Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1903 (4. évfolyam, 1-53. szám)

1903-05-14 / 20. szám

ÍV évfolyam. Bridgeport, Coan.. 1903 Május H 20. szám. Felelős szerkesztő: ic-aijuassjEAsr sAostxdok. bridgeporti ref. lelkész. k A lap szellemi részét illető minden közle­mény az ő címére: (Jor. Howard Ave. & Pina Street, Bridgeport, Conn, küldendő. EDITOR: U.etz-. -ZLIszc. BZalassay, Pastor of the Hungarian Ref. Church, Cor. Howard Ave. & Pine st. Bridgeport. * 4h,. V (Hung^rian=American Reformed Sentinel.) FIGYELEM! iEr'öx3a.-a.3n.ls:s, társad : KTJTHY ZOLTÁN new-yorki 1 ., és l lelkészek rP It ISTVÁN treutoni ref. ) *%, -------------——--------­-e e. előfizetési pénzek, cím változások a mindennemű a lapot illető jelentések a szerkesztő elmére küldendők. Cor. Howard Ave. & Pine Street, Bridgeport, Conn. elein. minden, csö­­töxtöfeön.. Eldüzffitésl ár eg^y éirre : iLmerikáloa $2. BzEs-g-yarorsságtra, $2.50. Az Amerikai riagyar Ref. Egyesületnek hivatálos lap-ja. A lap tiszta jövedelme amerikai magyar ref. egyházi célokra fordittatik. Published every Thursday by the !.;4 Cor. Howard Ave. 4 Pine st., Bridgeport, Conn. ENTERED AT THE POST OFFICE AT BRIDGEPORT, CONN. AS SECOND CLASS MAIL MATTER. Építsetek templomot. V____ Vázlata azon beszédnek, mijyet a youngstowni ev. ref. egyház szervezésekor 1003 április 26-án elmondott: I)r. Kacziání Géza. Alapíge: Királyok II Könyve IX. r. .1—7 vereei. Dávid királynak legkedveltebb fia és királyi koronájának örököse, Sa­lamon, kinek az ur pölcseséget adott szabad választása szerint, uralkodá­sának negyedik év Jpen elhatározza, hogy oly templomot emel Jehova di­csőségére, a milyenpddigelé még se­hol sem volt, séma zsidók földjén, sem a pogányok országaiban. Barát­jának és atyjafiának, a tirusi király nak irt tehát és attól kért építőket és ácsokat, a kik a köfaragásh.oz és művészi ácsoláshoz értsenek, selyem szövőket és arany ózó kar, a kik a dí­szítéshez és kárpitok készítéséhez lássanak, építész mérnököt is tőle kér, hogy a mesés fényű és nagysá­gú templomnak és királyi palotának tervét megcsinálja s az építést vezes­se, mert mind efre való emberek a zsidók között nem találtattak. Húsz esztendeig tart a nagy mun­ka, melyre Salamon a maga emberei­ből 150,000 napszámost és 3600 fel­ügyelőt és munkavezetőt rendel ki s midőn meg van a templom, teljes egy hétig tart a templomszentelés ünnepe. Salamon király ez idő alatt 22 ezer ökröt és 120 ezer juhot mutat be égő áldozatul az urnák, kinek e tiszta szívből jött áldozatban kedve telt. Az ünnepélyek után 1 megjelenek az Ur másodszor Salamonnak és ki­jelenté, hogy kedvesen fogadta kö­nyörgését és imádkozását, melylyel népe nevében bünbánatát tanusitá s a jövőre a törvények megtartását ígérte. Viszont az Ur megígérte, hogy a meddig Salaimul és utódai az ö utján járandanak és az ö rendelé­seit megtartandják, ö is megerösiten­­di Salamon birodalmát Izraelben mindörökké. Ha azonban akár Sala­mon, akár utódai elhajolnak az egy igaz Isten tiszteletétől, a. Bosszúálló kigyomlálja Izraelt a földnek színé­ről s elveszti szeme elöl a házat, me lyet Salamon épitett,nagy