Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1903 (4. évfolyam, 1-53. szám)
1903-10-08 / 41. szám
2 ■ tmgm MM só tudós hiúságában az ó-szövetséget s az uj szövetséget is az evangyeliumok kivételével, olyannak tartja, a melyre híveinek nem érdemes s nem szükséges fogadást tennie. És én, miután semmiképen mein akarok a dr. Kacziány követői közé tartozni, már ha megeszem is a disznó karmonádlit, a nyúl pecsenyét s ha nem is hajtottam végre magamon a circumcisiót, mégis hiszem is vallom: ,,hogy a teljes szentirás Istentől ihlettetek! A minő tarthatatlan dr. Kacziányraak a Bibliára vonatkozó nézete, épen olyan a Heidelbergi kátéval szemben elfoglalt álláspontja is. Végtelen nagybaja volt a magyarországi református egyház egyetemes törvénykönyvének az, hogy a névbe a hitvallási elnevezést is bevette s nem elégedett meg a magyar református névvel. Ezen különben úgy látszik, hogy a legközelebbi zsinat már segiteni akar, bár most meg ott lesz a hiba, hogy a névbe beakarják venni a keresztyén jelzőt is, holott pogány reformátusok nem igen vannak. Abba kapaszkodik bele dr. Kacziány, hogy zsinati törvénykönyvünkben be van foglalva ez a kifeje zés is: országos törvényeinkben helvét hitvallásúnak neveztetik. 0 helvét hitvallású is, nemcsak Teformátus-piesbyterianus. Hát jól van ez igy — főként Amerikában, a hol nem igen kell 50 centes bélyeg se a névváltoztatásokért. Azt állítja a Dr. ur, hogy a szentiráson alapuló (nem az evangyeliumon?) hitvallás a hitnek zsinórmértéke és ez változatlan?__ Ugyan ugyan! Hát nem épen a los-angelosi zsinaton változtatták meg a presbyterianusok az eredendő bűnről szóló tant? Ez pedig csak lényeges pontja volt a Westminsteri confessionak! Vagy Dr. ur nem tud arról a mozgalomról, amelyet a fentebb idézett történetiró a „The revision controversy“ név alatt tárgyal? Itt bizony kitűnik az, hogy azért van Amerikában annyi presbyterianus ágazat, mert ök a szabad vizsgálódás rósz értelmezésénél fogva igen sokszor változtatgatták a confess iát. Hisz már 1741—1758-ban az Old-Side erős harcot viv a New Sidedal, épen a változtatás miatt! A helvetíca confessio igaz, hogy nem változott a magyar református egyházban, de az is igaz, hogy nem ezt magyárázták és magyarázzák a magyar református lelkészek híveiknek, hanem a Heidelbergi kátét. A Heidelbergi kátéról mondja a Dr. ur, hogy az csak káté esnem hitvallás. Nem hitvallás szerinte azért, mert kérdésekben és feleletekben van megírva — s ez csak bő lére eresztése a hitvallásnak. Engedje meg a Dr. ur, ha azt mondjuk, hogy ebben a kérdésben sincs igaza. Megcáfolja öt az a presbyterianus történetiró, akire fentebb hivatkoztunk. Ez ugyanis azt állítja az idézett mü 259-ik lapján: „The church of the Pfalz drafted its own Heidelberg catechism as its confession^. 2 Kinek higyjünk hát? A káté itt nem annyi, mint confessio vagy hitvallás?! A dordrechti zsinaton 1618—19 ben 1 ettez a káté symbolikus könyvvé.. Ezt elfogadták a magyar és erdélyországi reformata ekklezsiák is. 1646-ban a szathmári zsinaton elhatároztatott, hogy a heidelbergi ka thekizmust minden lelkipásztor megtartsa és tanítsa. (Lásd az 1865-iki pataki kiadás előszavát.) A magyar ref. egyház nem is dobta el a Heidelbergi kátét. Megtartja, magyarázza ma is. Hiszen épen a legújabb időben jelent meg Antal Gézának és Csiky Lajosnak ebben az irányban két kitűnő munkája, az egyik magyarázatok, a másik pedig imák! Bizony, ha a magyarországi református egyház elhagyta volna a Heidelbergi kátét, úgy ezekre a müvekre egyáltalában nem lett volna szükség. Én ugyan azt tanultam egyik már megboldogult tanáromtól, hogy a kátéban foglalt igazságok vagy benn vannak a Bibliában, vagy nincsenek. Ha ben vannak, akkor nincs szükség kátéra, s ha nincsenek, akkor még inkább nincs szükség reá, de a gyakorlati életben, főképen a mostani vitánk folyamán meggyőződtem arról, hogy igen is van szükség kátéra, mert — hogy amerikaiasan szóljak — ez az egyes felekezeteknek a platformja és dr. Kacziánynak az okoskodása nem gyöngítette meg azt az érvemet, hogy nekünk a Ref. Church in the U. S.