Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1902 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1902-09-25 / 39. szám
Ill, évfolyam. 39. szám. Bridgeport, Conn.. 1902 Szeptember 25-én, Felelős szerkesztő: bridgeporti ref. lelkész. A lap szellemi részét illető minden közlemény az ő címére: Cor. Howard Ave. & Pine Street, Bridgeport, Conn, küldendő. EDITOR: Eevr. .S-lerz. ICalassay, Pastor of the Hungarian Ref. Church, Cor. Howard Ave. & Pine St. Bridgeport. d>v£_Zl_Or,"!5r"_Zd._LO (Hungarian=American Reformed Sentinel.) FIGYELEM! 2r,özn-jLrLlra,társals;: KUTHY ZOLTÁN new-yorki I . és t lelkészek VIRÁG I8TV^ N trentoni ref. ) Az előfizetési pénzek, cim változások s mindennemű a lapot illető jelentések a szerkesztő címére küldendők. Cor. Howard Ave. & Pine Street, Bridgeport, Conn. Hvdleg’jelen. minden csctörtö^ön. Előfizetési ár egy ézre: JX.rrrerilsá'toa, $2. MagT’aroiszágra $2.50. Az Amerikai flagyar Ref. Egyesületnek hivatalos lapja. A lap tiszta jövedelme amerikai magyar ref. egyházi célokra fordittatik. Published every Thursday by the "hiitlHici Sin Puling conn.,”' Cor. Howard Ave. & Pine st., Bridgeport, Conn. ENTERED AT THE POST OFFICE AT BRIDGEPORT, CONN. AS SECOND CLASS MAIL MATTER. m 4'i KOSSUTH SZOBRÁNÁL. Nem álom tehát, hanem valóság, A mit régen óhajtott már szivünk. Szebb jövőnek hajnala derült ránk, S velünk van immár a mi vezérünk. Árvák valánk. Pártunk senkise fogta Ellenségeink száma meg légió! I)e eljött hozzánk hazánk édes apja S a szava nem lesz pusztába kiáltó. A nagy szellem, kinek láng szavára, A magyar föld életre ébredett: lm’ itt szól hozzánk s áldott ajakára Az Ur adja az égi ihletet. A kö hideg bár, de az emlékezet A hideg tagokba életet lehel. Alakja minket kézen fogva vezet, S általa éltünk uj utakra lelel. Próféta volt.. Az Ur küldte hozzánk Eltet teremtni a halál helyén! Megmozdult a föld s drága hazánk Újra ébredt az élet ünnepén. A négy folyó mentén élet támadott. Lerázta a nép súlyos bilincseit Az a szent tűz, mely az égből leszállóit Tettre hevité a népek ezreit. Szabadság lett a szolgaság helyén, Egyenlőség az osztályok felett. A magyar nép életének egén Uf nap teremtett fényt és életet. A testvériség izzó napsugára Felolvasztotta a télnek zord fagyát S hö vágyként szállt a népnek ajakára Tedd szabaddá Atyánk az édes hazát. Szép volt ez a kor! nem volt boldogabb Édes hazánkban soha a magyar! Az-ur a pórnak testvér jobbot ad A trikolor mindenkit eltakar. A jó egyeség nagy tettekre hevit, Boldogság fakad a szeretet nyomán, S minden szivben erőssé vált a hit: Szivárvány tűnt fel az özönviz után. Kossuth lángszava uj tavaszt hozott A nemzetek alvó életébe. S hirdetvén a szabadságot, jogot Üldöztetés lön itt lent a bére Börtönbe vitték, a kik azt gondolák, Hogy az igazságot megölni lehet: De a sirból is kitör az igazság S követel magának örök életet. A nép megérté Kossuth lángszavát. Lángott vetett az ősi vitézség, S védelmezé megtámadott honát Melyre rátört az ádáz ellenség. S hogy gyözelemröl-gyözelemre szállott A honvédsereg tiszta lobogója: Gyönyör fogta el az egész világot, Győztes dalt zengett völgy,halom sa róna. Szép volt e harc. De vége szomorú! Nem hős harcban veszítenek csatát. — Oh a lelkemre száll sötét ború, — Ha keresem a veszteség okát. A béke galambja messze elrepült A hadseregben viszály uralkodott, S a hős sereg egészen össze törpült, Mikor e ténynek tudtára eljutott. És ö, a magyar nép édes atyja, Megakarta állitni a napot, Hogy a mi elmúlt, újra vissza hozza, De már idáig el nem juthatott. Küzdött és fáradott, mind hiába már Meg nem foghatta a sors kerekét. Előtte bezárult a magyar határ Idegenben evett keserű kényért. Nem halt meg ö. Örökké élni fog, —Nem hal meg az, a ki honának él. Szavára a szív hangosan dobog És áldva áll áldott emlékinél. Dicsöült szellem, égi fénylakodból Tekint te ránk s nyújtsad segítő kezed —Öröm származik az üröm pohárból Ha tudjuk, hogy itt is jó kezed vezet. A harc tart ma is. Rósz testvéreink Ránk tőrének ádáz gyölölettel Oh intsd meg kérünk saját véreink Lángszavaddal hallgattasd őket el Mik voltak egykor ok? Rabszolgák csupán. Szabaddá lettek ok is te általad. De telt az idő és ötven év után, A fiák szivében ily hála fakad! lm áll a szobor ez uj hazában Hol oly forrón áldják emlékedet: Hirdetni fogja nekünk valójában, Hogy nagygyá csak olyan nép lehet: A mely megőrzi a nagyok emlékét, Kik érte éltek, fáradtak egykoron.. Ez emlék támaszt itt a földön békét így lesz boldoggá az édes drága hon! Kalassay Sándor.
