Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1902 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1902-10-23 / 43. szám
III. évfolyam. Bridgeport, Conn,. 1902 Október 23-án 43. szám. Felelős szerkesztő': ■E:.s.:iL,-s_ss-s--sr sáitdoh bridgeporti ref. lelkész. A lap szellemi részét illető minden közlemény az ő címére: Cor. Howard Ave. & Pine Street, Bridgeport, Conn, küldendő. EDITOl!: Beír. -S-leS-r. ISZa.la.ssa.37-, Pastor of*the Hungarian Ref. Church, Cor. Howard Ave. & Pine st. Bridgeport.-ZL.2^ E3I3X3Z-H.X XvXX^O-“5TX^X3 (Iiungarian=American Reformed Sentinel.) FIGYELEM! ZE^ÖDaa-u-nlratársals: KUTIIY ZOLTÁN new-yorki) . és i lelkészek VIRÁG ISTV- N trentoni ref. ) Az előfizetési pénzek, cim változások s mindennemű a lapot illető jelentések a szerkesztő címére küldendők. Cor. Howard Ave. & Pine Street, Brid.greport, Conn. ILv'Eeg'jelen. minden csötörtcO^örL. Blöfizetési ár eg^r éne: B.imorilsá'foa $2. 3vEa.g37-a,rországra. $2.50. Az Amerikai flagyar Ref. Egyesületnek hivatalos lapja. A lap tiszta jövedelme amerikai magyar ref. egyházi célokra fordittatik. Published every Thursday by the If..”' Cor. Howard Ave. & Pine st., Bridgeport, Conn. ENTERED AT THE POST OFFICE AT BRIDGEPORT, CONN. AS SECOND CLASS MAIL MATTER. a 4 millió magyar Kiirtásáért. Megdöbbentő Mr érkezik az ó-hazából. Körülbelöl egy évvel ezelőtt Temesvárott Hesse wily, csanádi r. kath. püspök, templomot építtetett s ezt a Magyarok Nagyasszonyának ajánlotta fel s mint ilyet szerette vol na, ha minél több kiváltságban részesül. A pápához irt tehát, a ki a következő u. n. brevében adta meg a feleletet: “Minden hivő kereszténynek, ki jelen levelünket olvassa, üdvöt és apostoli áldást! Azon jámbor szeretettől indíttatva, hogy híveink vallásosságát és a lelkűk üdvösségét az Egyház égi kincseivel gazdagítsuk, jelen sorainkkal az Urban megengedjük, hogy az őszinte bünbánatál tál megtisztult és a szent áldozásban erösBödött minden hívünk, ki a Csanádi egyházmegyéhez tartozó temesvár-gyárvárosi templomöt, mely a boldogságos Szűz, mint a Magyarok Nagyasszonyának tiszteletére van fölszentelve, ezen templom ünnepén az első vecsernyétöl az ünnep napnyugtáig jámbor lélekkel látogatja s ott a keresztény fejedelmek egyetértéséért, az eretnekek kiirtásáért, a bűnösök megtéréséért, valamint az Egyház felniagasztaltatásáért ájtatos lélekkel imádkozik, bűnei teljes bocsánatát és teljes búcsút nyerhessen, mely a megholt hivök lelkeire is a holtakért való közbenjáró esedezés címén alkalmazható. Ez engedélyünk érvénye hét esztendőre terjedvén. Adatott Rómában, szt. Péternél a halászgyürü pecsétje alatt 1902. évi.július 28-án, pápaságunk 25. észter dejében. Macchi bíboros helyett Marini N. titkár.” így írja ezt az ultramontán szellemű “Alkotmány” szeptember 26-iki 229-ik számában. És ezt a pápai brévet, a mély 4 millió magyarnak a kiirtására izgat Magyarországon, a királyi “tetszvény jog” (jus placetnm regii) dacára is kihirdették. Nem megdöbbentő, elszomorító dolog-e ez!? Az ugyn. egyedül idvezitö vallásnak a papjai arra izgatják jámbor híveiket, hogy imádkozzanak az eret nekek kiirtásáért?! Jézus azt parancsolja: szeressétek ellenségeiteket s az ellenetek vétőknek nem hétszer, hanem hetvenhét szer bocsássatok meg: s az, a ki a Krisztus helytartójának, a Péter apostol örökösének mondja magát, imádságot rendel el négy millió magyar kiirtásáért s kijelenti, “hogy a ki ájtatos lélekkel imádkozik, bűneinek teljes bocsánatát és teljes búcsút nyer!” A reformáció korabeli üldözési szenvedély