Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1903 (4. évfolyam, 1-53. szám)
1903-07-23 / 30. szám
IVévfolyam Bridgeport, Conn.. 1903 Julius 23-án, 30. szám. Felelős szerkesztő: SA-OSTIOOE. bridgeporti ref. lelkész. 1 A lap szellemi részét illető minden közlemény az ő elmére: (Jor. Howard Ave. & Pine Street, Bridgeport, Conn. küldendÄ» EDITOR: ' Estt. .S-lerc. Kalassay, Pastor of the Hungarian Ref. Church, j Cor. Howard Ave. & Pine st. Bridgeport. 2— Mrs. Esther Liszkay _____ iLMEEIZiLI Mrs- 772 Myrt)e LEM! (Hungarian-American Reformed Sentinel.) Pína-ankatársak: KUTHY ZOLTÁN new-yorki , és £ lelkészek VIRÁG ISTVÁN trentoni ref.) Az előfizetési pénzek, cim változások s mindennemű a lapot illető jelentések a szerkesztő címére küldendők. Cor. Howard Ave. & Pine Street, Bridgeport, Conn. 3x£eg'jelen, minden csötörtölnön. Előfizetési ár egry é-srxe: -S-merilsá'ba. $2. Tx^ag-jrarországfxa $2.50. Az Amerikai flagyar Ref. Egyesületnek hivatalos lapja. A lap tiszta jövedelme amerikai magyar ref. egyházi célokra ford,ittatik.' Published every Thursday by the “Uigoin-nrin saiei Pulii Mr." Cor. Howard Ave. & Pine st., Bridgeport, Conn. ENTERED AT THE POST OFFICE AT BRIDGEPORT, CONN. AS SECOND CLASS MAIL MATTER. -----------------------------------------------------------------------------------—------------------------------------------------------------—-----------------—---------------------------—-----------------------------------------------------------------Reloidlus Belnélyiú Isiiéi Szövetkezete. Mikor olvasóink ezt a ciraet fogják olvasni, bizonyosan igy fognak felkiáltani: hát ez már micsodái Közöttünk is szakadást akarnak hirdetni épen azok, akik eddigelé az egyetértésnek, a békeségnek és a szeretetnek voltak a szószólói?! . . De nem kell megijedni, mert mi kor a címben foglalt tárgyról akarunk írni, régi óhajtásunkat akarjuk megvalósítva látni. Azt akarjuk, hogy azok. kik e földön keresik napi kenyerüket: egyek legyenek a hitben és a jónak cselekvésében is. Nem széthúzni, hanem egyesíteni akarunk s abban a reményben emeljük föl szavunkat, hogy az nem lesz pusztába kiáltó szó. Istennek hála, ma már meglehetősen'1 ki van fejlődve itt közöttünk az egyleti élet. De még nem annyira, hogy a természetes fejlődés elérte volna a legmesszebb menő határokat. Sőt inkább, mit látunk, mit tapasztalunk? Azt, hogy alig van valamire való magyar kolónia, a hol róm. katholikus honfitársaink egy vagy két s néha több egyletet is fenn ne tartauának. Öle ismerik az ilyen szervezkedéseknek az előnyeit. Tudják azt, hogy ha valamikor az egyes kolóniákban a magyarságot közösen érdeklő ügyekben kell dönteni, ck annyi szavazattal rendelkeznek, a hány egyletük van. Erre bizonyára nem gondoltak még sokan olvasóink közül. Pedig ez igy van. Épen azért, nekünk református magyaroknak is meg kell ragadnunk az alkalmat arra, hog$ minden valamire való kolóniában alapítsunk re formátus, vagy ha ugv tetszik, protestáns egyletet s törekednünk kell másrészről arra, hogy a hol már vannak ilyen egyletek, azokat fejlesszük, növeljük és erőssé, hatalmassá tegyük. Azt nem tanácsolnám, hogy a nagyobb kolóniákban több ilyen egylet is alakuljon, mert ez csak az erők szét forgácsolását jelen tené. Inkább arra igyekezzünk, hogy nagy egyleteink legyenek, mint arra, hogy több, de gyenge egylet között oszoljon meg egy-egy városnak protestáns magyarsága. Uj eg yletek szervezésére, s a már meglevők erősítésére kedvező be folyást gyakorolna, ha megtudnánk alapítani a ,,Református Beteg segély zö Egyletek Szövetkezetét. ‘‘ Miben állna ez a szövetkezet?..... Talán arra irányulna, hogy Egyesületünk fejlődését akadályozza?! Nem! Hanem igenis arra, hogy ezt s az egyleti életet minél inkább fejleszsze. Tudjuk nagyon jól, hogy Amerikában vándor a magyar. Mintha csak a régi nomád életet