Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1903 (4. évfolyam, 1-53. szám)
1903-04-16 / 16. szám
HAZAI HÍREK. A szotfíálisták és a klerikálismus. Eml/tettük lapunk uralt heti számában, hogy Bokányi Dezső minő meglepő leleplezéseket tett a Buda pesten\ tartott szociálista gyűlésen a kleiikáfúzmusról s a magyarországi zárdái éleiről. Úgy szólván mindenki ismeri ezeket a dolgokat, de még olyan nyíltan, olyan őszintén, mint ezt Bokányi tette sen Ki se beszélt róluk, s ami fő senki se hozott a köz vélemény elébe döntő bizonyítékokat. Azt is felemlítettük, hogy a klerikálismus lutheránusa miként védekezett, megvádolva egyeseket a szociálisták közül s valamint rajtok kivül állókat is. A szociálisták azonban „tetemre” hivták a klerikálismus bajnokait, nyílt vitára szó litván felüket. Hogy elfogadták e a kihívást erre a legtiszteségesebb párbajra azt nem tudjuk eddig az ideig. De hogy a szocialisták nagyon jó munkát végeztek, az bizonyos, mert immár Magyarország kezd a Franciaországból elűzött szerzetesek és apácák menedék helye lenni. Van pedig belőlük otthon elég igy is. A mi nem volt jó Franciaországnak, nem lehet jó Magyarország nak sem. Hibás értesítések. A Magyar szóban olvastuk, hogy a Niagara zuhatag és a Jellow Stone park veszedelemben forog, mert a körülte elterülő erdőséget kiakarják irtani, Hogy mi-nő képtelen ez a tiir, s a ki irta az csak felakarta ültetni az emlitett újságot, kitűnik ab bői bőgj ez a két igazán csodás természeti népsége Amerikának egymástól oly messze, mint legalább is Makó Jeruzsálemtől s igy a körültök levő erdőségről nem lehet szó. Van a nevezett lapnak egy másik értesítése is, a mely az amerikaiak lustasága ra vonatkozik. Hát a mint az meg van írva, egyáltalában nem bizonyít az amerikaiak lustasága mellett s mi tudjuk, hogy azok nem lusták. Elhunyt szábadsághös, Szegedről jelentik: Szabó Mihály, a szegedi tanítóképző intézet nyuga lomba vonult igazgatója, Szeged város tiszteletbli főmérnöke, a Dugonich társaság tagja, aminap, életének hetvennyolcadik esztendejében nyitramegyei Suránkán meghalt. Mikor 1848 ban a haza veszély ben for gott, ö is beállott katonának. Eleinte mint hadsereg működött a szegedi nemzetőröknél, majd fölcserélte a kardot a szellemi fegyverrel, a tol lal s előbb, mint a „Tiszavidéki Újság ” fömunkatársa, majd pedig az általa alapított „Szegedi Hírlap” szerkesztője kormánytudósitó lett. Ebbéli munkásságát méltányolta is a magyar származású; de szolga lelkű Benedek tábornok, aki 1849. aug. 4-én „Der Skribler muss hangen” szavakkal halálra irélte. A szabad ságharc • leveretése után egy darabig a szegedi tanyákon bujdosott s csak 1850-ben tudott felszökni Pestre, ahol mérnöki diplomát is szerzett. De éppen ez vezette nyomra a szolgaim dat s neki ismét bujdosnia kellett. Egyes magyar családoknál nevelösködött erre egész 1861-ig. Ekkor Szegedre tért vissza s azonnal átvet te a „Szegedi Híradó” szerkesztését. Még ez évben képezdei tanár és igaz gató lett, s mint i'yen működött nmg a90-es évek első felében is, amikor már fülbaja miatt kénytelen volt nyugalomba vonulni s azóta egyik lányánál élvezte Suránkán a jól megérdemelt nyugalmat. Az elhuny tat Szegeden nagy kitesjedésü csaá:l gyászolja. Örült a házban. A képvieselöház minapi ülésén Tallinn Béla elnök, egy feltűnően ideges, eddig még sohasem látott fiatalembert vett észre a horvát kép- I viselők padsoraiban. Tallián a terembiztost küldte az j ismeretlen úrhoz. —Kérem, képviselő az ur? —Hogy meri kérdezni? Természe- 1 les. hogy az vagyok. Tallián elnök azonban lement az emelvényről, átadva az elnöki széket Dániel Gábornak 8 odaült az is meretlen honatya mellé. Beszédbe elegyedett vele, majd intett a terem biztosnak és kivezettette a jövevényt, aki a folyosón lármázni kezdett. —Ez nem járja! Mindig képviselő vagyok, amióta vagyok. A legutóbbi választáson is négyezer forintot költöttem. Most meg szerkesztője vagyTok egy függetlenségi lapnak. Nagy nehezen tudták csak a szerencsétlent lecsilapitani s kituda kölni, hogy Boros Jánosnak hívják s