Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1902 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1902-01-23 / 4. szám

2 \ lálják sok embernél a vallásos érzést is. Hogy a húsvéti bárány hibátlan volt, a legkiválóbb a nyájból: hü jel­képe ez Krisztus szentséges önfelál­dozásának, hogy ezzel eltöröljön minden áldozatot. S elkötelezés ez, hogy az ö követői szenteljék életü­ket a szent Isten szolgálatára. Csak igy szabadíthat meg az ö ártatlan vé­re hullása, ama mi húsvéti bárá­nyunk! II. A húsvéti bárány elköltése. A bárányt tűzön meg kellett sütni s ko vásztalan kenyérrel s keserű fűvel enni meg. S az egész bárányt meg kellett enni s a mi megmaradt, el kellett égetni nap feljötte előtt s tel­jesen útra készen kellett azt elkölte­ni: “Derekaitokat felövezve, sarui­tok lábaitokon és pálcáitok kezetek­ben és nagy sietséggel egyétek azt, mert az Ur páskhája az.,: (12 r. 11 v) Ez ünnep az Istennel kötött szövet­ség jele, mivel ettek a pásklrából, is­ten iránti szent szolgálatra kötelez ték magukat. Sütni kellett a húst, hogy ez jelképezze a nép szenvedése­it, a kovásztalan kenyér pedig azt jelezte, hogy minden tisztátalant és erkölcstelent távoztasson el magától Istennek népe. S hogy teljesen felkészülten költ­sék el a páskha bárányt, ezt hason­latképen lehet a keresztyén egyház tagjaira alkalmaznunk. Midőn a hí­vek az úri szent vacsorával élnek, felkészülten állanak az Idvezitö hiv szolgálatára, bármi történjék is ve­lők. Nekünk is önként el kell hagy­nunk a bűnök Egyptom földjét­­az erény és igazság pusztaságáért. Önként kell részt vennünk a vált­­ság munkájában. III. Legyen ez emlékezetben a jövő nemzedék előtt. A csapás nem sujtot ta Izrael népét, holott elpusztitá az egyptomi elsöszülötteket. Ennek frissen kellett állani a nép emléke­zetében s ebből nyert a nép hazafias és vallásos érzületet is. Sokan azt hiszik, hogy az ünnep­lés elvesztett idő s igy hiába való foglalkozás. Meg kell már értet­nünk az ilyen emberekkel, hogy a mely nép múltjára érzéketlen, szebb jövőre érdemetlen. A hazafias érzést ápolja a múlt nagy alakjaira való visszaemlékezés, a vallásosságot pe­dig a keresztyénség na^y ünnepei­nek s az azokhoz fűződő váltságté­­nyeknek emlékezetben tartása és megszentelése tartja éberen minden időben. Ezek felfrissítik Istennek népét. Ha nem kicsinylendö szép szokás a születési és házassági évfor dúló megünneplése egy család köré­ben: még inkább meg kell ünnepel­nünk a világ Megváltójának életéből s az ö egyháza történetéből kimagas­ló napokat, hogy legyen ez épülésé­re a keresztyénségnek. e nagy lelki családnak. Virág István. Egyházi és egyleti élet. Orgona avatás bridgeporti ev ref egyházunkban. Mint már( jeleztük, a bridgeporti egyház kebelében mü ködö egyházi énekkar egy orgonát szerzett be s ajándékozott a gyüle­kezet használatára. Az orgonának,a mely már be is van állítva templo­munkba, ünnepélyes felavatása a re­ánk következő vasárnap, jan. 26-án leend megtartva, a mely szép ünne pélyre Bridgeportban és környékén lakó honfitársainkat s testvéreinket szeretettel hívja meg az egyház ta­nács.-—A so. chicagói egylet évi gyűlé­sé. So.chicagoi m. bs. egyletünk jan 12-én tartotta évi tisztújító közgyű­lését a tagok nagy érdeklődése mel­lett. Gyűlés megnyitás a 37-ik dicsé rét első versének eléneklése után uj tagul felvétetett Gőz Csontos József a jolieti osztálytól anyaegyletünk­höz Íratott Juhász József. Havi di­jakból befolyt 83.50, a lelkésznél le­számoltak 1901- aug. 18-án tartott piknik jegyeivel 10.75 értékben, igy az összes bevétel volt 44.25. A gyű­lés nagy és fontos tárgysorozata az és idő rövidsége miatt a betegsegé­lyek kifizetése jövö gyűlésre halasz­­tatott az uj tisztviselöválasztás mag ejtése teljes egyhangúsággal