élnénk, úgy vándorlunk itt ebben az idegen vi lágban. A hol munka van, ott az otthon. Már most, ha testvéreink egyik helyen beállanak egy református egyletbe, sokszor kénytelenek arra, hogy a munkaviszonyok megváltoztatásával, más vidékre men jenek. így, ha az alapszabály megengedi, továbbra is tagok maradnak, de én jól tudom, mivel távol vannak s az egylet nem ellenőrizheti őket kellőképen : betegség esetén folytonos gyanúnak vannak kitéve, sőt lehet, hogy teljesen el is veszítik tagsági jogaikat. Mindez megszűnnék, ha a mi tervünk megvalósulna. Ehhez pedig nem kellene csak egy Kis jóakarat, egy kis szeretet s átér zése annak, hogy minő hatalmas befolyást gyakorolna ez az intézkedés az egyleti élet kifejlődésére mi közöttünk. Nem járna ez az alapszabályok nagymérvű megváltoztatásával sem. Hiszen csak annyit kellene kimondanunk: ,Ha valaki valamelyik protestáns egylettől rendes elbocsátó bizonyitványnyal kéri az egyletbe való felvételét, úgy felmentetik a belépti dijak fizetése alól s mint régi tag vétetik fel, ha különben elismeri az egylet törvényeit és alapszabá lyait. “ Vagy is a tervezett szövetkezet olyan testvéries viszonyba hozná az egyes egyleteket, hogy egyikből a másikba minden nehézség nélkül lehetne átmenni. Ez az intézkedés nagyon jó s üdvös volna a tagokra is, de üdvös volna magára az egyletre is. Hiszen mindnyájan tudj ük, hogy sokan, épen a vándorélettol félve, nem igen állanak egyletbe. így megszűnnék ez az elriasztó ok s mindenki igyekeznék arra, hogy egylethez tartozzék, mert igy önmagát s övéit biztosítaná a rósz időkre, bárhova kerülne is az Egyesült Államoknak a területén. Atyám fiai, férfiak! íme én felvetem dz eszmét... Beszéljük meg... Érleljük meg... így talán a toledoi konvención ezt is szóvá tehetjük. Én szivem és lelkem egész melegével ajánlom azt az újabb összekötő kapcsot az amerikai magyar protestánsok között. Kalassay Sándor. II. RakóGy Ferencz élste. Irta: Kalassay Sándor. (Folytatás.) Rákóci és táborkara belátták, hogy a külföldről hasztalan várnak segítséget. Eljutottak mindnyájan arra a meggyőződésre, hogy XIV Lajos habár adott is kevés segítséget a kurucoknak, velük szövetséget kötni nem akar. Csak eszköz gyanánt tekinti a magyar szabadságnak a bajnokait arra, hogy a császári hadakat ezek sakkban tartsák. Mindinkább erősebbé vált az óhajtás a béke kötésre. Rákóczi jellemére fényes világot vet a szabadság harcot befejező szathmár némethi békekötés. A hadakozás nagyon változó szerencsével folyt. A császár pedig befejezte a spanyol örökösödési háborút: s magyarországi szabadságharc leverésére igy gróf Pálffv vezérlete alatt nagyobb és már csatában edzett had sereget állíthatott ki: maga Rákóczi is arról gondolkozott, hogy az érsekújvári békepontokat el kellene fogadniok. Ezért elsőbben is, mint Írja emlékirataiban, erdélyi tanácsosait kérdezte meg, hogy mivel a császárnak csak az ö személye ellen van kifogása, ö a tanács kívánságának kész eleget tenni. Kész lemondani, ha el fogadják a lemondást, de a rendek beleegyezése nélkül nem mond le fejedelemségéről. A tanácsosok nem is fogadták el a lemondást, sőt kijelentek, hogy készek a fejedelmet idegen országba is követni. A magyar ügyeket illető békealkudozások alatt Rákóczi meglátogatja Vaján, Szabolcsmegyében gróf Pálffyt. ” Pálífy, ba a császári udvar embere volt is, mégis szerette volna, ha a béke minél több engedményt biztosított volna azoknak, a kik Magyarország szabadságáért küzdöttek: . . Rákóczi maga igy ir e találkozásról: „Kérdezé— t. i. Pálífy — vegyem komolyan tekintetbe jelen állásomat, mert ha elhanyagolom olyan szerződéssel fejezni be a háborút, mely a nemzet szabadságát és kiváltságait biztosítja, minthogy fegyverreli legyözetésünk kétségtelen, a császár tanácsa könnyen alkalmul használja e körülményt törvényeink eltörlésére, miként Csehországban a prágai ütközet után.