Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1902 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1902-08-14 / 33. szám

6

Gyászjelentés.

A startlei első ra ara. ref. Sionra épült betegsególyzö és halotteltakaritó egylet második halottját kisérte ki örök nyugalomra aug. hó 6-án. Korán Ferenc Abanjtorna m. Pányok-i illetőségű, ki csak alig három hónapja sorakozott zászlónk alá, szörnyű szerencsétlenségnek lett áldozata. Ugyanis az egylet székhelyétől pár mértföldnyire eső Lauerton-i szénbányában munka közben a szén feletti kőréteg reá esett s a szó szó ros értelmében rögtön ott lelte halálát. Temetése nagy részvét mellett aug. 6 án ment végbe. Holttestét a koporsóval a dillonvallei angol ref. templomba szállitván, a hol nagy közönség vett részt végtisztesség tételén. A gyász szertartást az angol ref. lelkész gyászénekek éneklése kíséretében végezte.

Testvérein s rokonain kívül részt vettek a gyászmenetben: a gyászoló egylet dillonvallai első fiókja, a dillonvallei első magyar társ. és bs. e. tagjai egyleti zászlóikkal.

A részt vevők, különösen a minket minden tekintetben 1 ámogató dillonvallei egylet fogadja az egyletnek hálás köszönetét. Szerencsétlenség által kimúlt tagtársunknak pedig legyen nyugalma csendes az idegen föld göröngyei alatt!

Egyidejűleg értesittetnek a startlei ref. Sionra épütt egylet összes tag jai, ide értve a dillonvallei első liók tagjait is, miszerint elhalt tagtársunk temetési költségéhez az egylet 50 dollárral hozzá járult: melyre az egyletnek minden egyes tagja 1 dollárt köteles az egyleti pénztárba lefizetni, ezen összeg kiadásának megtérítése céljából.

Erre nézve pont ugyan nincsen alapszabályainkban, de az 1901 ápril hó 21 -én tartott gyűlés határozata értelmében érvényben van.

Felkéretnek tehát az összes egyleti tagok, hogy ezen 1 dollár illetéket fejenként az egylet folyó aug. 16 iki rendes havi gyűlésén, a havi díjjal együtt befizetni tartsák szoros kötelésségüknek. A gyűlés Dillonvalle-n a szokott időben fog megtartatni.

K. Bodnár Ferenc e. jegyző.

Az Amerikai Magyar Reformátusok Lapjának képviselői:

Az összes magyar ref. lelkészek. Fürjész József ' külképviselö.

Korány András külképviselö.

Bakos"József Johnstown, Pa.

Jurcsó István Homestead, Pa.

Molnár József Cleveland, O.

Jakcsy János E. Toledo, O.

Kolláth Pál Delray, Mich.

Csiszár János Willock, Pa.

Madarassy Tamás So. Bend, Ind.

Pente Péter Passaic, N. J.

Benedek Balázs South River, N. J. Pirigyi János Ashtabula, 0.

Toboz Dániel Duquesne, Pa.

Képviselőink fel vannak hatalmazva előfizetések felvételére, nyugtázázára. Szives készséggel adnak íelvilágositást lapunkat illető minden

dologra nézve.

—Testvéreink: olvassátok és terjeszszétek lapunkat, a mely az Amerikába szakadt 50 ezer főnyi református magyarság érdekeinek egye dűli védelmezője.

Minden nagyobb kolóniában szükségünk van képviselőre!

Mutassuk meg, hogy hitünknek mi is olyan bátor harcosai vagyunk, mint az ősök valának.

A KOSSUTH SZOBOR.

A Kossuth szobor helyére nézve végleg döntött már Cleveland város tanácsa s a szobor ügyet kezelő bizottság e döntést elfogadta s számba vetvén a körülményeket, bele nyugodott a változtathatlanba. Bár ha mint minket értesítenek, ha a dolgot erőltették volna, úgy a Square t is meg lehetett volna kapni. Félös azonban, hogy a tótok barbársága nem ment volna-e annyira, hogy a szobrot is megcsonkítsák. Remélj ük, hogy a szobor bizottság a városi tanácscsal szemben kifejezte azt a véleményt, a melyet lapunk más helyén fejtettünk ki. — A nekünk is megküldött határozat a következő:

„Whereas the United Hungarian Societies of the City of Cleveland desire to erect a suitable statue to the memory of the patriot and champion of liberty, Louis Kossuth and have generously offered the same to the City of Cleveland as an evidence of their loyalty to the city as well as their reverance to the memory of Louis Kossuth, and which statue the City of Cleveland desires to accept it, and

