Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1902 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1902-06-26 / 26. szám
3 :guberna.tori hivatalt kérte magának, de ö nem kérte; kínálták is, de el nem fogadta. Ha a kezében lenne is, mint a csákója, —mondja a gyűlésen — letenné az asztalra, mint egy csákót, hogy az ország adja annak, a kinek akarja és a kinek az Isten rendelte. Ellenségei praktikával vagy 5 szavazattal többet gyűjtöttek Bánffy Györgynek s ez lett a gubernátor Bethlen Miklóssal szemben. A gubernium tagjai között ott volt Bethlen Miklós is. Bánffyval is sokkal többet veszekedtek, de soha sem ha ragudtak. “Én —azt írja — a guberniumnak merő kovácsfogója, pöröly és reszelő műszere voltam.” Bánffyval azért kötődött legtöbbet bogy “evangelika reformáta” vallásunkat, egyházukat mért nem pártolja jobban. Bánffy azt tartotta, hogy nem lehet jobban, Bethlen pedig jobban szerette volna pártolni. Mégis 1697-ben, mikor haza jött a bécsi követségből, s az ország Rábu'tin biztatására panaszolni akart a gubernátor ellen: ö beszélte le. Félt, hogy a gubernátor megijed s a jezsuitáknak való kedveskedésével tartja meg hivatalát. Vagy ha kivetik, helyébe Apor Istvánt teszik, kivel Kolonics és a jezsuiták hatalma költöznék be. “Inkább akarom Bánffynak maradását.” * * * Teleki, Bánffy s többi kortársai theologusnak, “Miklós pap”-nak nevezték. Sokszor és sok emberrel volt baja. önéletírásában panaszolja, hogy a papoktól is kért tanácsot: hirtelen haragja ellen. Komáromi azt ajánlotta, hogy inkák üsse az em bereket, mint szitkozódjék. Ö azonban e bűneink ellen va’ló betegség, (harag, szitk ozódás, verés) legjobb orvosságnak találta “az Istentől ímádkozás által nyerendő penitenciát és idönyerést,” “Mig a megharagudt s kigynlt szivnek lángját, kormát, hamvát a szájnak kéménye ki. okádja, kihányja, még a házat is hamarabb kigyujtja a megfojtatott, mintsem a szabadon kiégő kémény; a kihányt, emésztett sár nem árt úgy, mint a megrekedt; száz dörgésdült. Lelkében iszonyú harc folyt le. Én hivő vagyok — gondolta magában — nem szabadna esküdnöm, de akkor megkell űzetnem a 300. koronát. Aztán mit mondanának otthon a faluban? Eddig tagadtam és most elismertem. De még kizárnának a hivő társaságból is. Ott se len nék, az egyházamat is elhagynám. Én lennék a falu csúfja. Jobb lesz tehát a 300 korona birtokában maradni. Majd egyszer megvallom bűnöm s az isten úgy is megbocsát. Végre megszólalt: —Jód van, leteszem az esküt. Lassan, alig hallhatóan mondotta. Arcáról pedig csak úgy gyöngyözött alá a verejték. A per el volt dőlve. Elveszett a Bánd! Kati öröksége. III. Sokszor lombtalan lett már azóta az erdő és ismét kizöldült, mióta a Bándi Kati öröksége oda veszett, sőt virág nőtt azóta a Vince Máthé sírjára is, mert a jó Isten úgy akarta, hogy vele kezdjék meg az uj hivő te metöt. Sokan még azt is mondogatták, hogy Isten a hamis eskü miatt látogatta meg korai halállal. Pedig soh’se vallotta be bűnét. néi nehezebb egy menykö, még ezer nél is. Nem tanítok én ugyan ezzel senkit is szitkozódni és esküdni; de csak akarom a két elkerülhetlen gonosz között a kisebbiket megmutatni. Én pedig az én Istenem kegyel méböl dicsekedem és adok hálát érette, hogy az én haragomak soha rósz, veszedelmes munkái nem lettének, az soha sokáig nem tartott senki ellen, megbékélhetetlen nem volt gyülölség, irigység, conjuratio más veszedelmére, keresésére nem volt bosszuállása akár micsoda nagy, közép és alsó rend iránt is.” Érsek György Bethlen Farkas jobbágyán kívül senkit sem vert meg soha, azt is mikor meg se gondolta volna, meg ajándékozta s “megköszönte.” Nekem itt tűnt fel leginkább. Mennyi szó esik mostanság a “cinemintye”-röl. Mennyi cinemintyés, bosszúálló, haragvó ember van, a ki nem is akar a lenni. Bethlen Miklós nem volt cinemintyés, nem volt megbékélhetetlen, haragja soha sokáig nem tartott senki ellen. Ö az Istennek köszönte ezt. Ki az evangélium mezejére vezérelte, Jézushoz. Bethlen Miklós 1703-ban fogságba került Bécsbe. 