-hez kell tartoznunk, mert egy a symbolikus könyvünk s ez a Heidelbergi Káté, minden kátéknak a gyöngye. Kalassay Sándor. (Folyt köv.) Alapkő leiéieii unnepélpK. I. East Toledo-Magasztos ünnepélynek volt színhelye Toledo szept. 20-án, ekkor tették le nagy ünnepségek között a toledoi magyar ref. templom alapkövét óriási közönség jelenlétében. Öröm sugárzott minden arcon, büszkeségtől dobogott minden kebel, hogy drága református vallásunknak egy uj vára épül ez uj haza földjén s ezzel teljesedésbe megy a toledoi ref. magyarságnak egy régi óhaja. Az ünnepélyen az összes magyarságon kívül nagyszámú angol vendégek is vettek részt, kik látható örömmel és jóleső érzéssel szemlélték a magyar protestantizmusnak e diadalünnepét. A magyar lelkészek közül Csutoros Elek clevelandi, Basso Béla 1 órai ni lelkészek és Harsányi István utazó missionárius voltak jelen, Tiffinböl Rev. Van Horne Dávid, a ref. theologiai intézet igazgatója, ki annak idején a toledoi egyházat megalakította és többen a toledoi protestáns angol lelkészek közül. Az ünnepély megnyitása előtt fényes bandérium és diszmenet volt, melyet csikós ruhába öltözött lovasok nyitottak meg, kik festöiesen néztek ki szép magyar ruhájukban. Utánuk jött a toledoi magyar Rákóci rézbanda, mely egész utón fújta a szebbnél-szebb nótákat megszokott precizitással. A banda után m archoltak a szép református magyar lányok vagy 40-en, Ízlésesen felöltözve egyforma fehér vagy magyar ruhába amerikai és magyar színekkel díszítve, majd a hatalmas Kálvin János Egylet gyönyörű két uj lobogójával Jakcsi András ur vezérlete alatt s utána az Ifjúsági Egylet Horváth Lajos ur vezérlete alatt szintén zászlóval s végül az egyháztagok és a nagyszámú közönség. Az ünnepély pont 2 óra 30 perckor vette kezdetét a kitűzött időben s a közönségnek csak kis része fért be a már emelkedő templom falai közé, a többiek pedig az utcán foglaltak helyet, megtöltve teljesen az Ann és Bakewel utczákat. A Jakcsi András ur által vezényelt énekkar nyitotta meg az ünnepélyt. Ezután 40 magyar gyermek énekelte el angolul a „Red white and blue“ hazafias dalt, melynek végeztével Mr. Johnes Toledo város polgármestere mondott egy gyönyörű beszédet, örömmel üdvözölvén a magyarságot Toledo város nevében. Ezután a gyermekek énekelték el ismét angolul „My country“, melyet az egész közönség fennállva hallgatott és a polgármester örömtől csillogó szemekkel együtt énekelt a magyar gyermekekkel. Következett a biblia egy részének felolvasása,melyet Rév. Leary angol lelkész végzett, ezután a gyülekezeti ének, felálló ének gyanánt pedig a dalárda adott elő egy gyönyörű éneket, melyet ismét gyülekezeti éneklés követett. Ekkor lépett az emelvényre Basso Béla loraini ref. lelkész s magas szárnyalásu imában kérte a Mindenható segítségét a nagy munkához. A magyar ünnepi beszédet Csutoros-Elek, ref. lelkész tartotta s az ö megszokott ékes szólásával lebilincselve tartotta mindvégig a híveket. Rev. H. J. F. Gramm német ref. lelkész német nyelvű imában kérte Isten áldását ez uj egyházra. ítev. Béla Basso loraini ref. lelkész pedig a magyar missioi ügyekről tartott egy hatásos angol szónoklatot, melyben a nagyszámú angolság előtt feltárta a magyar ref. missio küzdelmeit és nagy fontosságát. Ezután a dalárda adta elő ismét Jakcsi András TÁRCA. A valóság meséiből. Irta: OMIKRON. a próféta papucsai. Mohamed meghalt és a hivök utódot kerestek. Találtak is egy embert, ki azt álli tóttá, hogy próféta koponyáját örökölte és ismeri annak minden gondolatát, sör még annál is többet, mint amennyi a Koránban van. — Erről mit sem akarunk tudni,— kiáltottak a hivök. Es levágták a fejét, mely a próféta gondolataival vöt megtömve. Akadt egy másik ember, akire a próféta kedvenc hárem-hölgyét és a szent-övét hagyta örökül. Ez a fér hu sokat tudott mesélni Mohamed házi életéről, kedélyéről és titokban tartott cselekedeteiről. A hivök figyelmesen halgatták. De aztán neki is levágták a fejét, elégették az övét és a