Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1903 (4. évfolyam, 1-53. szám)
1903-07-30 / 31. szám
it Y, évfolyam Bridgeport, Conn., 1903 Julius 30-án. Felelős szerkesztő: KJ5.LASSJ5.i- SÁnSTDOR bridgeporti ref. lelkész. A lap szellemi részét illető minden közlemény az ő címére: Cor. Howard Ave. & Pine Street, Bridgeport, Conn. küldendő» EDITOR: 5E%ei?. -JLloac. JL0.la.ssa.3r, Pastor of the Hungarian Ref. Church, Cor. Howard Ave. & Pine st. Bridgeport. (Hungarian-American Reformed Sentinel.) 31. szám. FIGYELEM I ■F’öxao-u.ulsa.társa.lE: BTJTHY ZOLTÁN new-yorki \ . és v lelkészek VIRÁG ISTVÁN trentoni ref. ) Az előfizetési pénzek, eim változások s mindennemű a lapot illető jelentések a szerkesztő címére küldendők. Cor. Howard Ave. & Pine Street, Bridgeport, Conn. HÉzTegrjelen. minden csötörtöl^öm. SBlSáizetési ár eg-37- érrxe: -JLmerilráToa. $2. LIag3raiországTa $2-50-Az Amerikai flagyar Ref. Egyesületnek hivatalos lapja. A lap tiszta jövedelme amerikai magyar ref. egyházi célokra fordittatik. Published every Thursday by the lijft-leii« sentinel Puling hnr Cor. Howard Ave. & Pine st., Bridgeport, Conu. yS ENTERED AT THE POST OFFICE AT BRIDGEPORT, CONN. AS SECOND CLASS MAIL MATTER. Mgterianiis vagy református? Lapunk ez évi 29-ik számában a new-brunswicki magyar presbyteria nus egyházközség megalakulásáról röviden megemlékeztünk. A tudó sitó — aki ott jelen volt — hosszasan emlékezett meg erről az egyházalakulásról, de mi egyszerűen, röviden konstatáltuk a tényt és miután ,,hitvallástételröl“isvolt szó a tudó sitásban, ezt a mozzanatot elitéltük s kijelentettük, hogy erre az ügyre még visszatérünk. Lapunk múlt számában dr. Kacziány Géza, a youngstowni presbyterianus lelkész s a presbyterianus mozgalom vezetője egy nyilatkozatot tesz közzé, a mely most már tényleg megköveteli, hogy ebben a mindnyájunkat érdeklő kérdésben: „presbyterianus vagy református“ állást foglaljunk és nyiltan, őszintén feltárjuk a helyzetet olvasóink előtt. Előre is kijelentjük, hogy e szabadállam törvényeit és jogszokását tisz teleiben tartjuk s elismerjük, hogy minden vallásfelekezetnek megvan a joga ahhoz, hogy a bevándorlóit, idegen ajkú népek között missió munkát folytasson, sőt elismerjük még azt is, hogy az egyes embernek is megvan a joga ahhoz, hogy uj vallásfelekezetet is alkosson, ha van annyi szerencséje vagy vonzó ereje, hogy magának hiveket szerezzen. Azt azonban elvárhatjuk minden becsületes munkástól, hogy nyiltan feltárja a világ előtt, hogy melyik vallásfelekezethez tartozik. Mi a már eddig szervezett magyar református egyházak a Reformed. Church in the U. S. vagyis az egye sült államokbeli református egyházhoz tartozunk. Ez vette fel a Magyarországból ki vándorlott magyar reformátusok gondozását tizenkét évvel ezelőtt, a mikor Pittsburgban és Clevelandiam megszervezte az első magyar reform, egyházközségeket s ezeket a belmissiói bizottság utján, a templomépítésben is segítette. Hozzánk, magyar reformátusok, hoz, a mint ezt a sorok Írója, az egyház rövid történetében s a Prot. ,E és Isk. Lapban az egyház alkotmá nyáról, szervezetéről s cultusáról Írott cikkében már bebizonyította, ez az egyház áll legközelebb. Most csak annyit akarunk felemlíteni, hogy ez az egyház az, amely a „Heidelbergi kátét“ ismeri el hitelvi könyv gyanánt. Már maga ez a körülmény, előttünk, akik ezekkel a kérdésekkel teljesen tisztába vagyunk, olyan uyo mos bizonyíték, hogy elegendőnek tartjuk arra, hogy a magyarországi reformátusok ennek az egyháznak a védelme alatt keressenek menedé két, segítséget. Ezt a fontos és nyomós érvet felismerték azok is, akik az egyház szervezés munkájánál! a bölcsőjénél állottak, de fel kell ismernünk ne künk