1716-ban szabadon bocsáttatott; de nem akarta látni hazáját; ott halt meg 1716 okt. 22-én. Két íia maradt: József és Mihály. Vasárnapi iskola. A szerecsen föember megtérítése. Apóst. Cselek- 8 r. 26—40 v. Jeruzsálem után lassanként Antiocliia lett a keresztyénség központja. Egy zsidó város után egy pogány város. így valósult meg az aposto lók eljárásában ama meghagyás: elrnenvén tanítsatok minden népeket s igy vezérelte őket az ur lelkének ereje által, hogy az ö országának polgáraivá tegyenek mindeneket. Napról-napra nyertek útba igazitó fénysugarat újabb alkalmakra újabb teendőkre. Valamint az isten adja nekünk a minden napi kenyeret, arj ra tanítván, hogy benne bizzunk ál landóan, úgy ö adja 'övéinek lelki kegyelmét is napról-napra. Ha az ö De ki tudná ezt megmondani? Isten utai végére mehetetlenek. Az ö titkos bölcségének köszönhette Bándi Kati is, hogy sóba sem érezte elveszett örökségének hiányát. Napnap után mind jobban tapasztalták anyjával együtt, hogy a kik az Urban bíznak, azok meg nem szégyenülnek. Szőttek, fontak, varrtak és az Isten kirendelte a mindennapi kenyeret. És még ezen felül is. maradt valami. Földi ember kevéssel beéri, Vágyait, ha kevesebbre méri. Bándi Kati az árvaság terhe alatt is szép, viruló leányzóvá nevekedett fel. Sokan megdicsérték szorgalmát, jó magaviseletét, még többen irigyel ték karcsú termetét, de a legények még sem kaptak rajta, mert nem volt öröksége. Ez sem nagyon hasította Bándinét Megjö a Kati szerencséje is — csak várni kell rá, mondogatta. Meg is jött. Egy este koppanás hallatszik a Bándiné ajtajan. Szokatlan volt az esteli vendég s megrezzennek mind a ketten. Tanakodtak, hogy mi tevők legyenek. gondviselő kormányzását követjük, mely nyilvánvaló az emberi életben, dicsőségről dicsőségig haladunk. A tanítványok Jeruzsálemből való szétoszlások után Samariában, tehát a zsidókkal még rokon nép körében terjesztők az evangyéliomot. Filep egy lépéssel tovább ment, mikor különös isteni kijelentésre tanította és megtéríté a szerecsen föembert. Ez már sem nem zsidó, -sem nem félzsidó, hanem istent nem félő pogány volt. Egy másik lépés volna bevinni az evangyéliomot a pogány világ szivébe. Ez a munka Pál, a pogány ok apostola részére lett fentartva. Az Apostolok Cselekedeteiről irt könyv többször említi, hogy a földi dolgokba isteni kéz bele játszik. Ez a két ember is: Filep és a szerecsen idegenek voltak egymásra nézve. De ismerte őket isten, Filep, a hü könyörgő, érdemes szolgának bizonyi tóttá magát. S a szerecsen imája, hogy megtalálja a világosságot, nem maradt meghallgatás nélkül. Azur a maga módja szerint megadta a választ: egy keresztyén hittérítőt küldött hozzá. Filepnek az ur angyala szóla, -de a szerecsent egy ember térité meg. A Filep érdeme lehetett, hogy az ur követéyé lett az idegen hez. Egy ember által maga az ur szó lotta evangyéliomát. S igy lesz ez világ végezetéig. Ez a mi kiváltságunk, hogy részt vehetünk az üdv munkájában. Ha igy teszünk, nem csak másokat tartunk meg, de saját üdvösségünket is munkáljuk. U- gyancsak isten vezeti a hittérítőket a mai időkben a pogányok közzé. Khina, Japán, Afrika keresik Istent A történelem rejtélyes utjain megnyílt az ajtó s a keresztyén hittérítők bejutottak a kelet népeihez s az üdvre vezérlés munkája szépen halad előre. A szerecsen helyes utat választott arra, hogy megismerje az urat. Mivel nem zsidónak született, összeköttetésbe jutott az ö országában élt zsidókkal, megtanulta olvasni ezeknek a szent könyvét, részt vett az ö