Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1903 (4. évfolyam, 1-53. szám)

1903-06-04 / 23. szám

f.) A jeruzsálemi első keresztyén gyülekezetek

k.) Hogyan élteke gyülekezetnek a tagjai?

f.) A legszorosabb egyetértésben s egymás között mindenüket megosztották.

k.) Mire volna szükség mais?

f.) Arra. hogy a keresztyének egyek lennének a hitben s a jótettek gyakóriásában is.

Pál tengeri útja és hajótörése.

Cselek. 27. r. 33 -44. v.

Kiáltanak az Úrhoz az ö nyavalyajókban, ki az ö nyomorúságokból megszabadítja őket. (107. zsolt. 28 r.)

Mivel Pál a császárra fellebezett Caesareában, a római tisztviselők nek Rómába kellett öt elküldeni.

Más foglyokkal együtt a Julius nevű százados felügyelete alatt volt. Igen emberségesen bánt ez velők. Lukács és Aristarchus társaságában lehetett. Caesareából Mirába hajóztak Kis-Azsia partjain, ott más hajóra szálltak, a mely Alexandrából Olaszországnak tartott. Nagy leke tett a hajó, mert nagy búza szállítmány mellett 276 utast szállított. Igaz, hogy a mai idők 10— lő ezer tonnás óriási hajóihoz képest azaz ötszáz tonnás hajó kicsiny, de köze] kétezer esztendő is választ el az ak kőii időtől. Mirából délre hajózva 325 mértföldet s Kréta sziget déli partjain a kedvezőtlen szelek miatt sok ideig vesztegeltek. Végre a hajó kapitánya a Pál tanácsa ellenére ki bontotta a vitorlát azon reményben, hogy eljut Phoenicia kikötőjébe tó U szállásra, sekkor a szélvihar elra gadía a hajót.

Ezütnzás alatt figyeljük meg Pál magatartását. Itt nem úgy látjuk, mint igehirdetöt. hanem mint férfit, a férfiak között. Higgadt tanácsadónak tűnik fel. Furfang meg nem csalhatja. Átlát az emberek szivén e noha csak egy fogoly, mégis hajt szavára a legénység s a hajóskapitány is. Mikor a régi tengerészek kétségbeestek, Pál bátorítja őket s mikor a katonák le akarják öldösni a foglyokat, hogy igy a saját életöket megmentsék, a százados nem engedte ezt Pálra való tekintetből. A felvett rész nem hirdet egyenesen valamely külön vallásigazságot és mégis ez az egész utazás esélyeivel, veszélyeivel, veszteségeivel s végre a szerencsés meneküléssel mutatja a Gondviselő útjait.

/. A viharban. Mikor Kréta, szigetéről elindultak, az eleinte csöndes szél heves délkeletivé fajult. A földközi tengeren szokásos forgószélnek egy faja volt ez s a tengerészek réme. A hajó egyszerűen az elemek játéka lesz. Előbb a hajón levő terhet, majd más nélkiilözhetöket dobáltak le. Hogy még nagyobb legyen a rettegés, napokon át sötét fellegek borították be az eget. Ezt a rettenetes utazást csak az tudja elképzelni, a ki valaha ehez hasonlót átszenvedett.

Mikor már majdnem elvesztették reményűket, Pál beszédet intézett a hajón levöknöz. Hibáztatta a hajó tisztjeit, mert elhagyták Kréta szi getőt, de biztatta őket, hogy ember életben nem esik kár, csak a hajóban. Látomására alapitá e biztatását Pálnak a császár elé kell álla ni.

S Pál kételkedés nélkül imádkozott. Életét sem tartotta oly drágá nak, mint az alkalmat, hogy Róma ban is hirdesse az evangyéliomot. Is ten ilyen választott embere a nagy veszély idején a remény sziklájává lesz, S minél tovább haladtak baj és veszély között, annál nagyobb lett a Pál tekintélye serre szükség is volt, hogy a remény és szabadulás igéit sikerrel szólhassa.

Az Ur sötét helyekre juttat s igy mutatja lel a vezércsillagot. Ha a halál árnyékának völgyében járnék is, Uram, a te vessződ és botod meg vigasztal engemet !

Pál azt nem tudta, mi módon szabadítja meg őket, de azt hitte, hogy megszabadulnak. Közeledtek a szárazföld felé. Ekkor meg más veszély tol tartottak: a hajó sziklába ütL őzhetik és darabokra törik. Horgonyt vetettek napfelkelte előtt. A hajós nép meg akart szökni, de ellesett beszédüket Pál a századosnak elmori

dá: Ha ezek a hajóban meg nem maradnak, ti meg nem szabadulhattok. Akkor a vitézek elvágák a kis hajó nak köteleit és kihagyák esni azt, igy a hajósoknak is ott kellett ma radni a hajó fedélzetén. S Pál által a gondviselés igen egyszerű és szűk séges módon segített az utasokon.Ke nveret vevén kezébe, hálákat ada Istennek mindazok előtt s mikor meg szegte volna azt, kezde enni, mivel jóformán mit sem ettek 14 nap óta a félelem miatt, a többiek is jó remény ségben lévén, evének. S mikor meg elégedtek «z eledellel, a hajót könynyebbitik vala, a gabonát kihányván a tengerbe.

