félsegélyre. ,,A haláleseti díjra“ innen kimarad s a paragrafus utoljára jön: megnevezett örököseik pedig a halál eseti dijat kapják. A 17- §. ö helyett „félsegély cs temetési“ - jön : kivetett. A 21. § 4. pontja igy módosul: „Ha 2000 vagy több tag van $750 dollárt.“ A 33. §. az f. pont lesz: A számvizsgáló bizottság jelentése. 37. §. paragrafushoz betoldandó : Képviselőnek csak olyan tag választható, ki már legalább egy évig volt tagja az Egyesületnek. A 38. §, kihagyatik:a Canadában székelő osztályoknál 54 tag után Küldhető egy képviselő. E paragrafus végére betoldatott: a ki azonban bár mennyi tagot képviseljen is, csak gy szavazattal bir. A 40. jj-ban d. pont lesz: a számvizsgáló bizottság jelentése. A mostani: g. dé a leendő, h. pontba be toldatik a tisztviselők szó után: lemondása. A 48. §. utolsó sorában 300 helyett $400 teendő. A 49. g bau 100 dollár helyett 400 dollár tétetik, a „saját felelőségére“ Kimarad, s a szilárd helyett tétetik „National Bankba“. A 15 lapon a a második sorban negyed helyett fél teendő. A paragrafus vége onnan, a hol igy kezdődik a pont: & pénz tárban: kimarad s helyette a következő módosítás tétetik be: Óvadékot 10 ezer dollár erejéig az egyesület ▼ált ki valamely Trust Co.-tói. A pénztár állását havonként a hivatalos lapokban közzé teszi. Tisztelet dajja évenként 150 dollár. A alapszabály módosítás közben a következő ügyek tárgy altattak. Cze tő Pál a phoenixvillei osztálynáljazon az alapon, hogy a törvény visszaható erővel nem bir; vissza helyeztetik jegaiba. Fábián N. a clevelandi férfi egyletnél, ha dolgait rendbe hozza felvehető. Petheö Bálint a new yorki osztály nevében a rokkantak alapjára uézve tesz indítványt, de a TÁRCA. Márton prédikációi. Irta: RAB MIHÁLY. Ismeritek-e azokat a azokat a csen des, bus fiukat, akik szomorú arccal járnak kelnek az emberek között és bár hajuk még feketén csillog, bár szemükből az egészséges élet sugárzik ki, ük mégis bánatosak és tekintetüknek éles sugarában valami lemondás, valami gyász is feketéllik, miként ha felhők vonulnának ama sug'arak mögött .. Csendesek ők, e bus fiuk s niig a világ nagyot tart felőlük és jövőt jósol nekik, ők lemondással keresik a magányt, nagyon szenvednek egy nekik csak félig ismert fájdalomtól, attól, a melyikből a boldogság fakad. Ilyen csendes fiú volt Hajdú Márton is. Ott született annak a gyönyörű nagy alföldnek egy szép, nagy kálvinista községében. Márton nem volt csúnya gyerek. Piros arcánál sok formátlanabbat is láttak már s az apja, a jó öreg jegyző, fiát tartotta a legdaliásabb ifjúnak egészen Deb recenig. Talán még ott sincs külömb teológus, mint az ö fia. Hej, micsoda ünnep is volt az, amikor haza jött Márton Budapestről és először prédikált azon a szent helyen......... Ilyenek azok a csendes, bus fic Hallgatnak és fájdalmasan tekin indítványok tárgyalása szerdára ha* l&sztatott Harmadik nap. Elnök a kitűzött időben a tegnap este félbe szakasztott gyűlést újólag megnyitja s felszólítja a delegátusokat, hogy akinek van valami indítványa, terjeszsze elő. Toracsányi József azon az alapon, hogy tegnap estve egy pár delegatus elhagyta a gyűlést, indítványozza, hogy azok a képviselők, akik a gyűlést — kellő igazolás nélkül — annak bezárása előtt elhagyták, ne kapja# nak se úti költséget, se napi dij®. Az indítvány elfogadtatott. Papp István v. t. jegyző kérdés tárgyára teszi a Kuthy Z. * költ ségét, mire indítványozta ^gy az egyesület csupán a la? a gyűlés helyéig szóló gyet fizesse meg és semnr .yelmi kiadásokat ne térit <* elfogadtatott. Ezzel kapcsolatban inök előterjeszti Hamborszky Gyula ügyét. A közgyűlés csak a tényleg felvett 25 dollárt ismeri el jogos útiköltségnek s e kedden este tett adományt nem fogadja el s annak elintézését nem tartja a saját jogkörébe tartó zónák. Tárgyalás elé kerül a toledoi egyház ama kérelme, hogy az egyesület, mint ilyen — anagygyűlés emlékére a már épülő uj templomba két abla kot csináltasson. Miután a közgyűlés némi vita után kimondotta, hogy alkalmilag a többi