s rend­kívüli lelkesedéssel ment végbe. El­nöknek kipróbált hüségü és törhet­­len buzgalmu volt elnökünk Tóth János választatott meg újra. Alel­­nöknek Gresó András, pénztárnok­nak Jakab Pál, ellenőrnek Szanisz­­ló J., beteglátogatóknak: Fekete A. Gresó A. Paszert M, Kovács A., ajtó őrnek Káda S., zászlótartóknak: Nagy Ferenc, és Szanyi József, jegy­zőnek s központi ügyvivőnek Tiszt. Harsányi Sándor ev. ref. lelkész let­tek teljes egyértelműséggel megvá­lasztva, kik is magokat mindnyájan az egyleti tagok szeretettbe ajánlják és Ígérik, hogy tisztségeiket híven és lelkiismeretesen fogják isten se­gedelmével betölteni. Hivatolos lap­nak újra csak a Szabadság és az Am Magyar Reformátusok Lapja válasz­tattak meg. Az újévi számadások le zárásával 3 tagú bizottság lett meg­bízva, melynek tagjai az elnökön és pénztárnokon kívül tiszt. Harsányi Sándor, Koncsol Lajos Jakab Pál, Szaniszló János. Az egylet május hó folyamán meg tartandó 10 éves jubileumának elő­készítésére elnök I ajánlatára egy 7 tagú bizottság noveztetik ki, mely­nek tagjai: Tiszt- Harsányi 'S. ev. ref. lelkész, Tóth János, Füzy And. Czakó M. Paszert M. Siposs István, Gresó A. Kovács A. A gyűlés az uj tisztikar éltetésével végződött. A fairporti 1. m. ref. társas és segélyzö egylet évi gyűlése, A fair­porti elsőm, társas s eegélyzöegylet 1901 dec. 8-án tartotta évzáró gyűlé­sét, a mely a következőképen folyt le. Elnök a gyűlést megnyitván, ké­ri a titkárt a névsor felolvasására, mely megtörténvén, kitűnt, hogy a vidékiek kivételével, minden tag je­len volt. Következett a jegyzőkönyv felolvasása, mely kifogás nélkül hi­telesíttetett. A havi dijak beszedet­vén kéri az elnök a jegyző, titkár s számvizsgáló bizottságot, hogy mi­után Istennek kegyelméből az évnek utolsó gyűlése idejét elértük, legye­nek szívesek az egész évi bevétel és kiadásokról elszámolni. A felszóli. tott tisztviselők a kővetkező ; jelen­tést terjesztették elő: Bev. 1901 jan. 1-töl dec. 8 ig 1086.68 Kiadás 816.30 Ebből betegsegély címén kif. 332.85 A többi egyéb szükséges kiadások ra fizettetett ki. Levonva tehát a bevételből a kia­dást az évi tiszta maradvány 288-38 Az egylet tiszta pénzbeli vagyona 1901 dec. 8-ig 1102.20 Ebből a bankban van 813.42 Painesvillei bankban 150.30 A pénztárnoknál 138.78 A tagok száma dec. 8-ig 97 Az évi számadás előterjesztése és elfogadása irtán, az elnök valamint a többi tisztviselők megköszönve a eddig beléjök helyezett bizalmat, kérik főimentésöket. Ezek után a választás folyamára korelnökké egy liangulag Kovács Ferenc lett megvá­lasztva; ki elfoglalva az elnöki szé­ket, következőképpen szólott a ta­gokhoz: Mélyen tisztelt testvérek! Ha jól emlékszem, negyedízben ért engem ezen szerencse, hogy a kor elnöki széket elfoglaltam. Örömmel foglalom azt el, mert meg vagyok ró la győződve, hogy a testvéri szeretet nek a köteléke az, a mely bennün­ket ily szép számmal összehozott. Ki vánom istentől, hogy ezen testvéri­ség kapcsa soha szét ne szakadjon, sőt, napról napra több testvért fűz­zön hozzánk, hogy jövőre még sok­kal nagyobb számban jelenhessünk itt meg. Volt tisztviselőinkről szól­va, annyit mondhatok, hogy az igaz ság utján haladtak, az egylet érde­kében működtek, minek bizonysága egyletünknek úgy számbeli, mint vagyonbeli gyarapodása. Fogadják az egylet köszönetét fáradozásaik­ért. Az isten tart sa meg önöket ve­lünk együtt hosszú időkön keresz­tül. Legyenek egyletünknek ezután ishü, buzgó s minden jóban elősegí­tő tagjai s ha a kötelesség úgy kí­vánja, tisztviselői. A tisztviselők választására kerül­vén a sor, a közóhaj oda nyilatko­zott. hogy a régi tisztviselők ma­radjanak meg, a mibe azok hosszas vonakodás után végre bele is nyu­godtak és csupán azok helyett let­tek mások választva, a ’kik nem Aoltak jelen. A jelenlegi tisztvise­lők a következők: elnök: Kovács Fe­renc, alelnök Kovács Miklós, jegyző Popély Miklós, pénztárnok Kovács Ferenc, pénztári titkár Pap Sándor ellenőrök: Nagy János, Köblös Já­nos, Tóth István, számvizsgáló bi­zottság: Csánfordy Lajos, Tóth And­rás, ajtóörök: Nagy Mihály és Var­ga Sándor, beteglátogatók: Rajna Lajos és Tóth Dezső, egyleti orvos M. D. Cadwell. Szövetségi ügykeze­\ TÁRCA. Gi Póilly ii és esetei isii. Irta. r ICálmán Dezső. (Folyt, és vége.) A császárhuszárok ezredese pedig vala gróf Pálffy Móritz. A huszár regiment akkor már na­gyon kevert állapotban volt. Voltak benne a régiekből, voltak benne be­sorozott honvédtisztek, s volt benne egy csomó huszár-ruhába bujtatott svalizsér, pikás, úgy hogy minden káplár-aljára jutott legalább egy-két spion. Ezek között vakarta a lovat Cse­­key István. El volt izolálva az ezred hazájától, hanem azért mégis csak beszivár­gott oda sok minden, a mi nagyon jó volt reménységnek. —Hogy Albion ágyúi nemsokára dörögni fognak. —Hogy Abdul-Medsid török csá­szár egész ármádiáját odaajándékoz­ta Kossuthnak. Jönnek is már. Ott vannak a gránicon s nemsokára be­beveszik Budavárát. —Hogy a franciák hadat indítot­tak egész Europa ellen s le fognak fejezni minden potentátot. —Hogy az ázsiai szittya ös-magya­­rok hét sátor-aljával jönnek a letip­­rott Hunnia felszabadítására. És a többi és a többi___ Mindezeket pedig Csekey István együtt tárgyalta az ö hűséges hu­szárjaival, úgy, akkor, amikor lehe­tett. Devalvált minden hirt a maga értékére s mindent a legnagyobb ta­pintatossággal hozott forgalomba. Épen úgy járt el velük, mint esperes korában a vehemens és nem vehe­mens ügyekkel. —Szamárság! Ebből a lakónikus megjegyzésből aztán tudták a bajtársak, hogy a hir alaptalan. —A teremtését is a dolgának! Ez meg aztán jelentette: hogy hát legények, no — lesz ám valami. Mindezeket egyszer aztán megsej­­ditette gróf Pálffy Móricz. Rapportra stimmolta hát Csekeyt, a ki már akkor egész a “káplárság“ ig felvitte a sorát. —Hallja kend, Csekey! Ne Kos­­suthozzék kend itt a legénység kö­zött. mert olyan ötven farmatringot utalványozok ki kendnek, a mely testvérek között is megér százat! Hallottam, hogy kend egyszer már megúsztatta a Tiszát. No hát, ha kend még sokáig dörgeti itt az Albi­on ágyúit, hát majd megúsztatom én a Morvába, úgy hogy maga Szent Ciril se fogja ki kendet élve. — Ha­nem hát legyen kendnek eszei Kend intelligens ember. Ne rezoni­­rozzék, hanem adja be a derekát. Úgyis vége van már örökre a kend­­tek komédiájának. Kendből még le­het valami. Egy hónap múlva őr­mester, egy év múlva hadnagy, azu­tán főhadnagy — s ki tudja még mi? Értette? —Értettem. Méltóságos ur. —No hát “marsch!“ Itthon ezalatt a rokonok mindent elkövettek, hogy a huszárt valaho­gyan kireklamálják. Volt is re­ménység hozzá, mert hát Csekey Ist­ván pap volt, a pap pedig nem köte­lezhető a katonai szolgálatra. Csakhogy ez a dolog nehezen ment Mert a reklamáló föesperes, az ak­kori madocsai pap, Ráckevi Eötvös Sándor, Csekey közeli rokona, vala­mint a többi rokonok is, mint Ge renday József bölcskei pap, Kálmán Dániel kölesdi pap, Szászi József ger jeni pap (ez utóbbi Josefstadtban halt meg) mind notórius, rendőri felügyelet alatt álló rebellisek vol­tak. Hanem hát hogy, hogy nem —egy szer csak mégis elsült a dolog, bár nagyon furcsán kezdődött. Káplár Csekeyt ismét rapportra stimmolta gróf Pálffy Mór —Csekey káplár, tegye le a csá­kóját. Úgy történt. —Csekey káplár, oldja le kend a kardját is. Az is úgy lett. —Most pedig, “Tisztelendő ur!“ üljön le, és gyújtson rá. itt a szivar. A “Tisztelendő ur“ rágyújtott. —Nos hát — kezdi újra az ezredes — nekünk tábori papokra van szűk-

Next

/
Oldalképek
Tartalom