Ha Isten törvénye szerinti életet akarunk folytatni, sok mindenféle világi érdeket fel kell áldoznunk A mi csak a kényelmes életmódra tartozik, a bútor s a ruházat, még minden nagyobb fájdalom nélkül felál dozzák, de már a mindennapi ke nyárról igen nehéz lemondanunk.

Pedig még azt is. fel kell áldoz nunk magáért a hajóért, a lélek üd vösségeért.

A hajó elveszett, de a nép megsza badult. Nehéz szakítani a világ örö meivel, nehezebb szakítani e világ javaival, legnehezebb megválni a ro koni körtől. De az élet végén, — ha a hajó összetörik is, de a hajó utasa, a lélejí megmentetik, ha valaki mind halálig önmegtagadó és hiv az ö U rához, Megváltójához.

■.................

Figyelmeztetés.

Mindazok, kik a lapot nem kap ják rendesen, szíveskedjenek az aláb bi sorokat egy levelező lapon kitől teni s azt hozzánk beküldeni.

Az “Am. M. Ref. Lapjának” kiadóhivatala.

To the Publisher of the

“Am. M. Pef. Lapjának.” Dear Sir:

Your paper has come of late so irregularly, that I am. compelled to discontinue it unless I receive the same in the future more promtly.

Respectfully

Aláírás.

Cim és város

Egyházi és egyleti élet.

Gyászjelentés.

SjB*J

Az Amerikai magyar ref. egyesület vezórtestülete, szomorodott szívvel jelenti Illés Istvánnak a Clevelandi osztály utján yolt tagtársnak 1903 májushó Ll-én történt gyászos elhunytat, ügy szintén Rónay Andrásnak a Chicagói osztály ut ján volt tagtársnak 1903 majushö 16-án történt gyászos elhunytat. •

Legyen álmok csendes, ébredésük édes.

Cleveland 0. 1903 június 1-én. Csutoros Elek Papp István

v. t. elnök. v. t. jegyző.

Szétiretés-A Clevelandi O. osztály utján volt Illés István tagtársunk haláleset! segélyét, és temetési költségét 40 centben.

Úgyszintén a Chicagói osztály utján volt Rónay András tagtársunk halál eseti segélyét és temetési költségét 40 centben.

Valamint a Pittsburgi osztályhoz tartozó V. Kovács József tagtársunk félsegélyét 20 centben az egyesület nek május 1-én volt 1762 tagjára ezennel kivetjük, szeretettel kérjük, hogy ezen fent érintett összeget fejenként összesen 1 dollárt a törvényes időn belöl az egyesület pénztárába beszállítani legyenek szívesek.

Cleveland 0.1903 június 1 én. Csutoros Elek Papp István

v. t. elnök. v. t. jegyző.

Pünköst amerikai magy. ref. egyházainkban.

Piros pünkőst napját összes lelkészszel bíró egyházunkban nagy buzgözággal ünnepelték meg az ame rikai magyar ref. egyház községekben. Igaz. hogy mivel most memorial day ünnep szombatjára esett s. ezt a napot pedig a magyarság kü-TÁRCA.

"SXrifcilte Eagle.

(Fehér sas)

Bizony sokkal jobb most a zöldpék, mint régen. Szomöru dolog a honi állapotokra, hanem igaz.az itteniekre, hogy mikor a várva várt rokon megérkezik az ,,old countri ból” Rt terített áztál hoz ültetik, söj'ös tonnát csapolnak a tiszteletére, másnap pedig, mikor elvezetik a _4,plózen” ámulva hallgatja, hogy ez itt a. templom, az az iskola, ott van tisztelendő ur lakása stb. Valóságos magyar falut talál. Persze a faluban ..-legfőbb közintézmény a korcsma de még annak is olyan jó hangzású nevet adnak a nerikában, hogy szín te kívánatos belemenni.

Egész máskép volt ez hajdan. Ha kijutott a szegény magyar, sok min denféle bajon, zaklatáson kellett ár mennie, mig vala Ind megragadt. Mig valahol megsajnálták és kapott mun kát. Mert igaz, hogy dolgozott háromért, de mégis kellemetlen volt az alkalmazása, mert hát egy szót sem tudott szólni,s az idevaló szerszámok ital ismeretlen volt. Most majd mindenütt magyar az elömunkás, magya Túl mondják meg neki, hogy mit esi náljon. Én magam is azok közé tar to fám, a kiknek nagyon is kijutotta mostoha sors az idegenben. Szomorú viszonyok voltak akkor nagyon. Még a kinek volt valami mestersége az csak eltengődött valahogy, de

mint jó magam, ki gyerek mnn kába ember, embevmnnkába gyerek voltam, bizony rám se néztek sehol.

