Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1903 (4. évfolyam, 1-53. szám)

1903-08-20 / 34. szám

3

NEW YORK, HAZLETON. WILKES-BARRE.

Magyar bankár és közjegyző.

Az amerikai magyar bankárok között az egyedüli férfiú, a ki egy császári és királyi konzulátusi ügyvivőség vezetésével bizatott meg Amerkában, és sok éven át kifejtett igen üdvös szolgálataiért a magas császári és királyi kűlűgy minisztérium köszönetét kapta. Tehát kifogástalan jellemű s teljesen megbízható.

lE’érxzel^et küld a világ bármely részébe, gyorsan és pontosan. Továbbit készpénz betéteket a magyarországi pénzintézetekhez, a magy. kir, postatakarékpénztárhoz kamatozás végett s az eredeti betét könyveket a feleknek pontosan kiadja.

Ha-jójeg^ysl^st elad gyors hajókra : Bréma, Hamburg, Antwerp, Rotterdam, vagy Angolországon keresztül utazásra, ugyanolyan árban, mint a hajótársulatok. Kinek hajójegyre szüksége van, Írjon hozzá árért.

1Süxá,llit mindenféle meghatalmazásokat, adás-vételi szerződéseket s bármilyen szükséges okmányokat a hazai törvényeknek megfelelően.

A ki egyszer hozzáfordul, biztos pátfogója marad. Magyarok ! A legtöbben ismerik őt személyessen. Keressétek fel bizalommal és Írjatok hozzá árakért és levélboritékokért. Levél cim :

John Németh, 457 Washington St., New York.

telt félnek a látható egyházba való ünnepélyes bébocsáttatása jeléül, hanem hogy a jele és pecsétje is legyen a kegyelem szövetségének, Krisztusba beoltatásának, újjászületésének, bűnei bocsánatának, Istennek való fölajánlásának Jézus által, hogy uj életben járdái jón ezentúl; mely sacramentum Jézus saját útmutatása szerint egyházában a világ végéig folytatandó.“

No már most, ha valamely felekezet ily óriási fontosságot tulajdonit a keresztsógnek, hogy lehet oly vakmerő egy magát ref. papnak nevező egyén, hogy erre azt mondja, hogy a presb. egyház nem fektet súlyt? Ez már nagyfokú rósz akarat, melyet semmikép sem lehet védeni.

Azonban másfelől azt hallottam, hogy a német missió magyar papjai (bocsánat, hogy igy nevezem őket, mert Kuthy szerint a new yorki magyar ref. egyház ,,a német ref. egyházmegyébe kebeleztetett be!) azt hirdetik, hogy a presb. egyházban csak felnőtteket keresztelnek meg, amiből világos, hogy azok meg a baptistákkal tévesztik össze a presb. egyházat. Ennek cáfolata egyszerűen azon tény, Jiogy minden presb. egyházban ki van jelölve előre egy vasárnap havonként, melyen a gyerme keket keresztelik, azonban ha bármikor viszik oda a gyermeket a paphoz, vagy bármikor hívják keresztelőre, elmegy és megkereszteli a csecsemőt, mert

,,IV. Nem csupán azok, kik tényleg hitvallást tesznek és en gedelmességet fogadnak Krisztus iránt, de egy vagy két hivő szülő csecsemői is megkeresztelendök. “ A III. pont eltiltja a bemerítést és csupán a rátöltést vagy ráloesolást mondja a szertartás módjának.

A confirmációra vonatkozó badarság cáfolatára olvassa el bárki a vasárnapi iskolák szervezetét s az ott megejtett vizsgálat ésazegyháztagok közé fölvétel módozatait. Ezek ide, zésébe már nem bocsátkozom belemert a confir máció nem szentség, csu pán szokás és nem Jézus rendelése.

Ezzel Kuthy ur kinyilatkoztatásai felett bízvást napirendre térhetünk, a többit majd a következő alkalommal mondom el.

I)r. Kacziány Géza,

(Befejező közlemény következik.)

R Biujüráziáijj eioijalaűása.

A „Reformed Church Messenger“ után fordította: Kalassay Sándor.

Korszakot alkotó esemény a mun kásosztály elöhaladásában a nyngdij törvény, a mely Európában és Amerikában érvényben van. A mozgalomban, a mely ezt a törvényt létrehozta, Németország járt elöl.

