Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1902 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1902-12-25 / 52. szám
le a templom formájánál s méél fogva a belépőre nem téveszzért hatását. >en a templomban imádkoztam ír mint legátus, karácsony szom itéjén. Valami más, a szokottiagasztosabb érzés szállta meg 3 egész valómat; az Istent közehittem és láttam lenni, mint templomokban. lvirradt a szent karácsony ün?lsö napja. Gyönyörű téli idő A csonttá fagyott földre nagy bekben hullt a hó, mindent felepeibe vonva. Mikorra a liaranmegkondultak, féllábszárig érő m sietett minden jó keresztyén a plomba,hol részt vett az Ur Jézus t asztalánál az egyszerűségében oldogitó szeretet vendégségben, él esti isteni tisztelet kiszolgálása gátus kötelessége lévén mindet, el is végeztem annak rendje és dja szerint, a mint Isten ludnom a. l pap és legátus csak annak elvég e után kezd ünnepelni, jobban ndva az ünnepi alkalmat felhasz- Iva, szórakozni. Nem is késett az jó lelkész házi gazdám, mégadél- i isteni tiszteletről jőve figyelmezni rá, hogy szomszéd kollégájához ván estére vagyunk hivatalosak. 3g is Ígérte, hogy elmegyünk, any óval is inkább, mivel van itt egy .zasulandó fiatal ember is, azt is tgunkkal viszszük. Magának a Ikésznek fogata nem lévén, gondos jdott róla, hogy fogadott szánon ndulhassunk át az erdőség másik dalán lévő községben lakó kollóijához. E közben a lelkészlakra értünk, a ol az én lelkész házigazdám pipa:ó mellett engem is elökészitett és eavatott előre kigondolt tervébe. —Van itt a községben — kezdé a ílkész — egy Mákos Rudi nevű, zaart elméjű, 20—30 év közt levő, küinben elég jó kinézésű derék legény a az uradalmi számadó öreg juhász • ak. A legényt szülei egyáltalában iem használhatják semmire meghib>ant elméjénél és annál fogva, hogy hőkké kóborol. Néha elcsetlik-botik a harmadik vármegyébe is s oda an hetekig, senki sem tudja: hol és nerreí De azért soha sem történik semmi baja s oly egészséges mindig, nint a makk. Érdekes mániája van szegény túrnak. A téli farsangos időkben ö vőfély és vőlegény; ilyen minőségében melle és kalapja tele van aggatva, tűzdelve mindenféle színű szallaggal és virágokkal. Minden farsangon alig akad oly férjhez menendő leány a faluban, kit ö feleségül meg ne kérne, sőt más községekben is próbálkozik. Biztatják is szegényt, adnak is neki jegybe egyegy pántlikát, virágot s ö azzal tovább megy szegény, boldogan, elmondva íünek-fának, hogy ki és hol lakik a menyasszonya és zöld farsangban meg is lesz a lakodalma. Nem is késik már jóelöre megrendel ni a bort, sört, pálinkát a korcsmárosnál őO.OO forintig is s utoljára rendesen egy pohár pálinkát kér, mit szívesen adnak neki s ö ismét megy tovább és tovább, mígnem a zöld farsangnak is vége leszen és vege egy évig völegénykedésének is. Majd közéig az aratás ideje. Ekkor felcsap kepés gazdának, botos is pánnak, olykor földes gazdának is, és keresi házról házra, faluról-falura járva az aratókat, rétet kaszáló és arató mukásokat. Csinálnak is vele szerződést annyit, hogy két vármegyében sem többet. Az ősz jöttével, októberben, ö is a sorozásra készülő és menő legények közé áll s megy velők nagy bucsuzáso k után a sorozásra. Volt eset rá, hogy a sorozáson jelenlevő egyik jávásí hivatalnok ötletéből öt is elő adogultak vele, mert ö levetkőzni nem akart senki fiának, hanem egy önzetlen pillanatban kiosonva az-ajtón, úgy otthagyta a sorozó bizottságot, mint szent Pál az oláhokat. Azóta be nem menne abba az épületbe, hol a sorozás tartatik, hanem ö a ka; pun kívül áll meg és ott várja ki' jönni az igazi katonaköteleseket, j De azért haza menve neki is csak úgy ott van kalapjánál egy darabka papiros, mint a besorozottaknak a besorozó jegy. Olyankor iszik, dalol, táncol, kurjantgat s nem járna jól, ha valaki kalapja mellé tűzött papirosához nyúlna vagy azt onnét levenné. Hol, hol nem, de ö minden éven szerez magáűak katona-ruhát, varrnak neki reá kapitányi, őrnagyi jelvényeket s karddal oldalán úgy megy vasárnap a templomba. Becses kincsként őriz egy fényképet, melyen ö ily katonaruhában van levéve egyik falusi földesur jókedvéből. —Ilyen a mi Rudink, légátus ur! — kiáltott fel ravasz szemhunyoritással a lelkész. Csinálunk