Egy angol fiúval melegedtem össze és az ö biztatásara indultunk el a ny ugot felé. Sokat beszélt, hogy a Dakota és Montanában milyen jól fizetik az arató munkást és én azt gondoltam, hogy hát tűzessenek ne kein is, ha oly sok pénzük van és el indultunk az eldorádónak volt tartományok felé.

Nem mondom el hogy, hogy nem jutottunk oda, elég az ahhoz, liogy egy reggel North-Dakota egy város kájának a vasúti állomásán üldögéltünk, a mikor az én angol pajtásomat csakugyan elvitte egy farmer. Én ott maradtam egyedül. Rám se né zet senki, mert csekély nyelvismere tern folytán, ha kérdezett is egyik, másik farmer, csakhamar ott hagyott mert látta, hogy nem igen boldogu lünk.

Szomorkodtam nagyin, mert mentül kevesebb kilátás volr munkára. Nagyon sok volt az ember, az aratás pedig nagyon rósz, ahogy ott üldö gélek egyszer csak sarkantyú rten gés vert fel el merengésemből. Egy nagyon is veres bőrű fiatal ember te lepedett mellém. Olyan magamvivásu lehetett és a nyugoti csikósok divatja szerint volt öltözve. Magas, karcsú alak, olyan kamasz korban levő fin. Látszott rajta, hogy még a kifejlődés azon korában van, a mikor a iiugyerek olyan senem ember. Arca azonban el árulta, hogy az indián fajhoz tartozik.

Bizalmasan szólt hozzám és azt

kérdezte, mi bajom? A hogy tudtam elmondtam neki, hogy mi bánt. Ha csak az a bajod, az semmi mondá. Nekem éppen szükségem van egy utitársra és ha akarod velem jöhetsz Van egy lovam és puskám a számod ra egy pár revovler is jut, ételt, italt majd ad az Isten. Október elsejéig velem lehetsz.

Hát az lett a vége, hogy én bizony felcsaptam. A nélkül is mindig vágyam volt az utazás és most, hogy oly jó alkalom kínálkozott hát el határoztam, hogy vele megyek. Nem olyan közönséges veresbör volt az én pajtásom, a mint elmondá, egy gaz dag indián törzs tagja volt és Amerika egyik legnagyobb egyeteme nek a Harward Universitynek tanít ványa volt. Szünidejét eltöltendő a nyugotra jött és indián ösztönének kie'égitése es egészsége szempontjá- i ól is, lóháton akarta beutazni Mon ra’ a, Idaho és Wyoming államokat. Okos fiú volt és jó pajtás, orvosnak készült és akkor is volt vele egy kézi gyógyszertár. Elvitt egy üzletbe és vagy egy félóra múlva bizony még fal n a tulajdon édes anyám se is mert volna rám. Magos sarkú sarkantyus csikós csizma, rojtos lovag ló nadrág, egy kék flannel ing és ko rónául egy rettenetes nagy karima ju kalap, egész más külsőt mutatott, minta keletről hozott polgári ,,au cug”. Kiegészítőül egy jó hatlövetű az oldatomon és egy ismétlő a nve reg kapába. Volt egy jámbor lova j arra ültem fel, a sátor és elemózsia egy öszvér hátára volt felpakolva, a mit a csendes, békességszeretö állat

cipelt utánunk nasey odaadással. Egy hosszukötelre volt kötve a mull pajtás, a kötél vége pedig az én nyeregkápámhoz.

így : bitangol tűk át a nyarat. Mon tana fenyveseiből Idaho tölgyerdeje ibe, onnan Wyoming sziklás bércei közé. Távol minden civilizátiótól. az Isten szabad ege alatt. Ha találtunk egy kedves környezetű hiis forrást, a mellett három négy napig is eltanyáztunk. Vad van ott mindenféle és húst szerzett a fegyver, kávé, liszt, zsír meg volt az öszvér hátán.

Egy szép délután Idaho nyugoti részén tanyáztunk és barátom elhatározta, hogy a sok vadon érő mannából majd pájt süt. Önök tudják, hogy az semmi más, mint lepény és én nagyon szeretem. Pajtásom ügyes szakács volt is a pájt szinte szerette, elindult egy pléhtálal mannát szedni én pedig két fára függesztett hintaágyarnon lustálkodtam, már c akuem elszenderedtem, a mikor barátom indián ,,whoop” csatakiáltására ébredtem fel ős nyúltam fegyverem után. Soha se használta az indián csatajelt csak ha már nagyon szorult a kapca és most is tudtam, hogy baj van. Lent a völgyben volt és lelketlenül szaladt felém, nyomában egy gyönyörűen kifejlet him medve, a legveszedelmesebb ragadoj zója a nyugoti erdőknek a,,greazlybear” fajtából való volt. Már alig volt köztünk ötven yard távolság és az is szemlátomást fogyott, nem volt-Éfa-