nyilatkozik meg ebben a pápai brevében. Világosan bizonyltja ez azt, hogy mig a köznép békében és szeretetben él s egymást megbecsüli a hitbeli különbségek dacára is, addig a papság, a klérus, ma is kész volna arra, hogy felállítsa a máglyákat s működésbe hozza az inquizitiónak borzalmait. De az idők megváltoztak! Ma már hiába az izgatás, hiába a fenyegetőzés: a józan gondolkozása róni. katholikusság önmaga tiltakozik az ilyen eszközök ellen, a melyek egyáltalában nem illenek a szeretet vallásának a papjaihoz. Ma már átokbullákkal és izgató brévekkel nem lehet kormányozni a világot. Mi bizony nem megyünk el Canossába, bármint óhajtaná is a pápa ö szentsége. Haladunk tovább azon az utón a melyen haladtunk. Úgy tapasztaltuk, hogy ez az igazi ut: A le’kiis méretbeli szabadságnak az útja. Tagadjuk, hogy a jóságos Isten, a kit imánkban Atyánknak nevezünk, meghallgatná az ilyen vérengző imádságokat. Tagadjuk, hogy az ilyen imák bünbocsánat szerzők volnának. Bünbocsánatot adni a pápának nincs hatalma. A bűnt a jóságos és irgalmas Isten bocsáthatja meg a Jézus érdeméért s nem egy ember, a ki maga is bűnös, mert született és meg kell halnia. A bréve miatt különben élénk mozgalom indult meg Magyarországon. Legelőbb Dr. Tüdős István tette szóvá a dolgot s erre az “Alkotmány“ is s a “Magyar Állam“ is a szokásos, durva modorában támadt a tudós professor ellen s azt mondották, hogy nem tud latinul. De kitűnt, hogy ez csak csürés-csavarás, mert Tüdős épen az “Alkotmány“ által készített fordítást vette cikke alapjául. Az ügy bizonyára nemcsak a sajtóban tárgyaltatik, hanem interpellátio tárgyát fogja képezni a képviselöházban is. A magyar királynak joga van ahhoz, hogy minden Róma búi érkezett irat csak az ö beleegye zésével liirdettessék ki Magyarország területén. Ez a királyi tetszvén y jog. Bátran feltehető tehát a kérdés: hogy ez a bréve megnyerte-é a tetszvényjogot vagy nem? Ha igen, úgy ennek súlyos következményei lehetnek s ha hem, úgy kihirdetése tör vényszerütlen s igy Dessewffy püs pöknek vissza kell szívnia. Nem hiszszük, hogy Magyarország miniszterelnöke és kultuszminisztere tudtak volna erről a dologról aki hirdetés előtt és ha tudtak: úgy nem töltik be igazán azt a hivatást, mely reájuk miniszteri tárcájok körében várakozik! Vájjon mit szólnának ahoz a róm. katholikusok lelki vezérei: ha valamelyik protestáns pap imádkoznék, vagy imádságot rendelne el a római katholicismus kiirtásáért?! Bizony fájna'ez nekik is! Fáj nekünk is. Mélységes fájdalmat okoz az a tudat, hogy a Krisztus fenséges eszméi, gondolatai, törvényei nemcsak hogy nem valósulnak meg még a XX ik században sem: sőt arcul veretnek azok által, a kik első sorban vannak hivatva arra, hogy a törvénynek őrei legyenek! Fáj nekünk a támadás: de azért igy imádkozunk Jézussal: Atyánk, bocsáss meg nekiek! Kalassay Sándor. Nem tudom, hogy van-e olvasóink között olyan valaki, a ki már feltette magának azt a kérdést, f hogy képes bennünket külföldről ideszáririazott reformátusokat segélyezni az a számban csekély, anyagilag szegény egyház, a mely ime már tiz év óta takargat bennünket szárnyaival? Hiszem, hogy ha valaki megtekinti s komolyan megvizsgálja a magyar ref. missiói egyházak tiz év alatti szaporodását és a meglevők fejlődését: bizonyára igy fog jfelióhajtani: a szeretet csudák végrehaj tására is képes! Bizony csak a szeretet, a krisztusi örök szeretet az, a mely a mi gondunkat felvette és azt cselekedte, hogy élünk, fejlődünk, sőt bátran mondhatom, hogy egyházi életünk virágzik is. E