istentiszteleteiken. Belépett a keresztyén templom e’ötermébe. —Ereszszük be lányom, mond az anyja, csak nem valami rósz ember, s eri-e kiszól, hogy szabad. Az ajtó megnyílik. Hát csudákcsudája, azon Vince Jakab, a Vince Máté nagy, legény fia lép be. Nagy volt a csudálkozás mindkét részről. Alig jutottak szóhoz. Végre köszönés után megszólal Vince Jakab: Ne haragudjanak, Kati néném, rég készülök, hogy ide jöjjek; sokszor elinlultam már, de soha sem mertem bejönni. Végre rászántam magam, történjék bármi, bejövök. Azért jöttem, hogy megadjam azt a kis adósságot. Az anyám is már rég mondja, hogy vigyem meg. —Miféle adósságot, kérdi Bándi né, hiszen te nekünk nem tartozol. —De tartozott az apám, jól tudja Kati néném. Az a pénz, a mire megesküdött. ... Oh bár soha se lett vol na hivő! En iól emlékszem rá, mikor elhozta a 300 koronát, még azt is mondta, ezt Bándi Samu adta. De hát én nem mehettem a törvényre, hogy apám ellen tanúskodjam. Hamisan szerzett pénzt pedig nem akarok megtartani. Nincs azon isten áldása. Vegye el Kati néném, itt van Nagy lépés volt íz: elhagyni nei zetónek isteneit s csatlakozni Izra Istenéhez. S a zsidó nép vallása olyan mél hatással volt rá, hogy eljött Jeri zsálembe, a templomban részt vem a nagy ünnepen. Bár nagyszerű volte templom, bÉ felemelő a szertartás s ö mégis talál egy nagyobbat, nem ott a fénye templomban, de künt az utón. Iste igéje volt rá nézve a szentek szentjé hez vezető ut. Olvasta Ezsaiást. Talán Jeruzsálemben vette ezt a drági írást s annyira kiváncsi lett arra hogy elkezdte azt olvasni útközben Ez az isten ösmeretére vezető he lyes ut minden időkre. Istennek lelke vezette arra az útra Fiiepet, de ez a lélek inditá a szerecsent is, hogy Ezsaiás 63 r.-t olvassa, vagy mint keleten szokás, olvastassa. E’ilep a kocsi mellett haladva, egy ideig hallgatta, aztán apostoli hivatása szerint megkérdező: Érted-e a mit olvasol? Hasonló magas állású férfiúval szemben ezt legalább is tolakodásnak tartották vo!na; de a sze recsen felhasználta a kedvező alkalmat. Bevallotta, hogy ö nem érti, ha csak meg nem magyarázza neki. Tűz re van szükségünk, hogy tüzet gyújt sunk, keresztyénre, hogy mást keresztyénné tegyünk. Krisztus volt az atya szószólója, hogy életet és világosságot adjon az embereknek. Mi, keresztyének vagyunk Jézus szószólói. Az Ézsaiásbeli messiási jóslatról iönnyüvoltaz átmenet a Jézusra. Már most megérté a szerecsen, hogy d az a szolga, a ki vértanú lesz, s mind halálig alázatos. Filep aztán crak Jézusról beszélt, mint a ki betöltő a törvényt és a prófétákat. A legfontosabb párbeszéd folyhatott köztök. Már emelkedett ama világosság napja.a szerecsen lelkében, mert igy szólt: “Micsoda tilt meg a keresztségröl engemet.” Filep pedig monda: “Ha teljes szivböl hiszesz, meglehet.” Amaz felelt: “Hiszem, hogy a Jézus Krisztus Isten fia.” így lett egy kiváló idegen a keresztyén egyház tagja. S ekkor hirtelen elvált a két férfi ni. S azzal egy nagy zacskó koronát tesz le az asztalra. Bándiné szemeiből kicsordult a iöny, a mint a leánya örökségét meglátta. —Soha sem hittem volna, te Jakab, hogy az Isten igy teszi jóvá az apák álnokságát a fiákban. Bizony mégis nagy gondja van neki az árvák ra. Köszönöm Jakab, az Isten áldjon meg érette IV. Vince Jakab, a mint a pénzt leszámolta, távozni akart, hanem Bándi Kati még marasztotta, leültette egy kicsit. Le is ült. Elbeszélgettek, a mint fiatalok szoktak. Aztán még gyakran megfordult a háznál és szívesen látták mindig. Mig nem aztán megkérte a Kati kezét. Anyja oda is adta az örökséggel együtt. (‘ ‘ Vasárnap' ’) Vajda Ferenc. megkeresni mint megtartani a pénzt! Küldje haza, ott jó helyen van! Kiss Emil és Társa 158 Suffolk st., New York, a magyarság legjutányosabb pénzküldö irodája. Kérjen árjegyzéket.