is, a kik e munka tovább vitelére vagyunk ' ’ . Ma, a mikor már tizenkét hosszú esztendőn át segélyezett bennünket ez az egyház, ma a mikor még mélyebbre veti a hálót s nagyobb és szélesebb mederben indítja meg közöttünk, magyarok között az egyház építés nagy munkáját, a mikor már tizennégy helyen van szervezett református egyházközség s ezeknek legnagyobb részben saját templomuk is vagyon: elfordulni ettől az egyháztól s más, talán gazdagabb egyháznál, a mely jobb javadalmazással, nagyobb fizetéssel látna el, keresni segítséget legalább is hálátlanság volna. De épen ilyen hálátlanság lenne az is, ha mi, a kik az Egyesült államokbeli ref. egyház fenhatósága alatt állunk, nem törekednénk arra, hogy a magyarországi reformátusokat megtartsuk ebben az egyházban, a mely bennünket már eddigelé is olyan nemeslelküen segített. Nem ajándékozott templomokat, de elvárta, hogy a liivek, az egyháztagok önmaguk is munkálkodjanak magukért. Az egyes gyülekezetek lelkészeinek kisebb-nagyobb anyagi segélyt adott ugyan, de megvárta azt is, hogy a gyülekezet maga is áldozzon s idővel önfentartó egyházzá legyen. Ezen mód szerint szervezkedtünk és haladtunk eddigelé. Szép eredményeket értünk el. Ezt el kell is mernie mindenkinek, akiben csak egy parányi jóakarat vagyon. És íme most eljön Amerikába egy tudós, kiváló tanár, aki a maga szakmájában elsőrendű tekintély, de a ki, mivel nem papi pályára készült, egyházi dolgokban nem bir oh an jártassággal, a minövel főként itt Amerikában egy lelkésznek kell bírnia, s nem tudjuk elfogultságból e, vagy azért, mert roszul informálták, most derűre borúra hirdeti, hogy a mi eddigi munkánk mit se ért, mert a mi egyháztagjaink az egyházközségbe való belépésükkor nem tevén hivatalos fogadalmat vagy esküt, nem is hivölc, holott hitüket sok helyen már jó cselekedetekkel is kimutatták, megbizouyitották! Hát. vizsgálj uk meg csak egy kissé, hogy vau e szükség erre a fogadástételre?! A mint maga dr. Kacziányi Írja, a következő kérdések voltak feltéve: „Hisz-e az Atya, Piu és Szentlélek egy örök Istenben, élfogadja-e hite alapjául az evangyeliumokat akar e tagja lenni az uj egyházközségnek, igér-e engedelmességet az egyház elöljárói iránt, midőn azok e hivatalukban eljárnak s ígéri-e, hogy tehetsége szerint járuland az egyház fentartásához?! Ha másért nem, hát ezeknek a fogadástételre vonatkozó kérdéseknek kinyilatkoztatásáért is érdemes ve1* a new-brunswicki egyház alak ról úgy tudósítanunk, a hogy sitottunk. Magának a légi sebb egyénnek a szájából ezeket a kérdéseket, kije hogy valamely egyháznak o’ vezésénél, a minő volt a new-bruswioki is, csakis a két utolsó kérdé« volna megengedhető. A hitelvi kérdéseknek a fenti alakban való feltevése se nem helyes, se nem czélszerü. Nem helyes pedig azért, mert az első kérdés, minden keresztyén vallásfelekezet hittanának az alapigazságát képezi s így ha feltétetik valaki előtt, okvetlen feltételezi azt, hogy az illető még nem volt tagja sem egyik, sem másik keresztyén felekezetnek, hanem vagy zsidó volt, vagy mohamedán, vagy pogány. Ezt pedig a magyarokról még csak feltételezni is képtelenség, annál inkább megdöbbentő a youngstowni és a new-brunswicki esetben, a hol a hívek már régebben évenként többször is gyakorolták vallásos jogaikat és kötelességeiket. A második kérdés nem helyes azért, mert a keresztyén embernek nem csupán az evangyeliumokafkeW elfogadni hite alapjául, hanem az egész szentirást. De ezeket a kérdéseket nem is célszerű feltenni. Mert vagy keresztyének, közelebbről reformátusok az illetők, vagy nem? Ha reformátusok s magukat az uj egyházba való belépés alkalmával annak nyilvánítják, nincs a kérdésnek semmi célja, ha pedig nem voltak