Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1902 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1902-12-25 / 52. szám
fogja világítani. Egy hü tagzamnak meghalt, szerencsétinka közben. Volt bent a tár valami fizetése. Bementem íkással az igazgató alelnökcsak: “Hallo Louis” kőéi szólította meg egyik munengem is szívesen fogadott, tűk, mi járatban vagyunk s múlva kezünkben volt a ellene oda haza is eljárni a sokkal szemben, akkor mindn volna olyan nagy mérvű a arlás. nagy mértékben előmozdítja idorlást, sőt a tiszta magyar ntegy kényszeríti a kivándoríogy oda lúaza az ipari válnál és gyáraknál szíveseiben laznak külföldi, mint manunkást. :t? A magyar nem olyan jó, külföldi? írdésre a leghatározottabban el felelek. íagvar minden ipari vállalatainden gyári munkánál mega helyét nemcsak, hanem igen íren előnyben is részesül, itt lehet a magyar jó bányász, söntö, jó ollúkészitö. jóacélgyáinkás s több e féle; miért kell ni cseheket, morvákat s más e ;et alkalmazni? ‘gül csak azt említem meg, hogy teni életmód, a melyről a kint k és nem az ügynökök Írnak az on maradiaknak s e haza menők szélnek az érdeklődők előtt: szin nagy mérvben befoly a kívánás előmozdítására, m azoknak van gyógyszere. Ez bbinak nincs. Amazt sok jó aka;al és körültekintéssel .lehet or ölni s valószínű, ha azok orvosoltak, úgy ez utóbbi ok is elveszti berejét s honában is boldog lesz a gyár! Figyelmeztetés. \ vfindazok, kik a lapot nem kap i rendesen, szíveskedjenek azaláb sorokat egy levelező lapon kitől ti s azt hozzánk beküldeni. Az “Am. M. Ref. Lapjának” kiadóhivatala. > the Publisher of the “Am. M. Ref. Lapjának.” ear Sir: Your paper has come of late so regularly, that I am compelled to iscontinue it unless I receive the one in the future more promtly. Respectfully Aláírás. Cim és város yukből egy csomót az asszony elé iktak, ismét Telkes vette fel a szót: —-A boldogultnak nem volt ideje, ogy valami csekély karácsonyi aíndíkot hozzon magával, mert mieött beért volna a városba, utolérte halál; a mi kötelességünk hát.ar•ól gondoskodni, kiknek még van dönlc erre; mi fogunk gondoskodni, íogy tisztességesen el legyen takarítva s a temetésen is ott leszünk nind? —- fordult kérdöleg társaihoz. —Mindenesetre ott leszünk, —mon dák azok egyakarattal. —Szükséges is, — tévé hozzá Telkes Gáspár alázatos hangon, mialatt arcán egy keserű mosoly vonult végig, hogy mindhárman ott legyünk s több gondot fordítsunk a Miatyánk megtanulására. Ma megtanulhattuk saját tapasztalásunkból, mennyire nélkülözhetlen az embernek az imádság, mert nem tudjuk, mikor lehet szükségünk nekünk is reá. H. GÓZON GYULA. —A clevelandi ref. férfi egylet Sylvester estvéjén a Holton utcai magyar házban fényes bált tart. A ref. bálok mindig jól és szépen szokat sikerülni. Ne feledje_ el azért Xf próba te” (még mindig felülmüihatlanJ a Dr. RICHTER-féle világhírű “HORGONY” PAIN EXPELLERJ mint a legjobb és megbizhatóbbj külső gyógyszer IDEGBÁNTALOM, KÖSZYENY, fej csőn tszakg atás jés egyáltalán az idegbántalom| minden neme ellen. 25 és SO cent, kapható minden t gyógyszertárban, vagy: i F. AD. KICHTEK & Co., 215 PEARL ST., NEW YORK trtBT Iíllthy -ZoltlÍBra»wism a hqíio Megértük ismét a karácsonyt, a szeut karácsonyt, a mi Urunk, az áldott Ur Jézus Krisztus születésének emlékünnepét. A jó Istennek határtalan kegyelmességéböl értük azt meg újra. Fölzendül gyülekezeteink körében ezernyi hívük ajkairól az a régi, kedves, szép, karácsonyi öröm-ének: Örvendjetek keresztyének, Nyíljatok meg nyelvek és szivek, Az Idvesség Istenének Mondjatok áldást minden liivek Fel váltatott nagy örömmel, A halál+öl való félelem, Mit véglietetlen érdemmel, Meggyőz az isteni kegyelem! Miért is örvendünk mi keresztyének? Azért, mert egy liyen napon született mi nekünk a Megtartó, ki Ur Krisztus, a Dávidnak városában. Ki volt az a Megtartó? Ki volt az az Ur Krisztus? Nem más, mint Istennek ama Egyszülöttje, ki elvette e világnak bűneit. Ö volt az a megigértetett Messiás, kiről annyi jósnak szólott ihletett szája, kit Izrael nemzete olyan epedö reménységgel várt évezredek óta, kinek megjelenéséhez készítet ték elő a népet azok a komoly szavak is, a melyek ott a Jordán partjain, Jerikó közelében a legutolsó és legnagyobb próféta, Keresztelő János ajkairól elhangzottak: “Térjetek meg, mert elközelitett Istennek országa.” Menyei angyalok fényes serege, hangos öröménekben hirdette s adta tudtára a már-már reményét vesztett, emberiségnek “A Megtartó Ur Krisztus“ születésének örvendetes eseményét. Fényes napkeleti csillag villant fel az éjszaka sötét homályában a bethleheroi széles mezőkön virrasztó pásztorok előtt. Öröme lett ma az egész földnek, mert megszületett a Megtartó, ki Ur Krisztus a Dávid városában. Isten Egyszülöttje, ki egy az A- tyával és a kegyelmes Szentlélekkel, emberi formában eljött hozzánk, hogy elestünkböl ismét felemeljen. Utánna jött az ö nyájának, hogy megkeresse s élete árán megtartsa azokat. kik tőle oly messze eltávo’.o-Igen, igen, ez az ü eljövetelének igaz célja, a szerint, a mint ö maga is megerősíti küldetésének ezen cél ját: “Azért jött az Embernek Fia, hogy megkeresse és megtartsa azt, a mi már-már elveszett vala!“ A hatalmas Isten megalázta magát érettünk, mert szeretett bennünket. Óh a szeretet mindenre képes! Jézus önfeláldozó szeretetének nagyszerűségét csak az nem tudja megérten^, a ki spha életében nem szeretett igazán! Az emberré lett Isten keres bennünket, az ö testvéreit! Keress bennünket a biin utjain, nyomról-nyomra követve bennünket, kik futunk ö előle, keres azért, hogy megtaláljon és idvezitsen. S milyen boldog, ha fáradozása, munkálkodása nem lett sikertelen, ha csak egyet is közülünk megmenthet és vihet ama mennyei hajlékokba, melyeket ö készitett meg számunkra! Értitek e hát, miért jött az Ur Jézus, mit akar Ö között ünk? Keresi azokat, a kik mgr már elvesztek. Keres bennünket, mindnyájunkat, mert hiszen mindnyájunkról el lehet mondani többé-kevésbé, hogy a bűn utjain tévelygünk s igy az elveszésnek vagyunk kitéve. Van tehát okunk, hogy örüljünk az ö eljövetelének, mert szükségünk van az ö eljövetelére. Csak a képmutatók, az önámítók mondhatják, hogy nekik nincs szükségük e Megtartóra. Csak azok, kik önigazságuk és önjóságuk rongyaiba burkolodznak, azok a túl jó emberek. Azok, a kik önmaguk ember ségéböl akarnak üdvözölni, azok, a kik önmaguk akarják az öröklött bűn sebét^dkükön