szeletet gyakorlásban eszközök: egyes jószívű, keresztyén testvéreink nagyra becsült adományai s továbbá az u. n. templomépitési alapok. Az előbbiről nem szólok ez alkalommal, bár fenséges példáim vannak annak az igazolására, hogy minő nagy mérvben in iiatkozik meg irántunk az önzetlen, keresztyén szeretet. A másodikról akarok szólani annak a könyvecskének az alapján, a melyet A. C. Wbitmer, a mi áldott lelkii pártfogónk, nemes szivü superintendensünk a közelmúltban adott ki. Teszem pedig ezt azért, hogy egy házaink megismerkedjenek azzal az alappal, a melynek eredetüket köszönhetik. A templomépitési alap története tanuságos és lelkesítő is! Az alap megvetése 1886-ban kéz- j düdött, bár régebben is volt szó az u. j n. egyházi kölcsönről. De a szó elre-j pült s az első templomépitési alap \ 1886-ban adományoztatok. Egyházunk 1863-ban egy rendszert fogadott el missió egyházak? alapítására! éz segélyezésére, de ez kevés ideig élt. 1867-töl kezdve egy ideig kamat nélküli kölcsönökkel igyekeztek a missiókat támogatni: de ez a segélyezési mód is csak rövid ideig tartott. 1886-ban azonban'határozott lépések történtek ebben az irányban. A belmissiói bizottság a jelenlegi tervet ekkor dolgozta ki és fogadta el. Az akkori bizottság tagjai közül még heten életben vannak s most 16 év után látják, hogy mennyi jó származott munkájokból. / Mint igen sok nagy dolognak, úgy a templomépitési alapnak is a kezdete esetleges, véletlen. Erről igy ir a superintended ur: “Mikor 1886 január elsején elfoglaltam hivatalomat, Rev. I. R. Lewis Hazelton, Kansasba küldetett missiónáriusnak. Azonnal Írtam egy pár buzgó keresztyénnek: hiába küldjük öt hozzátok üres kézzel. Mindjárt arra kell törekednie, hogy állandó helyet építsen isteni tiszteletek tartására. Erre pénz kell. A bizottság pénzzel nem rendelkezik. Ezért egyesülnünk kell s igy összehozni legalább 500 dollárt. Ez a pénz azonban csak kölcsön legyen. Ila vissza fizettetik, ismét ilyen célra fordítjuk más helyen. Régóta adunk már ajándékokat. Pró báljuk meg a kölcsönzést. Nem lenne-e ön egyike ama tíznek, a ki 50 dollárt adna erre a célra, hogy igy 500 dollárt hozzunk össze, a melyet kölcsön adnánk a missiónak könnyű lefizetésre? A feleletek hamar megjöttek. E- zek helyeselték az uj tervet. Ebből a magból sarjadzott ki az a nagy fa, a melynek ágai ma már messzire kiterjednek. Az első 500 dollár, az elsültem plom építési alap meg volt. Mindjárt az a kérdés támadt fel, ha lehet egy ily alap, miért ne lehetne 10 vagy több is. Ekkor dolgoztam ki az alaptervezetet s közzé tettemMessengerben 1886 szept. 22-én. A belmissiói bizottság ebben az idötájban gyülésezett Lebanonban, Pa. az első ref. templomban. Erre a gyűlésre a tervet már nyomtatásban adtam át a tagoknak, hogy annál'jobban tanulmányozhassák s igy’alaposan hozzászólhassanak, ha az ügy tárgyalás alá kerül. A tárgyról én nagyon sokat gondolkoztam s teljesen meg vol tam arról győződve, hogy munkánk további folytatására erre szükségünk van. De a Board többi tagjai előtt ez egészen uj dolog volt s meg volt annak a lehetősége, hogy nem fogadják el. Ez okból némi szorongattatás és félelem küíött terjesztettem elő tervemet. De nagy meglepetésemre semmi féle alenvetósre nem találtam sem akkor,sem azóta. Egy tag nem szerette az*‘emlék” elnevezést, de egy másikmindjárt ajánlotta a “Special” nemzetet, a mely azonnal el is fogadatott. Ez magyarázza meg az els- templom épitési alapnak a nevét. Később azonban e név mint szüMgtelen, nem szerepel. Az első tervzet a következő volt:
