Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1902 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1902-12-04 / 49. szám
2 Vasárnapi iskola. Gedeon és a háromszázak. Bírák 6^—7. rész. “Jobb az Úrhoz menekülni, mint emberekben bízni”. (118. Zsolt. 8. v.) Mivel Izrael népe újra vétkezett az Ur ellen, a midianiták szolgaságába jutott hét évre. Ez az ellenség oly óriási számmal lepte el Izrael országát, hogy a nép felmenekült a hegyekre s ott rejözködött a hegyszakadékok közt. ügy felemésztettek ott mindent, hogy a jószág számára nem maradt semmi megehetö. Izrael a porig megalázódra kiáltott az Úrhoz segedelemért. Előbb prófétát küldött hozzájok, a ki elsorolta előttük az Urnák munkáit, az Egyptom ból való szabaditást, a pusztában va. ló utazást, a bejövetelt Kanaánba. Inté őket, hogy legyenek hívek Istenhez s ne a bálványokat tiszteljék. Az engedetlenség volt a legfőbb oka a bajnak s a bünbánat lett az első lépés a szabadulás felé. A szaba dulás reménységét felkeltő próféta után jött a biró a szabaditó karddal. Gedeon volt ez; akkor hívta el az Úr, a mint épen búzát csépelt a pajtában, hogy megmentené a midianiták orcája elöl. Mialatt napi rendes teendőit végezte, elhivatott az Úrtól, hogy egy rendkívüli munkát hajtson végre Istenért és népéért, így készíti elő az az Ur az ö szolgáit, előttünk titokzatos utón s nem is várt helyzetben. Mózest a pusztában, Dávidot nyája mellett, Ámos prófétát a pásztorok közt, Péter apostolt halásztár. saival. Gedeon is ilyen választott szolgája volt az Urnák. Látomásban angyal jelent meg és mondá neki: “Az Ur veled, erős férfiú. Menj ezzel a te erőddel és megszabadítod Izraelt. Menj, én küldetek téged.” Gedeon alázatosan felelt: “Én Uram, miképen szabadítsam én meg Izraelt? íme az én nemzetségem, a legkisebb Manasséban és én vagyok a leg kisebb atyámnak házában.” Ez az általános mentség az Ur elhívó sza vára, megalázkodás az l r előtt s ö felmagasztalja választottait. Erötlenségök lett nekik erejük, mert bizal-TÁRCA. Tanács. De már látom, hogy rád tekint az Isten, Hazám, hogy lesz belőled valami! Gyarapazol m indenféléképp'. A királyod bérét fölemeled, S ellátod minden hű cselédedet. Megtakarított sok-sok milliódből Nyugodtan várhadd, mire, mennyit adj. Mennyit hadi, osztrák, hajókra? Mennyit ui mttvü fegyverekre? A mikkel majd közös hadsereged, A szentséges szent összmonárkhiát, Előbb-utóbb talán Hál, Isten, még közösebbé teszi! ■ —De már látom, hogy rád tekint az lste Hogy lesz belőled valami!.... lo-az. hojív a tanitók. E semmiházi népség, Szintén kenyérért kiabálnak. De erre van nekem — Ingyen adom,— egy jó tanácsom. Oh, fedd meg őket, hazám, emberül, Hogy okosabb lesz teljesitniök Eddigi szent kötelességüket. A munka nemesit! S ha egyszer mágnásokká nemesednek: Akkor övék lesz úgyis ez az ország, Ez a született nemesek bitangja! S ha ez sem elég: Vezércikk-nyelven hivatkozz, hazám, Nagy és dicső jövődre, Mely végre is Az ő kezükbe van letéve! Sőt méi? ezen felül is mukat Istenbe és nem emberbe vetették. Gedeont többféle jel erösité meg az elhívás isteni voltában. Elkészité áldozatát s oda vitte az angyal elibe, a kecske gödölye húsát s a pogácsákat, az angyal érinté pálcájának végével s tűz jött ki a kősziklából és megemészté a húst és a kovásztalan kenyereket. Az angyal pedig eltűnt az ö szemei elöl. Ez esemény emlékére oltárt épített azon a helyen s nevező Jehova Salomnak, azaz békeség Urának. Majd igen nagy feladatot oldott meg. Az Ur parancsára lerontá az atyja által Baálnak emelt oltárt s a pogány áldozati berket elpusztitá. Mivel félt atyjának házanépétöl, tíz erős férfiúval éjszaka hajtá ezt végre s alkalmatos helyen a Jehovának épített oltárt s mikor reggel felkeltek a városnak férfiai, már össze volt törve a pogány isten oltára, és le volt vágva a berek és ott volt az u j oltáron a második tulok égő áldozatul. Erre követelték atyjától Joastól a fiát ,hogy tettéért halállal bűnhődjék. Joas azonban igy felelt: “Baálért pereltek ti? Avagy ti oltalmazzátok-e ötét? Ha Isten ö, hát pereljen ö maga, hogy oltára lerontatott. Ez időtől kezdve Gedeon neve