“ Rákóczi kijelenti, hogy ö, mint vezér elfogadja mindazokat, melyeket a gyűlés az ország érdekeinek előmozdítására határoz. ..Azonban, a mint szintén ö maga Írja, a mi személyemet illeti én azokban nem kívánok semmit ránk nézve, mert tudom, hogy a császár miniszterei neaj fogják engedni, hogy a nemzet e szerződés hasznait élvezhesse. El jöhet az idő, midőn hazaárulóknak tarthatnának, hogy ön javamat elébe tettem a haza boldogságának.“ Úgy a magyar országgyűlésnek, mint az erdélyi szenátusnak javas lata az volt, hogy a fejedelem utaz zék Lengyelországba, hogy onnan hathatósabban sürgesse az orosz se gélyt, a czárral való szövetkezést, (írói Károlyi azonban, kire Rákóczi rábízta a béketárgyalások folytatását, 1711. ápril 27-én megkötötte a Rákóczi féle szabadságharezot befejező szatmár-némethi békekötést. A I békextontokat 1711. máj. 1-én Írták | alá, amelynek Rákóczira vonatkozó pontja igy hangzik: ,,Rákóczi Fe rencz fejedelemnek életére, minden iugó és ingatlan vagyonára, ‘kivéve azokat, a melyek a várak erődítéséhez tartoznak, mind Magyar-, mind Erdélyországban, kegyelem biztosit tátik, úgy mindaz által, hogy három hét lefolyása alatt a hüségi_ esküt letegye, s a |kezén levő részeket a császári őrségnek (átadja s magyar őrségeit elbocsássa. Ha a fejedele n íz országban lakni nem akarna, hüségeskü letétele után Lengyelországba távozhat. Mihelyt e feltételek végrehajtatnak, fiait is visszanyeri.“ Rákóczi azonban e béke pontot nem fogadta el. Olyat követel r tőle a békekötés, mitlia megtesz, lerontja minden nymbusát. De ö látta azt is, a mit sokan nem láttak. Jól ismerte a bécsi udvart s tudta azt, hogy a békét Bécsben nem fogják megtartani. Sejtelme nem is csalt, mert azokat, a kik elfogadták az amnesztiát, csak hamar üldözni kezdték s „közülök többen tömlöczre is vetettettek, itélömester által elmarasztaltalak és exequaltattak.“ Rákóczi megkisérlette még egyszer felkelteni a lelkesedést, de hiába... Miután a szatmár-némethi békét nem fogadta el, száműzte magát az országból, egy csapat hü em - bérétől kisérve és támogatva élt lengyel földön... Szomorú idők voltak ezek... Rákóczi csalódott nemcsak saját nemzetében, hanem a külföldi hatalmakban is. Főleg a franczia udvar mellőzése fájt neki. Tudta, hogy meny: nyit segített ennek az udvarnak. Ezért érezte olyan nagyon a mellöztetés keserűségét. Megkisérlette még hogy a spanyol örökösödési háborút befejező utrechti békében mind ö, mind Magyarország befoglaltassék, de hiába volt ez a kísérlete is. Azt tanácsolták neki, kérjen kegyelmet. De Rákóczi kijelenté, „hogy ha én úgyszólván meztelen térnék vissza s magam alávetése által mindazt helyeselném, a mi ott törvények s a szabadság ellen történik, én magainat teljesen használhatatlanná tenném jövőre, midőn talán védőre leend szüksége... Én tehát nem gondolhatok ó nem is akarok gondolni visszatérésemre másképen, hanem ha hazám támasza s biztosságában, az az mint erdélyi fejedelem vagy valamely hasonérték birtokosa, térhetek haza. “ XIY. Lajos yégre némi segélyt 1 adott neki és száműzetésben élő társainak. Egy ideig Francziaországban tartózkodott, majd 1717 szept. 15-én Tö:ökországba indult. A török Rákóczit arra akarla felhasználni, hogy Spanyolországban török segítséggel újabb felkelést szervezzen ► De Rákóczi erre nem volt hajlandó, bár a drinápolyi értekezés alatt és után, e miatt még élete is veszélyben forgott. III. Károly, ki I. Józsefet követtem a trónon, a törőkkel is békealkudozásokat folytatott. A császári békebiztosok erősen követelték Rákóczinak és társainak a kiadatását, de a szultán kijelenté, hogy inkább „elveszti fővárosát., mintsem a vendégszeretetet eképen meggyalázza. “ A passarovici béke értelmében azonban a bujdosó számüzöttek az ország belsejébe küldettek. Rodostó volt az a hely, a hol Rá-
