Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1903 (4. évfolyam, 1-53. szám)

1903-10-22 / 43. szám

Bridgeport, Conn., 1903. október 22.

43. szám.

IV. évfolyam.

(HUNGARIAN-AMERÍCAN REFORMED SENTINEL.)

riegjelen minden héten csütörtökön.

Előfizetési ár eg-y étrre:

Amerikába $2, Magyarországba $2.50.

AZ AMERIKAI MAGI. REF, EGYESÜLET HIVATALOS LAPJA.

A LAP TISZTA JÖVEDELME AMERIKAI MAGYAR REF. EGYHÁZI CZÉLOKRA FORDITTATIK.

Published every Thursday by the ,

HUNGARIAN-AMERÍCAN SENTINEL PUBL. CO.

Cor. Howard Ave & Pine St., Bridgeport, Conn.

ENTERED AT THE POST OFFICE AT BRIDGEPORT, CONN. AS SECOND CLASS MAIL MATTER.

FIGYELEM 1

A lap szellemi részét illető közlemények, valamint előfizetési dijak: KALASSAY SÁNDOR, ref. lelkész Bates Öt. Hungarian Ref. Church,

Pittsburg, Pa. cimre küldendők. Kiadóhivatal: 318. Howard Ave.-m MIO—PlP—J.HI ■ HIM — —

Bridgeport, Conn. Ide küldendők az egyleti értesítések, egyházi és világi hírek.

Felolvasó estélyek.

Innét-tova elközeledik az idő, hogy a dicséret Írónak szava beteljesedik: Tűz mellé házba szorulunk! A természet a bimbó fakasztó tavasz, az érlelő nyár s gyümölcsöt adó ősz után megpihen, hogy majd kikeletkor megújulva nyissa föl ismét kebelét a szántóvetök előtt.

Úgy tetszik mintha a természet nek ez a téli pihenése arra ösztönözné az embert, hogy magába szálljon s addig, a míg a természet pihen, az ember elmélkedjék saját gyarlóságáról s elmélkedvén arra törekedjék, hogy építgesse önmaga, családja, s társadalmi helyzeténél fogva is az Istennek országát.

Sokan ugyan azt gondolják, hogy az év háromnegyedrészének folytonos munkában való eltöltése után, az embernek az a föhivatása, hogy mu lásson, vigadozzék s igy szerezzen lelkéneK és testének frisseséget. De bizony épen a mulatók, a kik szerfelett elmerülnek a világi gyönyörökbe: tehetnek bizonyságot a mellett, hogy a mulatozás inkább fárasztja, mint fel üdíti a testet és lelket egyaránt.

Nem vagyunk mi ellenségei a világi örömöknek s azok okos felhasználásának. Nem tartunk azokkal, a kik azt szeretnék, ha ez a föld ,,a halál árnyékának völgye volna. “ Sőt in kább azt hisziik, hogy a világ gyönyörűségeit is az ember számára teremtette az Isten. De viszont azt is hiszük, hogy ezzel ugyan okosan kell élnie minden embernek, hogy ezek által a kísérteibe ne jusson.'

Az élet kisértései ellen a legerö sebb óvszer a lélek kiművelése és nevelése.

Erre a munkára a legalkalmasabb a tél__

Nekünk, kik arra vagyunk hivatva, hogy a népet vezessük, minden esetre meg kell ragadnunk az alkalmat arra nézve, hogy időnként össze szedvén a reánk bízottakat, több olyan dologban is adjunk híveinknek felvilágosítást, a melyeket kathedrából nem tárgyalhatunk.

Tartsunk azért felolvasó estélyeket.

Olyan nagy és tág az a mező, a mely előttünk áll, hogy ha minden időnket erre szentelnénk is, még se tudnánk a tárgyat kimeríteni. Ahol

a hely és az alkalom megengedi, e felolvasó estélyek szelidebb jellegű szórakozással is egybeköthetök, de a hol csak a templom vagy a templom alatti iskola áll rendelkezésünkre, ott a szórakozásról szó sem lehet.

Első sorban is vallásos, aztán egyháztörténeti, de más tárgyak is képezhetik felolvasásunk tárgyait.. Minden gyülekezetben van egy-egy f fiatalember és leány, aki szívesen vállalkozik egy-egy versnek a betanulására. Ha van éfiekkar, úgy ez hozzájárulhat az estély sikeréhez, de a gyülekezeti éneklés minden alkalommal szerepeljen a műsoron.

