Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1902 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1902-02-27 / 9. szám

III. évfolyam. Bridgeport. Conn, és .nainirg. Pa.. 190;a r'ebniár 27-én, 9. szám. Felelős szerkesztő: TsUÄ.X-.J^.SS-S.'UT S_A_:LT:D0X1 bridgeporti ref. lelkész. A lap szellemi részét illető minden közle­mény az ő címére: Cor. Howard Ave. & Pine Street, Bridgeport, Conn, küldendő. EDITOR: ZE^e'iz. JS-lenn. ICala.ssa.3r, Pastor of the Hungarian Ref. Church, Cor. Howard Ave. & Pine at. Bridgeport. (Hungarian-American Reformed Sentinel.) Kiadó és társsz< , pittsburgi ref. 1 Előfizetési és hirdetési pi ,£tß: '•Asz. c és minden­nemű jelentések az ő címére: Bates st. Ref. Church, Pittsburg, Pa. küldendők. Associate Editor: X^e-sr. C’^S.'U'Xj CC02Nr2"CCJ5-, Pastor of the First Hufig. Ref. Church, Bates Street, Pittsburg, Pa. ZLvüeg'jelerx. minden csö­­töitö3^:öm._ Elöfi-zetési ár eg-y é-szre: JLinerUsálja 3vEag3ra.rországfra $2.50. Az Amerikai Hagyar Ref. Egyesületnek hivatalos lapja. A lap tiszta jövedelme arm rikai magyar ref. egyházi célokra f :> 'dittatik. Published every Thursday hy the it.” Cor. Howard Ave. & Pine st., Bridgeport, Conn. ENTERED AT THE POST OFFICE AT BRIDGEPORT, (. ONIf. AS SECOND CLASS MAIL MATTER. magyar templom New YorKbap. A mi eddig álomnak tűnt föl az amerikai magyarság előtt; a mit oly sokan lehetetlennek, kivihetet­lennek tartottak, íme megvalósult: pár hónap múlva készen fog állani a newyorki református templom, mely az egyetlen tiszta magyar templom lesz New York városában. A mikor, úgy 4 évvel ezelőtt, new yorki testvéreim meghívására elfog­laltam a ref. lelkészi állást New Yorkban, szilárd elhatározássá érle­lődött lelkemben az a gondolat, bogy mint az őrt álló katona, szilárdan megállók az őrhelyen s elmém min­den gondolatának, lelkem minden erejének ama nagy cél elérésére keli törnie: legyen magyar ref. templom New Yorkban ! S valóban a letűnt négy esztendő hatalmas, fáradhatatlan munkának volt a szemtanúja. A kitartó mun­kásságnak meg kellett küzdenie az önzéssel a ros z; karattu,1, eleven lelket kellett teremtenie a vallás iránt közönyös szivekben. Nem ti­tok, hisz tudja az egész Amerika, hogy kezembe vettem a vándorbotot és északtól délig, kellettől nyugatig, a szélrózsa minden irányában gyűj­töttem az adományt a gyönyörűséges szent célra. S az Istennek tetsző, szép munká­ban szeretettel támogatott az egész Amerika magyarsága. Egyházközsé­gem tagjai pedig, élükön a Pavelka Pál és a Dócka Zsigmond fögond­­noksága alatt álló presby téri uniók­kal, igazán derekasan kivették a ré­szüket a hatalmas munkából. Ez az esztendő, az 1902-ik év, meg hozta végre a várva-várt ajándékot: a New Yorki templomot. Meghozta, mondom, mert nagy lelki örömmel adhatom már tudtára az Amsrikai magyarságnak, hogy a newyorki ref. egyháztagok által kinevezett négyes bizottság febr. 19-én megkö­tötte a szerződést a tulajdonosokkal, melynek értelmében a newyorki ref. egyház tizenhétezer dollár vételáron megvásárolta a hetedik utcán a 121- ik számit házat telkestől együtt. A telek szélessége 22 láb, és a hossza 97 láb 6 inch. A telken pincelakásból és 3 emeletből álló magán ház áll; ezt a házat alakítjuk át templom­nak, még pedig oly formán, hogy a házat kiépítjük hosszúságban 85 lábnyira, (mostani hossza 53) magas­ságban pedig 2 emeletnyire. S ekkor ■ a pince lakásból kényelmes