foglalkozására magyar áilamvasuti hivatalnok. A mentők a megfigyelő osztályba szállították. Protestáns ereklyék a Rákócy kiálitáson. A kassai Rákócy kiállítás rende zösége a minap fölkérte a debreceni ev. ref egyházat, hogy a birtokában levő Rákócy korabeli ereklyéket en gedje át a kiállítás tartalmára. Mint Debrecenből Írják nekünk, az egyház öt ereklyét fog a kiállításra kül deni. A legérdekesebb és a legbecse sebb ezek közt egy ezüstfedelii kanna, amelyen a következő felírás olvasható: „Engem csináltatott a deb recerii Eklézsiában az Urnák asztalára, Istennek nevének tisztességére a tekintetes és nagyságos albisi Zólyomi Dávid stb. Zólyomi tudvale völeg "egyik hires generálisa volt Rákócinak. Az ereklyék közt van még egy arany kanna, amely oldalán a sabin nők elrablásának dóm bormüvü képét tünteti föl ezzel a felírással: „Bánffy Georgius de Lo sonc” az erkélyeket a napokban szállítják Kassára, Tüntetések a katonai javaslatok ellen. A függetlenségi pártnak a harcát az egész ország közvéleménye rokon szenv vei kiséli. Ennek a rokonszeuvnek részint a népgvüléseken! adnak kifejezést, részint pedig az ország gyűlés elnökéhez küldött tiltakozó küldöttségek által. Nincs nap a melyen egy vagy két város küldöttsége fel ne érkeznék Budapestre s jellemző, hogy tisztán kormánypárti városok is ellene vannak a javaslatnak. Nag yszerü lett volna a tanuló ifjúság felvonulása, de az elmaradt, mert Apponyi nem akarta ókét fo gadni. Március 15-íke Afrikában. Februás hó 25-én az Adria „Árpád” nevű hajóján három szombat helyi magyar ur utazott el innét, azzal a céllal, hogy Tanger határában afrikai vadra vadászszon. A kis vadásztársaság Gaál Frigyes szom bathelyi közjegyzőből, LelovitsSándor kemenesaljai nagybirtokosból és Simcleszky Kálmán erdöfelügyelöböl állott. Tengeri -utjok azonban olyan viharos voT, hogy csak nagy késéssel érkeztek meg Tangerba s igy nem volt elég idejük a vadászat ra. A kis magyar társaság március 15- én érkezett Algírba, s első gondjuk az volt, hogy szabadságunk kivívásának emléknapját a viszonyokhoz mérten megünnepeljék. Fölkérték Rukavida hajóparancsnokot, hogy a hajóra vonassa föl az összes lobogókat, A kapitány kész örömmel eleget is tett a lelkes fölszólitásnak és az „Árpád” március 15 én Algírban teljes lobogódiszt öltött. A hajó utasai pedig a nagy nap alkalmából pezsgös ebédet rendeztek, amelyen lelkes pohár köszöntőkben emlékeztek még az 1848 iki márciusi/ eseményekről. A nagy hétig tartó utazásról minap érkezett vissza a kis kiránduló társaság. A sértés. A badeni Sclivarzvaldban történt meg a kővetkező vidám és főleg valódi esemény, melyről most minden német lap derűsen emlékszik meg. A vendéglőben két ur vitatkozik a jezsuiták Franciaországból való kiűzetésről, s a más országokba való özönlésröl. —Szívesen kell őket fogadni nálunk ezeket a derék lelkiatyákat,-— mondja Pró ur. —Ki kell verni őket, —szól Koni ra ur. És folyik tovább a szó: Pro ur rózsaszínnel ecseteli Loyola utódai nak kiválóságát és nagy jeleni őségét, mig Kontra ur dühösen szidja a csukásokat. A disputa folyamán Kontra ur észreveszi, hogy Pro ur valami olyat állít, ami nem lehet teljesen igaz, s azért hevesen vágja az arcába. —Oh, maga jezsuita! • Pro ur, a papok harcias védője, elsápadt, felugrik, hatalmas pofont ad ellenfelének, s vérben forgó sze mekkel sziszegi: —Nesze, a — sértésért! Riadalom egy állatseregletben. Sátoralja Újhelyiül írják: Nagy izgatottság urai Kodon a minap egy délután az állatsereglet sátrában 1 v;i n Gyula, a sárospataki főiskola-szőlő - csősze, a „Vörösökör” udvarán felállított állatseregletben addig-addig nézegette a legfélelmetesebbnek bemutatott bengáli tigrist, amig kedveit nem kapott ahhoz, hogy a szörnyű fenevadak ketrecből kimeredölábait megsimogassa. Az éhes tigris azonban csak „húst” látott a simogató kezén és utána kapott. A szőlő csősz, valamint a közönség kiáltozására odasietett az állatsereglet egyik alkalmazottja s nagy nehezen, kiszabadította az embert veszedelmes helyzetéből. A fenevad azonban akkorára már jó darab húst szakított le Iván karjáról és keze fejéről. — A fentebb jelzett szociálista gyűlés csakugyan meg volt tartva márc 30-án, de arra a meghívott j képviselők nem jelentek meg. a'[ gyűlésen élesen kikeltek a szónokok ezek ellen az urak ellen, a kik a nyilt csatában részt venni nem mer nek. —Dankó Pista, a hires nóta szerző cigány prímás meghalt, a napokban temették el. , —A budapesti ügyvédi kamara a napokban leplezte Szilágyi Dezső mell szobrát, az ünnepi szónok Eöt vös Károly volt, — Zágrábban, a horvátit tanuló if juság nagy tüntetéseket rendezett a magyarok és a németek ellen. Még a katonaságot is kivezényelték. Országgyűlési tudósítások. A képviselokáz végre márc. 26-án végzett, a Kossuth halála napján történt rendőri kihágások szemtanúinak a kihallgatásával. Az utolsó tanú Gabányi Miklós volt. Napi rend előtt Eötvös Károly szólalt fel, s visszautasította Báró Kaas Ivornak azt a mondását, hogy Bernarda nővérnek az ügyét ö védemelzné. Eötvös után Chernél Gyula beszélt a katonai javaslatok ellen, majd Sturman Gyógy és Benedek János interpelláltak. Az utóbbi azt kérdezte, hogy a tartalékos tisztek lehetnek-e tagjai a párbaj ellenes ligáknak, Fetiérváry röktön felelt és pedig tagadókig. Márc 27-én miután elfogadták gróf Zichy Jenő indítványát, hogy a napi rend megállapításához elég legyen ezentúl 40 képviselő jelenlétté is, Visontay Soma in ■ ditványozta, hogy a ház utasítsa aj igazságügy tpi (lisztért arra, hogy as ügyészség a katonai tüntetések tárgyában indítsa meg a bűnvádi eljárást. Széli Kálmán is, Piósz Sándor igazságügyminiszter is feleslegesnek tártja ezt s a többség szavazásai elvetette ezt az indítványt. A katonai javaslatokhoz az öreg kuruc, Thali Kálmán szólott nagy hatással. Báró Kaas Ivor személyes kérdésben való felszólalása és Pichler Győző interpellatiója zárta be az napi tanácskozásokat. Márc 28-án Polc ner Jenő és Luby Géza beszéltek a katonai javaslatok ellen, majd kérn veket és interpellatiokat tárgyalt a t. ház. Márc 30-án Lukács László beterjesztette az újabb indemnityröl szóló törvényjavaslatot, a mely augnsz tus végéig kér felhatalmazást. A baloldalról csak Gabányi kiáltotta oda: olyan nincs. A katonai javasatokhoz Lengyel Zoltán szólott ■ egy furulyával illusztrálta a hadiig} í vívmányokat. 31-én újra Lukács László terjesztett be javaslatokat, a napi rendhez Csávolszky Lajos éti Pricher Győző szólották. Április 1- én, Rakovszky István szólalt fel napi rend előtt. Felitzek Arthur, Lengyel Zoltán felszólalása és Széli Kálmán rövid beszéde után a napi rendhez, Putuoky Mór és Bar ti! a Miklós szóltak. Reich Aladár pedig interpellált. im*. it.ii. .x.; j -faázfestö, papirosé és disÁtö." Jól és olcsóm dolgozik. A bridgeporti magyarság festője. Árakért tessék hozzá fordulni. Bridgeport. Conn 327 Pine street. Hr. Leonard Landes, 124 E. 24tli. str. New York. Gyakorolt orvos férfiak és nők r zére. A Lebanon, Bellevue és Post Gradate kórházak volt segédorv t> a, Berlin, Bécs és London kórháza Ara működött. Biztos eredménynyel g k gyit mindenféle betegséget: ti...lövészt, szívbajt, gyomorbajt, lép és májdaganatot, nagy főfájást, tu Lagos feledékenységet, reszketsera'l vérszegénységet, vérfolyást, k ; vényt. Idebetegeket legújabb villamos készülékkel gyógyit. Mim k nemű belső betegségeket pár ; ap alatt kigyógyit és pedig a vér b< -g séget, borba jókat, keléseket, .stb. Torok, száj, orr, szem és fülbetegségeket kigyógyit akkor is, ha el vannak hanyagolva. Specialista titkos betegségekben. Krónikus bajok gyógyítására különös gondot fordít. ... Minden betegségben biztos eredménnyel működik. Rendelő órák: <L e. 9—lig és délután 5—8 óráig. Vasárnapokon: d. e. 8—10.30; d. u. iáig. Levelekhez mellékeljen egy dollárt, a ki orvosságot óajt. Ha bridgeporti honfitársaink- jf nak szükségük van épitkezé- Beknél bádogosra, ólommü- 1 . vesre és gáz szerelőre, forduljanak bizalommal í| Berger Bertiisonhoz, | kinek a State st. 1354 szám alatt I van az üzlete. Ö olcsón és jól | dolgozik. Főző és fűtő kályhák nála megrendelhetők.---------- ••.............- j