reformátusok, úgy elöleges oktatás, tanítás nélkül senkit az egyház kebelébe felvenni nem szabad, mert a mi-egyházunk nem menedékhely a hitehagyottak számára, hanem a hivök közössége. Mi, bár már több egyházközséget szerveztünk, sohase tettünk fel ilyen kérdéseket. Ezért bizony egyik egyházközségünk se mondható „gyiile vész hadnak“, hanem tnindenik a hivök közösségének. Ezeknek az egyházaknak a lelkészei — bár dr. Kacziánv másként vélekedik is -+több Ízben leszállottak már az elveszett bárányokért a, mélységbe, valódi apostoli munkát végeztek akkor is, amikor „házaltak“, mert gyülekezetük javára gyűjtöttek. Az az idő pedig régen elmúlt, a mikor a lelkész! szolgálatot úgy jutalmazták, mint azt a Dr. ur gúnyosan említi s ha volt is ilyen eset valamikor, ngv azt egy magát lelkésznek nevező egyén ne említse fel fegyverképen mi ellenünk, mert bizony önmaga alaft vágja a fát s ha kap valaki valamikor ilyen. vagy amolyan összeget, értsük meg legalább mi, hogy a lelkészi szolgálatot eléggé megjutalmazni soha nem lehet. Mi elismerjük, — újólag kijelentjük — hogy minden vallásfelekezetnek van joga ahhoz, hogy missiói munkát végezzen, de a baptista mondja meg, hogy én baptista vagyok, a congregationalista mondja, tationalista, a presbyte- Ija magát református k. Ilyen név nincs ük a presbyteriáz ágazata is tiltar. Kacziányékat Alkudni e tekintetben nem lehet. Mert azt senki se döntheti meg, hogy kettő — 2 és nem egy. Vagy re for mátus vagyok vagy presbyterianus, de egyszerre mind a kettő nem lehetek. Mi reformátusok vagyunk s azok maradunk! Én Magyarország legszabadabb elvű ref. theologia akadémiáján tanultam. Nem vagyok orthodox, de e tekintetben lelkiismeretbeli kérdésnek tartom a névváltoztatást. Aki meg tud alkudni lelkiismeretével — ám legyen presbyterianus, Itt szabad vallásgyakorlat van, teheti ki-ki azt, a mi nekik tetszik. , Kalassay Sándor. Aratáskor. Alapige: 65. zs. 10. Keresztyén hitünk szerint Isten a természetben jelenté ki önmagát legelőször az emberi nemzetségnek. Vagyis Istent az emberek el'iször , a természet tüneményeiből ismerték meg. Mindazok a, népek, a melyek még nem jutottak el az egy igaz Istennek az ismeretére, a természet egyik vagy másik hatalmas jelenetében, vagy tüneményt ion vélik öt teltalálni. Egyik vad néptörzs például a napot imádja jó Isten gyanánt, s a gonosz szellem lakhelyének tartja az éjszakát; a másik azt véli, hogy a menydörgés szavában az Isten szól s villámaival ostorozza a földet! El kell ismernünk Testvéreim, lio'jy ezek a népek helyes nyomon járnak, mikor az Istent a természet egyik vagy másik alkotásában, erőiben és tüneményeiben vélik feltalálni. Igaz, hogy még nem emelkedtek fel arra a tudatra, hogy maga a természet s annak változásai, még nem Isten, hanem csak egy bizonyító erősség a mellett, hogy egy íensöbb erő, égy fensöbb valóság teremtett, s igazgat mindeneket........ Igen testvéreim, g természet, annak változásai, tüneményei, erői, a rend a változásban mind-mind arra emlékeztetnek, hogy Isten van, hogy Isten teremtő, fentartó és igazgató édesatyja ez egész teremíettségnek. Nincs oly változata a természetnek, nincs oly időszaka az évnek, a mikor egy mélyen érző ember fel ne találná az Isten kezének működését s az ö szerelmének bizonyságát! De leghatalmasabb bizonyság e mellett a nyár. A földmivelök maguk előtt látják egész évi fáradságos munkájoknak az eredményét. A véres verejtékkel öntözött föld bő gyümölcsöt termett s örömkönyeket fakaszt a munkaedzett férfiak szemében s ez kényszeríti, hogy boruljon le a mindenható Isten szerelmének eyujabb bizonysága előtt s igy sóhajtson föl: Oh Isten, meglátogatod t a földet és megöntözöd azt, böségimeggazdagitod; gabonát szerzel
