Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1902 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1902-08-21 / 34. szám
III. évfolyam. Bridgeport, Conn.. 1902 Augusztus 21-én ;14. szám. Felelős szerkesztő: bridgeporti ref. lelkész. A lap szellemi részét illető minden közlemény az ő címére: Cor. Howard Ave. & Pine Street, Bridgeport, Conn, küldendő. EDITOR: Eeir. -ZS-lesr. Bsla.la,ssa,3r, Pastor of the Hungarian Ref. Church, Cor. Howard Ave. & Pine St. Bridgeport. (Hungarian-American Reformed Sentinel.) FIGYELEM! EözM.-u.aa.lsa.tá-rsaJs: KUTHY ZOLTÁN new-yorki 1 és \ lelkészek VIRÁG ISTV* N trentoni ref.) Az előfizetési pénzek, cím változások s mindennemű a lapot illető jelentések a szerkesztő címére küldendők. Cor. Howard Ave. & Pine Street, Bridgeport, Corm. ibvíEeg'jelQrL m.i£id.en. csöt őrt öltsön. Előfizetési éx ©gry étrre: JSLsan.erilsá'toa. SI3ŐUizEa-g^ra-rország-ra. $2.50. Az Amerikai Hagyar Ref. Egyesületnek hivatalos lapja. A lap tiszta jövedelme amerikai magyar ref. egyházi célokra fordittatik. Published every Thursday by the - luiiH'liioii Senlnel Piiii Mpoi." Cor. Howard Ave. & Pine st., Bridgeport, Conn. Entered at the Post Office at Bridgeport, Conn, as second class mail Matter. Évforduló. Most esztendeje annak, hogy lelkésztársaim megbízása folytán az “Amerikai Magy. Ref. Lapjának” a szerkesztését átvettem. Egy év nagy idő, de a ki figyel és szemlélődni szeret, főként egy lap vezetésénél: nagyon sok tapasztalatot szerezhet. Nagyon sok emberrel hoz össze a sors, kik vagy személyesen vagy levélileg mondják el bajaikat s tárják fel kifogásaikat, s adják elő a dicséretet. Mindenikben volt részem. Igaz, hogy a kritikán aluli kritikusok száma a legtöbb, de megszoktam már a közélet csatározásaiban a kapott sebeknek úgy az el hordását, mint a visszaadását. A sebek nem fájnak. Behegednek s ezzel vége. De fáj még is az a közönyösség, a mely népünk legnagyobb részének szivét, csak a jó Isten által ismert okokból, ma is elfoglalva tartja. Fáj az a nem bánomság, a mely szinte gúnyosan, kacagva szemléli, hogy mint küzd az amerikai magyar reformátussá^ becsületéért az a kicsiny sereg, mely hii maradt apái vallásához s méltó irtodnak bizonyul a jónak cselekvésében is. Lapunk irányát tekintve az egyedüli magyar protestáns lap az egész Amerikában. Nagynak, hatalmasnak kellene lennie, mert Amerikában, a legalacsonyabb arányszámot véve alapul: legalább is ötven ezer magyar protestáns van. Ebből a számból ha csak a tizedrész is járat-1 ná a lapot, azonnal eléretnék az a cél j a mely lapunk homlokára van felírva, de a melyet eddigelé nem gyakorolhattunk, a magyar ref. egyházi célok segélyezése. Csak egy rövid! •számítást tegyünk: Ha a lapnak 5000 äsendes fizető olvasója volna: ez jelentene tízezer dollár bevételt. S mondjuk, hogy a kezelés, a lap fenntartása belekerülne évenként 5—6 ezer dollárba s a hirdetéseket is számba véve, bizony alig volna szükség arra, hogy idegen testvérek segítségét vegyük igénybe. Lassan-lassan minden nagyobb kolóniában állhatna magyar ref: templom. És ez nem álomkép. Ez tény .valóság. Kivihetősége ama királyi pap-; ságtól függ, mely arra van hivatva, hogyha jó tettekkel mutassa meg hi-: tét. így is, kevés számú előfizetőink dacára is, nagy és sokak által irigyelt lapot tartunk fenn, de óriási áldozatok árán! Atyámfiái! Férfiak! Kik lapunkat olvassátok, ne elégedjetek meg azzal hogy csak magatok gyönyörködjetek. Másokat is tegyetek részeseivé a ti lelki