Jerubbal lett, a mi azt jelenti, hogy “pereljen ö vele Baál”. Ezután mindenfelé emlegették vitézségéért. Mielőtt táborba szállt volna a midianiták ellen, még utoljára kétféle jelt kért a Jehovától, hogy az estve kitett marék gyapjú legyen reggelre vizes, mig mellette a föld tiszta száraz, s úgy lön. mert mikor másnap reggel felkelt és megszoritá a gyapjút, ime egy tele csésze vizet facsart ki a gyapjúból. A másik jel pedig az volt, hogy csak a gyapjún legyen szárazság és harmat az egész földön és úgy cselekedék Isten azon az éjszakán. így teljesen meggyőződve táborba szállt Gedeon az elnyomó ellen. II. A katonák kiválasztása. (7. r. 2—6 v.) Gedeon a gyűjtött sereget rendezte s elökészité a harcra. Azonban az Ur szólt Gedeonnak: “Több ez a nép, a mely veled van, hogy sem kezébe adhatnám Midiánt, Izrael még dicsekednék velem szemben, mondván: Az én kezem szerzett szabadulást nékem. Azoknak, a kik féltek és rettegtek a harctól, haza kellett menniük, mintegy 22 ezeren és csak tiz ezeren maradtak ott. De még egy más próbát kívánt az Ur ezektöl is: a viz melletti próba volt ez: a kik nyelvökkel szürcsölik a vizet, külön kellett ál li tani azoktól, a kik térdeikre estek, hogy igyanak. A- j zoknak száma, a kik kezükkel ittak, 300 volt. Csak ezek maradtak Gedeonnal a táborban, a többinek haza kellett menni. Előbb kivált a félénk rész, majd a kényelmet szerető és azj ellenség jöttére nem vigyázható rész, j mert mikor jön az ellenség, nincs! idő kényelmes evésre-ivásra. Tehát csak 300 maradt. De megígérte az Ur, hogy ezek által megszabadítja Izraelt. Ezek bátrak és vigyázok voltak s jó katonái lettek az Urnák. Erős bizalomra szükség lehetett Gedeon és katonái szivében, hogy ennyire engedték apasztani a létszámot. A mi első pillanatra balgatagságnak tetszett, az lett a legbölcsebb intézkedés, Isten akaratából. Ma is úgy van az, a gyávák, az el puhultak, a kedvetlenül cselekvők akadályozzák, lehangolják a kevés bátrakat is. Egy kereskedő üzletét könnyen tönkre tehetné nehány oly hivatalától borsódzó segéd. Lelkesedés, buzgóság szükséges bárminő foglalkozási körben is. Egy jótékony társulat, hogy vinné előbb kitűzött célját, ha bármibe kezdene, mindig volna ellenzője, csupán azért, mert nem akar az ilyen fáradni s fáj a szive, ha magáéból csak egy néhány fillért kell is áldozni a közügy javára. Legjobb az ilyen elemet ki dobni a társaságból. Az Ur is kiválasztotta az elevenek közül a holtak nak mutatkozókat. Egv-egy gyülekezet körében is sok olyan ember van, a ki minden haladásnak, jótékony mozgalomnak ellensége. Az sokba kerül, — szokták mondani. Attól is félnek, hogyha a közügy érdekében bátran szólnak és tesznek, elvesztik a többség előtti népszerűségüket, inkább hajlandók n, | Ezek a derék- férfiak .... I Szerkeszszenek ők Egy, az üres időt megölő (Mert ilyen időben kelnek a vágyak), Tanügyi rendeletet, A melyben ez s ez szám alatt, Szigorún •‘meghagyatik"’ A néptanítóknak: Hogy szabad óráikban ezután Hazánk szolgálatában Méltó bajtársaiknak: üreg lionvédeinknek, A “névtelen félistenekének, Gyűjtsenek, esztendőnként legalább. A haza szent nevében - Nemzeti jutalom gyanánt, — Egv-egy skatulya szivarvéget!! Szabolcsba Mihály. J£_ téli Ír a/b átírta,: IDöcrsy József. Volt egy téli kabátom, a mit egy kálvinista szabó, a zsinati törvények iránti mély tiszteletből kissé vastaj gon megzsinórozott. Uj korában e- i lég tetszetős volt e kabát, idők és az évek múltával azonban úgy, voltam vele, mint némely ember a hivatalával, tudniillik meguntam. Szerettem I volna tehát túladni rajta. De miké- J pen? Itt a faluban elcserélni nem lehet, noha még elég jó állapotban 1 volt, ha pedig eladom, lehet, hogy | utoljára az öreg cimbalmos cigány | nyakába kerül, ez aztán az én zsina! ti gúnyám iránt semmi kegyelettel | nem fog viseltetni, hanem korcsmáazon értesítése, hogy a dunamelléki j egyházkerület okt. 21-én papi érte kezletet tart. Ebben részt venni úgyis szándékom van, nohát felviszem a kabátot magammal, jobban mondva, magamon Budapestre s ott becseré lem. Tóth Béla ur egyik “Esti levelé”ben azt mondja, hogy ö jobban sze rét olyan kereskedésben vásárolni, a hol alkudni lehet, mint olyanban, a hol szabott áraK vannak. Mert a vevő és eladó végre is megegyeznek s mind a kettő meg van elégedve. En Tóth Béla ur iránt igen nagy tisz telettel viseltetem s ezt a mondását is különösen megjegyeztem magamnak, erősen elhatározván, hogy ha majd kabátcserére kerül a sor, alkuszom vakmerőn, körömszakadtáig-Budapestre érve első dolgom volt egy nagy ruhakereskedésbe lépni. Alig nyitom ki azonban az ajtót, szemembe tűnik a “szabott árak”. Visz szafordultam azonnal. Itt nem jó helyen járok, alkudni nem lehet. A kereskedő kijött utánam és erősen invitált: tessék bejönni “bácsi”. Legyen szerencsénk “bácsi“. Valószínűleg a zsinóros dolmányom iránti tiszteletből szólított bácsinak. Én azonban mentem tovább. Csakhamar benyitok egy másik ruhásboltba. Itt nem láttam a szabott árakat, tehát bementem. S nehogy itt is bácsinak címezzenek, jóónak láttam magamat bemutatni: —Vidéki lelkész vagyok. Ezt a téli kabátot akarnám becserélni s e vélennének alkudni s a jó ügyből valamit feláldozni. Jobb az ilyen gyülekezetre, hogy csak egy harmadrésze, vagy fele maradjon meg együtt, de azok aztán a megismert helyes irány tói se jobbra, se balra ne térjenek el. Mit ér a sok szám, ha kevés egyik nagy részében a hivség, az áldozatkészség. A kevesek győzelme. (7--8v.) Ama 300 emberrel erősebb volt Gedeon, mint lett volna a 32 ezerrel. Ezekkel az Ur ígérete volt: annyitér e kevés, mint a haza bocsátott sok, mert e ki választottak, kipróbáltak és hívek .valának. Gedeon megmondá nekik teendőjüket: a 300 embert három csapatba osztá el és mindeniknek kezébe egy-egy kürtöt adott és üres korsókat és fáklyákat e korsókba. Adott jelre lementek a midián tábor szélére s a tábor körül egyszerre megfutták a kürtöket és összetörték a korsókat. így kürtőit s igy tett mind a három csapat. Aztán hatalmasan kiáltoztak, miközben " lakiváikat lobogtatták: “Fegyverre az Űrért és Gedeonért!’ ’ És mindenik ott állott a maga helyén s az egész ellen tábor rémülten futásnak eredt. így nyert Gedeon döntő győzelmet s igy menté meg Izraelt elnyomóitól. Nem a gyorsaké a futás, nem az erőseké a diadal, hanem a könyörülő Istené, ez fényesen beigazolódott itt is. Istennek választott kicsiny serege a világ lelke elleni harcban még mindig gyönge. Egyptom ban Izrael rabszolga volt és gyönge. Farao hatalmas volt s mégis ö vesztett. Góliáth óriás, Dávid kicsiny termetű volt, mégis Góliáth esett el. A zsidóság Babylon vizei mellett száműzetésben, reményt vesztve kesergett: s az Ur utat mutatott a szabadulásra. Jézusnak 12 tanítvány elenyésző csekélység volt a hatalmas s fényes pogánysághoz mérve, mégis az ö isteni tudománya győzött e világon. “Ne féljetek, igy biztat ö. én ti veletek vagyok! Én meggyőztem e világot!” Fel barátim! Drága Jézus zászlaja alatt. Bátran, bátran előre! Segedelme diadalt ad! Virág István. Egy magas, elegáns ur meghajtja magát, kabátomat végig nézi, azután igy szól: —Én ugyan viselt ruhával nem kereskedem s üzletemben egyáltalában nincsen is, de hogy fötisztelendöségedet ezen divatból kiment, s kétségkívül megunt ruhájától megszabadítsam, kész vagyok üzletbe bocsátkozni. Ennek a viselt kabátnak ma jd találok én gazdát. Méltóztassék helyet foglalni. A kereskedő megnyerő modorával s udvarias bánásmódjával egészen elbájolt s bizalmamat teljes mértékben megnyerte, s örültem, hogy éppen ezen boltba jöttem. Azonnal hozatott elő egy kabátot, a posztója sélyemíényességü, gallérja széles prém. Gyönyörű darab. Fel próbálom. Megnézem magamat egy nagy tükörben. Mintha csak rám szabták volna. Szinte feszült bennem az önérzet, olyan pompásan festettem benne. No, ha ezt otthon a szomszéd kollega meglátja, megöli az irigység. Végre szinte félve kérdezem: —Mennyit kíván ráadásul? —Számításunk igen egyszerű. E- zen kabát ára 50 forint, a viseltet pedig —egyáltalában nem becsmérelve — 10 forintra becsülöm. Tehát 40 forintot kérek. íme, ütött az óra, az alkuvás órája. Itt az idő, most vagy soha. Vigyázzunk! —Nem adok többet 20 forintnál. —Fötisztendöséged’ ‘ —úgy látszik — üzletemet félreismerni mél tózta-