fényesége s dísze dacára is s az Izrael példabe­szédül és közbeszédül lészen minden népek előtt. Az Ur előtt tehát nem a templom ragyogása, fénye, nem a libanoni cédrusból faragott oszlopok és tirusi füvekből faragott falak, nem a bíbor csiga nedvével festett selyemszövet, és nem néni a művészileg sajtolt és vésett arany a kedves, hanem az igaz hit és a jámborság, melylyel a temp­lomba. gyűlt nép öt imádja és az ö törvényeit megtartja. Jehovát nem a 142,000 állatnak feláldozása bírta ar­ra, hogy Salamon király előtt mag jelenjék, mert hiszen szavaiban az ál­dozásról meg sem emlékezett, hanem azon buzgó ima és szivreható könyör gés, melyet ha a Királyok I. könyvé­ben a Vili. részben olvasunk, sze­meinkbe könnyek gyűlnek ma is a megindulástól s a fogadás, melyet Salamon saját maga és népe hevében az ur <dött tett.. Azonban a ki előtt a jövő nem titok, azt is látta, hogy úgy Salamon, mint az ö utódai más­képei! fognak cselekedni egyszer, mint most ígérik s ezért előre jelzi, hogy a jutalmon kívül büntetni is tud ö, kit hiú csillogással és a temp­lom nagy fényével megvesztegetni nem lehet, Állított volna Salamon király oly egyszerű kisfatemplomot, mint a milyenben az amerikai ma­­| gyarság magasztalja az ur jő voltát ! akkor is kedves lett volna az Ur e j lőtt, de ha hitetlen szívvel, csak a i külső ragyogással akarja az ur ke-, jgyét megnyerni,Idába való munkát végez, mert öa szivekbe lát és az em­bereket nem külső cselekedeteik, ha ! nem szándékaik szerint Ítéli meg. Midőn tehát templomot akartok j emelni az urnák, főleg azon példáját j * kövessétek Salamonnak, hogy bűn­­! bánattal és őszinte fogadalommal i ajánljátok föl neki kezeitek és' értelj i metek munkáját, jámborsággal és az ! Urnák teleimével'tett szívvel áldo/i­­j zatok előtte és az kedvesebb lesz, I mint az áldozati állatoknak ezrei és j mint a templomnak belső aranyozása : és díszítése, mint a húsz sing magas­­j ságit cédrus oszlopok és á ragyogó kupola, mely bármilyen magasságra nyúlik is, az ég végtelen űréhez ké­pest csekélyebb, mint egy vakondtú­rás. Mert hiszen ö előtte nincs nagyság sem a földön, sem sehol másutt a vi­lágegyetemben. Egyetlen fuvallata ra ledőlnek az emberiség legbüsz­kébb alkotásai, mint a hogy meg­semmisültek a görög lángelmék po­­| gáuy épületei, a római császárságnak az örökkévalóságra számított diadal“ | kapui és pogány templomai. Egö Iá I vával teraett,etett be Kr. után 79 ben Herculánum és Pompéji, Róma két j büszke városa és megsemmisült ép Sugv. mint Sodorna és Gomorrha, la­­ikói bűnei miatt. S ha bárki azt hiszi, I hogy ma, az emberi ész uralmának idejében az Isten pihen és nem érez­­j teti hatalmát, tekintsen a füstölgő Mount Peleere, mely pár óra alatt semmisített meg ezer és ezer büszke épületet, melyek pedig villanynyal, gázzal, vÍzzel és tűzzel el voltak lát­va, biztosítva baleset és csapások el­len, de az ur haragja ellen nincs biz­tosítás e csekélyke földtekén. Te­kintsen Olaszország művészetének egyik büszke alkotására, a velencei j campanilére, mely évszázadok előtt épült és soha senkinek eszébe se ju tott, hogy jöhet nap, melyen leomol­­: hassék. Tiz rövid perc elég volt rája, j hogy törmelék legyen a büszke alko fásból, mely faragott kövekből ké­­j szült és aranyozott volt belülről,, mint Salamon temploma. A bölcs királyt a zavartalan bol­dogság elbizottá és fesztelenné tette: i kétszáz feleséget vett királyi palotá­­j j ába és. m ég három száz szolgáló le­ányt, kik az ö szeszélyét kielégíteni voltak hivatva. A kétszáz asszonyt pedig nem a saját fajából választá, hanem a pogányok leányai közül, kikkel való házasságot pedig az Ur egyenesen eltiltott. És Salamon ép oly gyönge volt, mint bármely más I közönséges ember, ki felesége ked- j véért bűnre is csábittatja magát s a kétszáz asszony kérésére a legutála-; tosabb pogány bálványoknak is kü- j lön templomokat épített sazok előtt ( áldozott, mondván: elég gazdag va-; gyök arra, hogy ezeknek is adlias-. sak. E bálványok közül legveszedelme- j sebb volt Astarte, a Sidonbeliek is- j tennöje, melynek paráználkodással és bujálkodással szoktak áldozni és Molpch, az Ammoniták bálványa, a melynek embereket áldoztak. Az As-; tárté kultusz eredménye szörnyű ra­gályoknak keletkezése lett, a buja-! kor, a mely ezerszámra söpörte dl és j dönté sírba az embereket, úgy hogy Siclon megsemmisült teljesen s ma csak helyét ismerjük. Ép ily szörnyű j volt Moloch tisztelete, a mely bál-! vány egy óriás nagyságú s csűr-ajtó szélességű szájjal - biró faragott kép i volt, ércből alkotva és oly irtozatos j kemencével ellátva belül, hogy abba j egész kazal fát raktak és úgy f ütöt­ték mindaddig, míg a melegség megj nem inditá a hajtó gépeket, melyek \ a bálvány két nagy karját mozgat ták. A karok olyan szerkezetűek voi tak, hogy az azokra rakott áldozato­kat a Moloch irtozatos szájnyílásába dobálták bele. Eleinte rabszolgákat, elfogott és megkötözött ellenségeket raktak a Moloch kezeire s a gép azo­kat dobálta be a vörösre izzott érc­­testbe, majd midőn az égett ember­hús szaga és a papok által felizga­tott nép őrjöngése hatni kezdett s a .kemencébe bedobott/áldozátok halál üvöltése rnegtébolyitá akörülálló né­pet, az anyák saját csecsemőiket is odadobálták a bálvány karjaira s né­melyek önként ugrottak föl, hogy föláldozzák magukat és szörnyű ha­lált leltek ott. S az irtozatos gép ad­dig forgott és hányta magába az em­bereket, inig csak a vér és nyers em­berhús el nem oltá benne a tüzet s a bálvány karjai meg nem állottak. Ekkor aztán kijelentettek a papok, hogy '‘az isten jóllakott és több áldó zatotnem kivan.“ Ilyen bálványoknak áldozott Sala­mon király és az ur egész elfordult tőle. Azonban úgy atyja, mint az ö érdemeiről megemlékezvén, nem bűn tette öt magát, de gonosz fiát, Robo­­ámot, ki a nép irtozatos terhein se-, giteni nem akart, meglátogatta ne­héz kezével és ivadékait is. S a fé­nyes templomból, Salamon büszke alkotásából mi lett? Az ur egyetlen lehellete elsöpörte, romladék falait mutogatják ma is, ha ugyan igaz az, | hogy a nagy templom valaha azon a j helyen állott. Ne építsetek tehát templomot úgy hogy szivetekben a mellett idegen ■bálványok foglaljanak helyet. Jám­borság, vallásosság és az Istennek fé ieme legyen a vakolat, mely a