Felolvasó estélyeket rendezhet minden magyar kolónia. Azok a helyek is, a hol lelkészek nincsenek. Én szívesen összeállítom a programmot s küldök felolvasási tárgyat és szavalati darabot. Az fog jól esni az én lelkemnek, ha minél többen for dúlnak hozzám ilyen kéréssel.

Azok, a kik igy fogják erösitgetni leikeiket, bizony mindenkor meg állanak a hűségben, bizalomban és reménységben.

Kalassay Sándor.

fl Heidelberg! balé eredete.

A közel-múltban sok szó esett lapunk hasábjain a ,,Heidelbergi ká té“-ról. Nem lesz azért érdektelen, ha olvasóinkat megismertetjük ennek a nagy becsülésnek örvendő könyvnek az eredetével. Ezt annyival inkább kötelességünk megtenni, mert a mint kifejtettük, ez a mi hitelvi könyvünk is. így hasznos dolgot végezünk, ha e könyvnek az eredetét feltárjuk olvasóink előtt.

Általánosan elfogadott tény, hogy a Heidelbergi katechismus az u. n. Palatinatus egyházban keletkezett. E tekintetben a legfőbb tekintély Alting Henrik János, ki e kérdéssel ,,A palaúnatusbeli egyháznak a története“ czimü müvében foglalkozik. Ezt a történetet Alting akkor irta, a mikor HeidelbergbeiT tanár volt, 1613—1622-ig, de tovább mint száz éven át csak kéziratban maradt. Végre L. C. Mieg tanár kezébe ke rült, aki 1701-Len, Frankfurtban közzétette, mint egy részét a,,Monumenta Pieta tis et literaria“ czimü munkának. E történetben a Heidelbergi káté eredetéről a következőket jegyzi fel:

,,Ugy tetszett a legkegyesebb vá lasztó fejedelemnek, hogy az Isten igéjének megfelelő tan irassék meg egy könyvbe, a melynek neve katechismus legyen. Ez két okból volt szükséges. Először azért, mert Otto Henrik választó fejedelem rendeletére a brenzi katechismus elfogadta tott, Hesshaus, a palatinatusbeli egyházak superintendense pedig a Luther katechismusát hozta be az egyház kebelébe. Mások másféle kátékat fogadtak el s * "sben voltak, a

kik a saját maguk által irt kátét használták. E miatt örökös harcz volt az egyház kebelében.

Másodsorban az volt a választó fejedelem-czélja, hogy a palatinatusbeli egyházak nak egységes tana legyen, világosabb és orthodoxabb a többinél, főleg a Krisztus személyére és a sakramentumokra nézve.

E munka elkészítésével 1562-ben két tlieologus bízatott meg, u. m.: Olevianus és Ursinus. Mindketten külön külön vázlatot készítettek. Olevianus a kegyelmi szövetségről irt egy népszerű bevezetést. Ursinus pedig két kátét készített. Egy nagyobbat a felnőttek és egy kisebbet a gyermekek számára. Ezeknek kivonatából állott elő a palatinatusi katechismus, a mely a szereztetés helyéről Heidelberginek neveztetik. E káténak a beosztása megfelel a romabeliekhez Írott levélnek.

Mikor a munka készen volt, megmutatták a választó fejedelemnek, a ki átadta átvizsgálás végett a felügyelők és pásztorok ama gyűlésének, a mely 1562-nek a végén Heidelbergben tartatott. A gyűlés a kátét gondosan átvizsgálta s'elfogadta s mint olyat, a mely az Istennek igéjét tartalmazza, kinyomtattatni határozta.

Az 1563 ik évnek az elején a fejedelem elrendelte a káté használatát és hogy azt könnyebben elfogadja a hivök serege, ö maga irt a kátéhoz egy kitűnő előszót, a mely német és latin nyelven tétetett közzé. így vezettetett be az egyházakba és iskolába ez a káté, a melyet a lelkészek évről évre magyarázni voltak kötelesek a gyermekek felfogásához képest.