építkező egyházak kérelme elöl sem zárkózik el — 50 dollárnyi adományt ad a toledoi egyháznak s felkéri a delegátusokat, hogy e szent czélra szokás szerint adakozni szíveskedjenek. Petheö Bálint indítványozza, hogy a Magyarországból kiküldött zászló kezelésének, módozatainak megállapítását, egyesületünk egy átiratban kérelmezze s esetleg egy kész szabályzatot is terjeszszen az országos nemzeti szövetség igazgatóságához. Közgyűlés az elnökséget bízza meg az átirat elkészítésével s ezt aláírja majd az indítványozó is. Szinyey András Homesteadra, Kecsey András pedig Yonngstowba kéri a jövő évi közgyűlést szavazat többséggel ez utóbbi fogadtatik el. Kalassay Sándor indítványozza, hogy Mntán a nagy gyűlések kedden kezdődjenek s a vezértestület hétfőn tartson gyűlést. Elfogadtatott. Petheö Bálint bejelezte, hogy a new yorki osztálytól, a rokkantak alapjára beküldött 15 dollárnyi öszszeget miután ez alap nem létesíthetett, Gajdos Istvánnénak ajánlja fel. Közgyűlés ezt a szép elhatározást helyeslöleg veszi tudomásul s a new yorki osztálynak köszönetét mond. Zöldi Pál indí tványozza, hogy az egyesület irományainak szamara egy láda vásároltassák. Elfogadtatott. Jakab József indítványozza, hogy a halálesett kivetések a hónap végén jelennének meg. Nem fogadtatott el. Toracsányi József indítványozza, hogy egy nyilvántartási napló zeereztessék be — de költséges volta miatt nem fogadtatott el. Az elbocsátási okmány elkészítése azonban elfogadtatott s annak megszövegezésése az elnökség kéretik fel. Az nj alapszabályok kinyomatása kerülvén szóba, határozatott hogy a jelenlegi módosítások kinyomatandék, minden osztálynak megküldendők, de a teljes alapszabály csak akkor nyomatandó ki, ha a charter ügye rendben lesz s az alapszabályok angolra is lefordittattak. Elnök bejelenti, hogy a vezértestület Perényi Bélának 500 darab jelvényt készített. Ez darabonként 1 -08 került, igy az Egyesület ezt 1 -25 árulja. A jelentést a közgyűlés tudomásul veszi s miután a jelvény jónak bizonyult — ha elfogy a rendelvény — uj rendelésre a vezértestület felhatalmaztatik. Ezután tárgyalás alá kerül a hivatalos lapság ügye. A két lap megmarad s mindkettő egy-egy dollárt kap osztályonként, de a reformátusok lapja, mint ilyen év végén még annyi dollárt kap, a hány osztálya lesz az egyesületnek. Miután igy minden tárgy ki meri tetett, elnök megköszönve a bizalmat tisztársai nevében közgyűlés az indítványt nem fogadja el 8 igy a már erre a eélra beküldött 15 dollárnyi összeg a new yorki osztály képviselőjénél^ viasza adatik. Az alapszabály módosítások közben elérkezett a négy óra, az. az idő pont, amelyre tegnap a McKenley szoborhoz való kivonulás tűzetett ki. Az elnök azért a tárgyalást felfüggesztette s az egész konvenció kivonult a martyr elnök szép szobrához, a mely Toledoban csak a közel múltban volt leleplezve. A díszes menet nagy közönséget hozott össze a szobor elé, hol Csutoros Elek hatalmas beszéddel méltatta a nagy férfiú érdemeit s Harkányi István pedig azt mondotta el angol nyelven, hogy miként tudták meg a Filep szigeteken a gyászhirt s minő megrázó hatást gyakorolt az a katonaságra. A koszorú igen szépen, művésziesen volt össze állítva magnolia levélből, pálma ágakból s a nagy férfiú kedvenc virágjából, szekfüböl. Ezt viselt ez alkalommal minden delegátus. A koszorút nemzeti szinü szalag ékesítette, a melyen ez a fölirat volt olvasható: „American Magyar Reformed Confederation t© the memory of Wm. McKinley.“ Az ünnepélyről mindenki azzal a meggyőződéssel tért vissza a tárgyal.”