vele a kollégánál egy tréfát; ezt a fiút viszszük el leánynézöbe magunkkal a kollega konyhájabeli leányzóhoz. A kérője, szószólója én leszek, a töb bi jön magától. A hóbortos terv nekem megnyerte tetszésemet s csakhamar készületeket tettünk az indulásra. A felfogadott szánon Rudi is előkerült a pánt likák nélkül felöltözve, mert ki volt kötve, hogy azokat itthon kell hagyni. Napszállat tájon tehát neki indultunk csengös lovakon a hegyi útnak. A hóesés megszűnt, csak ritkább időközökben s apró pelyhekben szállongott. Néhol kisé nehéz volt a töretlen hóban felfelé az ut, de azért pár óra alatt a szomszéd parochia barátságos, meleg szobájában voltunk. A helybeli notabilitások már együtt voltak: pap, tanító, erdész, jegyző, gazdatiszt, postamesternő; egy a megye székhelyéről az ünnepre kirándult adótiszt, a házi asszony unokatestvére, hajdani pataki diák s jó kántor s végül megérkezett a szomszéd községből az ottani ünnepi diák is. Még talán nem is említettem, a mit megjegyzés nélkül nem hagyhatok, hogy mind a két pap szerette és értette a tréfát s különösen egymás közt kiíogyhatlanok voltak benne. —Isten hozott, kedves komám, mi kor mégy haza?! e szavakkal fogadta meghívott vendég kollegáját a házi gazda. —Az attól függ, milyen ellátásunk lesz — vágott vissza a vendég. Majd mindjárt benézünk a konyhába; különben is ma nemcsak hasbéli, hanem szivbéli dolgok is fognak itt csinálódtatni s ez utóbbiak becses személyünk közbejöttével. A házi gazda már most tudta, hogy itt valami megtréfálás vissza szolgálása leszen, de a többiek nem is sejtették a következendöket. A szokás és a jó rend kedvéért néhány kvaterka után —megkezdődött a konyhába vonulás, az időközben behívott Rudival, élén a lelkész kérővel. Csak Rudi és a semmit sem sejtő leány vették a dolgot komolyan, mert a vendég urak több része meglátva, hogy Rudi a vőlegény-jelölt, már szintén előre mulattak a dolog felett. Meg is kezdődött egész ünnepélyesen a leánykérés a lelkész által. Rudi a kérő szavaira szüntelen a fejével bólintott és “bizony, meghiszem azt” “tiszta igaz” szavakkal bizonyította a lelkész által nagy komolysággal rápazarolt dicséreteket, mig a hallgatóság alig-alig bírta magát a hangos kacajtól visszatartani. Végre a leány azt a választ adta,--------------,* lA-i-Aar*a v>örn mOTlfl le. Kiabálni, sípolni kezdtünk, desehol semmi nesz. Gyalog elindulni a nagy hóban, ismeretlen rengetegben valóságos istenkisértés lett volna. így tehát nem volt mit tenni mást, mint megadással tűrni sorsunkat s visszaülni helyünkre, várva a következendóket, megszabadításunkat. Már hajnali négy óra volt, a mint óránkat megnéztük s még sem volt semmi nesz, a mi azt sejtette volna, hogy keresésünkre jönnek. Fázni kezdettünk, de ha arra gondoltunk, hogy esetleg vadállatok is megtámadhatnak, a hidg borzongását forró láz váltotta fel testünkben. A kocsis Rudival szintén elszunynyadván, a lovak egészen saját ösztönüket követve mentek haza felé s álltak meg a kapu előtt. Ott ébredt fel a kocsis, de látva, hogy a saját háza és nem a lelkészlak előtt, meg akarja indítani lovait, miközben hátra nézve, csaknem kővé meredt, hogy a szánka hátsó felével a pao és a légátus elveszett. Gyorsan felrázva Rudit, háza népét zörgeti fel és tüstént más szánkába fogva, harmad magával felfegyverkezve, keresésünkre indultak. De ekkor már virradni kezdett. Nekünk az erdő mélyén a hómezöben, minden perc órának tetszett, mignem a reggeli világosságai megjött a mi szabadulásunk várva-várt perce is. Északsarki utazók nem örülnek meg jobban egymás feltalálásán, mint mi megörültünk, mikor megláttuk, megismertük kocsisunkat. Félig megfagyva értünk haza; a falu apraja, nagyja kint volt az utcán s a lelkészlak előtt, mert látni akarta az elvesztett lelkészt és légátust. A juhok várták az elveszett pásztort. Felmelegedve, első dolgurtk volt hálát adni Istennek és megfogadni, hogy olya n szánkára soha többé nem ülünk; a kocsis pedig azzal igyekezett jóvá tenni gondatlanságát, hogy a fuvarbért az egyháznak a jándékozta. Én pedig az ünnep végeztéi A egy érdekes emlékkel és teli té. ^'.'al gazdagabban tértem haza előbb szüléimhez, aztán a pataki főiskolába, első légációmból s minden időben kedvesen emlékezem vissza az ekkori karácsonyi szent ünnepre. hat semmit, hanem jöjjön el máskoi is, talán a zöld farsangban, ha i Tisztelendöné asszony is beleegyezik, megtarthatják az esküvőt. Rudi boldog volt a kapott választól és a kalapja mellé tűzött virág, mit a ház kisasszony és a postamesternő tűz tek oda, azt súgta neki, hogy rend ben van a szénája. Egész este össze vissza beszélt a lánynak mindent mire annak is megnyíltak szemei és kedvére beszélt Rudinak, mignen elnyomta ülőhelyén a buzgóság s boldog leánynézöt. A társaság a leánykérés után va csorához ült. A kedélyek már meg lehetősen fel voltak villanyozva, Egy-egy csípős megjegyzés a ház: gazdára, mint leendő örömapára, egy-egy jóizü adoma, éíc, közbeszó lás stb., mind megannyi olaj volt £ tűzre s csak élesztette a jókedv láng ja lobogását. A gazdagon teritetl asztalnál volt számos felköszöntö, melyben éltették a névnapját iinnej lö házigazdát, csak az én papom ü' nagy komolyan helyén, mintha valami roszban törné a fejét. Éljenzetl a többiekkel ö is, kocjntott, ivott, dalolt, de, nem mohdott felköszön töt. Végre a nők távoztak az asztaltól s mi férfiak maradtunk együtt csupán. Ekkor felkél az én papom s aí ünnepelt kolléga és komához fordul va e szavakkal köszönti fel: Adjon isten áldást, egészséget jajjal, Kellemes napokat tele búval, bajjal. Üres kamarádnak még több ürességet, Pincédben sok vizet, de borban szükséget, Neveld fel gyermekid) mint a puszták fia. Hogy legyen belölök kepós, csizmadia. S a hány szál ősz haj van a kopasz fejeden. Annyi áldás legyen munkádon, élteden. Sokáig terjedjen éltednek határa, Huzasson az érsek egy vén diófára! Szivemből kívánom! Óriási éljenzés, taps, és hahota fogadta e tréfás felköszöntöt. Az ünne pelt mulatott rajta legjobban, mert sértve nem érezte magát általa, hisz ez már ki tudja hányadik kölcsön volt' ö közöttük. Koccintottunk is rá nem egyszer, de háromszor is egyfolytában. A tréfa, adoma, dal, régi idők, diák csínyek emlegetése, a for radalmi dolgok felújítása közben múlt el felettünk az idő, miközben a hazautazásra is kellett már gondol-1 nunk, mert másnap is kötelesség! várt, különösen reám, a legátusra. Mikorra felkészültünk s a vendé-1 gek jó része is távozott, újra esett a hó. Dacára a hóvilágitásnak, meglehetős sötét volt, de mennünk kellett. Útközben téli ruháinkba behúzódva elszunyókáltunk; egyikünk sem szólott az egész utón. Én egyszer a nagy csendességben felébredek, s szétnézek. Nem látom se a lovakat, se Rudit, se a kocsist sehol. A lelkész pedig úgy horkol mellettem, mintha puha, meleg ágyban feküdnék. Ott ültünk ketten a szánka hátsó részével elmaradva a hóban, fent az erdő oldalán. Nem tudom, láttak-e már olvasó- i m oly szánkát, mely két részből áll s az elsőt a hátsó részszel egy fa-szög tartja össze, de ha ez a szög kiesik, vagy eltörik, úgy a szánka hátsó része szépen elmarad az elsőtől. Ez történt a mi szánkánkkal is. Szilvás vi dékén, azon az erdős dombos határon, a gazdaembereknek ily szánjaik vannak; ilyen volt a mienk is, a melyen elmaradtunk. Nem vettem tréfára a hidegben, hóban, erdőségben a helyzetet, felköltőm a lelkészt, de neki is kiment ám szemeiből az álom tüstént, mikor a helyzetet meg értette. Bosszankodtunk is, nevettünk is és mi csürés-tagadás, fél tünk is egy kissé e rengetegben, nem annyira a rósz emberektől, mint inkább a vadállatoktól, farkasoktól. Fesrvver nem volt nálunk semmifé • ^»leiemeieiejeieieií! Hol vásárolhatunk a legolcsóbban ? Hol tartják a legjobb s legfinomabb tárgyakat a férfiak részére Bridgeportban ? Nem másutt mint Bölcsliázy Ferencnél, kinek férfi és női cipő üzlete s férfi és gyermek ruha kereskedése, férfi divatcikkek raktára s szivar és dohány kereskedése: a Hancock Ave. 349 alatt van. Lábbeliek javítása olcsón eszközöltetik. Hirdetmény. Mindazon honfitársaink nyi és újévi ünnepek akarnak küldeni az ó-hazába, forduljanak bizalommal a legnépszerűbb magyar bankhoz a kik a karácsoalkalmából, pénzt Kiss Emil és Társához, 158 Suffolk st. NEW YOKK. Onnan gyorsan és kedvezményes áron küldik a pénzt. írjon borítékért!! Felkérjük mind azon olvasóinkat, a kik a lap előfizetésével hátrányban van, hogy azt mielőbb kiegyenlíteni szíveskedjenek.