Bismarckot, a vaskaucellárt, mindenki úgy ismeri, mint a névnek és vasn-k az emberét. Ö volt az, aki Ausztriát megalázta, Fraucziaországot leigázta és az apró cseprő német hercegségekből egy hatalmas császárságot alkotott, a történelem azonban, bármilyen különösnek tetszik is, nemcsak ezért, de azért is tiszteletben fogja nevét tartani, mert a munkásoknak igaz barátja volt. Az ö kezdeményezésére és az ö vasakarata következtében jöttek létre Németországban a baleset elleni biztosítási, a betegsegélyezésre és a nyugdíjra vonatkozó törvények. Hatalmas alkotások ezek. E törvények értelmében mindazok a férfiak és nők, a kik bérért dolgoznak, az államnak a védelme alatt állanak az életnek minden nyomorúságai között. Az erre szükséges pénzek e törvények szerint három forrásból jönnek össze: az államtól, a munkaadótól és a mun.kástól, s mindenik egy harmadrészét

tizet. Ez alapból nemcsak betegsegélyt és gyógykezelést kap a munkás, hanem végelgyengülés, vagy elöregedés esetén nyugdijat is. A legutolsó jelentés szerint négyszáz millió dollárnyi összeg folyt be e célra Németországban 1885-től a betegsególyzö alapra; négy millió dollár a baleset elleni biztosításra és i25 millió a nyugdíjra. Ebből az összegből a munkások 225 millióval többet kaptak ki, mint a mit befizettek. Más nemzetek, főként Dánia s Amerikában egyes nagy vasúti és gyártársulatok, hasonlóképen járnak el a munkásokkal szemben. így pl. a Pennsylvania és Reading vasúttársaság. Azt azonban nem lehet mondanunk, hogy a ném^t rendszer akár Európa egy másik országában, akár Amerikában tényleg el volna fogadva. Annyira sehol se haladt a munkásosztály, mint Németországban, a minek oka kétségtelenül abban rejlik, hogy a munkás a műveltség tekintetében is itt áll legelöl.

Mikor Bismarck a fentebbi törvényeket a német országgyűlés elé terjesztette, azt mondták rá, hogy szocziálista, még pedig a roszabb fajtából. E vádia hatalmas beszéddel felelt, a melynek az volt a veleje : ,,Nem sokat törődöm vele, bárhogy nevezik is önök ezeket a törvényeket, a császár és én gyakorlati keresztyénséguek nevezzük. “

Amerikában e tekintetben az a baj, hogy a társadalom nagyon is atyáskodó szellemű. Vannak szegényházak, köz- és magán jótékonyintézeíek, kórházak. De elég-e ez ?.... Nem. Egy olyan fajta rendszer, a mely igazabban és jobban megvalósítható volna itt, mint Németországban, nagy mértékben elősegítené itt is ama társadalmi falak leomlását, a melyek kétségtelenül megvannak a szabad Amerikában is.

Végül az elöhaladásban legutoljára említjük a legnagyobb vívmányt, a melyet a munkásosztály az egyes egyházak erkölcsi, szellemi és anyagi kifejlődésében felmutat. A múlt század elején az összes egyházakat nagy királyok, pápák, püspökök s a nemesség s az általában úgynevezett arisztokracia kormányozta. Fájdalom ez Magyarországon még a református egyház kebelében is igy van ma is. Egyházmegyei, kerületi gyű léseinken maga a nép egyáltalán nincs képviselve, annál kevésbbé a konventen és a zsinaton, ügy volt ez hajdan még azoknál az egyházaknál is, amely az egyház kormányzat presbyterianus formáját fogadták el; az egyházközségi, egyházmegyei gyűléseken a népnek alig volt szava.

Ma — főként itt Amerikában — ez utóbbi dönt. A munkásosztály nagy befolyásra tett szert, kegyessége és hűsége folytán. A huszadik század kezdetén még a róm. kath. egyház is szükségesnek találta azt, hogy az

egyház ügyeinek az elintézésébe leg alább némi, bár megszorított jogokat adjon a népnek is.

Sokan azonban, már a kiknek bizonyos céljuk van, gyakran szokták állítani, hogy a munkásosztály ellensége a vallásnak és az egyháznak.. Ha igy volna, honnan származnék 20 millió egyháztag? Az igazság ez, hogy az egyháztagok kilenc tizedrésze munkásokból — már vagy szellemi vagy kézimunkásokból és kis kereskedőkből áll. Ama nagy munka, a melyet a munkásosztálynak egyházias vallásos tagjai kifejtenek, világosan rácáfol ama roszakaratu, anarchistikus szellemű munkásvezetökre, a kik azt állítják, hogy az egyház és a lelkészek a munkásnak már eo ipso ellenségei. Lehet, hogy egyes lelkészekre és talán egyes egyházakra ráillik ez a súlyos vád, de azt határozottan állíthatjuk, hogy általában véve a munkásoknak nincs jobb barátjuk, mint a lelkészi kar, a kik közül a legtöbb szintén munkás szüléktől származik s hajdan sokan saját kezük nehéz munkája által tartották fenn magukat. A munkásoknak igaz vezérei nem a megvesztegethető sétáló delegátusok, nem is a munkás szervezetek elnökei, hanem azok a férfiak és nők, lelkészek és világiak, akik azt sürgetik, hogy a keresztyén elvek érvényesüljenek a munkás mozgalmakban is.