Whereas by virtue of the business needs of the City which rendered it advisable to preserve the Square for other purposes and inadvisable for that reason to erect monuments thereon, the City Council has expressed a desire to have the statue placed in a prominent position within the park of the City:

Now, therefore, be it resolved, that permission be and is hereby granted to the United Hungarian Societies to erect a monument to the aforesaid Louis Kossuth on the Euclid (University) Circle, at a point on said Circle where the Park Bouleward running in a southerly direction from sajd Circle intersects with Euclid Avenue, which location is more particularly shown on the blue print attached hereto; said monument to become the property of the City of Cleveland after its dedication, and the City reserves the right to remove said monument to a site in the proposed Court of Honor at its discretion. And said monument shall be erected under the supervision of the Director of Public Works.

Magyarul:

“Miután Cleveland város egyesült magyar egyletei, Kossuth Lajosnak, a nagy hazafi és szabadság bajnoknak az emlékéhez méltó

szobrot óhajtanak felállítani s ezt a szobrot, mint a város iránt való hűségűknek s a Kossuth Lajos iránt való tiszteletüknek a tanubizönyságát, Cleveland városának ajánlották fel s Cleveland városa ennek elfogadását óhajtja:

Miután a város üzleti érdekeinél fogva tanácsosnak látszik a Square et más célokra fentartani s igy itt semmiféle szobornak a felállítása nem tanácsos; a városi tanács ó hajtja, hogy a szobor a városi park ban állíttassák fel.

Ennél fog va határoztatik, hogy engedély és jog adassák a clevelandi egyesült, magyar egyleteknek arra, hogy a fentemlitett Kossuth szobrot a “Euclid köröndön” azon a ponton, hol ezt a Park Bouleward déli irányban szeli át, s a hol ez a Euclid Ave. keresztezi, a mely helyet a csatolt térkép világosan megmutat, — állíttassák fel. — A nevezett szobor Cleveland város tulajdonává lesz a leleplezés után s a város fentartja magának a jogot arra, hogy a szobrot annak idején a “Court of Honor”-ba áthelyeztesse a saját tetszése szerint. A szobor a közmunkák igazgatójának a felii gyelete alatt állitta tik fel.” ^ Szóval a Kossuth szobor nem fog a Squaren állani. Ez szomorú, nagyon szomorú dolog. S bizony ha nem a 12-ik órában volnának: mi is arra adnánk szavazatunkat, hogy a szobor ne legyen Cleveland városé. És ezt annyival is inkább meg tennénk, mert mint azt lapunk jövő számában kifejtjük, erre nézve más féle indokaink is vannak. Az ellenségtől való megcsufoltatás nem fáj, eltörpül, a mikor közöttünk akadnak árulók, kik behunyt szemmel nézik, hogy Kossuth áldott emléke mint gyaláztatik meg!

Azt hittük, hogy a nagy eszmék, nagy célok eloszlatják az ellentéteket: de csalódtunk!

kasok, mert a város olasz napszámosokat hozatott. Az olasz pedig olcsóbban vállalta a munkát, mert a pénz nem kellett neki oldalasra, és fehér cipóra. Örült, ha cseresnyével és rizskásával jól lakhatott. Egyszer a harmadik polgármester ur szemlét tartott a földmunkánál és barátságosan szóba ereszkedett egy vén magyar kubikossal. — “No Mihály bá' hogy megy a munka?“ A vén kubikos mogorván szíttá a pipáját s kurtán felelte: —“Hát csak mögyen, ha viszik!“ —“No tán valami baj van?“ “Ha már kérdi polgármester uram, mög is mondom. Mindön jól mönne itt, csak az a baj, hogy azokat a talián munkásokat miért hozták a magyarok nyakára?“ “Jaj Mihály bá’ meg van annak a maga oka-foka! A talián munkás olcsóbb is és háromszor annyit dolgozik, mint a magyar. “ Mihály bá egy kicsit megvetően nézett oldalt, aztán gúnyosan mondta: “Hm! Akkor hivassanak ide a három polgármestör helyett ögy taliánt. Mert ha már spórolni köll, nö csak a szögény embörön spóroljanak!“

Mikor a németek és lengyelek vészé - késznek.

Egy lengyel újság beszéli el az alábbi történetet. Orosz-Lengyelor szagból egy lengyel ember Posenbe érkezik és a szállóban lengyel nyelven szobát kér.