gyönyörűségeteknek. Minden egyes barátunk csak egy előfizetőt szerezzen, s ezek ismét egyet: úgy a fentebbi terv megvalósulhat! De hát miért is ne valósulhatna meg? Hát az amerikai magyar reformátusság nem volna olyan buzgó, mint más nemzetek gyermekei s más vallása honfitársaink?! Van, százszor is azt mondom, hogy van! Magyar református embernek az ajtaját nem hagyja el a szegény vigasztalás nélkül; magyar református ember szívesen ad egyházias célokra: hát csak ez ä mi lapunk, az egyedüli magyar protestáns lap: ne találna meghallgattatásra? Én azt hi szem, hogy ha van az egyes kolóniákon szószólónk, buzgó testvérünk, úgy vannak, a kik zászlónk alá sorakoznak! Nem akadály erre nézve az évi előfizetés sem. Hiszen ez olyan csekély, hogy a legszerényebb viszonyok között ólök is áldozhatnak erre a szent célra egy évben két dollárt. Jön egy bál, jön egy mulatság: hányán és hányán vernek el még nagyobb ősz szeget is. Pedig azzal csak a sörgyárosnak s a korcsmárosnak tesznek jót. Azok pedig a legtöbb helyen gazdag emberek, nincsenek rá szorulva arra, hogy a szegény ember véres veríték hullatással keresett fillérei árán őket hizlalja. Ne azt nézzük hát folytonosan, hogyan elé.gitsük ki testi szenvedélyeinket, hanem gondoljunk lelkünk javára és idvességére is. Erre nagy mértékben befoly a hasznos könyvek és a vallásos lapok olvasása, a inelyekörökké intenek és figyelmeztetnek bennünket, szent kötelességeink tel jesitésére s e földről az égre irányítják tekintetünket! J r Ezeket figyelembe veve, hiszem, hogy ha az isten életünknek kedvezend, úgy jövő ilyenkorra meg lesz az előfizetőknek az a száma, a mely szükséges arra, hogy lapunk a jótételben is betöltse hivatását. Ne hallgassunk a hamis prófétákra! Lapunk élni' és virágozni fog! Hogy ez minél hamarabb megtör ténjék: arra segítsen meg minket a minden áldások Istene! Hogy pedig mi a célt igazán akarjuk szolgálni, azt azzal óhajtjuk bebizonyítani, hogy ime lapunk ezen számában megkezdjük azok neveinek a közlését, a kik lapunkat a lefolyt évben előfizetéseikkel támogatni szívesek voltak. Ezt több okból teszszük. Először azért, hogy népünk lássa, hogy tényleg törekszünk a célt szolgálni. Másodszor azért: hogy igy is kitűnjék, kik teljesitik ezen a téren is kötelességeiket. Harmadszor azért, hogy hátralékos olvasóinkat figyelmeztessük kötelességeikre. így óhajtjuk bebizonyítani azt, hogy bennünk meg van a jóakarat a jelzett hagy cél ’megvalósítására. Rá testvéreink támogatásunkra sietnek: úgy bizony el is fogjuk azt érni. De be akarjuk bizonyítani azt is, hogy ez a lap az amerikai magyar reformátusok közkincse s joga van ahoz mindenkinek, hogy az anyagi, mint a szellemi vezetésre adjon tanácsokat, és útbaigazításokat s azok, a kik e lapot támogatják: a jótékonyság oltárára tesznek áldozatot. Bárcsak a szentlélek lelkesítene mindeneket a hü és buzgó munkálkodásra: a kik testvéreink a hitben, a reményben és a szeretetben! így e lap olvasói képeznék azt az erős tábort, a melyen a pokol kapui se vehetnének diadalmat. Istennek hálát adva s az ö áldását kérve üdvözlöm ez évforduló alkalmából lapunk olvasóit, barátait és mindazokat, a kik m íg tudnak a jelzett nagy célokért lelkesedni. Bridgeport, Conn. Ang. 21-én Kai assay Sándor, felelős szerkesztő. Ellenségeink. A szabadság minden igaz barátjának fájdalmat okoz apánszlávok támadása a Kossuth szobor ellen. Mély megütközéssel kell visszautasítanunk azokat a haszontalan és képtelen, vádakat, amelyekkel Kossuth Lajos áldott emlékét be akarják piszkolni épen azok, a kik az ö lángszavának köszönhetik, hogy némi emberi jogokhoz jutottak. Ezek beszélnek arról, hogy Kossuth zsarnok volt, a kik neki köszönhetik összes emberi jogaikat. Nem célunk itt fejtegetni, hogy ki volt Kossuth Lajos. Ezt nagyon jól tudják az ellentáborban is. Most győzelem kiáltással kurjongatnak s mindenütt a magyarságot gyalázzák. De legyenek meggyőződve, hogy mi ezeket hallva csak azt mondjuk: a kutya ugat, a karaván halad! Kossuth szobra még is állani fog, a tótok minden tiltakozása dacára is. Arról is meg lehetnek győződve, hogy ha ök tudnának felmutatni egy olyan hőst, ember barátot, vagy olyan egyént, ki az eszmék szolgálatában töltötte életét s ha ennek az egyénnek akarnának szobrot állítani: a magyarság nem tenne ellenvetést, mert a magyar lovagias nép s az igaz érdemet az ellenségben is elismeri s méltányolni tudja. Ilyen szempontból fogva fel a Kossuth szobor ügyét: a tótok tiltakozása és' öröm kiáltása most már senkit se aggaszon. Sőt inkább arra buzdítson, hogy a Kossuth ünnepély nagygyá és igazán valóban impozánssá legyen, hogy igy az egész A merikának rajtunk függő tekintete belássa azt, hogy a magyar megérdemli a rokonszenvet, a tiszteletet és becsülest, mert nagyjait tudja becsülni s azok emlékét szivében hordozza s a fiait is meg tanítja azok tiszteletére. Ne legyen hát senki, a ki csak teheti, hogy elmaradjon a Kossuth szobor leleplezéséről. Ne legyen senki, a ki be ne töltse most hivatását, a mikor felhangzik e hivó szó: ■ „Kossuth Lajos a/.t iizonte!” Újra üzent Kossuth Lajos! Van-e a ki meg nem érti e hivó szót ? Nincs, nincs! Sőt minden ajkon felhangzik a dal: ..Ha még egyszer azt üzeni, Mindnyájunknak el kell menni.” * * * De újabb ellenségeink is támadtak s ezek a “The Catholic Universe” cimü rom. kath. lapban támadják a magyarságot és Kossuth Lajost. Valószínű, hogy a pánszláv elem befolyásolta a clevelandi egyház kerület hivatalos lapjának a szerkesztőségét. De a támadás még is nagy jelentőségű s ezt menteni egyáltalában nem lehet. Nem pedig azért, mert egy ilyen irányú lap szerkesztőjétől mól tán elvárja az olvasó közönség, hogy a mit ir, igaz. S ebből az okból nem szabad minden elöleges vizsgálat és megfontolás nélkül közzé tenni olyan cikket, a mely egy népfajt, egy egész nemzetet sértsen meg jogaiban. És én azt is állítom, hogy a támadás nem idegen kéz munkája ebben a lapban. Úgy az augusztus 1, mint 8-iki támadás az u. n. “Editorial’’-ban van közre adva, alapnak azon a helyén, a hol a szerkesztő mondja el a közönséget irányitó véleményét. És ennek, az ilyen nyilatkozatnak a rom. katolikusoknál nagy ereje, nagy hatalma van. Ez befolyásolja az egész népet. Nagyon kíváncsian vártuk az e heti magyar lapokat. Vájjon lesz-e erre a támadásra utalás. De csak a “Magyar Hírmondó”-ban volt. Első sorban pedig a “Magyarok Vasárnap' ’ jára hárult volna ez a feladat, hogy ezzel a támadással szemben a legerélyesebben szembe szálljon s részint a magyarság megnyugtatására, részint annak megbizonyitása céljából, hogy ez a lap is őszinte és igaz barátja a magyarságnak. — E lapnak, illetve e lap szerkesztőinek mindjárt az első támadás után vissza kellett volna utasítani a reánk s Kossuthra szórt rágalmakat. De ezt nem tették. A cikket pedig olvasniok kellett, hiszen a clevelandi plébános arcképe épen annak a lapszámnak az élén ékeskedik, a mely az első támadást hozta. Ha ekkor meg teszik vala a mit kell, úgy nem