Igaz, amit Carlyle mond: ,,a legfőbb igazságnak tűnik fel előttem az, hogy az emberi dolgok nem alapulhatnak az önzésen, a gépies szükségszerűségen és az emberi törvényeken. Ha az emberek egymáshoz való viszonyaiban nem volna meg a vallásos elem, minden ilyen viszony nyomorúságos és romlást okozó volna.“

A munkásosztálynak a legnagyobb ellensége e kornak az anyagiassága, a mely elnyelni látszik minden nemesebb eszmét és gondolatot s bálvá nyozza a hatalmast, a jognak rovására s azokat, a kik az anyagiasság bálványoltárainál áldoznak a gyengék elnyomására, a hatalmasok istenitésére vezetik.

A Krisztus egyháza hatalmas tényező volt a múltban, de az lesz a jövőben is abban a küzdelemben, a mely azt célozta, hogy a munkásosztály minél jobban elöhaladjon anyagilag és szellemileg.

E végből a keresztyén elveket és eszméket bátran, de minden előítélet nélkül hirdetni kell.. ,,A lelkésznek feladata mondja Kingsley — hogy prédikálja a szabadságot, egyenlőséget és testvériséget, a szónak a legteljesebb és legnemesebb értelmében.“

Az emberi társadalom megújhodását az evangyeliumi kovász hozta létre, s a munkásnak ma is legigazabb barátja Jézus, a názarethi ácsnak a fia. Az ö evangyeliuma az igazságnak, az emberi szeretetnek és

a testvériségnek az alapelveit foglalja magában.. Lassan, de biztosan járja át az emberiségnek minden rétegét sellenállhatlanul győzedelmeskedni fog, mert az Istennek hatalma, minden hívőnek idvességére.

A munkás ez evangyelium hatása következtében lett szolgából szabaddá, a tudatlanságból tudásra ez emelte s ez ösztönzi mindenkoron nagyobb és nemesebb célok elérésére. Csak sajnálni lehet, hogy egyes vak vezérek ezt az édes és boldogító viszonyt megzavarják támadásaikkal. Eljön az idő, amikor munkás és munkaadó köb-ön "sen megfogják érteni, bogy a krisztusi törvényekés igazságok azok, a melyek az emberiség e két hatalmas osztálya között a viszonyt valóban és igazán rendezhetik.

Ez okból munkásnak és munkaadónak arra keli törekednie, hogy a keresztyén vallás alapelvei minél mélyebben és igazabban hassák át az emberiséget.

így lehet kiépítenünk egy szebb és boldogabb jövőnek alapjait.

[Folytatjuk.]

Vasárnapi iskola.

Ének: 93. dicséret.

Imák, miut említve voltak.

Olvasandó I. Sámuel XX. 12—24.

A felolvasott szeut leczke Dávidnak és Jonathánnak a barátságát mutatja fel előttünk. A barátságról mindenkinek van valami fogaita», de nagyon kevesen vannak olyanok, a kik e szónak az igaz értelmét ismernék. Ez az oka annak, hogyannyian s olyan sokszor csalódnak ebben a földi életben.

Dávid és Jonathán között igaz barátság fejlődött ki, bár Dávid egy szegény pásztorgyermek volt is, Jonathán pedig Izrael királyi trónjának az örököse. Mi volna természetesebb, mint az, hogy Jonathán gyűlölje ezt a gyermekei, kiről Goliáth legyözetése után győzelmi dalt zeng az egész. Izrael. De ö nem gyűlöli, sőt barátságába fogadja s megmenti még atyjának a bosszuá Hasától is.

Érzi, tudja azt Jonathán, hogy Dávid és ö egy célért küzdenek. A lelkűk e célnak az eléréséért remeg, a szivök e gondolatban összedobban. E cél pedig nem inás, mint nagygyá, hatalmassá tenni Izrael országát. Jonathán is erős férfiú, bátor katona, tapasztalt vezér, ki nem egyszer nyert már győzelmet az ellenség felett, de belátja, mihelyt Dáviddal megismerkedik, hogy Dávid kedvence a Jehovának, s méltó arra a dicsőítésre, melylyel a nép öt körül veszi. Ezért nem tör ellene. Koronáját elveszíti, de nyer egy hü, egy igaz barátot.

Melyik a drágább, melyik a becsesebb?! Bizonyára az igaz barát, a ki a szükség, a nyomorúság idején mutatja hűségét, ki minden áldozatra képes azért, a kit barátságába fogadott.

Ilyen barátság lévén Dávid és Jonathán között, meg tudjuk érteni, hogy Jonathán kész volt Dávidot megmenteni még atyja boszujától is.

Ilyen barátokat igyekezzen szerezni ki-ki magának!

Ha itt a földön nem találunk — ne feledjük, hogy van nekünk a menyben egy igaz barátunk, a Jézus Krisztus! ..

Jonathán megmenté Saul boszujától Dávidot. — Jézus pedig megszabadította a benne hivő emberiséget a bűnnek zsoldjától a haláltól, Ö a mi segítőnk, vigasztalónk, megváltónk. Ha vannak is e földön jó, igaz barátaink, ne feledjük el soha, hogy Jézus a mi legigazibb barátunk.