hölgyeit bezárták egy mosóba. Találkozott egy hariüadik is. Ez a próféta papucsait örökölte és e papucsról háromszáznyolcvannégy kö tetnyi könyvet irt. Erre kutatni kezdtek a hivök, nem örökölt e emberük valami mást is a prfétától. Ekkor azonban kitűnt, hogy a prófétának még árnyékába se léphet, de a próféta papucsai nagyszerűen illenek a lábaira. És a hivök megválasztották Öt Mohamed utódjának. Don Juan utolsó szerelme. Mikor Don Juan betöltötte a huszadik évét, duzzadva az élet erőtől és ifjúságtól, meglátogatta az ördögöt és reá testált: a lelkét. Az ördög ezért örök ifjúságot ígért neki és hogy szenvedélyesen fogja szeretni minden női lény, a ki közelébe jut. Harminc évet élt Don Juan e-szerzödés megkötése óta s miután körül bilül háromszáz év volt szánva neki, tehát kezdetnek is kevés. Bárhogy tékozolt is gazdag, fiatal és szép maradi. Erejét és gazdagságát nem tud ta az élet kimeríteni. És a nők sze rették. Az asszonyok és a leányok, a szőkék és barnák, a szenvedélyesek és a jámborok, a fiatalok és öregek, a szépek és az érzékiek, a csapongók és a hi vek. De Don Juan elégedetlen volt ; üresnek, s unalmasnak találta az életet. Kétségbe esve hívta ekkor az ördögöt. Ez megjelent.' — Yégy el tőlem tetszésed szerint bár mit, de teljesítsed kérésemet. Valamiről megfeledkeztem. Az ördög kárörvendöleg kacagott, í mintha tudta volna miről lesz szó. — Tehát mi a kívánságod, —tuda kolta az ördög. —- Vedd el kincseimet, rövidítsd meg éveim számát, csak add, hogy szívből szerethessek. Nem csak szeretve lenni, de szeretni is akarok, szeretni szenvedélyesen, forrón és lángolón. Fossz meg érte, a mitől akarsz. — De hát micsoda kincsesei rendelkezel, a mi reád nézve értékes volna, — kérdezte gúnyos mosloylyal az ördög. — A lelked már az enyém! — Végy amit akarsz, de taníts meg szeretni! Az ördög Don Juan selyemágyának szélén ült és a bársony paplannal tisztogatta lólábait. —JLelked már az enyém. De ha vissza adod a varázst, melyet jreádruháztam, hogy minden no hódoló szerelmesed legyen, úgy akkor szerethetsz te is igaz szerelemmel. Don Juan vágyakozva nyújtotta kezeit. — Légyen, — szólt szilárd elhatározással a lovag. Az ördög vigyorgott és körmeivel a selyem ágyneműt kaparászta. — És aztán adósom vagy néhány száz évvel, a melyben örök ifjúság és j gazdagság volt részedre biztosítva. — Veddel, nyomorult kutya, de! hagyj élni. Az ö*'dög erre elvette Don Jüantól az ifjúságot, a szépséget meg a vagyont. Ekkor egy ifjú szép és szelíd tekintetű, bájos leányt látott meg, de az hátat fordított neki. Don Juan szivében ismeretlen érzés támadt, aztán haza ment, lefeküdt selyem ágyába, amit nagy kegyesen meghagyott neki az ördög és meghalt boldog mosolylyal ajkán és az utolsó percig a leányra gondolt, akit szeretett,__de ki öt nem szerette __* A szabad akaratról. Volt egyszer egy ember, aki éjjelnappal tanult, mert nagyon szerette volna megismerni a saját „én“-jét. E célból elkezdett egy terjedelmes foliánsbau böngészni, amiből aztán megtudta, hogy az „én“ a szabad akarat megnyilvánitásában nyugszik meg. Az akarat kórmányzza a test tagjait, befolyásol minden vércseppet és agyvelö atomot. Emberünk elkezdte tehát vizsgálni a szabad akaratot, miközben folyton ezt hallotta: „az atyád akarja, az anyád akarja, a hazád akarja, az állam akarja, a rendőr akarja, a tanár akarja, a házmester akarja stb. stb., hogy ezt és ezt tegyed. — Az ördögbe is — mormogott az ember. — Hol maradok én ? Hol a saját énem ? Én is akarnék valamit! Hol van az én akaratom? A szabad akarat, mert nem tudott nevetni, csendes hallgatással jelezte, hogy jól mulat a dolgon. — Bolond, — szól aztán. Az ember amig él nem akarhat semmit. Majd sorra kerülsz te is. Mikor aztán kis fia szivére helyez te füleit, ott belül hangokat hallott: „Az apa akarja, az anya akarja, a tanító akarja, a rendőr akarja“. — Látod, te is sorra kerülsz. Nyugodtan halhatsz meg, majd érvényesülsz te is. Most azonban fogd be a szádat és menj a templomba. A — szived akarja.... ,,Magyar r * , ;,.\i wate H K-í.; WHi