gyűlés terem és iskola lesz. Az első és 2-ik emeletet pedig összevesszük és temp lommá alakítjuk, elöl megfelelő és hazai módra készített karzattal. A harmadik emeleten pedig lesz a lel­készlakás. A megvásárolt hely tiszta vidéken van, egészen a park mellett, a ma­gyarság lakta városrésznek épen a központján. A tizenhétezer vételár­ból a szerződés megkötésekor lefizet­­tetett 500 dollár, 3500 dollár pedig Május 1-én fog lefizettetni, a (mikor aztán a ház és a telek az egyház ne­vére iratik. A fenmaradó 13 dollárra maga a tulajdonos adott 3 évre ter­jedő zálogkölcsönt 5 percentes ka­mat mellett. Az átalakítási munká­latok körülbelül 2000—2500 dollárba kerülnek. Nehány hónap múlva megépül hát New Yorkban az a magyar templom, melyben helye lesz mindenkinek, a ki csak magyarnak született. így is van ez jól. Hiszen egy föld levegőjét szívtuk, egy édes anya nyelvét be­széljük mindnyájan, és ha Isten is ngy akarja, egy földön domborul a sírhatom is felettünk. Nagy a teher, tudom, mit válla inkra\ettünk. De hát lassan me­gyünk messzire, és azt is mondom, hogy jó az Isten. Kik benne bíznak, soha meg nem csalatkoznak. Szíve­sebben áldozhat ezután már ki ki az Isten <^1 tárára, hisz tudja és látja, hogy van már mire áldoznia. Közös kincse ez a templom Amerika összes magyarságnak. Azért a ki véreihez Magyarországba utazik, el ne feled­je, hogy mielőtt hajóra száll bizony­talan útjára, e templomban kérheti az Isten segedelmét, s azuj jövevény e templom falai közt rebeghet hálát a hosszú utón élvezett isteni kegye­lemért. A jó Istenbe vetett erős remény­séggel hisszük, hogy tiz év alatt le­fizetjük utolsó centig a templom adósságot és lesz húsz ezer dollárt érő telkünk és templomunk New Yorkban. Ila hát eddig az ideig so­kat fáradtunk, úgy most százszoros erővel kezdünk Isten nevében a to­vábbi munkához. A mi Istenünk adjon erőt és kegyelmet nekünk, kik a szent ügyben fáradunk; adjon áldást és segedelmet minden magyar szívnek, kik a szent célra áldoztak és fognak áldozni ezután. Midőn pedig a közel hónapok alatt ezt a mi templomunkat ünne­pélyesen fölavaljuk, lii»szük, hogy a kik adakoztatok rá, el is jöttek ide mi hozzánk, hogy örüljetek velünk, ör ülőkkel. Addig is, mig ez megtörténnék, fogadjátok amerikai magyarok, tö­rekvő egyházunk tagjainak a meleg kézszoritását. KuLliy Zoltán new yorki ref. lelkész. Tábori élet a boeroknál. Sokat olvasunk a boerok hősi har­caitól, de tábori életükről alig tu­dunk valamit. Pedig felettébb saját­ságos ez, a mely ugyancsak elüt a rendes hadseregek tábori szokásai­tól rendjétől. Rendkívül érdekes iiok;okát olvasunk most erről a kö­zelebb megjelent “Boer földön” ci­­mü könyvben, a melyet Szigethy L.ij >s volt lionvédtiszt irt, a ki a háború elején kiment Transzválba és a boerok soraiban harcait, mig­­nem az angolok fogságába jutva, vissza kellett mennie s otthon aztán a nevezett könyvében megírta válto­zatos kalandjait, a harctéren szerzett tapasztalatait. De lássuk, hogy miket beszél el Szigethy Lajos a boerok különös tá­bori életéről. Szigethy, a mint megérkezett Transzvál területére, több hasonló s1 á iéku emberrel együtt, egy nagy társzekéren megindult a harcok szin helyére, hogy ott valamelyik boer táborhoz csatlakozzanak. Az ut igen vesződséges volt, mígnem aztán ráa­kadtak egy boer seregre. De itt már adjuk át a szót magának Szigethy Lajosnak: ‘'Már közel jártunk a boer tábor­hoz, midőn