kigyógyitani, azpk, a kik saját pénzükkel akarják lefizetni Istennek azt a nagy adósságot, melyet a testtel együtt ök is örököltek első szüléinktől. Hiszen ha e2t lehetne! Akkor csakugyan nem is volna szükség Idvezitöre! Akkor miért született és miért halt volna meg Krisztus? Akkor miért hullajtottá volna véres verejtékét az Olajfák hegyén a Getsemane kert jében s miért koronázta volna meg töviskoronával az ö szent homlokát?! Keresztyének: karácsonyi örömünk forrása az, hogy Megtartó született nekünk. Higyjünk Ö benne, mint idvességünk egyedüli biztosítékában. Nem ér ami karácsonyi ünneplésünk semmit, nem használ az mi nekünk semmit, ha benne nem ismerjük fel Istennek amaz Egyszülöttjét, ki elvette a világnak bűneit. Mindnyájunk szive, lelke teljen meg azért e napon hittel és mennyei örömmel! TT---e.í,„jn„ í----“Dehogy fogok ma, pénteki napon munkába, hiszen még megeshetik, hogy a szerkesztő nem is közli. Hja, mert a péntek szerencsétlen nap“ — mondaná valamelyik babonás hálán dó és remegő kezéből kiejtené a tollat. Ám én csak azért is megírom cikkemet s még hozzá magáról a bal honáról. Valóban nincs semmi, mi az embert legbensöbb érzésében annyira sújtaná; az emberi méltóságot annyira sértené, mint azok a cselekmények, melyek a babona méhében fogantainak; melyeknek édes szülőanyja s dajkája: a babona. S tulajdonképen mi is a babona? Hamis és fonák hit, melynek alapja a szellemi fejlettség és erkölcsi .érettség hiánya; ezért vall vaktában ‘olyat, a mi sem az észszel, sem a tapasztalással'össze nem fér. Oly láthatatlan lánc a babona, mely az embereknek nem testét, hanem lelkét köti a porba, hogy ott csúszkáljon, mint a legundokabb féreg. Százfejü sárkány a babona, mely a sziveket ijesztő félelemmel tóiÜTmeg s mely ellen a fölvilágosodás sem küzdhet eléggé. A ki nem megy a viharos tengerre, nem remeg annak tajtékzó hullámaitól; ki nem harcol a csatasikon, nem retteg az ellenség golyójától; a kinek tagjait koldusruha fedi, nem fél az éjszakának leselkedő -rablóitól: de a kinek a fejében a babona lakik, az mennytől, pokoltól, Istentől, embertől, zajtól, csendtől, naptól, éjtől egyaránt megriad. Ha az álom elnyomja a szegény rabot, nem hallja többé békóinak lesújtó csörgését, nem érzi sebeinek égő sajogását: lelke boldogabb hazában jár, az aranyszabadság levegőjét szívja. Ellenben a babonás az álomban sem talál nyngalmat, szüntelenül rémalakok fenyegetik és szinte csörgő verejtékben ébred fel. S ébredtekor nem hogy mosolyogna botor álmán, hanem néma gyötrődéssel töpreng annak megfejtésén. A legkisebb baj is lesújtja s kedvetlenné teszi. “Hit es babona“ címen terjedelmesen irtani már e tárgyról az “ónálló“ K£9J4k. évfolyamáb De mivel ott inkább a kettő közt levő ellentétet tárgyaltam, —most.-»* népünknél leggyakoribb babonákat fogom ismertetni. 1. ) Ott van mindjárt a Luca széke. Ennek a készítését karácsony előtt tizenharmad nappal, azaz Luca nap ján kezdik meg s minden éjjel elkészít nek belőle egy egy részt s karácsony napján ráülnek, előbb azonban egy kört keritnek, hogy meglássák rajta a gonosz szellemeket, a kiktől igy az illetők magukat megszabadítva hiszik. 2. ) Ólomöntés. Ezt leginkább a hor' monö lányok gyakorolják