— Itt csak németül beszélnek, feleli a kapus. Ha azonban az ur olyan szállót keres, a hói lengyelül beszélnek, akkor a szemben levő szállót ajánlhatom.

Az utas csodálkozva kérdi: Hogyan, önök maguk küldenek engem a versenytársukhoz ?

— Az már igy van nálunk Posenben, feleli a portás. Vannak szállók, a hol lengyelül és olyanok, a hol németül beszélnek. A mienk német, a szemben levő lengyel.

— És kié ez a szálló? kérdi tovább az idegen.

— Funkenstein Miksa űré.

— És ez a szálló itt?

—Ez is Funkenstein Miksa űré.

Grbf Festetich Györgyről.

A keszthelyi Festetich szobor leleplezése alkalmából az egyik keszthelyi újság föleleveniti gróf Festetich Györgyről, a Georgikon megalapítójáról a következő történetkét: Vadnay Károly csurgói uradalmi ügyvéd, a ki később Keszthelyre kerülve a toronydomb melletti egyemeletes házban lakott, egyik bizalmas embere volt Festetichnek. Az átellenben lévő régi kis kastélyból többször átlátogatott bizalmas emberéhez és nem egy fontos, a jövőre kiható, nemzetgazdasági kérdés lön megbeszélve abban az egyszerű házban, mely, mint hallottuk, később ménes-mesteri házzá lön átalakítva. Festetichnek nyugtalan természete volt s ha valami fontos jutott eszébe, éjjel is fölkereste bizalmas emberét, hogy a dolgot megbeszélje vele. Egy éjjel akkor nézett át a gróf Vadnayhoz, midőn a szolgák elfeledték a nagy, házőrző kutyát megláncolni, mely pedig úgy volt betanítva, hogy nem harapta meg a be vetődő embert, hanem oda húzta a kutyaházhoz és őrizte mindaddig, mig a cselédek,

vagy a gazda ki nem jöttek. Mihelyt tehát a kutya az udvarra lépő alakot megpillantá, rögtön a nadrágjába harapott s húzta a kutyaház felé. Engedni kellett neki. A gróf próbált kiáltani, de nem használt, pró bált szabadulni, de nem lehetett. Ott virsztott a hosszú éjszakán a cudar kemény földön. A kora reggel ébredő cselédek ijedten vették észre, hogy mi történt a méltóságos grófjukkal! Riadva szaladtak Vadnayhoz, elmondani az esetet, a ki lekiáltott az emeletről: “Löjjétek agyon rögtön azt a dögöt!” “Ugyan már-mi ért lőnék, —mondta az épen belépő gróf,— Talán a miért a kötelességét pontosan teljesiti? Csak minden ember olyan volna. Ez még a személyben sem válogat. Hanem hát mást mondok én a tekintetes urnák. Ha tudja, milyen természetű kutyája van, tétessen az ólja mellé egy ócska matrácot, hogy valamivel puhábban fekhessék az ember.”

*

A kubikos tanácsa.

Egy nagy alföldi városban, valahol a Tisza mentén, a hol három polgármester is van egy helyett, nagyon elkeseredtek a kubikos munA véletlen mint rendőr.

Párisban egy ur kiejtette a zsebéből a tárcáját az utcán. A tárcában nagyobb összeg volt, több ezer koronányi pénz. A gazdátlan pénztárcát egy ur fölvette s nyomban el is in| dúlt a rendőrség felé, hogy a pénztárcát letétbe helyezze. Egy kopott külsejű ember észrevette, a mint fölvette a földről s hozzásietett.

— Állj!----Ön egy tárcát vett föl

az imént. Meg kell osztania velem!

— Tolvajnak tart talán? kiáltott föl a becsületes megtaláló. Nagyon csalódik; be is bizonyítom önnek.

És ezzel karon fogta a naplopót s vitte magával, mit sem törődve annak élénk ellenkezésével.

— Bocsásson el! Nem vagyok kiváncsi a becsületességére! Hagyjon el!....

De az bizony nem bocsátotta el, hanem vasmarokkal kényszeritette, hogy vele menjen. Csinos kis meglepetés várt aztán reá a rendőrségen, a hol a naplopóban fölismertek egy körözött zsebtolvajt. Ott is fogták, így jutott egy becsületes ember révén az elveszett tárca gazdája a pénzéhez, a rendőrség pedig egy körözött zsebtolvajhoz.