Az első kiadásból hiányzott a 80. kérdés s ezért a választó fejedelem egyenes parancsára már 1563 ban megjelent a második kiadás.“

Ez a hagyományos felfogás a káté eredetére. E hagyományt csaknem minden történész elfogadta egész a legújabb időkig. Most azonban ezt a hagyományt is vizsgálat tárgyává tette a bírálat, s annak némely adatát tévesnek tünteti fel. És ez nem is csoda. Az, a ki a káté eredetére vonatkozó ; dalokat összeírta, nem volt sem koitársa, sem szemtanúja a mü íratásának. Az esemény után 50 év vél későbben élt. Forrását- azonban alapos feljegyzések képezhették. De ezt sem szabad feltétlenül elfogadnunk, hanem Alting adatait hiteles, történelmi okmányokkal kell összehasonlítanunk abból a czélból, hogy a hagyománynak a helyes vagy téves voltát kimutathassuk. Ilyan alapokon vizsgálván Alting adatait, azt látjuk, hogy Alting történelmi adatait, nem fogadhatjuk el hiteleseknek és némely fontosabb tévedést ki kell javítanunk.

Lássuk tehát legelőször a tévedéseket.

1. Olevianus nem vett részt az előkészítő munkában, csak Ursinus.

2. A káté jelenlegi formáját az Ursinus vázlatai alapján nyerte, de nem csupán Ursinus és Olevianus öntötték azt formába, hanem egy nagyobb bizottság.

3. A heidelbergi zsinatot nem 1562 végén, de 1563 januárban tartották.

4. A 80. kérdés nem csupáfi a választó fejedelem akaratára, hanent Olevianus óhajtására jött be a kátéba.

5. 1563-ban a káténak nem két, hanem négy kiadása jelent.meg.

Visszatérve már most az első tévedésre, azt kell mondanunk, hogy először is semmit nem tudunk arról, hogy Olevianus 1563-ban egy kátét irt volna a kegyelmi szövetségről. Olevianusnak van három munkája, a melyeket itt számításba vehetünk. Irt egy latin munkát: ,,A kegyelmi szövetségnek a lényegéről.“ De ez nem káté s csak 1585 ben Íratott, mikor Olevianus Heinbornban volt tanár. Irt egy kátét, amelynek cime ,,A földmivelök katechismusa“, deez nem áll semmiféle összeköttetésben a Heidelbergi kátéval. A harmadik munkája az ,,Erős alap“, bevezetés a hitvalláshoz. Ez már sok részben megegyezik a mi káténkkal, de ezt csak 1563 őszén kezdette Írni. Ugyanis 1563 okt. 22 én azt Írja Buliingernek: „ Most egy nagvobb katechismuson dolgozom, a melyben a kisebbnek a rendszerét fogom követni.“ Ez a munka, a melyet ismételten Rev. C. Sudhoíf adott ki, a helyett, hogy egy közönséges bevezetés volna, a káténak első, reánk maradt magyarázata. De hihetetlen is, hogy ha Olevianus irt egy ilyen, bevezetést, azt figyelembe ne vették volna a káté összeállításánál. Az is nyilvánvaló, hogy egy a ,,kegyelmi szövetségről“ szóló munka távol áll a katechismustól. Ez a szó szövetség, csupán a 74. kérdésben fordul elő s e tárgygyal U rsinus a maga nagyobb katecbismusában foglalkozik bővebben.

Azt a véleményt, hogy a káté összeállításánál alapul csak az Ursinus két kátéja használtatott, megerősíti Quirinius Reuter, ki Ursinusnak tanítványa és utódja volt. Ö volt az, aki mesterének munkáit összegyűjtötte és Heidelbergben kiadta 1612-ben. Ö mondja: „Az Ursiíjus két kátéját a kinevezett bizottság rendelkezésére bocsátották, de csak a kisebbiknek a nagyobb részét vették át az uj kátéba, melyet az államkormány 1563-ban adott ki.“ Itt egy szó sincs említve arról, hogy Olevianus résztvett volna az előkészítő munkálatokban.

Azt a véleményt, hogy Olevianus szerkesztett egy előkészítő iratot a kegyelmi szövetségről, nem támogatja egykorú bizonyíték.

Tovább menve, Ursinus a már készen levő előmunkálatokat nem csupán Olevianusnak, de egy nagyobb bizottságnak engedte át. Ez a bizottság magába foglalta atheologia aka--