«’. terembe, hogy az Egyesület derék munkát végzett akkor, a mikor a McKenley emlékét meg telte. « i j Visszatérvén a gyűlés teremben az elnök a felfügesztett gyűlést újra megnyitja. Tárgyalás alá kerül a winnipanki osztály és az újonnan szervezett brooklyni osztály kérelme. A gyűlés a winnipanki osztály kérelmét az alapszabály megsértése nélkül nem teljesíthetvén, felkéri a vezetőséget, hogy csatlakozzanak a south norwalki kisebb osztályba, ha ezt a nevet akarják viselni. A brooklyni osztály néven jelentkezett tagtársak kérelme szintén azon az alapon nem teljesíthető, a melyen az előbbi osztály kérelme nem teljesíthetett. Miután az idő már későre járt az tenek lelkűk fejlődésének hétköznapján. De amikor kiáltanak a világ elé, akkor bus hangjuk megacélosodik, ama szomorú szemekből tűz lövei ki s bizony mondom, meghatva, örömmel és remegéssel sirt az egész templom, a mikor Márton először prédikált. Pedig szegény fiú még akkor se ‘ndta, hogy hányadán van, amikor már telfelé ment a szószék tekervé nyes lépcsőin. Mikor felért, arca sápadt volt. Sugár alakja azonban kiegynesedett, mert hirtelen megakadt a szeme egy fehér folton.... Egy édes, egy boldogító, egy lélekmeg nyugtató feliér ruhácskán.... Igen, az öreg tiszteletes is ott volt. De volt más is. Juliskája ült mel lette, hófehér ruhában. Óh, a barna arcocskája kipirult a várakozástól, pedig hiszen, ha galamb lelke úgy eltűnődött azon, /hogy hát mit is szorong, hiszen észt a csendes ifjút alig ismeri, alig váltott vele egy-két szót, hát bizony csak azt felelhette magának, hogy azt csak a jó Isten tudja, a ki belénk plántálta a jósá got, a szelídséget és a :— bus teolo gusárt való szorongást. Nem is volt Márton prédikációjának egyéb hiányossága, minthogy mindig a tiszteletes uram felé fordult. Hát persze — mondogatták — illemtudó gyerek. Azt nézte, nincs-e valami az öreg ellenére. Derék fiú, látszik, hogy odafent járt. Fáradtan jött le Márton a szószékről. Valójában azt se tudta, mit mondott. Csak azokat a ragyogó arcokát látta maga előtt, amint érdeklődő tekintettel csüngtek rajta. És ezek nek közepén ott tündökölt egy fehér galambocska, aki bíztatólag, jóságos tekintettel nézett rá hosszú szempillái alól és aki sikerre vezette öt. Az öreg tiszteletes megrázta a Márton kezét az isteni tisztelet után. Épp a Juliska mellett állott akkor a fiú. Ragyogóan fekete papi ruha jához beh szépen illett a Juliska fehér ruhácskája. Össze nézett a két fiatal. Nem szóltak azok egy szót sem, de volt í tekintetükben valami kimondhatat len mélység, valami nagy titok, amit ók maguk se értettek még akkor s amint az öreg tiszteletes uram sem érthetett meg. — Hát csak vigyáz fiam, továbbra is, ember lesz belőled. — Gratulálok, — monda lassan Juliska és Márton kezébe fogta kis kezét, tartotta és szótlanul bámult reája.... — Meg se köszönöd, öcsém no, csak eredj haza, mert látom, egy kicsit elszédültél a saját prédikációdtól. Este aztán velünk fogsz vacsoráim ___ Mikor Márton haza ért kis, földes szobájukba, feje zúgott, arca lassan kigyult. Gondolkozni szeretett volna, de nem tudott. Néha attól a gondolattól remegett, hogy kinevették az emberek, néha meg hogy nem jól mondta meg a szentirási ige helyazáraáfe___ Semmiről se tudott gondolkozni, csak egyetlen egy valamiről. Csodálatos! Eszébe jutott, mikor együtt töltötték a nyarat a tiszteletesékkel, amoda alant a Duna partján.... Egy helyen voltak, de Márton alig volt velük egy párszor. Emlékezett, hogy lelke akkor ábrándokkal volt telve s ezek között nem volt helye egy édes kis leány arcának. És mégis emlékezett Juliska minden akkori minden mozdulatára, ama holdsugaras sétára, amikor együtt mentek mentek -ki a kis vasúti állomáshoz és beszélgettek egy szép magyar i regényről.... És jól emlékezett arra is, a mikor a Balaton pártján találkoztak. Nem voltak akkor egyszer sem együtt, szót is alig váltottak és Márton, hogy végig dűlt kis díványon, látta, amint ott játszik Juliska a csillogó parti homokban, közelről látta édes tekintetét.... Márton elaludt. Azt álmodta, hogy egy nagy virágos réten egy fehér ruhás lányka szaladt elébe s mikor egymást meglátták, egyet kacagtak és azt susogták édes szerelmi susogással: „Miért kergetözünk, hiszen már oly légen megtaláltuk egymát!,, * Vacsora után kiültek a tiszteleteséknél a kis kertbe. Az öregek elmerültek a pipafüstbe és szidták a németet. Szótlanul ül egymás mellett a kétfiatal. — Tudja mit álmodtam? — szakká félbe a csendet Márton. És folyt