hirtelen fegyver ropogás riasztott föl. A dolog meglepett, mert úgy tudtam, hogy az angol tá­bor néhány óra járásnyira fekszik és ütközetre egyik fél sem készült. A velem voltak észrevették megle­petésemet. — Csak a boerok mulatnak, mint rendesen, ha más dolguk nincs — magyarázták kísérőim a lövéseket. Épen ekkor értünk az ut kanyaru­latához, a hol a vörös kereszt egy kocsijával találkoztunk. Egy halot­tat és egy sebesültet szállított. Eze­ket maguk a boerok sebesitették meg vigyázatlan lövéseikkel. Nemsokára bevonultam a táborba, hol én és két kísérőm egy sátort kap tunk, melyet rögtön felütöttünk egy alkalmas, széltől védett helyen. Éppen vacsora idején érkeztem s így mindjárt végig nézhettem, hogy fognak a boerok a vacsora készíté­séhez. A vágómarhát először is összete­relték, még pedig oly sorba, hogy minden marha feje ugyanabba az irányba nézett. E közben a boerok elöbujtak átraikból, zsebkéseiket kőhöz fenték s azután megállapitot ták, hogy melyik marha kerül sorra. Ekkor az egyik boer fegyvert raga doti s a félkört képező ökrök elé állt, puskáját fölemelte és lőtt: Ekkor láttam először bőért lőni és mondhatom, kezének biztossága cso­dálattal töltött el. Az állatok mind homlokon találva, rögtön összees­tek. A zsebkéses boerok rájuk ro­hantak és késeikkel egy-egy állat nyakát kezdték nyiszálni. Bizony nehezen ment, mert késük rövid volt s nagy metszést nem igen tud­tak tenni. Ezért úgy segítettek a dolgon, hogy egy állat nyakán hár­­man-négyen is vagdaltak. A mint a marha rére elfolyt, hátára fektették és vég tagjainál kezdve azonnal a nyuzáshoz fogtak. Ebben is meste­rek voltak, mert bár 10—12-en is dolgoztak egy állaton, egyik sem sebesitette meg a másikat. Mihelyt az állat valamely tagjáról a bőrt lefejtették, a megnyuzott ta­got azok, a kik rajta dolgoztak, a­­zonnal levágták s a prédát fölosztot­ták egymás közt. A többiek hasonló­kép cselekedtek a marka többi ré­szével. Munkájukat oly gyorsan végez­ték, hogy pár perc alatt csak a mar­ha bőre, feje és belei maradtak ott. Az ügyesebbek ilyenformán jó falat­hoz jutottak, mig az ügyetlenek vagy késön érkezettek számára csak borda és lapicka maradt. Mi idegenek csak csöndes szemlé­lői voltunk a munkának, mert a bo­erok előzékenyek lévén, nem feled­keztek meg rólunk, hanem előbb mindig megkérdezték, hogy az állat­nak mely részét kívánjuk s azt ren­desen meg is kaptuk. A nyuzással foglalkozó boerokat a kniferek (szerecsenek) állják körül, kik a szolgai munkát végzik s meg­lehetős számmal vannak á táborban. Ezeket már nem a kíváncsiság csalja a boerok köré, hanem az ét­vágy. A marha feje és belei az ö jo­gos tulajdonuk. És e jogos tulajdon birtokba tételének módja nagy mu­latságot szerzett nékem. A boerok í gyanis a marhák belső részeit a \ffereknek nyújtják oda, a kik f ítén élesre fent késekkel várják é v pillanatot s éhes fai kasokként' re inak a belekre. Bal kezükkel l urkolnak, jobbjukkal pedig oda vágnák, a hova tudnak és mind­egyikük igyekszik minél nagyobb darabot vágni. Az egész művelet alatt nagy zene bonát csapnak, sok­szor pedig összevesznek, sőt vere­kednek is. Zsákmányával minde­gyik a legközelebbi tűzhöz ,siet, a béldarabot kissé kirázza, s minden mosás és tisztogatás nélkül a parázs­ra fekteti s a mint egy kissé meg­sült, azon módon megeszi. A levágott marha fején már nincs j %

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom