Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1902 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1902-11-06 / 45. szám

III. évfolyam.

45. szám.

Bridgeport, Conn.. 1902 November 6-án

Felelős szerkesztő:

FIGYELEM!

Ál SiLJÁrXJOii

bridgeporti ref. lelkész.

r

Eörrrunkatársak:

A lap szellemi részét illető minden közlemény az ő címére:

Cor. Howard Ave. & Pine Street,

f

l T

W

I

T

) M A

W

T W

I

T T

U

D

T

A

KUTHY ZOLTÁN new-yorki j

, és j lelkészek VIRÁG IST Vi N trentoni ref.)

Bridgeport, Conn, küldendő.

Az előfizetési pénzek, cim változások s

EDITOR:

j Eerr. -S-lerr. I-iOalassay, Pastor of the Hungarian Ref. Church, j Cor. Howard Ave. & Pine st. Bridgeport.

A

U

U

A

U

i

U

ú

U

A f

a

f

i

i

u

f

l

i

mindennemű a lapot illető jelentések a szerkesztő címére küldendők.

Cor. Howard Ave. & Pine Street,

Eriágfeport, Conn..

(Hungarian=American Reformed Sentinel.)

ÜN/Tegi eleu m

inden csötörtöl^öri-Előfizetési ár eg-jr órzxe : -5_m.erilráToa $2.

n^Eag-sra-rország-ra. $2.50.

Az Amerikai flagyar Ref. Egyesületnek hivatalos lapja.

A lap tiszta jövedelme amerikai magyar ref.

egyházi célokra fordittátik.

Published every Thursday by the

lloMiMin Sentinel Piling Gompony.”

Cor. Howard Ave. & Pine st., Bridgeport, Conn.

ENTERED AT THE POST OFFICE AT BRIDGEPORT, CONN. AS SECOND CLASS MAIL MATTER.

Teendőink.

Azt hiszem, a Magyarok Vasárnapját nem sokan olvassák híveink közül, de óhajtandó lett volna, hogy e lap egyik legközelebbi számának vezércikkét elolvasták volna: Hasznos tanulságok vannak abban arra nézve, hogy első sorban is miként kell a saját intézményeinket pártfogolnunk.

Nem mondjuk, hogy csak ezeket, de határozottan óhajtandó, hogy első sorban is saját egyházi és társadalmi intézményeinket részesítsük a megkívántaié és szükséges pártfogásban.

E téren még nem emelkedtünk fel arra a magaslatra, a melyen állanunk kellene. Az a szabadság, melyben születtünk és felnevekedtünk sokaknál szabadossággá fajult s a helyett, hogy közös erővel igyekeznénk nagy és nemes céljaink meg valósítására: egymást meg nem értve, sokszor egymásra törve más céloknak a szolgálatába szegődünk.

Pedig a tér, a melyen munkálkodunk, nagyszerű. Építgetni az Istennek országát, gyakorolni a szeretetet kell e, lehet-e ennél felségesebb cél?

Erre törekszünk mi! Egyházközségeink s lapunk által építgetjük az Istennek országát,* egyesületünk által pedig gyakoroljuk a szeretet tényeit!

Egyházilag, ha egy és más téren lehet is panaszunk: de szivünket öszinte öröm tölti el arra a gondolatra, hogy tiz év alatt minő" szép eredményt értünk el. Valóban olyan szép eredmény ez, a melyre a legvérmesebb reményüek is alig számítottak. Tiz református gyülekezetünk van a missioi munkálkodás tizedik évfordulóján. Ez a tiz gyülekezet már behálózhatja az egész Amerikát s a reformátusság lelki gondozása valóban céltudatosan vihető keresztül. Csak arra lesz szükség, hogy ha az uj lelkészek megérkeznek, okosan osztozkodjunk meg a területen. Ma még ebben a tekintetben sok a kívánni való.

Ha ilyen fényesen haladtunk egyházilag, miért ne haladhatnánk más téren is?

Egyesületünk, a melynek csak a legközelebb lefolyt konventiója is bizonyságot nyújtott arra nézve, hogy szépen betölti nemes hivatását: még sem sorozta zászlója alá mindazokat, a kiknek első sorban is ide kellene tartozniok. Pedig egyesületünk szervezeténél fogva mindenkinek alkalmat nyújt a belépésre s ez által arra, hogy magát arra az esetre biztosítsa, a mikor majd meghosszabodnak az estveli árnyékok. Senki se vonhatja kétségbe annak jogosult ságát, hogy erre a különböző vidékek protestánsságát összekötő ka pocsra valóban szükségünk van. Hal lőttünk ugyan már hangokat, a melyek a felekezeti szervezkedés' ell sn szólották: de ezek olyanok a ja kán fakadtak, a kik nem törődnek val lássál, kiknek szivét a közöny fagya borítja be s a hitetlenségben önmaguknak tetszelegnek. Ezek szava nem lehet irányadó. Azért most, mi kor már az egész nagy közönség olvashatta az egyesületünk állapotát híven felmutató gyűlési tudósításokat s a jegyzőkönyvet, újra és újra szózatot intézünk testvéreinkhez; jöjjenek hozzánk, együtt működve mutassuk meg, hogy tudunk tenni, munkálkodni. A munkálkodás ma ga az élet. Igyekezzünk hát arra, hogy éljünk! Ez az esztendő is legyen olyan termékeny egyesületünkre, mint volt a múlt évi, úgy ha még mindig nem is leszünk egyek mindnyájan, van reményünk, hogy el fog jönni az idő, mikor legalább reánk nézve lesz egy akol és egy pásztor.

Összes intézményeink között a Reformátusok Lapja az, a mely szinte mostoha gyermeknek moudható. Mindenki tudja, érzi, hogy erre a lapra a megváltozott viszonyok között égető szükségünk van s mégis olyan nehezen tudunk előre haladni. Pedig ez a lap az amerikai magyar reforinátusság közkincse. Mi, a kik fáradunk, küzdünk és áldozunk ér te, csak azt óhajtjuk, hogy költségeink megtérüljenek s a tiszta haszon egy s más egyházi célra fordittátik.

Egyesületünk nagygyűlésén töb ben voltak, kik azt óhajtották, hogy alapítsunk egy részvénytársaságot, Tudom, hogy sok haszon származnék ebből s a részvénytársaság meg is alakulhatna, de azt a föelvet, hogy lapunk tiszta jövedelme egyházi célokra fordítandó, semmi esetre se áldoznám fel.

Szeretnék ide vonatkozólag véle ményt hallani testvéreinktől. Ha ab ba beleegyeznek, hogy a részvénytársaság a tiszta jövedelmet egyházi célokra adja, úgy mi sem áll útjában a terv megvalósításának.

Ámde azt hiszem, hogy egy részvénytársaságnál többet ér az az erős kálvinista tudat, a mi minden egyházi intézményeinkben megnyilvá nul: hogy mindnyájan egyenlők va gyünk. Az egyenlőség pedig nemcsak egyenlő jogokat ad, hanem egyenlö kötelességeket is ruház az emberre. Járuljunk azért a lap fen tartásához évről évre 2—2 dollárral s ha már csak 5 ezeren ezt teszszük: bizony bámulatunkra jön az egész vi lág. Az Amerikai Magy. Ref. Lapja kellő pártolás mellett képes volna évröl-évre egy-egy templomot felépíteni.

Éhez nem kell csak az, hogy egy héten minden olvasónk áldozzon egy órácskát erre a célra. Mindenkinek van barátja, jó embere. Bizony egy parányi jó akarat é* buzgóság mel lett fényes eredményeket lehetne elérnünk!

Ne várjunk tovább! Az idő már el érkezett. Felhangzik a jelszó: Előre az Istennek szent nevében! Bár csak megértenénk mindnyájan! így lenne rajtunk az Istennek áldása.

Kalassay Sándor.

ä vallásos élei befolyása a testre.

Nagy és nevezetes per foly most New Yorkban. White Plans nevű községben egy gyermek diphteriában elhal. Szülei, miután az u. n. “Christian Science” nevet viselő szektának a tagjai, a helyett, hogy orvost hívtak volna a gyermekhez, egy előkelő tagjával ennek a szektának ráolvastattak.

Ki ne ismerné közülünk az u. n. ráolvasó asszonyokat? Lehet, hogy egyikünk másikunk meg is fordult a kezükön. Én legalább nagyon élénken emlékezem az öreg Szénásinéra, a ki a mi falunkban gyakorolta a ráolvasás mesterségét. Benne jobban hittek a jó falusiak; mint a járási körorvosban, a ki mes^« is lakott s olyan orvosságot rendelt, a melynek megszerzése nemcsak Höbe, de tömérdek pénzbe is került. Se orvos, I se patika nem lévőn a faluban, természetes, hogy az öreg Szénásinénak jól folyt a dolga s az ezer jő íü, az ökör fark kóró s tudja Isten még mennyi orvosi növénye gazdag határunknak: pompásan fizetett ennek az öreg asszonynak. Udvara telve volt csirkékkel, vékájából a liszt soha ki nem fogyott s a gazdagon termő szőlőhegyről szőlőt, bort is kapott egész esztendőre valót, sőt sokszor még el is adott belőle.

Hogy elben a mi akkor még na gyón elhagyatott falunkban bőven jövedelmező mesterség volt a ráolvasás: egészen természetes. De hogy Amerikában, a hol minden valamire való faluban van orvos is, patika is, egy olyan szekta vegyen elterjedést, mint a minő a “Christian Science”, az már az emberi elmének és gondolkozásmódnak a hanyatlását je lenti.

“Christian Science“ bibliai alapra helyezkedik, de magyarázatai nagyon tévesek. A'tudomány nevet viseli ugyan, de közelebbről megvizsgálva egyáltalán nincs semmi köze a tudományhoz. Babonaság és semmi egyéb.

És mégis olyan sok intelligens egyént vonz magához. Pedig az alapitónak, Miss Eddynek e szekta alapjául szolgáló “Science and Health” címet viselő könyve telve van képtelen mesékkel, nevetséges fogalmakkal. De hát az emberekre hat az újdonság. Ez magyarázza meg azt, hogy dacára annak, hogy Miss Eddy tömérdek képtelenséget beszélössze-vissza: követőkre mégis talál.

Az újdonság mellett azonban kétségtelen befolyást gyakorol a müveit emberekre s magára a nagy tömegre is az a tudat; hogy a léleknek a testre való hatása képezi egyik alaptételét, a mely azonban okoskodásának végeredményében kép teleuségre visz. Azt mondja ez a fentebb említett könyv, hogy a lélek az első és legfőbb valóság. Ez az életnek ténye. Ha elmélkedünk e kijelentés felett, azonnal beláthatjuk ennek-az elvnek gyengeségét. A lélek e fgldi életben test nélkül el se képzelhető. Az ember testből és lélekböl álló valóság s mint ilyen nemcsak lelki, hanem testi lény is. Úgy egyik, mint a másik alkotó résznek a kiképzése, fentartása kötelessége.

Az azonban bizonyos, hogy a léleknek nagy hatása van a testre.

Miután pedig a lélek összes tehetségei a vallásosságban érik el működésűknek tetőpontját, kimondhatjuk, hogy a vallásos élet befolyással bir a testi életre.

Figyelje meg bárki egy vallásos embernek az életét s be fogja látni, hogy az igazi vallásosság a testi élet szenvedéseit, nyomorúságait könynyebbé teszi s azt eszközli, hogy keresztjeinket nyugodtan viseljük. Az igaz vallásosság ezt a sóhajt adván a földi ember ajakára: Atyánk; legyen meg a te akaratod, már megtalálja az utat a boldogságra is.

A boldogság nem egyéb, mint meg elégedés. Az elégedetlen nem lehet boldog soha. Az pedig, a ki igy sóhajt fel Pál apostollal, hogy azokkal a’mikben elhelyeztettem, meg kell elégednem, lehet a világ szerint szegény, mégis gazdagabb: mint azok, a kik bíborban születtek, bársony ruhákba öltözködnek és fényes palotákban laknak.

Neveljetek egy a Jézusban hivő keresztyén nemzedéket, a mely nemcsak szájjal, hanem a szívvel is Jézusé: mind megoldást nyernek azok a nagy kérdések, a melyek ma az emberi társadalmat foglalkoztatják. Az, a ki Jézusban hiszen, nem kíván ja a másét. így az anyagi ős erkölcsi biztonság uralkodik, az igaz keresztyén társadalomban. Az a ki Jézusban hiszen, a nehéz, veritékes munkát is örömmel végezi, mert tudja, hogy Lázár, ha koldus volt is, az Ab rabám kebelébe vitetek. A testi fáj dalom megszűnik a hívőre nézve, a szenvedések özöne miatt sem zúgolódik, mert tudja, hogy Jézus kész volt érettünk a keretnek hordozására is. A Jézusban való hit enyhíti a betegséget, mert ö szól hozzánk: bízzál fiam, bízzál leányom s ö a ki oly sokat megtartott, képes arra is, hogy minket is megtartson. De mind' ez nem azt teszi, hogy a mig testiek vagyunk, a testet elhanyagoljuk.

A dologtalan és a munkától irtózó keresztyén n m méltó erre a névre s az, a ki nem törekszik arra, hogy a mig módjában áll, meg ne hosszabbítsa az előkészületi időt: • nem tölti be igazán emberi hivatását.

Jézus is csak akkor lépett a Golgothára, midőn eljött az idő.

Mindnyájunkra elöbb-utóbb eljön az idő, mikor harcolnunk kell. Addig, mig az ur nem szólít, arra törekedjünk, hogy ép testben ép lélek lakozzék. Lelkünket pedig építgessük a Jézusban vetett hit s az ö törvényei alapján végre hajtott jó cselekedetek által.

Kassay Andor.