Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1902 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1902-08-28 / 35. szám

III. évfolyam.

Bridgeport, Conn.. 1902 Augusztus 28-án

35. szám.

Felelős szerkesztő:

KiLLiLSSiLT SÁ1TOOE

bridgeporti ref. lelkész.

A lap szellemi részét illető minden közlemény az ő címére:

Cor. Howard Ave. & Pine Street, Bridgeport, Conn, küldendő.

EDITOR:

E.e-sr. -SLlerc. Pastor

of the Hungarian Ref. Church,

Cor. Howard Ave. & Pine st. Bridgeport.

AMEEIZIill ILv/C^Gr-ST^IK

(Hungarian=American Reformed Sentinel.)

FIGYELEM!

E’öm.-u.n.lca,'társak:

KÜTHY ZOLTÁN new-yorki )

, és ” I lelkészek

VIRÁG ISTV- N trentoni ref. )

Az előfizetési pénzek, cim változások s mindennemű a lapot illető jelentések a szerkesztő címére küldendők.

Cor. Howard Ave. & Pine Street,

Erid-greport, Coelh.

üKéleg'jelen. :nn.irn.clen. csötörtölrön.

Előfizetési ár egry észre: .S_rrrerils:áToa, $2.

IKCa,g-yarországrra, $2.50.

Az Amerikai flagyar Ref. Egyesületnek hivatalos lapja.

A lap tiszta jövedelme amerikai magyar ref. egyházi célokra fordittatik.

Published every Thursday by the

luviMNin Mil Misig company.,”

Cor. Howard Ave. & Pine st., Bridgeport, Conn,

ENTERED AT THE POST OFFICE AT BRIDGEPORT, CONN. AS SECOND CLASS MAIL MATTER.

ÜDV A ZÁSZLÓNAK.

'Á. - ■' -A . •

Zengjen öröm dal ma völgyön,hegyen át! S jöjjön csudánkra népek tengere,

S lássa, hogy a hazának zászlaját,

Mint üdvözli magyarok serege. . Zendüljön itt is költőpk „Szózata!” Szavára szivünk hős tettre hévül... Megmutatjuk ez uj hazában is:

Hazánkon cstlggünk rendületlenül!

Mi ismerjük ezt a szent szót: haza.

Mert ebből nekünk kettő is jutott.

De érjen a sorsnak bármi változata:

Édes lesz az, hol anyánk ringatott. Magyarok voltunk, itt az idegenben Hazánk javáért lángolt a szivünk. Küzdtünk, fáradtunk. És mindezt miért? Mert féltett kincsünk volt magyar nevűnk!

Otthol ránk fogták, hogy árulók vagyunk, Arany borjúért adtuk el a hazát!

És e vád ellen hiába szólt szavunk.

Senki se hallgatott mi ránk oda át,

De mi csak szántunk s vetegeténk tovább. Jó mezőn! v- lt: magyar népünk szive S igy vetél ik bő gyümölcsöt hozott, Vető magvunk volt: jobb jövőnk hite.

A mit reméltünk, ime valóra Vált,

Többé nem nyom már az átok súlya, így győz az ige, igy győz az igazság:

A magyar nem lesz áruló soha.

Ha eddig tettünk, most többre törünk, Hogy nemzetünk itt is becsült legyen. Nevünk zengje völgy, róna és halom Hírűnk szálljon túl a tengereken.

Hadd tudja meg hát népe e hazának, Hogy a magyar nem sybarita váz.

Ha szól „Szózata” költő ajakának Ez a nép megérti s rája vigyáz!

.Szól most is a költőnek Szózata.

Fel van Írva hazánk symbolumán.

Ne legyen köztünk, a ki elfelejtse,

E lélekemelő szép nap után!

Ha volt valaki köztünk ezelőtt,

Ki mit se tett még magyar voltáért:

Ez az ünnep nap figyelmeztesse őt.

Hogy még nem késő élni a honért.

Legyen közöttünk béke s összetartás Hatalmas lesz úgy itt is a magyar.

De ha szót huzunk: oldott kéve leszünk,

A mely vihar dúlta tarlót takar.

Oh te szent zászló, hazánk ajándéka!

Légy mi közöttünk békeság szerző.

Árpád honának méltó ivadéka Viszály terén az, a ki ide jő.

Nagy célok, eszmék nem egyesítenek, Ki-ki önhasznát keresi csupán!

Oh te szent zászló! Nemesítsd meg szivünk Tégy változást éltünk arculatán!

Ha békeség lesz: eszméink, céljaink, Egymásután mind valóra válnak. Elnémulnak bőszú'lt rágalmazóink,

Kik most is ellenünk támadának.

Oh mert nincs akadály, mi vissza tartson, Ha együtt hévül és tesz a magyar.

De ha szét húz, hiába küzd, fárad;

Célt nem ér el sem későn, sem hamar.

Erre taníts minket hazánk zászlója!

Ránk törhet igy minden ellenségünk,

Ha ezt megérti hazánk minden fia,

Úgy könnyű lesz ezeket legyőznünk.

Ha ezt elértük, mindazt a mit akar A távoli, édes, szülő haza,

Betöltni könnyű lesz s előttünk lobog A jobb jövőnek édes záloga.

Magyarok vagyunk, azok is maradunk, Bárhova vessen is sorsunk keze!

Hazánk javáért buzgón imádkozunk,

.. Áld meg a hont magyarok Istene!

Oh áld meg őket, a kik mi rólunk Levették a szégyenkezés kövét.

S elhozták hozzánk túl a tengerekre Édes hazánk áldó üdvözletét!

Nem vagyunk hát többé tékozló fiák.

Az édes anya keblére fogad. .

Senki sem átkoz meg hát honunk miatt,

A testvér ime testvér jobbot ad.

A viszony örök, fel már mi sem bontja, Örökké él, mert ime záloga,

E szentelt symbolum, drága hazánk, Három szinű felséges zászlója.

E zászló lesz most már a mi vezérünk, Biztatónk éltünk sok baja között.

Ez szenteli meg majd minden reményűnk. Ha a földi bánat földhöz kötözött.

Tűz oszlopunk a sötét éjszakán Te leszel zászlónk! És a Khanaánt Földi vándorlásunk nehéz utain ‘

Te mutatod meg. .s ez édes hazánk!

Kalassay Sándor.

%

I