temp­lomotok köveit Összetartsa, ha azt akarjátok, bogi’a templom fennma­radjon a ti és utódaitok életére. Az ur beválta szavát és Izrael pél­dabeszéddé lön minden népek előtt, (ismeretes a bolygó zsidó regéje, a­­maz Ahasverusé, ki ' nem engedte meg az Üdvözítőnek, midőn a nehéz kereszt súlya alatt ŐsszeroskadOtt, hogy háza előtt pihenjen egy percig, hanem elrugdosta onnan az isten» embert, kinek aztán egyetlen szavá­ra Ahasverus elbujdosotf s a monda szerint halhatatlanságot nyervén, meg nem pihenhet soha sé, életét ön­kényt el nem vesztheti. Á tenger, melybe ölni akarja magát, kiveti öt, a szikla, a melyről leugrik, hogy összezúzza magát, lehajlik vele a völgybe s a golyók, melyek elé ro­han. hogy megöljék ö|. lehullanak előtte és nem érik el elátkozott tes­tét. Az ur igazságos: ha jutalmaz, nagy jutalmat ad: ha büntet, ször­nyű az ö büntetése.­­* Azonban nemcsak a biblia beszél nekünk oly templom építésekről, a melyek felett nem az Ur lelke lebeg, hanem a világtörténelem is. Nézzé­tek vissza a XVI. század elején, mi­dőn X. Júeo római pápa elhatározza, hogy székhelyén oly templomot épí­tem!, mely Salamon templomát fény be« felülmúlja. Hiteiden szívvel #fo­gott a templom építéséhez,- melyet a világ legelső művészei készítettek akkor, de hogy a költségeket meg­győzze, pénzért áruitatott bűnbocsá­tó cédulákat, elkövetett és elköve­tendő bűnök bocsánatát hirdetvén pár garasért vagy pár forintért. E cé­dulák a múzeumokban láthatók ma is, az árjegyzékeket tudományos mű vekben megtalálhatjuk. S ez eljárás­ból született meg a reformáció, egy szászországi egyszerű barát, a prédi­kátor Luther Márton kiszögezi 1517 okt. 31-én a wittembergi vártemp­lom ajtajára, 95 tételét, melyek a mi vallásunknak is alaptételeivé vál­nak. A hitetlenségből épülő fényes templom lön közvetett okozója an­nak a fénynek, mely az emberiségre a megtisztított hitből áradott: az Ur jóra forditá az emberek bűneit is a hivök és ártatlanok kedvéért. S a mint egyszer megindult a tisz­tulás folyamata, nem állott meg töb­bé: A helvét hitvallást megalapító Zwingli Ulrik és főleg a vasakaratu Kálvin János, a hit egyszerűsége és evangyeliumi tisztasága mellett- a külső jelek egyszerűségére is töreke­dett. Ézért a templomból minden oly jelvényt kitiltottak, melyek az evan­­gyeliumban nem foglaltatnak,, még az Idvezitö szenvedésének jelvényét, a keresztfát is. a tanító egyház csak a szószéket hagyta meg s az Ur aszta­lát, melyen az utolsó vacsora emlé­kezetéül az Ur vacsorája felterittéí­­tik. Nem a faragott képekben telik az Urnák kedve, nem is a cifra ara­nyozásban és remek ép itészeti fogá­sokban, hanem a jámbor szivekben, melyek alázattal fordulnak a minde­nek szerető Atyjához. Építsetek tehát templomot, egysze rüt, a mint azt vallásunk megkíván­ja, de ebbe áldozatul tiszta szivet és jámborságot vigyetek. A fényes pa­loták leomlanak, mint a hogy a po­gány templomok leomlottak és a bál­ványok elporladtak, az igaz hit örök kévjjjló, mert megmondá azt Meste­rim h: “Az ég és a föld elmúlnál^ de az én beszédim semmiképén el nem múlnak.” (Máté: XXIV: 35) Ugv legven!

Next

/
Oldalképek
Tartalom